Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-06 / 55. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap M O Z A I K 2000. MÁRCIUS 6., HÉTFŐ Farkasházy a szomszédvár főiskoláján tanít- Mikor került bele az újságírói életbe?- Apám 13 éves koromban be­vitt a Ludas Matyi szerkesztőségé­be. A háború előtt sportújságíró­ként dolgozott Feleki Lászlóval és Tabi Lászlóval, aztán gyári mun­kás lett. Mind a hárman sportúj­ságíróként dolgoztak a Nemzeti Sportnál, s apám ezt az ismeretsé­get használta fel arra, hogy engem 13 évesen a Népsporthoz protek­cióval felvetessen. Külső tudósító­ként dolgoztam, 15 forintot kap­tam egy első osztályú kézilabda­meccs, röplabdameccs vagy III. osztályú futballmeccs tudósításá­ért. Ez nagyon jó pénz volt akko­riban, ezt tetézte a 13 filléres nyugdíjjárulék, ami akkoriban - 13 évesen - nagyon tetszett.- Ilyen fiatalon alkalmazottnak lenni egy napilapnál azért nem lehetett semmi...- Nagyon élveztem, s ez a nyugdíjjárulék... Ezután követ­keztek a középiskolai és egyetemi lapok. Az egyetem után három évig bankban dolgoztam, utána visszamentem a közgazdaság-tu­dományi egyetem lapjához.- Érdekes, hogy végzettsége az újságíráshoz egyáltalán nem köti, inkább a bankélethez...- Három évig dolgoztam is egy banknál, s a helyemre egy Járói Zsiga nevezetű gyerek jött.- Valahonnan ismerős ez a név.- Nekem már onnantól kezdve ismerős. 1974-ben aztán meg­nyertem a humorfesztivált, akkor voltam 28 éves.- Utána pedig már felfelé ívelt a karrierje.- Igen, mondhatni így is, hogy azóta profi vagyok. 1974-től dol­gozom a rádiónál, igaz '94 -ben kiraktak.- Ez volt a „Csúcs László-sep- rű”. __- Én voltam, akit először kirak­tak, utánam még 128-an követ­keztek.- Milyen vök 20 év után ott­hagyni a rádiót, remete vagy in­kább tudta, hogy visszakerül?- Ezzel kapcsolatban akkor is egy vicc járt a fejemben: Megkér­dezik Kohn bácsit '89 őszén, hogy nem akar-e belépni az MSZMP-be? Erre azt válaszolja, hogy erre a kis időre? A másik ver­zió szerint: most, szezon végén?- Most milyen a hangulat a rá­dióban?- Hasonló, mint akkoriban. Most lehet, hogy egy kicsit hosz- szabb lesz a távollétem.- A kereskedelmi televíziókban nagyrészt fiatal arcokat látunk. Kepes András szerint az ő korosz­tálya után kimaradt egy nagy kor­szak, s űr támadt. Ezt az űrt fiata­lokkal próbálták küölteni, akik nem képesek a 40-50 éves tapasz­tat munkatársakat helyettesüeni. Mi a véleménye a fiatalok nyomu­lásáról?- Az Egyesült Államok mai szimbólumai a médián keresztül a híradók műsorvezetői, akik 40- 50 évesek, de ugyanez a helyzet Nyugat-Európában is. A honi ke­reskedelmi adók irtózatos hibát követtek el, mert azt gondolták, hogy ezekre a „tévésztárjaikra” nincsen szükség, drágák és nyű­gösek. Inkább ők maguk kreáltak „sztárokat”, így gondolták, hogy aki ott ül nap mint nap a tévében, az sztár lesz. Bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. A sztárság nem egy olyan dolog, amit mestersége­sen lehet létrehozni. Csak meg kell nézni a Music TV-n szereplő zenekarokat: hiába szednek fel az utcáról állástalan fekete fiatalem­bereket, ha a nevüket sem tudod megjegyezni. Egy csomó fiatal ke­rült be a televíziókhoz, legtöbben csődöt mondtak, ami nekik is na­gyon rossz. Stahl luditot és Erős Antóniát leszámítva nem tudok mást megnevezni, aki befutott volna. Ahhoz, hogy valaki súgó­gépről olvasson fel valamit, vagy sorban álljon a kórházak előtt és sánta gyerekeket mutogasson a műsorban, nem kell tehetség. Ez nem a szakma csúcsa.- S egészében nézve ezeket a ke­reskedelmi televíziókat és rádió­kat, mit tud mondani róluk?- Rendkívül vegyes a vélemé­nyem. Azért fontos számomra a közszolgálati rádiókabaré...- Amt az ORTT szinte mindig megfegyelmez...- Ezzel nem kell törődni, nem olyan fontosak ezek a marhásko- dások. Igazából úgy gondolom, hogy a rádiókabarénak a közszol­gálatban van a helye, mert ez egy konfliktusos műfaj. A kereskedel­mi televíziók és rádiók nem szok­ták felvállalni a konfliktusokat. Csúnya szóval egy pszeudovüá- got közvetítenek, amit a szappan- operákban látunk, ahogy a vá­gyak birodalmába (ejti) repítik el a nézőket.- Ezért lehet unióimként emle­getni a Heti Hetest.- Igen, én nagyon büszke va­gyok rá, mert ez gyakorlatilag bi­zonyíték arra, hogy köznapi, ak­tuális, néha politikainak tűnő...-Decsak néha...- Hmmm... Ezzel a műsorral el lehet érni a Lagzi Lajcsi nézettségi szintjét.- Hogyan jött az ötlet a Heti He­tesre?- A nyugati tulajdonban lévő televíziók mindent megvalósíta­nak Magyarországon, ami már náluk bevált.- Tehát ez is egy nyugati licenc- műsor?- Igen, nekünk az a dolgunk, hogy ügyesen átalakítsuk saját szánk íze szerint. A német RTL- en is megy ez a műsor, az is lát­hatja azt, hogy mindenki ordít és a súgógépet olvassa, aki nem tud németül. A közönség a hátuk mö­gött ül, s úgy röhög mindenen, mint a Friderikusz-showban. Most már a mi Heti Hetesünkben is túl sokat nevetnek és tapsolnak. Az nagyon jó dolog, hogy a kö­zönség mondja ki helyettünk tapssal és nevetéssel az ítéletet, de most már túlontúl nagy a sike­rünk.- A nagy siker is baj?- Igen, mert a néző otthon ül, s nem érti, hogy ezek mitől olyan boldogok.- Akkor mi lehet az az optimá­lis, ami elfogadható?- Nekem nem a népszerűséggel van a bajom. Én szeretem, ha egy műsor népszerű. Csak ezt a sikert nem kell hazudni, nem kell úgy csinálni, mintha Isten lennék a stú­dióban, ahol úgy néznek rám, mint a megváltóra. A néző meg ül otthon, s azt kérdezi magában: „mi bajuk van ezeknek?” A kereskedel­mi televíziók ezt a sikerorientációt így próbálják megvalósítani, hogy a stúdióból szinte árasztják ma­gukból a boldogságot.- Hogyan is indut a Heti Hetes? Úgy hallottuk, hogy Belgiumból megérkezett az RTL egyik fő-fő gu­ruja a műsor felvételére, s a meghí­vott közönséget azonnal haza­küldte.- Igen, megérkezett, s kijelen­tette, hogy nincs szükség közön­ségre. Erre a rendezőnk azt felelte neki, hogy teljesen igaza van, de ha már itt van a publikum, akkor legalább a szünetig maradjanak. Mi, szereplők hozzásegítettük a döntéshez, hiszen a szünetig re­mek volt a műsor. A szünet után, mivel a nézők távoztak, semmi sem jutott eszünkbe. A nézőkre tehát szükségünk volt a felvétele­ken, mert csak akkor jöttek a poé­nok, ha nevettek. Győztünk.- Miért pont azok az emberek szerepelnek a műsorban, akikkel szinte minden héten találkozunk?- Volt néhány ember, aki cső­döt mondott és vannak olyanok, akik doppingolják a másikat, hi­szen ez egy összjáték.-Azaz elv, a műsor kezdeteinél is ét, hogy lesznek olyanok, akik' mindig szerepelnek, s lesznek, akik rotációs elven váltják egy­mást?- Az az elképzelésünk volt, hogy legyenek, akik mindig szere­pelnek, s legyenek, akik csak hé­be-hóba, de hogy kik lesznek ezek és kik azok, arról fogalmunk sem volt. A kiválasztódás lényegében egyfajta versenyben dőlt el.- Nemcsak elismerő szavakkal illetik a Heti Hetest, hanem éles kri­tikákkal is. Itt van például az Élet és Irodalom kritikája. Ebben az az érdekes, hogy a magát liberálisnak nevező hetilap fogalmazta meg leg- negativabb bírálatát a műsorral kapcsolatban, amely szerint a sze­replőknek mindenről csak a szex jut az eszükbe. Más asszodációkm nem képesek a magukat művet­nek képzelő „hetek", összefoglaló­an ezt állítja a kritikus.- Én ismerem ezeket a kritiku­sokat, mert felléptem velük a Be­szélő hétvégéjén, s nem arattak valami nagy sikert.- A kritikákat ezek szerint ott két kezelni, ahol valójában a kri­tikusok áünak?- Utálom az Élet és Irodalom nagyképű és fennhéjázó kritikusa­it, azt mondom rájuk, amit Fábry Sándor az ORTT-re: nagyon nagy hibát kell elkövetnem, ha ezeknek akarok tetszeni. Nekem is nagyon nagyot kellene hibáznom, ha a Mancsnak, vagy az ÉS-nek, vagy akár a Demokratának akarnék tet­szeni, jó kritikát olvasni magam­ról. Ebben az esetben meg kellene vizsgálnom, hogy valamit elron­tottam. Ezeknek a kritikusoknak halvány gőzük sincsen arról, hogy hogyan kell szórakoztatni. Az egyik újság az említettek közül po­litikailag nem áll közel hozzám, ezért gyaláz állandóan, a másik kettő pedig nem érti meg, hogy a Heti Hetes egy szórakoztató mű­sor, amelyet két, két és fél millió ember néz hetente, akiknek az igényeit ki kell elégíteni. Ugyan­ezekben a lapokban húzzák le a Koltay és a Kém filmjeit is.- Mennyit lát szombatonként a TV-néző, mennyi a vágás a mű­sorban?- Mindenhol vágnak... Azért nem is szeretek vendégeket hív­ni a műsorba, nehogy csalódás­ként éljék át a felvételt. Olyan ez, mintha valakit filmforgatásra hívnál. Én két werkfilmet is csi­náltam a Koltay rendezte Sose halunk meg és Szamba című fil­mekről, s nem tudtam, hogy mi­ről szólnak a filmek, pedig egy hónapig ott éltem közöttük.- Olyan ez, mint a zenészek munkája a stúdióban, kívülről nagyon unalmas, de a végered­mény az teljesen más.- Igen, ez bizonyos értelem­ben munka, van néhány mellék­lövés, de tartsuk meg azt az illú­ziót, hogy mi mindig jókat mon­dunk.- Az illúzió mindenesetre megmarad. Azonban nemcsak az újságok, hanem a hatalom ré­széről is fogalmazódott meg kriti­ka a Heti Hetessel kapcsolatban.- Nem tudom... A középsze­rűség fogalmaz kritikusan. Egyes beosztottak úgy gondol­ják, hogy a főnök nevében meg­sértődnek.- Tud-e arról, hogy a „főnök", Orbán Viktor nézi-e a Heti He­test?- Nekem van egy olyan infor­mációm, hogy nézi, s nincsen vele semmi baja.- Egyik napilapban azt olvas­tam, hogy az egyik Heti Hetes­szereplő parolázott a miniszterel­nökkel a Centrál-kávéház meg­nyitóján. Ön volt az?- Igen, én voltam. Kicsit za­varának éreztem magam, hiszen régen tegeződtünk Viktorral. Most úgy tudom, hogy Viktor előtt a kormányüléseken fel kell állniuk a minisztereknek. Leg­utóbb, amikor beszéltünk, ke­rülte a tegeződést és a magázó- dást is, köztes nyelven beszélt. Úgy gondoltam, hogy mások előtt csípőből nem tegezem le, de magázni sem akartam, lehet egy kicsit nyögdécseltem. Végül azt mondtam zavaromban, hogy „Viktor kezd te a tegezést, vagy a magázást!” A miniszterelnök úr erre azt mondta: „Miért, mi ré­gen nem tegeződtünk?” Ott állt mellettem a feleségem, s nem tudtam, hogy bemutassam-e ne­ki, bár már találkoztak egyszer- kétszer. Ezt a pillanatnyi zavart az okozta, hogyha valaki találko­zik egy híres emberrel az sokkal jobban megjegyzi a találkozást, mint a híresség. Orbán Viktor hí­resebb, mint a feleségem, ezért nem tudtam mit csináljak. A za­varomat ez okozta, nem pedig az, hogy államtitkár szeretnék lenni a Miniszterelnöki Hivatal­ban. Még '94 után is nagyon jó kapcsolatban voltunk, például fociztunk is együtt...- Ön szerint megváltozott Or­bán Viktor?- Ez az amit nem tudtam, volt bennem egy bizonyos kíváncsi­ság. Mit kellett volna monda­nom, talán azt, hogy „Szevasz, Viki”?!- Az olvasóközönségük előtt ön sztár.- Igen, de ez egy hamis és ál­ságos dolog. Sztár az, aki nem­csak a hülyeségéről, a válásáról híres, hanem egyéniség. Az én szememben az a sztá, aki meg­ajándékoz váamilyen színes, ér­dekes dologgal, színesebbé teszi az életem. Nem azzá válik vala- ki sztárá, hogy heroint rejteget a fia, pedofil hajlamai vannak, vagy nem fizet rendesen adót, avagy időnként elgázol valakit. Ezek nem sztárok. Nekem Jancsó Miklós és Darvas Iván sztár, ők tudomásul veszik a mé­diát. Jancsó például bámikor készséggel nyilatkozik, nem bú­jik el és meg lehet találni. Ez hozzátartozik a sztársághoz. A sztár léte nem egyenlő az áru­cikk létével... A sztásághoz so­kat kell szenvedni, lehet, hogy nem jön össze minden, de az még mindig több, mint a semmi. A szerencsére nagyon nagy szükség van, úgy, mint a lóverse­nyen, de a szerencse csak arra mosolyog, aki felkészül rá. A si­kert úgy kell fogadnom, hogy tu­dom, mit csinálok és bizony akarni kell. Tabi László, régi új­ságíró-kollégám kérdezte egy- szer tőlem, hogy miért nem írok az újságokba. A válaszom az volt, hogy nem kémek tőlem cikkeket... A New York kávéház­ban ültünk, s ő végiglapozta az újságokat, s erre azt mondta, amit soha nem felejtek el: „Miért kémének, hiszen tele van?!” PINDROCH TAMÁS A Zagyvapálfalváért Baráti Kör március 6-án 16 órakor nyit­ja meg Zagyvapálfalva új közös­ségi helyiségét, a Z-PONT klubot (volt síküveggyári klub). A meg­nyitó után, 18 órakor kezdődik a Közéleti beszél(get)ő esték első rendezvénye, amelynek vendége Farkasházy Tivadar, a Rádióka­baré és a Hócipő főszerkesztője lesz. „Sorozatos” álmodozásaink kora Hazaérek. Egy eléggé fárasz­tó nap után végre elnyújtóz­hatom a fotelben. Előveszek egy könyvet. Ponyva. Unal­mas, leteszem. Bekapcsolom a tévét, hátha adnak valami normális műsort. Végigné­zem az összes adót, sehol semmi. Várjunk csak! Az egyik ke­reskedelmi adón éppen most kezdődik egy brazil sorozat. Azt hallottam, nagyon jó sztori, tele izgalmakkal. Hát, ha már más nincs, megnézem. Most éppen arról van szó, hogy a bá­jos, jó alakú, okos, intelligens, érzéki szájú főhősnő (nevez­zük Petronellának) szerelmes a jóképű, izmos, gazdag, helyes (némi olaszos beütéssel) fő­hősbe (őt nevezzük Erhardnak, tekintve, hogy ez a név se nem olasz, se nem brazil). A gond ott kezdődik, hogy Petronella (Istenem, de gyö­nyörű, egzotikus név!) férjnél van. Erhardnak és Petronellá­nak van ugyan közös gyere­kük, mert már voltak házasok, de azokat Petronella férjének a keresztanyja neveli, mivel egyik szülő sem vállalta a gye­reket. Erhard is szerelmes (új­ra) volt feleségébe, ezért elha­tározza, hogy elmegy jelenlegi asszonyához a munkahelyére és kitálal. így is lesz. Az asz- szony meglepődve fogadja ide­ges férjét, s mikor megtudja, miről is van szó, rögtön ordíta­ni kezd. Egyre hangosabban veszekednek, indulatok tajté- koznak a filmben, verekednek, Erhard lelöki felesége iratait, leesik a családi fénykép (na, ennek a házasságnak már lőt­tek), eltörik a pohár, ami ter­mészetesen megvágja Erhard kezét, és a fő bűn: elszakad Danielle Steel könyve, a Ke- resztutak. (Hogy az is milyen szép romantikus regény!) Érre az asszony előránt egy kést, le akarja szúrni Erhardot, de a fér­fi kicsavarja a kezéből és meg­öli saját asszonyát. Hú, egészen kimelegedtem. Igaza volt ismerősömnek. Ez igen! Ez a sorozat a kisember napi gondjait és álmodozásait mondja el, azon kívül oly nagy mértékben terjeszti a kultúrát, hogy javasolni fogom, hogy Shakespeare helyett a színhá­zakban inkább ezt adják. Ope­rát fognak írni belőle, minden­hol csak ez a nagyszerű leszú- rási jelenet lesz látható, mely jobb, mint a Bánk bánban. Ezentúl mindig nézni fogom. Nézzék Önök is!! Csinos s csintalan! Őrület! A szemem és a szívem majd’ kiugrott a helyéről, amikor megláttam! Mindene megvan ami csak kell, a mozgása lendületes, a stílusa lenyűgöző... Opel Corsa Champion. Magasabb felszereltség - átlag 40°/o megtakarítással! (szervokormány, vezetőoldali légzsák, rádiós magnó, színezett tükrök és lökhárítók, hátsó spoiler a 3 ajtós kivitelhez, állítható magasságú vezető ülés, 6 küllős dísztárcsa* stb.) *Az újfajta dísztárcsa még nem látható a képen. OPEL« OPEL KENDERES!, SALGÓTARJÁN • OPEL GYARMAT, BALASSAGYARMAT OLÁH ZSOLT

Next

/
Oldalképek
Tartalom