Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-15-16 / 89. szám
2. OLDAL 3i SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KŐ R K É P PÁSZTÓ Faragó Zoltán: T j=; R j=j JR j y\ r Ö 2000. ÁRILIS 15., SZOMBAT Búbos bankák, bíbicek - Dobszó, harkály módra Sok eső esett az elmúlt egy hét alatt, de már nem annyi, mint a korábbi időszakban. Az égbolt azonban többnyire borult volt, a nap, ha egyáltalán kisütött, pár perc vagy óra múlva már vissza is bújt a felhőpaplan alá. Szerdán még egy szivárvány kettős ívét is megcsodálhatták a szerencsések; én sajnos nem láttam. Az elmúlt napokban a hőmérséklet érezhetően megemelkedett, a juhar-, a nyír-, a szil-, a kőrisfák rügyei kipattantak, a völgyekben már egész fűzligetek zöldellnek, a teljesen kopasz, domboldalnyi tölgyesekben pedig szigetekként ringatják friss levélkéiket a gyertyánfák. A legérdekesebbek ilyenkor a szomorúfüzek: lelógó gallyaikon egészen citromsárgák az új hajtások. Szalonkát szerettem volna látni - lefotózni ugyanis szinte lehetetlen ezeket a hosszú csőrű vándorokat. Késő délután ballagtam ki egy középkorú csererdő és egy el- bozótosodott, évek óta nem használt, de még itt-ott kisebb tisztásokkal tarkított legelő között húzódó részre. Amikor a műút szélén kiszálltam a kocsiból, pár lépés megtétele után valami zörgést és némi számysuhogást hallottam: szinte a lábam alól, úgy négyöt méternyiről röppent fel egy egerészölyv az árok oldalából. Alighanem valami zsákmányállatra csaphatott le a barnás színű tavaszi környezetbe tökéletesen beleolvadó ragadozó. Amikor gyors számycsapásokkal felszállt, lábai furcsán lengedeztek ide-oda. Még egy árva pocok sem volt a karmai között, pedig ezekből a kisrágcsá- lókból most meglehetősen sok van, ezen a helyen is láttam jó pár lyukat... A domb gerince közelébe érve valóságos esti madárkoncert fogadott. Énekeltek a vörösbegyek, a feketerigók, szólt a csilp-csalp füzike. A különféle madárénekek közé valami régen hallott strófa is keveredett: majd' egy év eltelte után már alig ismertem meg a barátposzáta dalát. Látni nem láttam a fekete sapkás madárkát, mert a bokrok sűrűjében bujkált, s már erősen sötétedett is. A szalonkákra hiába vártam, egy darab sem járt errefelé, de a természet adott némi kárpótlást: a nap, miután lebukott valahol a távoli hegyek felett, búcsúzóul még vörösre, rózsaszínűre és lilára festette a felhőket, amelyeknek előterében az egykori legelőn elszórtan álló öreg csertölgyek vaskos, fekete ágainak kontúrja látszott. Azután fakulni kezdtek a színes felhők, végül már csak sárga sávok látszottak, azután nagyon lassan, hosszú percek alatt azok is elenyésztek... Egy másik alkalommal, Bér község közelében a mezőn járva tarka madarat pillantottam meg: egy búbos banka röppent fel előlem. Az Andezit fogadó környékén számos, érdekes házi- és vadállatot tartanak, akadnak közöttük szarvas- marhák, lovak, mangalica sertések, de még struccok is. Ezek trágyájában turkált a rózsaszín-fehér-fekete mintázatú, bóbitás, körülbelül gerle nagyságú madár. Közeledtemre egy akác törzsére menekült, majd amikor meglátta, hogy ráfogom a fényképezőgépet a puskára emlékeztető teleobjektíwel együtt, to- vábbállt a fa koronájába. A fényképezőgép távolságmérője szerint így már vagy harminc méterre volt. Mivel viszonylag termetes madár, gondolkodtam rajta, hogy készítek egy képet - ami azonban nyilvánvaló, hogy nem lesz használható... Amíg győzködtem magamat, a madár megunta a dolgot és elrepült; pár másodperc múlva egy kisebb akácerdő fölé ért, de a fák kopasz koronáján át is láttam jellegzetes, fekete-fehér mintázatát és szárny- csapásait. Ez a különleges életmódot folytató madár legalább harminc tájnévre hallgat - Nógrádban például leginkább dutka vagy - fészkelőodújának átható bűze miatt büdös dutka. Meglehetősen ritka ma már, mert legkedvesebb lakóhelye a nagyobb állattartó telepek környékén van, ahol nem kell túlságosan messzire menni a rovarlárvákból, férgekből álló táplálék után. Igényel még emellett a költéshez valami megfelelő méretű faodút is, amibe a viszonylag termetes madár azért könnyen belefér. Ilyen híján megelégszik valami padlás- vagy épületzuggal, farakással, sőt, az irodalom tud üres méh- kaptárban és présház előtt felejtett - természetesen üres - boroshordóban is. (Amint említettem, nem valami gyakori madár: ezért volt kellemes meglepetés, hogy csütörtökön Salgótarján szélén, Pálfalván is láttam egyet: tudomásom és emlékezetem szerint az 1970-es évek végén fészkelt itt utoljára.) A másik érdekességet Szarvasgede és Csécse között figyeltem meg. A félig-meddig vízzel borított rét felett három bíbicet láttam, méghozzá jellegzetes, légimutatványnak is beillő nászröptüket mutatták be: kitárt szárnyakkal a magasba emelkedtek, azután jobb- ra-bálra forgolódva, csapongva, fekete-fehér színeiket megmutatva zuhantak a föld felé. Az 1990-es évek aszályos nyarai előtt többfelé fészkelt is a vidéken ez a bóbitás madár, de később nagyon megritkult, lehet, hogy el is tűnt. A csapadékos éveknek köszönhetően azonban talán ismét gyakoribbak lesznek a költések megyeszerte. Jártam az elmúlt napokban a Medves-fennsíkon is. A sal- góbányai bükkösben egy harkály nagyon erős dobolását hallottam: a száraz ágcsonk, amelyet a csőrével kopogtatott, szinte dongott. Ilyenre csak nagy termetű harkály képes; később meg is szólalt valahol a fák koronájában egy fekete harkály. Valahogy úgy kiált, hogy kri-kri-kri. Egy kicsit furcsa is egy ilyen termetes madártól a viszonylag vékony hang... Egyébként az erdő és a széle már madárdaltól hangos: énekelnek az erdei pintyek, a kenderikék, a vörösbegyek, a csilp-csalp füzikék, a citromsármányok. Utóbbiakból az elmúlt hetekhez képest lényegesen kevesebb van: a többiek már elvonultak északra. A fennsíkon a fű szépen kizöl- dült, s már kissé furcsa is a dolog: valahogy ahhoz szoktam az elmúlt hónapokban, hogy minden vagy fehér a hótól, vagy egyszínű barna... Kellemes a fülnek is, s élménynek sem utolsó, hogy egyszerre akár nyolc-tíz mezei pacsirta éneke is hallható. A hegyes szárnyú, szürke kis madárkák néha az ember lába elől, pár lépésnyiről röppennek fel a fűből, de azért gyakrabban látni őket a levegőben. A nyírfák és a füzek barkái is kibomlottak, a Medvesen keresztül vezető út mellett elültetett vadgesztenyefák pedig jókora, ragadós rügyeiket nyújtogatják az ég felé, hogy majd pár hét múlva bokrétaszerű, fehér virágzatuk bújjon elő a belsejükből. A sűrű, még mindig kopár bokrok közül egy barna színű rigó röppent fel közeledtemre, és rövidesen követte őt a párja is: énekes rigók voltak, idén először láttam őket, bár valószínűleg már napokkal korábban megérkeztek. A Medvesen kisebb-nagyobb pocsolyák őrzik az elmúlt időszak esőzéseinek emlékét. Egyikmásik vízfelület akkora, hogy alighanem még nyár közepén is pocsolya lesz - persze ez leginkább az időjárástól függ... Többször láttam szajkókat is. A tarka tollazatú szárnyasok leginkább a földön keresgélték táplálékukat, ami alighanem ilyenkor is leginkább tölgymakkból áll: amikor felröppentek előlem az erdei utak mellől, egészen biztos, hogy az volt a csőrükben. Annyi harkálydobolást idén még összesen sem hallottam, mint ez alatt a pár óra alatt: a már említett fekete harkály mellett zöld küllő is kiabált az erdőben, láttam két nagy fakopáncsot és valószínűleg kis fakopáncs gyors és halk dobolását is hallottam egy kiszáradt bükkfa koronájából. Hiába meresztettem azonban a szememet, nem sikerült megpillantanom. Az elmúlt napok sétái csak egy hiányérzetet hagytak bennem: kakukk hangját sehonnan sem hozta a szél. Más években április 13-14-15-e táján szólal meg Salgótarján környékén: érdemes tehát nyitott füllel járni a szabadban... Megyeszékhely a terepasztalon Milyen várost szeretnénk? - Civilek tanácskoztak Salgótarjánban Salgótarján nem túl távoli jövőképe egyre több helyi civil szervezetet foglalkoztat olyan mélységben, hogy az egyes közösségek kaphatóak az e témakörhöz kapcsolódó észrevételek, a vélemények és javaslatok megfogalmazására, ezek közös megvitatására. Erre építve indult el februárban az a terepasztal-konferencia sorozat, amelynek első találkozóján gazdasági megközelítésből, nagyobb távlatokat, átfogóbb képet fogtak be a tekintetek. Tegnap, a Konszenzus Alapítvány, a Népjóléti Képzési Központ, a városi önkormányzat közös rendezvényén a „terep” egyes, a polgárok közérzetét befolyásoló részleteit tették nagyító alá. Kisrégiós területfejlesztés Egy város életének kulcs- szereplője a média, ez vagyis a nyilvánosság helyi fórumai voltak terítéken a tanácskozáson. A téma kapcsán többen megszólaltak, bíráló véleményt mondtak. Kifogásolták például, hogy csökken az értékközvetítő szerepük amelynek pedig elsődlegesnek kellene lenni - s egyesek ezt a kereskedelmi típusú televíziózás, rádiózás és újságírás számlájára írták. A minőséget és az igényességet, a követendő irány meghatározását mint alapvető fontosságú tényezőket említették. Volt, aki felvetette, hogy a civil szférát érintő programokról, eseményekről érdemes lenne a megye- székhely különböző pontjain elhelyezett híradókkal tájékoztatni az embereket. Szó volt a megye és a város országos sajtóban való megjelenéséről is. Részben a médiák, illetve már a helyi kultúra milyenségéről fogalmazódott meg, hogy Salgótarjánban van igény, kereslet a minőségi, színvonalas színházi, mozielőadásokra, de a szervezők nem veszik ezt figyelembe. Vannak határozott törekvések, látható a jövő Salgótarjánjának az a „váza,” amelyre már „csak” hozzá kell kapcsolni a tényleges javaslatokat, elképzeléseket. A minősítgetésen túl kell lépni, a tervezésnek kell következni, a városvezetés ennek eredményességét részben a civil közösségek kohéziójának erősítésében látja. Ehhez kellenek a hasznosítható ötletek, amelyekre nyitott a városvezetés. Az utóbbiakat Puszta Béla, a város polgár- mestere mondta el a jelenlévőknek, a tanácskozás elején pedig szintén a város jövőjének tervezéséhez kapcsolódó, lakossági felhívásról szólt. A balassagyarmati kisrégiót összefogó és a területfejlesztés területén azt képviselő Ipoly- táj Területfejlesztési Társulás még a múlt évben elkészítette és határidőre be is adta SAPARD-pályázatát a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz. A pályázat koordinálásával a társulás a Balassagyarmat és Térsége Fejlesztéséért Közalapítványt bízta meg. A pályázat beadását koordináló, a minisztériummal közvetlen kapcsolatot tartó közalapítvány irodavezetőjét, Ocsovai Pált a napokban értesítették arról, hogy az öt munkabizottságban elvégzett, mintegy kétszáz oldalas „helyzetfeltáró” tanulmányt a bírálóbizottság elfogadta. Az elnyert pályázat azonban további kötelezettségekkel és feladatokkal jár, melynek megbeszélésére április 19-én 10 órai kezdettel kerül sor a balassagyarmati polgármesteri hivatal nagytermében. Erre a szervezők ezúton is minden érintett önkormányzatot, a térség fejlesztése iránt érdeklődő valamennyi gazdasági társaságot, civil szervezetet meghívnak. A tanácskozás célja a SAPARD- pályázat második fázisa elkészítésének megbeszélése, mely a kistérség „stratégiai programijának megfogalmazását célozza. Az újabb pályázat beadásának határideje: május 31. Míg az elsőként beadott és sikeresnek minősített tanulmány a balassagyarmati kisrégió jelenlegi helyzetének sokoldalú föltárását végezte el, addig a második fázis megírása során a kistérségnek immáron körvonalaznia kell, mely fejlesztéseknek kíván prioritásokat adni, illetve milyen konkrét irányokban szeretne lépni európai uniós pályázati pénzek elnyerését illetően. A minisztérium a két ütem sikeres megvalósítása esetére 3,5 millió forintot ítélt meg az Ipoly-táj Területfejlesztési Társulás számára. M.B. Katasztrófahelyzet Székvölgypusztán Az önkormányzati és az állami vízművagyon integrációját sürgette tegnapi sajtótájékoztatóján Tőzsér Tibor, a megyei közgyűlés munkáspárti frakciójának vezetője. Székvölgy vízben áll, s megközelíthetetlen - állította dr. Domonkos Imre, a kazári önkormányzat munkáspárti frakcióvezetője. Népdalkor új néven A magas nógrádi vízár csak egyféleképpen orvosolható, ha az önkormányzati és az állami vízművagyont integrálják - jelentette ki Tőzsér Tibor. A regionális vízművek „kiszivattyúzza” a fejlesztésre szánt nyereséget a megyéből. Rámutatott, hogy á mihálygergei vízmű jelenlegi kapacitásán felül beállított műszaki berendezéseket felesleges üzemben tartani, ez is árnövelő hatású, ráadásul a négy aktívszenes szűrőt egyszerűen kiiktatták. Az előző ■ napi megyei közgyűléshez kapcsolódva elmondta, hogy a Szent Lázár megyei kórház hulladékártalmatlanító berendezésével összefüggő vizsgálatot ugyan befejezettnek nyilvánították, de nem maradhat el a felelősségre vonás. Hiába szűnt meg ugyanis a szállító cég, a beszerzést szakmailag támogató társaság ugyanis még jelen van a megyében, javaslatai alapján folyik a jelenlegi rekonstrukció... Sajnálattal állapította meg, hogy a 4 milliárdhoz képest csak 400 millió jut a balassagyarmati kórház felújítására, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a nógrádgárdonyi tüdőgyógyintézet integrációja sem időszerű. Ám az intézmény elöregedett mozgó röntgengépei cserére szorulnak, még akkor is, ha az ezt szolgáló 18 milliárdos kormányprogram meghiúsult, a jugoszláviai háború miatt. Nem szerencsés a létszámleépítés sem, mert sérti a röntgenhez kapcsolódó munkavédelmi előírásokat. Tőzsér Tibor szerint nem időszerű Etesen veszélyeshul- ladék-lerakót építeni, mert Nógrád megye nem termel ilyen anyagokat, később pedig károsan hatna egy biokul- turás termelési mód elindításához, ráadásul magában rejti a külföldi hulladék beszállításának lehetőségét is. Székvölgypusztát belvíz sújtotta - állapította meg dr. Domonkos Imre, de a kazári önkormányzat nem tájékoztatta az ott lakókat, hogy állami támogatással építhetik újjá otthonaikat. A táj üdülésre is alkalmas lenne, ha a bányai rekultiváció során ezt figyelembe vennék. ________ NÉMETH A z 1999 novemberében megalakult mátrakeresztesi népdalkor ez évben a Mátragyöngye nevet vette fel. Az idősek Wubja tagjaiból verbuválódott, 15 fős csoport hetente egy alkalommal tartja próbáit Vígh Józsefné vezetésével a közművelődési intézmény klubtermében. A közös éneklés során „bút és bánatot felejtve” idézik fel a régi szép emlékeket önmaguk és mások örömére. Nem csak énekelik, gyűjtik is a dalokat: ezek egy részének helyi kötődése is van, hiszen gyermekkorukban a szüleikkel végzett közös munka során együtt énekeltek. Mátrakeresztes felpezsdülő közösségi életében egyre fontosabb szerepet tölt be a népdalkor, hisz a városrész kulturális rendezvényein rendszeresen fellépnek. 2000-ben már több szereplésre felkérést kaptak, ezért elhatározták, hogy a mátrakeresztesi népi viseletét felkutatva, a kör női tagjai számára fellépő ruhát készítettnek, melynek előzetes költségkalkulációja 120-130 ezer forint. Az önkormányzat civil szerveződéseket, öntevékeny csoportokat támogató pénzkerete jelenti számukra az első anyagi forrást, melyhez a csoporttagok egyéni hozzájárulása és szponzori támogatáskeresés társulhat. Kibomlottak a fűzfabarkák
