Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-21 / 94. szám

Klári néni imádságos könyvei

hetven év körüli asszony a

A virágvasárnapi mise előtt nem találta az imakönyvét meg a rózsafüzért. A szokásos vasárnapi szertartásokon való részvétel eme nélkülözhetetlen kellékei nélkül sosem ment a templomba. Megnézte a konyhaszekrény fiókjában, mert a leggyakrabban ide tette, amikor megjött a miséről. Nem találta. Biztosan a szobai szekrény ruhái alá tette, ahol kevéske pénzét is őrizgette. Ámde sem az imakönyv, sem az olvasó nem volt ott.

Hirtelen rászakadt a tanácstalanság és a súlya lenyomta a hokedlira. Valósággal megzavarodott. Amikor ránézett az öreg faliórára, döbbenten látta, hogy indulnia kell, mert nem ér oda a misére. Gyors, szapora léptekkel ment, szorosan a kerítések mellett. Nem nézett semerre, mert úgy érezte, mindenki őt figyeli, hisz1 a kezében csak az egykori esküvői díszzsebkendőjét szorongatta. Az utca azonban üres volt, a falu népe már a templomban várta a mise kezdetét. Klári nem is ült le a megszokott padba, hanem szégyenlősen megállt a padok mögött. S amikor a mise végén a pap elbocsátotta a hívőket, kisietett a templomból, nehogy találkozzon az emberekkel. Hazatértéig örökké az járt a fejében, hogyan megy ő a húsvéti feltámadásra az imakönyve és olvasója nélkül.

Otthon tovább folytatta a keresést, de mindhiába. Sem a konyhában, sem a szobában sehol nem lelte az imakönyvet és az olvasót. Végül nem maradt más hátra, csak a hátsó kamra, ahol évek óta csak a lim-lomot, meg a kerti

szerszámokat tartotta. Az ám! - kapott a fejéhez. - A szerszámokra is szükség lesz. Kinyitotta a kamra ajtaját és a homályos helyiségben hunyorogva nézett szét. Ide villany már nem jutott, így az ablakot nyitotta ki, hogy lásson is valamit. Á földes helyiségben álló szúette stelázsin zacskókban, üvegekben tartotta a különböző vetőmagokat. Évek óta ide rakosgatja az ültetéskor megmaradó magvakat, hogy majd a következő tavaszon felhasználja. Meglelte a keze nyomától kikopott és fényesre csiszolódott duggató fát, a rozsdás kis kapát is amikor észre vette, hogy az öreg bútor legalsó polcán egy csomag lapul. Tapogatta a megöregedett zsírpapírba burkolt, madzaggal átkötött csomagocskát. Nem tudta, mi lehet. Megemelte, nem volt nagy súlya. Gondolkodott, mikor, ki tehette a polcra, de nem jutott eszébe semmi. Megvonta a vállát, a csomagot két polccal feljebb tette, majd ösz- szeszedte, amit keresett. Az imakönyvnek, meg az olvasónak itt sem lelte a nyomát. Majdnem bezárta már a kamra ajtaját, amikor újra a csomagocskára pillantott. Újra kézbe vette. Letette a konyhaasztalra, s elővett egy kést a fiókosból. Szétvágta a görcsre kötött spárgát és nagy csörgéssel fejtette le a csonttá száradt zsírpapírt egy kis alakú, vastag könyvecskéről. Olyan volt, mint az ő imakönyve, csak attól egy kicsit nagyobb alakú. Kihajtotta a megfakult feketevászon fedelet, s mindjárt az első oldalon ezt olvasta: Isten áldása legyen rajtad, s egész életutadon, vezessen mindig a tanítás. 1929. Április havában Vilma néni. A címlapon pedig ez állt: Újszövetségi szentírás a Vulgata szerint.

Forgatta a könyvet és gondolkodott. Klári családjában anyai ágon a nagyanya evangélikus, a nagyapa katolikus volt. Apai ágon mind a két nagyszülő katolikus volt. A szülei is. Templomba ugyan csak nagyon ritkán jártak, de a gyerekeket tíz parancsolat szerint nevelték. Klári és testvérei valamikor tanultak hittant, de a háború után a hittanoktatás megszűnt.

A váratlan lelet különösebben nem keltette fel az érdeklődését, de azért belelapozott a könyvecskébe. A majd hétszáz oldal a négy szent evangéliumot, az Apostolok cselekedeteit, leveleit és a Jelenések könyvét tartalmazta.

salódottan csukta össze a

C

könyvet, amit annak előtte sosem látott. Sem a nagyanyjánál, de az anyjánál sem. Nem tudott vele mit kezdeni, az imakönyve helyett sem tudja használni. Vissza akarta csomagolni a könyvet, amikor abból egy megsárgult, összehajtogatott hártyavékony papírlap hullott ki. Óvatosan kisimította a teleírt lapot, s meglepve látta, hogy a szálkás, gyakorlatlan írású sorok évszámokat és eseményeket tartalmaznak.

Az évszámok mellett megjegyzések: Megszületett László, majd Anna. Világra jött Amál. Anna

férjhez ment egy rendes iparos emberhez. Egy év múlva megszületett Endre, az első unoka. László nem lett tanító mert megbetegedett, hamar eltemettük. Apjukon? leesett a fáról, s egy fél év múlva meghalt. Kitört a háború.

A felsorolás itt megszakadt. Évszámok már nem következtek, csak néhány megjegyzés. Annának megszületett a második gyereke. Nagyon messze kerültek a faluból, évente csak egyszer látjuk egymást. Amálnak udvarol egy katonatiszt. Annáékat kitelepítették. Mi lesz velük? Anna özvegyen maradt a két gyerekkel. Itt azután végleg megszakadt a feljegyzések sora.

lári végül rájött, hogy csak

K

Ilona néni, a nagyanyja ró- hatta ezeket a papírlapra, amiről sosem beszélt senkinek. A Felvidékről ide származott öregasszony nagyon szerette a családját, de a szívét megkeményítette az örökös nincs. Különösen a férje halála rendítette meg a család gazdasági egyensúlyát. Az ő gyakorlatiassága, munka szere- tete azonban mindig átlendítette őket a legnagyobb nehézségeken is. Pedig voltak évek, amikor csak fillérekből tengették az életüket.

A háború utolsó évében, s a világégés befejezése után még a nászék gondja is az ő nyakába szakadt, hiszen mind a ketten súlyos betegek voltak. Ilona néni azonban szinte éjt nappallá téve dolgozott. Ezekben az években nagyon kevés jutott az asztalra. Ami megtermett a kertben,

krumpli, zöldség, cékla. Kenyeret azonban nem termett a kert. Venni sem nagyon lehetett, mert az akkori szokások szerint ezt a házaknál sütötték. Lisztet lehetett venni, drága pénzen. A falusiak szívesen jártak a közeli malomba, ahol olcsóbban lehetett kapni a földről összesepert lisztet.

Ilona nénit sokan irigyelték, mert neki rokona volt a molnár, így aztán mindenki azt gondolta, hogy ő ingyen kapja a kenyérnek- valót. Klári emlékezett rá, hogy ez sosem volt így. Amikor az iskola szünidőt a faluban töltötte a nagyanyja maga helyett mindig őt küldte el a molnárhoz. Neki nem a malomba kellett menni, hanem a molnár lakásába. Illedelmesen köszönni, kezet csókolni a molnár feleségének, s csak aztán menni az örökké zúgó, dübörgő malomba, hogy megkapja a néhány kiló lisztet. Igaz, nekik nem a földről összesepert lisztből adtak, de Péter bácsi mindig kérte az érte járó pénzt.

Klárit megrohanták a gyerekkori emlékei. Ez a szentírás azonban nem illet valahogyan az emlékek közé. Náluk nem volt idő olvasni az örökös robot miatt. A nagynénje olvasgatott, ha tudott valahol szerezni egy-egy ponyvát, vagy képeslapot. De ez ritka volt, mint a fehér holló. Amál szép lány volt, de ezzel nem sokra ment, mert a családjukban ritka volt a pengő. A szépséghez pénz is kellett volna. Divatos ruhákra, szépítő szerekre. Erre

azonban nem telt, így maradtak az olcsó regények, a ponyvák ábrándos történetei, amelyeknek semmi közük nem volt a valósághoz.

Az apai nagyanya azonban sok könyvet gyűjtött össze. Arra nem emlékszik, hogy Olga néni olvasta-e valaha a könyveket, de őrizgette és féltette őket. Amikor a nyári hónapokra megérkezett hozzájuk csak nagy könyörgésre nyúlhatott a könyvekhez. Igyekezett is minél többet elolvasni. Szerencsére ezek között történelmi témájú köteteket, lexikonokat, útleírásokat is talált. Ezek azonban eltűntek a háború viharában. Kölcsön kéregették az ismerősök, aztán sosem adták neki vissza. De az is lehet, hogy a nagyon nehéz napokban ezekért a könyvekért szereztek némi élelmet.

alaki zörgetett a kapun.

V

Klári a szentírást a kre- dencbe tette. Elhatározta, hogy majd tüzetesen átnézi, hátha talál még benne valamilyen bejegyzést. S majd megkéri a lányát, hogy a megrongálódott könyvecskét köttesse be. Ezt használja majd imakönyv helyett.

Újra zörgettek. Sietett kaput nyitni. Valér állt a kapuban, a harmadik szomszédból. Kezében tartotta az imakönyvet és az olvasóját. Klári elkerekedett szemmel bámult rá és azt kérdezte, hogy hol találta meg ezeket. A szomszédasszony csak annyit mondott, hogy a múlt vasárnap együtt jöttek haza a templomból és Klári betért hozzájuk megnézni Valér legkisebbik unokáját. Akkor tette le a kezéből, s most véletlenül megtalálták.

PÁDÁR ANDRÁS

„Záródolgozat”

Az idős komák is vannak szépségei

I - Kicsit szomorúan vettük tudomásul, hogy | elérkezett a salgótarjáni népfőiskola utolsó ta- | nítási napja. A kedves tanároktól, előadóktól jj és értékes mondandóikból megtanulhattuk,

II hogy nem kell siránkozni, panaszkodni, a | múlt keserveivel foglalkozni. Inkább azzal tö- ! rődjünk, hogyan tehetjük szebbé az életünket, | miként érhetjük el a terhek könnyebb elviseléI sét - fogalmazott szerkesztőségünknek eljuttaII tott, a népfőiskola zárása kapcsán született írá- I sában a salgótarjáni Vágvölgyi Lászlóné, aki || ötödik éve vesz részt ebben a programban. Ün- || nepies hangvételű sorai így foglalják össze az || előadássorozaton elsajátítottakat: - Az egészsé- || ges életmódra való törekvés, a séta, a kirándu- I lások új meg új élményekkel gazdagítanak jj bennünket. Ha ezt elfogadjuk, már nem lesz | olyan egyhangú, sivár az életünk. Ha arra

gondolok, hogy fagyos, csúszós időben is képe- I sek voltunk elmenni az előadásokra, úgy vé- I lem, bizonyos értelemben bátrabbak is lettünk. Sok jó barátra, ismerősre találtunk, s már úgy jj érezzük, nem is vagyunk annyira elhagyatottak, magányosak. Szellemileg szintén gyara- I podtunk, mert mindig hallottunk valami újat, ami arra késztetett, hogy ott legyünk a követke- ző és az azutáni előadáson. Magam és a többi jj hallgató nevében hálás szívvel köszönöm, kö- jj szönjük Gyengéné, Ágikának az önzetlenséget, jj kedvességet és szeretetet, amellyel fogadott jj bennünket. Sok jót meríthettünk a „tanórá- I kon” elhangzottakból, köztük például azt, S hogy az idős kornak is vannak szépségei, örö- I mei csak tudnunk kell élni ezekkel.

A ceredi idősek otthonának lakói szívesen töltik együtt az ünnepeket. A huszonnégy fős közösség zömmel húsvétkor is együtt lesz, csak néhányan ünnepelnek családjuk körében. ■

Kötés, kész, rajt!

A hogy megígértük, folytatjuk!

A Hungária Extra 2000 akciósorozat első fordulójában több mint 2000 nyeremény várta a hűséges gépjármű-felelősségbiztosítással rendelkező ügyfeleket. Az első forduló fődíját, a Peugeot 406. típusú személygépkocsit ünnepélyes keretek között vehette át Bogárdi János, dus- noki lakos. Ugyanakkor adta

át a Hungária, a Magyar Olimpiai Csapat Biztosítója nevében a sokszoros olimpiai bajnok Darnyi Tamás és Martinék János a nyerteseknek a kétszemélyes utat a sydneyi olimpiára és egy ugyancsak kétszemélyes utazást Athénba, az Olimpiák szülővárosába.

A Hungária Extra 2000 akciósorozat persze folytatódik! A nyereménysorozat következő állomásaként 2000 júniusában a Hungária Biztosító Rt. kisorsol 1000 db különleges vezetéstechnikai programot a Gerhard Berger vezetés- technikai tanpályán, a Hun- garoringen.

Miért lehet hasznos a vezetés- technikai program? - erről kérdeztük Dávid Sándort, az ismert auto's szakújságírót:- Henry Morrogh-nak (a legismertebb olasz versenyzőiskola vezetőjének, aki forma-1 -es versenyzők egész sorát adta az autósportnak) minden tanfolyam elején az volt az első kérdése a résztvevőkhöz: „Tudják-e, hogy egy amatőr autóvezető mikor fékez életében először 14o kilométeres sebességnél, vészfékezés-szerűen állóra?” A válasz: „Egy perccel a halála előtt!”

Morrogh arra hívja fel mindannyiunk figyelmét, hogy a gépjármű-vezetői vizsga és az autó biztonsági berendezései nem oldják meg a vezetés során fellépő vészhelyzeteket. Az ilyen helyzetekre egy speciális „jogosítvány", pontosabban vezetői tudás szükséges, ami a Hungaroring belterületén kialakított, Közép-Európa legkorszerűbb tanpályáján kiválóan elsajátítható.

Darnyi Tamás is jelen volt az olimpikonok biztosítójának ünnepségén

Mit takar az egynapos program?- A tanpályán azokat a baleseti helyzeteket modellezik, amelyekbe emberek ezrei kerülnek, amikor felkészületlenül, gyanútlanul éri őket a vészhelyzet. A résztvevők miután többször is, teljesen biztonságos körülmények között, gyakorlott profik segítségével megbirkóznak ezekkel a veszélyhelyzetekkel, megtanulják, hogyan lehet lélekjelenléttel és vezetés- technikai felkészültséggel a legrosszabbat, azaz a balesetet elkerülni.

Ön szerint mi a vezetéstechnikai program legfontosabb célja?- Az, hogy megtanítsa a professzionális szemléletet. A profi ugyanis megismeri az autó és saját maga lehetőségeinek objektív határait, és csak ezeken belül autózik.

Összességében úgy gondolom, hogy a vezetéstechnikai program nemcsak értékes nyeremény, hanem híven tükrözi a Hungária Biztosító Rt. alapelvét, hogy nemcsak káresemény megtörténtekor segít, hanem annak megelőzésében is aktívan részt vesz.

Bogárdi János családjával átveszi a fódíjat dr. Mátrai Miklóstól, - a Hungária Biztosító vezérigazgató-helyettesétől