Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-03 / 53. szám
2000. MÁRCIUS 3., PÉNTEK MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 6. oldal Egyre több magyar merészkedik távoli síparadicsomokba, így mi sem tűntünk marslakóknak Folgariában, az Altopinai hegyek övezte vadregényes kisvárosban, alig húsz kilométerre a Brenner-hágót Olaszország belsejével összekötő autópályától. S bár már tavaszi napsütés rémisztgette a síelni vágyókat, kitűnően karbantartott pályák vártak ránk. Síparadicsom az Altopinai hegyekben Folgaria egyetlen „szépséghibája”, hogy mintegy ezer kilométerre fekszik Salgótarjántól. A hajnali útra kelés mindig nyomasztó, de ha az ember napsütéses utat fog ki, csodálatos élményeket szerezhet akár Ausztriában, akár Olaszország Dolomitokon átvezető hegyi útjain. Roveretónál kanyarodtunk arra a hegyi ösvényre, amely 13 kilométeren keresztül kanyargód velünk az 1200 méteres magasságban fekvő kisvárosba, helyenként 12 százalékosnál is meredekebb aszfaltcsíkon. A városban szinte mindennap nyüzsög az élet a kora esti órákban. Hol egy koncert, hol a télűző karnevál kínál felejthetetlen élményeket. A sétálgatókat forralt borral, vagy teával kínálják, ragyogóan berendezett kirakatok csábítják, s persze minden méteren ott érződik a hagyomány. Sokan álltak meg a főutcán berendezett juhkarámnál, ahol Stella „anyuka” és Felice „apuka” vigyázta féltő gonddal báránykájuk minden lépését. Egy másik kirakatban kisnyulak falatoztak hegyi kristályok között, de a turista számára legfontosabb információs térkép sem hiányzott. Hotelünk, az Alaska nyugalmat árasztott, lakájos apartmanhelyiséget vehettünk birtokba egy hétre. S bár készültünk rá, kicsit lehangolta csapatunkat, hogy a helyiségen kívül kauciót kértek a konnektorért, a tv távirányítójáért, s további jelentős összeget kellett kifizetni előre a villamosenergia-fogyasztásért, valamint az üdülőhelyi díjért. Mindemellett minket köteleztek a takarításra. Még szerencse, hogy síbérletünk nemcsak a pályákra volt érvényes, hanem a helyi uszodában és a jégpályán is. Folgaria három síközponttal várja a sportág szerelmeseit. Ezek természetesen átjárhatók. Franco- linin, a Fondo Granden és a Fondo Piccolón a szánkópályával együtt 21 felvonó állt rendelkezésre, köztük öt vadonatúj négyszemélyes. Valamennyi kis centrumban kialakították a tanulópályákat, s biztosították az oktatókat is, akik feltűnő piros anorákban vezették a már haladó növendékeket a lejtőkön. Családos embereknek talán a Fondo Piccolót ajánlanám, hiszen itt egyszerre állt rendelkezésre sísuli, szánkópálya, s egy elmés futószalag, amely a parkolóból a négyüléses felvonó aljáig segítette a síelők eljutását. De volt még egy haszna, ugyanis ez a szerkezet alacsony sebessége révén alkalmas volt arra is, hogy piciny gyermekek ráállja- nak, s az enyhe lejtő mellett hozzászokjanak a meglehetősen csúszós felszereléshez. Lányunk az utolsó két-három napban már egyedül képes volt lecsúszni a futószalag mellett, holott előtte mindössze kétszer csatolt fel sítalpat. Kedves gesztusnak tűnt az is, hogy a helyiek vendégül láttak egy csoport fogyatékos embert, akiket kísérők segítségével megszánkóztattak. Ugyanebben a központban kitűnő sífutópálya várta a sportolókat, a merészebbek pedig kipróbálhatták a motoros sízést. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a jelentkezők egy vontatókötél segítségével járták be a környéket. A legnagyobb forgalom természetesen a Fondo Grande központot jellemezte, ahol többnapos ifjúsági versenyt is rendeztek. Hasonló erőpróbák más pályákon is előfordultak, néhány órára korlátozva csak a síturisták mozgását. Ott-tartózkodásunk hetének mindössze egyetlen napja nem vált felejthetetlenné, hiszen egy időváltozás következtében a hó megereszkedett, nehézkessé vált rajta a síelés. Mint később megtudtuk, pont ekkor érte el hazánkat is egy kiadós-hóesés. A szálloda is tartogatott váratlan meglepetéseket, hiszen ki gondolta volna, hogy 40 ezer líra (több mint 5 ezer Ft) leszurkolá- sa mindössze félórás szaunázásra elegendő, ráadásul ezt semmiféle tábla nem jelezte, a recepciós pedig nem érezte kötelességének, hogy erről tájékoztasson. Másnap - érdekes módon - már 30 ezerért is kiadták a hőkamrát... Egy ismeretlen pályán nincs nagyobb szerencse, mint ha van valaki, aki már felfedezte egyszer. A mi csapatunkban Almáshegyi Béla jelentette ezt a kapaszkodót. Nem véleüenül, hiszen a Salgótarjáni Síklub egyik alapítója két éve már járt ezen a káprázatos pályán. Természetesen jól jöttek tanító szándékú szavai, de az már nem rajta múlott, ha a síléc nem úgy engedelmeskedett, ahogy a gazdája szerette volna. Nekem a Fondo Grande központból elérhető serradai pálya tetszett a legjobban. Az 5,7 kilométer hosszú vadregényes síút a kezdők számára éppúgy kínált kék szakaszt, mint pirosat a haladóknak, vagy feketét a legjobban felkészülteknek. A pálya alján az egyik legkorszerűbb négyüléses lift szinte pillanatok alatt repítette vissza a hegy csúcsára a várakozókat. A legtöbben gépkocsival érkeztünk a síközpontokba, de óránkénti buszjáratokat is igénybe lehetett venni, a bérlet segítségével. Aki pedig úgy döntött, hogy ellátogat a festői szépségű Garda-tóhoz, annak csak egy délutánt kellett feláldoznia, hiszen egy bő félórás autóúttal elérhető volt. Európa egyik legnagyobb tengerszeme és a környező üdülőtelepek most kihaltak voltak, csak elvétve bóklászott a parton néhány kutyát sétáltató ember. Az igazi évad errefelé a nyár, amikor kerékpárral, vagy lovon is bebarangolható a vidék. Visz- szatérve Folgariába a megszokott esti nyüzsgés fogadott. Az önellátásra berendezkedett csapatnak jólesett egy kis paprikás krumpli, s az otthonról hozott bor utolsó pár cseppje. Ám hogy hazafelé is élményekkel távozzon a turista, megtapasztalhattuk az olasz KRESZ-táblák fortélyát: először jön az útelágazás, s csak utána a jelzőtábla. Nos, ez az „apróság” másfél órás idő- veszteséget okozott, miután az autópályáról csak 30 kilométerrel később tudtunk visszakanyarodni. Ma még szokatlan volt számunkra, hogy az osztrák határon megállás nélkül haladhattunk át, s valamelyikünk meg is jegyezte: az lesz az igazi meglepetés, amikor majd az egyik szlovák síparadicsomból úgy térünk vissza, hogy a vámosirodák pókhálós nyílászárói szegélyezik utunkat. T. NÉMETH LÁSZLÓ Praktikus találmány: sífelvonó kicsiknek is |A szerző felvételei) Valósítsa meg álmait! Személyi kölcsön Az ABN AMRO Személyi kölcsön segítségével - mintha varázsceruzával rajzolna - egy szempillantás alatt megvalósulhatnak vágyai! Igényelje most a tetszőleges célra felhasználható Személyi kölcsönt, és 200 ezertől 1,5 millió forintig terjedően bármekkora összeghez hozzájuthat. Ön is szeretne egy ilyen varázsceruzát? Akkor látogasson el bankfiókunkba, vagy hívja azABNAMRO Bankvonalat a 06 40 444-444-es telefonszámon! ABN AMRO Bank A Bank a kölcsönt a hitelbírálat feltételei alapján nyújtja. A hirdetés nem minősül a Bank részéről nyilvános tájékoztatónak és ajánlattételnek. A teljes hiteldíjmutatóról és a kezelési költségről Bankvonalunk munkatársainál érdeklődhet. További információkat a Szerződési Feltételek tartalmaznak. Fiókunk: 3100 Salgótarján. Rákóczi u. 15.8:00-19:00 Tel.: 32/520-400 Bábeli jótanács-zavar Gyengül a tudomány erejébe vetett hit- Ne igyunk teát és ne használjunk napvédő krémet. Kerüljük a fehér bort, hagyjuk abba a fogamzásgátló tabletta szedését, ne szoptassunk. Szedjünk aszpirint, ne tornásszunk, és legfőképpen ne olvassunk egészségjavításról szóló cikkeket, mert ezek árthatnak az egészségünknek - íme néhány az általában hallottaknak, olvasottaknak ellentmondó, de ugyancsak tudományos megalapozottságú, vagy azt hirdető jó tanács. Brit egészségügyi szakértők ezért aztán már amiatt aggódnak, hogy hamarosan megszűnik a tudomány iránt érzett bizalom. Dr. Peter Marsh, az oxfordi független társadalomtudományi kutatóközpont munkatársa szerint nem csak a híreket fogadják bizalmatlanul az emberek, hanem már a hírnökben sem bíznak. A tudományba vetett hitünk szakadatlanul gyengül. Nem is olyan régen a tudósok ártalmasnak nyilvánították a kávét, mentsvárnak az erős napvédő krémet, a testmozgásról pedig kinyilatkoztatták, hogy elengedhetetlen az egészséghez és a boldogsághoz. Attól függően, hogy melyik orvosban bízik az ember, az aszpirin elmulasztja a fejfájást, megelőzheti a szívrohamot, vagy pedig végzetes gyomorfekélyt okozhat. Az anyatej védi a kisbabákat a fertőzéstől, vagy pedig toxikus szennyező anyagokat juttat a szervezetébe. A gyermekkori vakcinák életmentők lehetnek, vagy pedig veszélyeztetik az agyat és a beleket egyaránt. Vajon az alkohol jó- e vagy rossz-e az egészségnek? Ha sokat iszunk belőle, akkor rossz, de a vörösborról azt mondják, hogy mérsékelt mennyiségben jót tesz a szívnek. És talán a fehérbor is. Ami a sört illeti, arról senki nem tudja, hogy jót tesz-e vagy sem. Depresszió? Szorongás? Ingerültség? Lesoványodás vagy törékeny csontok? Tudósok állítják, hogy mindez a túl sok testmozgásnak tulajdonítható talán, bármilyen jót tesz a szívnek, a tüdőnek és a léleknek.- Néhány komoly jó tanács azután persze elvész ebben a nagy zajban. Az egymásnak ellentmondó tanácsok nagyon összezavarják az embereket, és még súlyos mellékhatásuk is lehet - magyarázza Marsh doktor.- Azért kering olyan rengeteg sok egészségügyi információ, mert az emberek jobban akarnak például enni és aludni, és általában tovább szeretnének élni, mégpedig egészségesen. De amint nő az ismeretek iránt a kereslet, úgy a tudomány egyre bonyolultabbá válik, a kutatások eredményeként mindig újabb és újabb adatok látnak napvilágot, amelyek összeütközésbe kerülhetnek a régebbiekkel, elvetik a kételkedés magvát és aláássák az orvostudomány iránt táplált bizalmat az emberekben. A káros pszichológiai mellékhatás könnyen kimutatható. Az emberek háromféleképpen reagálnak. Vannak, akik mindent elolvasnak, és mindent komolyan vesznek, s közben nem tudják, hogy mit csináljanak. A második csoporthoz tartozók, főleg a fiatalok, megragadják az alkalmat a szembe- helyezkedésre, és azt eszik vagy isszák, amiről úgy hiszik, hogy rosszat tesz nekik. A harmadik csoport tagjai már belefáradtak a figyelmeztetésekbe, ők egyszerűen kikapcsolnak. A valamikor istenként bálványozott orvosokban az emberek ma már alig bíznak jobban, mint a politikusokban vagy az újságírókban. Vegyük a genetikailag módosított (gm) élelmiszerek példáját. A szupermarketek leszedték a polcokról ezeket a termékeket, aktivisták elpusztították a kísérleti gm-termést az esetleges környezeti szennyeződéstől és egészségkárosodástól való félelmükben. Sok szakember azonban úgy véli, hogy ezeknek a félelmeknek az alapja tudományosan megalapozatlan, és csupán abból ered, hogy „Frankenstein-élelem"- nek „becézik” a génkezelt termékeket. Dr. Lynn Frewer az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának abban ad tanácsokat, hogy miként hozzák a legmegfelelőbben az egészég- ’ gél kapcsolatos kockázatokat a megrémült és összezavarodott fogyasztók tudomására. í Frewer úgy véli, hogy az j egészségügyi „szakértőknek” ( végre felnőttekként kellene ke- / zelniük az embereket. Az el- j lentétesség eleve sajátja a tudományos folyamatoknak, és I az emberek most ébrednek rá j arra, hogy sajnos a tudomány 1, sem tévedhetetlen - fejtette ki a doktornő, hozzátéve, hogy az orvosok és a tudósok még ma sem istenek. ■ Fondo Grande madártávlatból. Jobbra a tanpálya, balra a négyüléses felvonó.
