Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-03 / 53. szám

2000. MÁRCIUS 3., PÉNTEK MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 6. oldal Egyre több magyar merészkedik távoli síparadicsomokba, így mi sem tűntünk marslakóknak Folgariában, az Altopinai he­gyek övezte vadregényes kisvárosban, alig húsz kilométerre a Brenner-hágót Olaszország belsejével összekötő autópályától. S bár már tavaszi napsütés rémisztgette a síelni vágyókat, ki­tűnően karbantartott pályák vártak ránk. Síparadicsom az Altopinai hegyekben Folgaria egyetlen „szépséghi­bája”, hogy mintegy ezer kilo­méterre fekszik Salgótarjántól. A hajnali útra kelés mindig nyo­masztó, de ha az ember napsü­téses utat fog ki, csodálatos él­ményeket szerezhet akár Auszt­riában, akár Olaszország Dolo­mitokon átvezető hegyi útjain. Roveretónál kanyarodtunk arra a hegyi ösvényre, amely 13 kilo­méteren keresztül kanyargód velünk az 1200 méteres magas­ságban fekvő kisvárosba, he­lyenként 12 százalékosnál is meredekebb aszfaltcsíkon. A városban szinte minden­nap nyüzsög az élet a kora esti órákban. Hol egy koncert, hol a télűző karnevál kínál felejthetet­len élményeket. A sétálgatókat forralt borral, vagy teával kínál­ják, ragyogóan berendezett kira­katok csábítják, s persze min­den méteren ott érződik a ha­gyomány. Sokan álltak meg a fő­utcán berendezett juhkarámnál, ahol Stella „anyuka” és Felice „apuka” vigyázta féltő gonddal báránykájuk minden lépését. Egy másik kirakatban kisnyulak falatoztak hegyi kristályok kö­zött, de a turista számára legfon­tosabb információs térkép sem hiányzott. Hotelünk, az Alaska nyugal­mat árasztott, lakájos apartman­helyiséget vehettünk birtokba egy hétre. S bár készültünk rá, kicsit lehangolta csapatunkat, hogy a helyiségen kívül kauciót kértek a konnektorért, a tv táv­irányítójáért, s további jelentős összeget kellett kifizetni előre a villamosenergia-fogyasztásért, valamint az üdülőhelyi díjért. Mindemellett minket köteleztek a takarításra. Még szerencse, hogy síbérletünk nem­csak a pályákra volt érvényes, ha­nem a helyi uszo­dában és a jégpá­lyán is. Folgaria három síközponttal várja a sportág szerel­meseit. Ezek ter­mészetesen átjár­hatók. Franco- linin, a Fondo Granden és a Fondo Piccolón a szánkópályával együtt 21 felvonó állt rendelkezésre, köztük öt vadona­túj négyszemé­lyes. Valamennyi kis centrumban kialakították a ta­nulópályákat, s biztosították az oktatókat is, akik feltűnő piros anorákban ve­zették a már haladó növendéke­ket a lejtőkön. Családos embereknek talán a Fondo Piccolót ajánlanám, hi­szen itt egyszerre állt rendelke­zésre sísuli, szánkópálya, s egy elmés futószalag, amely a par­kolóból a négyüléses felvonó al­jáig segítette a síelők eljutását. De volt még egy haszna, ugyan­is ez a szerkezet alacsony sebes­sége révén alkalmas volt arra is, hogy piciny gyermekek ráállja- nak, s az enyhe lejtő mellett hozzászokjanak a meglehető­sen csúszós felszereléshez. Lá­nyunk az utolsó két-három nap­ban már egyedül képes volt le­csúszni a futószalag mellett, ho­lott előtte mindössze kétszer csatolt fel sítalpat. Kedves gesz­tusnak tűnt az is, hogy a helyiek vendégül láttak egy csoport fo­gyatékos embert, akiket kísérők segítségével megszánkóztattak. Ugyanebben a központban kitű­nő sífutópálya várta a sportoló­kat, a merészebbek pedig kipró­bálhatták a motoros sízést. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a je­lentkezők egy vontatókötél se­gítségével járták be a környéket. A legnagyobb forgalom ter­mészetesen a Fondo Grande központot jellemezte, ahol több­napos ifjúsági versenyt is ren­deztek. Hasonló erőpróbák más pályákon is előfordultak, né­hány órára korlátozva csak a síturisták mozgását. Ott-tartózkodásunk hetének mindössze egyetlen napja nem vált felejthetetlenné, hiszen egy időváltozás következtében a hó megereszkedett, nehézkessé vált rajta a síelés. Mint később meg­tudtuk, pont ekkor érte el ha­zánkat is egy kiadós-hóesés. A szálloda is tartogatott váratlan meglepetéseket, hiszen ki gon­dolta volna, hogy 40 ezer líra (több mint 5 ezer Ft) leszurkolá- sa mindössze félórás szaunázás­ra elegendő, ráadásul ezt sem­miféle tábla nem jelezte, a re­cepciós pedig nem érezte köte­lességének, hogy erről tájékoz­tasson. Másnap - érdekes mó­don - már 30 ezerért is kiadták a hőkamrát... Egy ismeretlen pályán nincs nagyobb szerencse, mint ha van valaki, aki már felfedezte egy­szer. A mi csapatunkban Almás­hegyi Béla jelentette ezt a kapasz­kodót. Nem véleüenül, hiszen a Salgótarjáni Síklub egyik alapító­ja két éve már járt ezen a káprá­zatos pályán. Természetesen jól jöttek tanító szándékú szavai, de az már nem rajta múlott, ha a sí­léc nem úgy engedelmeskedett, ahogy a gazdája szerette volna. Nekem a Fondo Grande köz­pontból elérhető serradai pálya tetszett a legjobban. Az 5,7 kilo­méter hosszú vadregényes síút a kezdők számára éppúgy kínált kék szakaszt, mint pirosat a hala­dóknak, vagy feketét a legjobban felkészülteknek. A pálya alján az egyik legkorszerűbb négyüléses lift szinte pillanatok alatt repítet­te vissza a hegy csúcsára a vára­kozókat. A legtöbben gépkocsival ér­keztünk a síközpontokba, de óránkénti buszjáratokat is igény­be lehetett venni, a bérlet segítsé­gével. Aki pedig úgy döntött, hogy ellátogat a festői szépségű Garda-tóhoz, annak csak egy dél­utánt kellett feláldoznia, hiszen egy bő félórás autóúttal elérhető volt. Európa egyik legnagyobb tengerszeme és a környező üdü­lőtelepek most kihaltak voltak, csak elvétve bóklászott a parton néhány kutyát sétáltató ember. Az igazi évad errefelé a nyár, amikor kerékpárral, vagy lovon is bebarangolható a vidék. Visz- szatérve Folgariába a megszokott esti nyüzsgés fogadott. Az önel­látásra berendezkedett csapat­nak jólesett egy kis paprikás krumpli, s az otthonról hozott bor utolsó pár cseppje. Ám hogy hazafelé is élményekkel távoz­zon a turista, megtapasztalhat­tuk az olasz KRESZ-táblák forté­lyát: először jön az útelágazás, s csak utána a jelzőtábla. Nos, ez az „apróság” másfél órás idő- veszteséget okozott, miután az autópályáról csak 30 kilométer­rel később tudtunk visszakanya­rodni. Ma még szokatlan volt szá­munkra, hogy az osztrák határon megállás nélkül haladhattunk át, s valamelyikünk meg is jegyezte: az lesz az igazi meglepetés, ami­kor majd az egyik szlovák sípara­dicsomból úgy térünk vissza, hogy a vámosirodák pókhálós nyílászárói szegélyezik utunkat. T. NÉMETH LÁSZLÓ Praktikus találmány: sífelvonó kicsiknek is |A szerző felvételei) Valósítsa meg álmait! Személyi kölcsön Az ABN AMRO Személyi kölcsön segítségével - mintha varázsceruzával rajzolna - egy szempillantás alatt meg­valósulhatnak vágyai! Igényelje most a tetszőleges célra felhasználható Személyi kölcsönt, és 200 ezertől 1,5 millió forintig terjedően bármekkora összeghez hozzájuthat. Ön is szeretne egy ilyen varázsceruzát? Akkor látogasson el bankfiókunkba, vagy hívja azABNAMRO Bankvonalat a 06 40 444-444-es telefonszámon! ABN AMRO Bank A Bank a kölcsönt a hitelbírálat feltételei alapján nyújtja. A hirdetés nem minősül a Bank részéről nyilvános tájékoztatónak és ajánlattételnek. A teljes hiteldíjmutatóról és a kezelési költségről Bankvonalunk munkatársainál érdeklődhet. További információkat a Szerződési Feltételek tartalmaznak. Fiókunk: 3100 Salgótarján. Rákóczi u. 15.8:00-19:00 Tel.: 32/520-400 Bábeli jótanács-zavar Gyengül a tudomány erejébe vetett hit- Ne igyunk teát és ne használjunk napvédő krémet. Ke­rüljük a fehér bort, hagyjuk abba a fogamzásgátló tablet­ta szedését, ne szoptassunk. Szedjünk aszpirint, ne tor­násszunk, és legfőképpen ne olvassunk egészségjavítás­ról szóló cikkeket, mert ezek árthatnak az egészségünk­nek - íme néhány az általában hallottaknak, olvasottak­nak ellentmondó, de ugyancsak tudományos megalapo­zottságú, vagy azt hirdető jó tanács. Brit egészségügyi szakértők ezért aztán már amiatt aggódnak, hogy hama­rosan megszűnik a tudomány iránt érzett bizalom. Dr. Peter Marsh, az oxfordi független társadalomtudomá­nyi kutatóközpont munkatár­sa szerint nem csak a híreket fogadják bizalmatlanul az em­berek, hanem már a hírnökben sem bíznak. A tudományba ve­tett hitünk szakadatlanul gyengül. Nem is olyan régen a tudó­sok ártalmasnak nyilvánítot­ták a kávét, mentsvárnak az erős napvédő krémet, a test­mozgásról pedig kinyilatkoz­tatták, hogy elengedhetetlen az egészséghez és a boldog­sághoz. Attól függően, hogy melyik orvosban bízik az em­ber, az aszpirin elmulasztja a fejfájást, megelőzheti a szívro­hamot, vagy pedig végzetes gyomorfekélyt okozhat. Az anyatej védi a kisbabákat a fertőzéstől, vagy pedig toxi­kus szennyező anyagokat jut­tat a szervezetébe. A gyer­mekkori vakcinák életmentők lehetnek, vagy pedig veszé­lyeztetik az agyat és a beleket egyaránt. Vajon az alkohol jó- e vagy rossz-e az egészségnek? Ha sokat iszunk belőle, akkor rossz, de a vörösborról azt mondják, hogy mérsékelt mennyiségben jót tesz a szív­nek. És talán a fehérbor is. Ami a sört illeti, arról senki nem tudja, hogy jót tesz-e vagy sem. Depresszió? Szorongás? Ingerültség? Lesoványodás vagy törékeny csontok? Tudó­sok állítják, hogy mindez a túl sok testmozgásnak tulajdonít­ható talán, bármilyen jót tesz a szívnek, a tüdőnek és a lélek­nek.- Néhány komoly jó tanács azután persze elvész ebben a nagy zajban. Az egymásnak ellentmondó tanácsok nagyon összezavarják az embereket, és még súlyos mellékhatásuk is lehet - magyarázza Marsh doktor.- Azért kering olyan renge­teg sok egészségügyi informá­ció, mert az emberek jobban akarnak például enni és alud­ni, és általában tovább szeret­nének élni, mégpedig egészsé­gesen. De amint nő az ismere­tek iránt a kereslet, úgy a tu­domány egyre bonyolultabbá válik, a kutatások eredménye­ként mindig újabb és újabb adatok látnak napvilágot, amelyek összeütközésbe ke­rülhetnek a régebbiekkel, el­vetik a kételkedés magvát és aláássák az orvostudomány iránt táplált bizalmat az embe­rekben. A káros pszichológiai mellékhatás könnyen kimu­tatható. Az emberek háromfélekép­pen reagálnak. Vannak, akik mindent elolvasnak, és min­dent komolyan vesznek, s köz­ben nem tudják, hogy mit csi­náljanak. A második csoporthoz tar­tozók, főleg a fiatalok, megra­gadják az alkalmat a szembe- helyezkedésre, és azt eszik vagy isszák, amiről úgy hiszik, hogy rosszat tesz nekik. A harmadik csoport tagjai már belefáradtak a figyelmez­tetésekbe, ők egyszerűen ki­kapcsolnak. A valamikor istenként bál­ványozott orvosokban az em­berek ma már alig bíznak job­ban, mint a politikusokban vagy az újságírókban. Vegyük a genetikailag módosított (gm) élelmiszerek példáját. A szu­permarketek leszedték a pol­cokról ezeket a termékeket, aktivisták elpusztították a kí­sérleti gm-termést az esetleges környezeti szennyeződéstől és egészségkárosodástól való fé­lelmükben. Sok szakember azonban úgy véli, hogy ezek­nek a félelmeknek az alapja tudományosan megalapozat­lan, és csupán abból ered, hogy „Frankenstein-élelem"- nek „becézik” a génkezelt ter­mékeket. Dr. Lynn Frewer az Egyesült Államok mezőgazdasági mi­nisztériumának abban ad taná­csokat, hogy miként hozzák a legmegfelelőbben az egészég- ’ gél kapcsolatos kockázatokat a megrémült és összezavarodott fogyasztók tudomására. í Frewer úgy véli, hogy az j egészségügyi „szakértőknek” ( végre felnőttekként kellene ke- / zelniük az embereket. Az el- j lentétesség eleve sajátja a tu­dományos folyamatoknak, és I az emberek most ébrednek rá j arra, hogy sajnos a tudomány 1, sem tévedhetetlen - fejtette ki a doktornő, hozzátéve, hogy az orvosok és a tudósok még ma sem istenek. ■ Fondo Grande madártávlatból. Jobbra a tanpálya, balra a négyüléses felvonó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom