Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-31 / 76. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2000. MÁRCIUS 31. PÉNTEK 9. OLDAL * 1 Hi HOB mm MHHOTNMHHN HRHHM mmmmirn rnrnmimigm. HMHHi mmmM Hatvan év a pult mögött Emlékek a szorgalom és a becsület útjáról Mennyi idő kell egy kis patak vizének ahhoz, hogy a tengerbe jásson? Van egy kis falu, amelyet, még élek csak szeretni tudok és nem feledni. Amikor 1929-ben második elemibe jártam, Galbács tanító úr kihívott a nagy földrajzi térképhez. Azt a feladatot szabta meg, hogy keressem meg a Zagyva-patakot. Bizony keresnem kellett, mert csak egy hajszálnyi vonal jelezte. Ez a vonal innen indult, a kis falucska forrásától, majd tovább haladva Szolnok irányába, ahol már valóságos folyóként ömlik a Tiszába. Én erre nagyon büszke vagyok mind a mai napig. Nekem minden nap ebédet kellett vinnem Salgóra, mivel édesapám ott fuvarozott. Délig voltam az iskolában, utána mindjárt indultam. Édesapám elfogyasztotta az ebédet, én meg azonnal jöttem vissza az erdőnek, s ahogy beértem a patakhoz, megálltam és gyönyörködtem. Olyan kristálytiszta vizet az óta sem láttam. Nyugodtan lehetett inni belőle. Miközben tenyerembe vettem a csodálatos hűs vizet azon gondolkodtam, hogy mennyi idő kell a kis patak csobogó vizének, hogy a nagy tengerbe jusson. Ez a kis patak is közismertebbé teszi az országban azt a kis falut, amit úgy neveznek, hogy Zagyva. Ez a falucska maga volt a nyugalom. Csak akkor érződött egy kis izgatottság, amikor a csendőrök látogattak a faluba. Somoson volt az őrsparancsnokság, s innen indultak Eresztvénybe, Salgóra, majd Zagyvára. A látogatásuk irányát mindig változtatták, nehogy megtudják a lakosok, hogy mikor érkeznek. Salgóról vagy a kisvasúton vagy az erdőn át jöttek. Amikor az első házhoz értek, a kakastoll lobogása, meg a fényes szurony csillogása közvetítette a hírt, hogy jönnek. \ Percek alatt az egész falu értesült erről, s mindenki abbahagyta a munkát és igyekezett vizet hordani. Töltögették a házak mellett álló hordókat vízzel, megigazították a falnak támasztott létrát, a csáklyát, meg a tűzcsapót, ami nem volt más, mint egy rúdra kötözött rongycsomó. A kerítések melletti fákról letörték a száraz gallyakat, mert a csendőrök még ebbe is belekötöttek. Mi, gyerekek elbújva leselkedtünk utánuk. Féltünk is, de tetszett a feszes tartásuk, határozott léptük. Emlékszem, egyszer a szomszédunkban kerestek egy fiatalembert a csendőrök. Remegtem, de fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy mi történik. Elbújtam a kapu mögé és onnan figyeltem. Kiderült, hogy azért keresték a szomszédot a kakastollasok, mert Salgón dolgozott és lopott valamit. így azután jöttek érte. Beszóltak a házba, mire kijött. Igazoltatták és kérdezgették. Mivel nem úgy felelt, ahogyan a csendőrök szerették volna, egyikük ráejtette a lábujjára a puskatust. Felordított és fél lábon kezdett táncolni. Többre nem emlékszem, mert ijedtemben elszaladtam. Dolgos, szorgalmas nép lakta a falut. A zagyvái emberek olyanok voltak, mint a szüntelenül gyűjtögető, munkálkodó hangyák. A falu határában talpalatnyi helyet sem lehetett találni, amelyet nem műveltek meg. Csak később, amikor 1945-ben fordult a világ sora, történtek változások. A szövetkezetesítés után a legjobb földeket becsemetézték. Nagy területet kimértek és felparcelláztak telkeknek az építkezésekhez. Emlékszem, sokan nagyon jól jártak az ingyenföldekkel. Azok meg, akik korábban holdakat műveltek verejtékes munkával, semmit sem kaptak. Mivel Zagyván nem működött pap, minden második vasárnap a tarjáni főplébániáról jártak ki misézni. Ha nálunk nem volt mise, mi mentünk be az acélgyári templomba. Mindig tele volt néppel a templom. A mise kezdetére már be sem lehetett férni. Rostár László, a kántor művészien játszott az orgonán. Kezdésnek bejátszott egy hegedűszólót, majd egy trombitaszólót, s ez után kezdte a szentmise énekét a hívőkkel. Nekünk gyerekeknek külön élményt jelentett, amikor jött a rendőr díszszakasz. A szép egyenruha, fehér kesztyű, kard az oldalukon. A templom előtt várta őket a parancsnokuk, akinek a tiszteletére az utolsó métereket díszlépésben tették meg. Utánuk érkeztek a csendőrök ugyancsak díszegyenruhában, karddal. Az ő díszlépésük dobaját azonban még az acélgyári iskolánál is hallani lehetett. Érkeztek a határőrök, majd az acélgyári cserkészek és leventék. Mindegyik csapatnak meg volt a helye a padok között. Középen bal oldalon a rendőrök, másik oldalon a csendőrök, a padok végén a határőrök. A padok külső oldalán a cserkészek és a leventék. Amikor már nagyobbacska voltam, láttam, hogy közülünk lopva cigarettáznak néhányan. Őszintén szólva sosem szerettem a dohánynak még a füstjét sem. Mindig tartózkodtam tőle, mert egészségtelennek tartom. Nekem még senki sem adott elfogadható választ arra, hogy miért dohányzik. Általában arra hivatkoznak, hogy nem lehet leszokni róla. S nekem azért könnyű, mert nem dohányzom. Való igaz, szerintem nem az a legény, aki szívja a füstöt, hanem az, aki nem szívja. S mi az, hogy nem lehet leszokni? Nagyon szegény ember az, aki önmagának sem tud parancsolni. Amikor a fronton voltam, kaptunk cigarettát, amit a bajtársaim elkértek tőlem. Odaadtam, mert majd meghaltak érte. Én most már nyolcvan évet is megéltem, de a számban nem volt cigaretta. Igaz, amikor amerikai fogságba jutottunk összeszedtem a csikkeket és elcseréltem kenyérre. Sokan furcsállják mindezt, de sosem érdekelt a dohányzás, és mindig tartózkodtam az italozástól is. Ez ragadt rá a családomra is, ahol még részeg ember nem fordult elő. Pedig lett volna mód és lehetőség füstölni is, meg inni is, hiszen világéletemben zenész ember voltam. Hatvan évet zenéltem tánczenekarban, fúvós- zenekarban. Lakodalmakba, bálokra jártunk rendszeresen. Úgy érzem, hogy nem vagyok csodabogár, csak olyan lény, akit az életben maradás akarata nagyon megtanított az önfegyelemre, s minden rendes ember megbecsülésére. Ha nem így lett volna, sosem valósulhatott volna meg egykori vágyálmain, hogy saját házam legyen. Kovács István elbeszélése nyomán lejegyezte: PADÁR ANDRÁS Hatvan évvel ezelőtt, mint tanuló állt először Tóth Károly nyugdíjas, volt áfész-áruház igazgatóhelyettes Pásztón Csépe Károly textilüzletében, amely jelenleg a járműbolt. Háromévi tan- ulóskodás után textilkereskedősegédként került abba a boltba, ahol tanulta a szakmát. Az első évben a tanulók havi húsz pengőt kaptak, a másodikban negyvenet, a harmadikban hatvanat. 1945 után, mint segédnek százhatvan pengő dukált.- Három év után húsz pengő fizetésemelést kértem. A főnök nem adta meg a háborús időszakra és a forgalom csökkenésére hivatkozva. Szerencsémre akkor a községházára hívtak tisztviselőnek, havi százkilencvenhat pengőért - meséli a szakmájában nagy tekintélynek örvendő Tóth Károly.- Visszavágytam a szakmába, a kereskedelembe. A megszakítás után a kelet-nógrádi népboltban folytattam, ugyanabban az üzletben, ahol tanuló voltam. Egy évig segédként, utána pedig boltvezetőként tevékenykedtem. Ezután a Nógrád Megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalathoz hívtak boltvezetőnek. Később a földműves-szövetkezet következett, ami áfész lett. Amikor a volt áruház megnyílt, igazgatóhelyettes lettem, ugyanakkor vezettem a méter- és lakástextilosztályt is.- Mire emlékszik a legszívesebben?- Az iparcikk-kiskernél (ma Nógrádker Rt.) eltöltött^rövid idő alatt kellemes szakemberek társaságában tevékenykedtem. A boltban tíz-tizenhárman dolgoztunk. Az áruházban csaknem negyvenen szolgáltuk ki a vevőket. Rajtam kívül az osztályon öten-hatan voltunk. Nemcsak a környékről, hanem Salgótarjánból, sőt Budapestről is jártak hozzánk vásárolni, mert jó volt az áruellátásunk, szolidak voltak az áraink, udvariasan, előzékenyen és szakszerűen teljesítettük a vásárlók kívánságait. Kollégáim megértették, amit tanulókoromban főnökeim belém sulykoltak: a vevőnek mindig igaza van, nem szabad becsapni. Bizonyára ez is hozzájárult, hogy forgalmunk állandóan emelkedett, nem volt pangás. Tóth Károly hamarjában nem tudja megmondani, segítségével hány fiatal tanulta meg a kereskedői szakmát, ami sokaknál mára hivatássá vált. Emlékeiben kutatva Alapiné Galcsik Katalint említi, aki annak idején az áruházban nyugdíjba vonulása alkalmával átvette az osztály vezetését. Endrész Istvánra is szívesen emlékszik.- Nem tartottam számon, most sem tudom mennyi kitüntetést kaptam - vélekedik a szakember.- Egész halom van - kapcsolódik a beszélgetésbe a feleség, akinek a támogatását aktív korában is mindig érezte, akárcsak most.- Nyugdíjazásom után csak néhány évig bírtam otthon. Feleségemmel együtt nyitottunk egy kis vegyesruházati boltot. A vevők most is meg vannak elégedve velem. Hála Istennek egészségem megvan, remélem így lesz továbbra is. A hatvan év alatt egyszer egy hétig voltam betegállományban, mert nem jöttem ki egyik főnökömmel.- Mint volt áruházigazgató-he- lyettes, fel tudta dolgozni magában a minden tekintetben elismert áruház megszűnését.- Végtelenül sajnálom. Építésében sokszor kétkezi munkával is részt vettem. Fia, Károly követte édesapját, szakmabeli lett, ő volt a Horizont Áruház igazgatója. V. K. Hiányolt otthonápolás, magas gyógyszerárak Mindent megtesz a kormányzat az infláció leszorításáért, így remélhetőleg nem lesz szükség a nyugdíjak év közbeni emelésére - fejtette ki Frajna Imre, a társadalombiztosítási alapokat felügyelő pénzügyminisztériumi politikai államtitkár az idősügyi tanács budapesti ülésén. Frajna Imre közölte: ha az infláció mértéke a tervezettnél magasabb, 7 százalék körüli lesz, kiigazítják a nyugdíjakat. Minderről az első fél év adatainak ismeretében döntenek majd - tette hozzá. A politikai államtitkár jelezte, hogy a gazdasági növekedés függvényében „belátható időn belül” pótolják a nyugdíjak elmúlt 10 évben elszenvedett értékvesztését. Frajna Imre az ülés után újságíróknak elmondta, hogy 1990- től mintegy 30 százalékot veszítettek értékükből a nyugdíjak. 1997 óta 10 százalék visszapótlása megtörtént. Jelezte, hogy a jelenlegi ütemben hat év alatt valósítható meg a fennmaradó 20 százalék pótlása. Az ülésen az idősügyi tanács több tagja is felvetette a közgyógyellátás rendszerének, valamint az idősek egészségügyi ellátásának problémáit. Példaként említették az intézményi és az otthoni ápolás hiányát és a magas gyógyszerárakat. A közgyógyellátással kapcsolatban Frajna Imre beszámolt arról: vizsgálják hogyan lehetne ésszerűbbé tenni a rendszert. Megjegyezte, hogy a közgyó- gyellátottak ötször több gyógyszert fogyasztanak, mint azok, akik fizetnek a patikaszerekért. A gyógyszerár emeléséről a politikai államtitkár elmondta, hogy az ártárgyalások után várhatóan több esetben kevesebbet kell majd fizetni a szerekért. Reményét fejezte ki, hogy az áremelkedés hat százalék alatt marad. ■ Kórház az irgalmas rend kezében A betegellátást nem szabad zavarnia annak a folyamatnak, amelynek során az Országos Rehabilitációs és Fizioterápiás Intézet (ORFI) egy része az irgalmas rend kezébe kerül - mondta Dizseri Tamás, az átadási-átvételt irányító miniszteri főmegbízott a napokban, az MTI-nek. Dizseri Tamás emlékeztetett arra, hogy egy tavaly decemberi kormányhatározat szerint az ORFI nagy kórház és kis kórház néven ismert épületeit 2000. július 1-jéig a rend birtokába kell adni. Áz ugyancsak egyházi kézbe visszakerülő harmadik kórházi egység, a Hild-udvar birtokba adásának időpontját a kormány 2001. január 1-jében határozta meg. Ezzel időt hagytak arra, hogy az Országgyűlés a műemlékek jegyzékéről levehesse az épületet, és ezzel elháríthassa a tulajdonosváltás jogi akadályát. Dizseri Tamás úgy vélekedett, hogy ésszerű lenne, ha ugyanazon adminisztrációs eljárás keretében, egyszerre adhatnák át mindhárom ingatlanrészt a rendnek. A miniszteri főbiztos tájékoztatása szerint az ORFI menedzsmentje és a jövendő irgalmas rendi kórház vezetői - átadó és átvevő szervezetet alkotva - mindkét oldalról elfogadott feladatterv alapján készítik elő a kórházi részlegek irányításváltását. Elmondta: az egyház vállalta azt, hogy a birtokába került kórházi részeket változatlan profillal, tehát ugyanazokkal az osztályokkal, osztályvezetői karral és - az irgalmas rend reményei szerint - változatlan ápolói személyzettel működteti tovább. Az átadás-átvétel legfontosabb szempontjának azt tartják, hogy a betegellátás szakmai színvonala javuljon, de legalábbis ne romoljon. Dizseri Tamás szerint a gyógyítás, ápolás egyházi jellege hosszú évek munkájával alakul ki, mint ahogy ezt az irányítása alatt működő, református Bethesda Gyermekkórházban is tapasztalta. m Úgy várjuk a tavasz újraéledését, megérkezését, mint mikor a családunkban kistestvér születik. Mikor a nap ragyogóan szórja sugarát, ibolya illatával telik meg a levegő, mámoros lesz tőle minden. A madárkák énekétől hangos az erdő. A fák bmbosodnak és lombsátruk alatt pihenést kínál az újra kiserkent pázsit. Ki tudna ilyenkor megmaradni a városi házak betonrengetegében? Ilyenkor már mindenki úgy vágyik a szabadba, mint a kalitkából kiröppent kismadár, vagy mint a börtönből szabadult rab. A természet az öröm és a szabadság érzését Tavasz nyújtja nekünk. Aki egészséges akar maradni, keresse a kirándulások minden formáját, lehetőségeit. Társakkal vagy társtalanul, mindegy, hiszen a szabadban várnak az erdő kedves kis lakói. Ha erdőbe megyek, mintha hangversenyre mennék, hiszen ezer kis muzsikus vár, ezer kis madár koncertjét hallgathatom. Séta közben újabb és újabb meglepetésben lehet részünk. Körülölel bennünket az erdő békessége és ez mind ingyen a tiéd, csak annyit kell érte tenned, hogy elindulsz. Hidd el, új erőt ad az erdő, felüdít a séta és fiatalabbnak érzed magad. Sok nyugdíjasnak bátran ajánlom, sokkal jobb, mint a céltalan buszkirándulás. Sokan vannak, akik céltalanul utazgatnak, reggeltől estig csak azért, hogy ne legyenek egész nap társtalanok. Ez nem igazán tesz jót az egészségnek. Csak egy séta ki a szabadba, s máris kellemesen elfáradunk és feltöltődünk a természet örök szépségétől. ______________________VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ a z idősek népfőiskolája salgótarjáni hallgatója Elöregszik a lengyel társadalom? 25 év múlva minden negyedik lengyel 60 éves vagy annál idősebb lesz és ez kihívást jelent az ország gazdasági és társadalompolitikájának - jelentette ki Janusz Witkowski, a központi statisztikai hivatal (GUS) elnökhelyettese. A lengyel szenátusban „Az öregek a lengyel társadalomban” címmel konferenciát rendeztek kormánytisztviselők, parlamenti képviselők, állami intézmények és nem kormányzati szervezetek képviselőinek részvételével. Bár a lengyel viszonylag fiatal társadalom, itt is előrehaladt az elöregedés folyamata, amely a jövőben várhatólag tovább erősödik. 1950-1998 között az ország népessége több mint a felével (54,5 százalékkal) nőtt, ezen belül az öregeké háromszorosára emelkedett. A városokban az elöregedés számottevőbb, itt ötszörösére ugrott az öregek száma, míg falun csaknem kétszeres a növekedés. Lengyelországban is egyre inkább uralkodóvá válik az egy- vagy kétgyermekes családmodell, aminek következtében csökken az idősekről gondoskodni képes hozzátartozók száma. Ezért intézményes gondoskodásra van szükség, mégpedig nemcsak pénzügyi szempontból, hanem lelki vonalon és a szolgáltatások területén is. A lengyel egészségügyi reform egyes vélemények szerint nem vette figyelembe a demográfiai folyamatokat, és nem alkalmazkodott az idős emberek szükségleteihez. Az orvosok és a kórházak sem készültek fel erre, hiányoznak a speciális öregklinikák, nem fordítanak figyelmet a rehabilitációra, a betegpénztárak „lemondtak” a megelőzésről, az idős embereknek pedig nem telik gyógyszerre. Vége a világ leghosszabb házasságának Nagy-Britanniában 77 év után véget ért a világon eddig a leghosszabb ideig tartott, korrekorder házasság. Mint a The Times jelentette, 97 esztendős korában meghalt a feleség, Violet Henn. Violet és Alfred házassága bekerült a Guinness- rekordok könyvébe. Az asz- szonyt - férjén kívül - hat lánya, 12 unokája és 18 dédunokája gyászolja. Arról nem szólt a DPA jelentése, hogy Alfred Henn hány éves, és arról sem, hogy hányán próbálják megjavítani a 77 évnyi világcsúcsot.
