Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-21 / 94. szám

2000. ÁPRILIS 21., PÉNTEK Egy falu, egy nap, egy lap - Tolmács mvmSm A honfoglalás után egy évszázaddal besenyők te- aa'I’A'" lepedtek meg ezen a környéken, Tolmács az MÚltluéZÓ egyik törzsük neve volt. Zászlajuk szürke lófa­rok, totemállatuk pedig a bagoly volt. A falu a XIV. században te­lepült jelenlegi helyére, hiszen 1299-ben még puszta földként említik az oklevelek, 1393-ban pedig a Losonczy-család birtoka­ként. A falu vámos hely volt, amelynek tulajdonjogát Szanda vá­ra gyakorolta. A török hódoltságot megsínylette a falu, a jobbágyporták száma jelentősen csökkent azon idő alatt. A település Árpád-kori, XIII. száza­di temploma is akkor pusztult el. Az 1980-as években fagyalsö- vényt ültettek az egykori alapok mentén. A falu jelenlegi templo­ma a Pyber féle, XVIII. századi kastély átalakításával épült 1851 és 1854 között. F. Z. Nincs okunk panaszra, igazgatjuk életünket” Ahány négyzetméteres a tolmácsi faluház, annyi lakosa van a falunak Talán véletlen, mégis jelképes is lehet, hogy a vadonatúj faluház 785 négyzetméte­re pontosan a lélekszámmal megegyező Tol­mácson. Havai László polgármestertől tu­dom, hogy építésekor megmozdult az egész falu, ki pénzét, ki szakértelmét áldozta elké­szültéért. Most a polgármeste­ri hivatal, könyvtár, közösségi terem, tornacsarnok működik az 1998-ban átadott impozáns falak között, s szereti, használ­ja a település minden lakója, sőt a környékbeli falvak is egy- egy sportesemény, vagy éppen esküvő alkalmából. Kilencvenöt januárjától éli önálló életét a Börzsöny tövé­ben meghúzódó Tolmács, ko­rábban évtizedekig „elsorva­dásra ítélt” társközségként működött annak minden hát­rányával. Minden jel arra mu­tat: sikerült ebből a sanyarú helyzetből kitörni, ,s a bizony­talanság, egyhelyben topogás helyett, szerény, mégis re­ményteli fejlődésnek indult a nyugat-nógrádi falucska. Jó lá­tom-e? - kérdezem a polgár; mestert.- Régen és ma is sokat kö­szönhetünk a településen mű­ködő üzemeknek. A Nógrádi Erdőkémia Rt. és a Gránit Csi­szolókorong és Kőedénygyár bár nem kerül­ték el a változásokat, bárkik is a tulajdono­sok, az irányítók továbbra is számos formá­ban segítik, hozzájárulnak fejlődésünkhöz. Munkát adnak az itt élőknek, adót fizetnek az önkormányzatnak, s ezen felül adnak az iskolának, az óvodának, áldoznak a sportra pénzt, technikát nem kímélnek. Kapcsola­tunk velük mindennapos és baráti. Ma, ami­kor beruházóra, befektetőre, munkaadóra vadásznak a kis és nagy települések, akkor a mi helyzetünk, adottságaink jónak mondha­tó, s mi ezt értékeljük és nagyra becsüljük, ápoljuk. Újabb munkaalkalmak is nyíltak, Rétság ipari parkja alig 2 kilométerre fekszik tőlünk, a Tredegát építéséhez még területet is adott Tolmács önkormányzata, ezzel já­rulva hozzá a jelenhez, az itt élők mostani, de késői leszármazottainak is boldogulásá­hoz. Szóval, aki ma dolgozni akar, az dol­gozhat, talál magának munkát a faluban, a környéken a közelben. Éppen ezért már-már gondot okoz, hogy találjunk közmunkást, jelenleg hatan dolgoznak, végeznek nélkü­lözhetetlen feladatokat a falu szépítésében, köztereinek rendben tartásában.- Mennyi pénz jut az idén a település pénztárcájába?- Negyvenkétmillió forinttal számolunk, de reményeink szerint ennél csak több le­het. Pályázni, jó és eredményes pályázatot készíteni - ez ma egyik fontos vezérelve az önkormányzatoknak, leg­alább is mi errefelé így gon­doljuk, s próbálunk cseleked­ni. Saját erő mellé, nélkülöz­hetetlen a központi segítség, így oldottuk meg a telefont, víz-gáz beruházást, s oldjuk meg a közeljövőben regioná­lis együttműködésben a szennyvízhálózat kiépítését. Útfelújításokat is tervezünk az idén, fokozott figyelmet szentelünk a faluarculat kiala­kításában: közel a főváros, Diósjenő, Nógrád vára szá­mos lehetőséget ígér a jövő­ben számunkra az idegenfor­galom. Szóval nem panaszko­dunk, magunk próbáljuk ren­dezni életünket - teszi hozzá, mintegy sommázva Havai polgármester.- A falu első díszpolgárának Kovács Géza katolikus plébá­nost választották, lesz-e folyta­tás?- A plébános úr sajnos örök­re eltávozott közülünk, halálá­val nemcsak az egyházáért égő, hanem falu­jáért is tenni kész férfiút vesztettünk el. Hogy lesz-e újabb díszpolgár? Szeretnénk, bár felülmúlni, elérni első kitüntetettünk mércéjét nem lesz könnyű, s ezt mindenki tudja. Segíteni akaró, tettre kész emberek él­nek a faluban, vannak kételkedők, fanyal- gók is szép számmal, de a jó mindig legyőzi a rosszat Tolmácson is... Havai László: Jó helyzetben vagyunk, aki dolgozni akar, találhat munkát Kedvtelése a ház körüli munkálkodás Szarka Sándort az erdőkémia fa­telepvezetőjét idő előtt kény­szerítette a betegség nyugdíjba, csípőprotézis segíti mozgásá­ban, sokat elveszített életében, de a munkakedvét soha.- A Dunántúlról származom, ide nősültem, bakonyi legény lé­vén a rendszeretetet is hoztam magammal - mondja az idős gazda, miközben szipkájából ki- csavarintja a kialudt cigarettát, s lépünk be az asztalosműhelybe.- Nem voltam én asztalos soha, csak a fatelep vezetője, de úgy látszik, ennyi is elég volt, hogy évek óta itt kezdjem a napomat- mondja Szarka Sándor, s mu­tatja a szebbnél szebb darabo­kat: esztergált függönytartó, fo­gas. - Az egyik unokámnak a gyerekszobába én készítettem a bútort, a fiaméknak étkezőgar­nitúrát. Sanyi bácsi, ne hagyja ki a focipálya körüli padokat se, tudja az anyagot én adom, nyár­ra készen kell lenni, különösen az öreg szurkolók várják - fi­gyelmezteti a polgármester. Közben szétnézünk a kertben is a fák gondosan metszve, le- mosóval permetezve. Sándor bá­csi arcán elégedettséggel mond­ja, s aztán füstölög egy sort: - A permetezést, a jó metszést ter­méskor meghálálják. Sokan azt hiszik, permetezni felesleges, majd lesz, ahogy lesz, a termé­szet megadja. Balgaság ez. Hiába a nehéz mozgás, a ház alatti pince lépcsői sokat mesél­hetnének a gazda szőlész-borász tudományáról. Hasas hordókban a tavalyi termés, öthektónyi nedű házi fogyasztásra, meg a gyere­keknek. Itt minden úgy van, min­denből az a módi: miénk, meg a gyerekeké. _________________■ H úsvéti (strucc) tojások is kerülhetnek az asztalra Hajniséknál három a grácia: Johanna, Jolanda és Júlia, az­tán ott van még Adél, Malvin és a Zoli. Hajnis Ferenc a váci börtön és fegyház dolgozója, felesége Haj­nis Andrea gyesen van legkiseb­bik lányukkal Júliával, egyéb­ként a fiatalasszony a váci kór­rukban az autóm csomagtartójá­ban hoztam őket, okozva nagy meglepetést a feleségemnek. Azóta a két lány szépen felcse­peredett másfél mázsásak is le­hetnek egyenként, a harmadik sajnos korábban elpusztult, ezért Zoli „bérkakasként” telje­síti kötelességét. Ha minden jól megy húsvétra már strucctájo­Együtt a népes család: Hajnis Ferenc és felesége, valamint kislányaik Johanna, Jolanda és a legkisebb Júlia______ _________■ ház idegosztályán nővér. Férje örömmel súgta meg: kiváló szakember, a közelmúltban Amerikában vehetett részt szak­mai tanulmányúton. Andrea azonban kiváló édesanya is le­het, mindez a három kislány megjelenésén, viselkedésén is látszik. Ők a három grácia, a család büszkeségei Johanna, Jolanda és Júlia - mutatja be szeme fényeit édesapjuk a csalá­di ház udvarának nyírt gyepén rögtönzött kupaktanácson, mi­közben felesége szíves invitálá­sára sem akarunk beljebb men­ni a lakásba, zavarni a család nyugalmát. Inkább szemlélő­dünk a porta túlsó fele irányába, ahol tisztes távolságban, s ma­gas kerítés mögött három strucc illeged magát, finom tollúkat borzolgatja a szél: Adél, Malvin és Zoli - mutat Hajnis Ferenc a struccokra. Néhány hetes ko­saink is lesznek, első alkalom­mal várjuk, hogy tojjon a két lánystrucc, szóval nagy élmény lesz, annyi bizonyos - jegyzi meg Hajnis Ferenc, aki annyit elárul, hogy nem akar struccfar- mot, ahhoz se pénze, se energi­ája, mást szeretne. - Sokat hal­lani a jövedelemkiegészítő csa­ládi vállalkozásokról. A miénk is, ha szerény mértékben de az lenne. A tojások kikelnek, azt a néhány fiókát felnevelem és hú­sukat kiskereskedelmi áron ven­déglőknek eladom. Nekünk sze­rencsére megvan a stabil mun­kakörünk, hivatásunk, sőt még a szüléink is segítenek, amiben csak tudnak. Mégis: sokan pró­bálkoznak háztájival, nyúlte- nyésztéssel, s még ki tudja mi mindennel, miért ne származ­hatna a mi kis többletjövedel­münk a struccokból. Az oldalt írta és fényképezte: Szabó Gyula Sándor Minden korosztály otthona a könyvtár Az olvasnivalók mellett játszóhely, tévé, számítógép és videó a faluház tetején Porcelánba álmodott világ Kolozsvárról hozott stílus- és motívumvilág éled a Börzsöny alján Az általános iskola alsó tagozata működik Tol­mácson, a nagyobbak ötödiktől nyolcadikig Rétságra járnak tanulni. Amiért mégis irigylik a ki­sebbeket a nagyobbak, az a szép könyvtár, amely az új faluház tetőterében kapott helyet, s ahol ol­vasnivalón kívül számos játék, televízió, videó, számítógép várja a gyerekeket. Papi Ibolya az alsó tagozat és az óvoda mint összevont intézmények­nek a megbízott igazgatója, egyben a könyvtárosi teendőket is ellátja. Mennyire szeretik a könyve­ket, a könyvtárat Tolmácson?- Minden korosztály kedvelt helye, mondhatni második otthona a könyvtár, amely egyben a közösségi élet egyik kedvenc színhelye is. Az állomány nem sok, két és fél ezer körüli, frissítésre szorulna. Mint ahogyan a berendezést is jóté­kony adományozók hordták össze, bí­zunk abban, hogy újabb könyvek vá­sárlására is mód nyílik majd hasonló módon. Egyelőre heti egy alkalommal van nyitva a könyvtár, télen sűrűbben, akkor klubként is működik.- Mennyire tudják a könyvtárat a ta­nulás szolgálatába állítani?- Nagyon jól, egyrészt szakkönyve­ink is itt vannak, sokszor újuk oda egy- egy témához: keresd a könyvtárban! A tévét, videót, jó öreg számítógépünket is felhasználjuk. Buksi fejek között, rendhagyó irodalomóra a könyvtárban, középen Papi Ibolya „Csatalinácz Zoltán és Gorbai Gyöngyi ke­ramikusok vagyunk. 1998-ban költöztünk Budapestről Tolmács­ra. Itt rendeztük be műhelyünket, ahol ak­váriumi és díszkerámi­ákat készítünk. Az itt látható termékek kizá­rólag kézi munkával készülnek...” E rövid szöveg, s néhány mű­vészien festett, s kiállí­tott darab fogadja a be­térőt a tolmácsi polgár- mesteri hivatalban. Ki is lehet a Csatalinácz házaspár? A Béke út 11. szám alatt él a művészházaspár, ahol fél siker­rel járunk, mivel Gorbai Gyön­gyi, a feleség Erdélybe utazott a szüleihez látogatóba. Férje vi­szont készséggel mutatja be a 98-ban vásárolt, kezük munká­ját dicsérő portát.- Két éve Budapestről érkez­tünk, otthagytuk a nyugtalan vi­lágot. Bár üzleti ügyeink gyak­ran a fővárosba szólítanak, jö­vünk, ahogyan tudunk, mielőbb haza! Vendéglátónk készségesen kala­uzol bennünket végig, s tart rög­tönzött bemutatót a műhelyben. Megtudjuk, mi is az a spanyol por­celán, olasz máz, elleshetjük az égetés, aranyozás, festés, műveleteit.- A feleségem szülőföldjéről, Erdélyből sző­kébb pátriája, Ko­lozsvár környékéről leste el a fi­noman áttört, csipkeszerűen mintázott, festett, művészi kerá­miák készítésének titkait, s pró­bálunk számukra vevőt találni. Az égetőkemencéből kikerülő kerámia egyik legfőbb ismérve kell, hogy legyen a minőség _________________________________________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom