Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-27 / 72. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. MÁRCIUS 27., HÉTFŐ Miért mennek az utcára a bányászok? Kovács László a szakszervezet érdekvédelmi munkájáról- A bányamunkások szak- szervezete a hagyományokra épít, a klasszikus érdekvédelmet helyezte munkája középpontjába. Amikor sérültek a bányászok, a nyugdíjasok érdekei a tiltakozás leghatározottabb formájával is élt - mondta Kovács László a Bánya- és Energia- ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének egykori főtitkára, a nyugdíjasválasztmány elnöke. A védekezés kényszere- Jó ideje már, hogy tiltakozásoktól hangos az ország. A közalkalmazottak, a mezőgazdasági termelők, a vasutasok mellett többször az utcára vonultak a bányászok, a bányásznyugdíjasok is.- Igen, de minden bizonnyal szívesebben mennének a bányába. Az embereket a védekezés kényszere viszi az utcára, amikor úgy érzik hogy elveszíthetik munkájukat, lehetőségeiket az emberhez méltó életre. Ha az érdekegyeztető tárgyalások zátonyra futnak és a fenyegetettséget nem tudják más módon elhárítani.- Úgy tűnik, hogy a szakszervezet egyre többször veszi elő az érdekvédelem „éles fegyvereit”.- Okunk van a tiltakozásra. A bányaiparban a munkavállalók száma hatvan százalékkal csökkent az elmúlt tíz év alatt. Teljes ágazatok szűntek meg, mint az uránbányászat, a bányagépgyártás. A bányászati kutatás, a tervezés, az aknamélyítés, akárcsak az ércbányászat, befejeződött. Az ásványbányászatnak már csak nyomait találjuk. Egészen szűk területre szorult a kőolaj és földgáztermelés, a bauxitbányászat. A szénbányák nyolcvan százalékát bezárták, sok ezer bányász munka nélkül maradt. A nógrádi bányák felszámolása már 1965-ben megkezdődött. Több mint harminc aknát zártak be ez alatt az idő alatt, és tizenötezer bányamunkás helyzete lett bizonytalan. S amikor 1992-ben az utolsó mélyművelésű bányák sorsa is megpecsételődött, egyszerre ezernyolcszáz bányamunkás és félezer alkalmazott munkahelye szűnt meg. A bányászat visszaszorulása egyben azt is jelenti, hogy szerényebbek lettek a szociális, a jóléti juttatások.- Az üdülőkre gondol?- Arra a mintegy negyven családi és gyermeküdülőre, meg a szanatóriumokra, amelyekben sok száz bányász pihent, gyógyult az elmúlt évtizedekben megfizethető áron. A pihenés, a szanatóriumi ellátás költségei ma már elérhetetlenek a bányamunkások, a nyugdíjasok számára. Furcsa fintora a sorsnak, azokból a létesítményekből szorultak ki, amelyek jó része a vállalati jóléti alapokból, a szakszervezeti tagdíjakból, társadalmi munkájuldcal épült. Vagy gondoljunk arra, hogy ötévenként felépült tízezer bányászlakás. Viszonylag rövid idő alatt egész városok nőttek ki a földből: Tatabánya, Komló, Oroszlány és itt, Nógrádban Nagybátony. Tárgyalni, vagy tüntetni?- Mit próbálnak elérni a demonstrációkkal, a sztrájkokkal?- Azt, hogy a kormány üljön asztalhoz a bánya- és energiaiparban dolgozók érdekképviseletével és keressenek megoldásokat az ágazatokban meglévő feszültségek enyhítésére. Az átgondolatlan kormányzati döntések ugyanis újabb húszezer dolgozó munkahelyét szüntethetik meg. Az erőművek modernizációjának, a villanyáram vásárlását garantáló szerződések megkötésének halogatása, éppúgy mint az integráción kívüli bányák működési szerződéseinek hiánya, ezt jelenti. Szakszervezeti szövetségünk azt tanácsolta a kormánynak, hogy készítsen a meglévő bányákra átfogó gazdasági, pénzügyi és humánpolitikai programot és intézkedéseivel segítse azok folyamatos megvalósítását. A Gazdasági Minisztériumnak pedig azt ajánlottuk, hogy a tárcaközi bizottságban együtt vitassuk meg az ezzel ösz- szefüggő konkrét kérdéseket.- Nem gondolja, hogy a kormány jogosan érvel a szénbányák, a szénnel működő erőművek bezárásáért? A környezetvédelmi követelményeket meglehetősen szigorúan kéri számon az Európai Unió.- Mi is fontosnak tartjuk csatlakozásunkat az unióhoz. Az erőltetett ütemet azonban nem támogatjuk, ha az ellentmond a nemzeti érdekeknek. Azt is természetesnek tartjuk, hogy az unió normáihoz igazodnunk kell. Ám az igazodásnak nem az egyetlen járható útja a szénbányák bezárása, az erőművek leállítása. Megoldást kínálnak a környezetbarát erőművek is.- Érkezik válasz ezekre a követelésekre? Történik érdemi kormányintézkedés?- Igen is, meg nem is. Decemberben a budapesti bányásztüntetésen petíciót adtunk át a kormány képviselőjének, amelyben ismételten megfogalmaztuk követeléseinket. A válasz erre az volt, hogy a kormány a lehető legjobb döntéseket hozza a bányászat jogos igényeinek kielégítésére. Ez a válasz azonban egyáltalán nem nyugtatta meg a bányászokat, az energiaiparban dolgozókat, hiszen nap nap után ennek az ellenkezőjét tapasztalják. ígéreteket kapnak, programok készülnek, de a valóra váltásuk késik. A megmozdulások mégsem hiábavalóak. Mindegyikkel megvédtünk, megőriztünk valamit abból, amit a bányászok az elmúlt évtizedekben a munkájukkal, kiállásukkal, a szakszervezet támogatásával megszereztek. Szolidaritás, másképpen- A tüntetések, a sztrájkok idején milyen támogatást tudhattak maguk mögött a bányászok?- Ezek a megmozdulások soha nem öncélúak, széles réteget érintenek. Tavaly márciusban Kazincbarcikán a bányák bezárásának átgondoltabb, lassított ütemét követeltük. A decemberi budapesti demonstrációra azért került sor, mert a kormány ígéreteiből csak kevés valósult meg. Mindkét helyen ott voltak a nógrádi bányásznyugdíjasok is. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az egyetértés még nem jelent egyértelmű támogatást a bányászok körében sem. A megváltozott tulajdonosi viszonyok újfajta értelmezést adnak sok mindennek, így a szolidaritásnak is. A bányaüzemek nagy része ma már magán- tulajdonban van. A munkavállalóknak kollektív szerződés írja elő munkájuk rendjét, megsértése könnyen a munkahelyükbe kerülhet. A munkanélküliség fenyegető réme pedig most még erősebb a szolidaritásnál.- Mindezek után milyennek látja a bányász-szakszervezeti mozgalom helyzetét, az érdek- védelem lehetőségeit?- Azt hiszem, hogy a mozgalom sok kínnal-bajjal, de túljutott azon a sokkon amelyet a rendszerváltás okozott, s amelyre nem volt felkészülve. Természetesen most sincs könnyű helyzetben. A kormány bebizonyította, hogy valójában nincs szüksége az érdekvédelmi szervezetekre. Megszüntette a társadalombiztosítási és az egészségügyi ön- kormányzatokat, az érdekegyeztető tanácsot. Vannak munkahelyek, ahol nyíltan, vagy burkoltan már most is akadályozzák a szakszervezeti munkát, szigorítják működésük feltételeit. Szövetségünkhöz 55 ezer szakszervezeti tag tartozik, többségük nyugdíjas. Az alapszervezetekben a tisztségviselők munkáját mintegy másfél ezer társadalmi aktíva segíti. A szervezetek többnyire eredményesen képviselik a munkavállalók érdekeit, a nehezebb körülmények között is. A konfliktusokat tárgyalások útján igyekszenek megoldani. Ebben segítséget kapnak szövetségünk szakértőitől és az MSZOSZ jogi irodájától. Eredménynek tartom, hogy a munkáltatók, a szakszervezetek ágazati és helyi kollektív szerződésekben rögzítették a munkafeltételeket. Erő és egység- Kongresszusra készül a bányászszakszervezet. Véleménye szerint a hátralévő bő egy esztendőben milyen feladatok várnak megoldásra?- Munkánkat továbbra is az határozza meg, hogyan alakul a bánya- és az energiaipar helyzete, mit kér, mit vár el tőlünk a szakszervezeti tagság. Ezért folyamatosan keressük azokat a szervezeti formákat, a mozgalmi munka azon módszereit, amelyek leginkább kifejezik, a leghatékonyabban érvényesítik a munkavállalók és nyugdíjasok érdekeit. Minden bizonynyal tovább nő majd azoknak a szervezeteknek a száma, amelyekben több rokonszakma képviselői dolgoznak együtt. Arra törekszünk, hogy a szak- szervezetek jelenléte érezhető legyen a munkahelyeken. Ugyanakkor azzal is számolunk, hogy a kormányzat további intézkedésekkel próbálja kiszorítani az üzemekből a mozgalmat. Ezért hozzá kell látnunk, hogy kiépítsük, erősítsük a területi szervezeteket. A tisztségviselőket, a szakszervezeti tagokat rendszeresen tájékoztatnunk kell azokról a döntésekről, amelyek hatással lehetnek életükre. Azért hogy időben felkészülhessenek a várható változásokra. Fontos részét képezi munkánknak a jó együttműködés a területi önkormányzatokkal. Az a véleményem, hogy a térségek fejlesztése, új munkahelyek, javuló életfeltételek teremtése közös gondunk és felelősségünk. Végezetül: át kell gondolnunk azt is, hogyan teremthetjük meg a különböző területen, ágazatokban dolgozó érdekvédelmi szervezetek egységét a legfontosabb kérdésekben. V.G. Nemzeti stratégiai kérdés az oktatás- és nevelésügy A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének balassagyarmati szervezetének legutóbb Pokomi Zoltán oktatási miniszter volt a vendége. Az esemény bevezetőjében Limbacher Gábor muzeológus, a helyi csoport elnöke emlékeztetett az előzményekre és arra, hogy a helyi keresztény értelmiségiek körét valóban komoly mértékben foglalkoztatja az oktatás, a nemzeti kulturális értékek meg őrzésének ügye. Legjobb bizonyíték rá, hogy - a megyei sajtó hasábjain is megjelentetett felhívás nyomán - immáron 100 fölöttire tehető azon gyermekek, felnőttek és idős emberek száma, akik jelezték részvételi szándékukat az „Egyházi év népköltészete” címen meghirdetett hagyományőrző versenyen. A miniszter elöljáróban közölte, hogy örömmel jött és mivel zavarba ejtően sokan vannak jelen, megpróbál megfelelni a fokozott várakozásnak. Ennek érdekében azonnal szakmai kérdésekre tért át. Elmondta, hogy ő és az általa irányított tárca minden lehetségest elkövet a minőségi oktatás eléréséért, az oktatás és nevelés ügye társadalmi presztízsének, illetve a pedagógusok jobb megbecsülésének növeléséért. Az, hogy az elmúlt tíz esztendő kormányai ezen a téren nem tudtak áttörést elérni, nemcsak az ő hibájuk volt. Annál inkább a rendszerváltásból fakadó körülményeké, amelyek nyomán a miniszter magunk mögött hagyott évtized szomorú, de valós tényeiről tett említést. Határozottan kiállt amellett, hogy a szakmának el kell tudnia fogadtatnia gazdasági, pénzügyi erőkkel, hogy az oktatás nem csak kísérője, pénznyelője egy ország, egy önkormányzat költségvetésének, hanem a gazdasági élet egyik legfőbb záloga is. - Hogy ne lehessen fölvásárolni a tudást, a gyermekeink tehetségét, hogy ne bérmunkásai, hanem szakmunkásai, sőt versenyképes partnerei lehessenek az Európai Unióban az utánunk jövő generációk, az oktatás-nevelés ügye nemzeti stratégiai kérdés kell hogy legyen. Ez azonban még a politikai szándékok szintjén sincs teljesen a helyén. Egyrészt sok ellenérdekelt erő mozog, másrészt a társadalom anyagi teherbíró ereje még mindig eléggé korlátozott - mondta a miniszter, aki nyomatékosan felhívta a figyelmet arra is, hogy a szakmának, a pedagógusoknak, a tárcának is meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek nyomós érvként hatnak a társadalom egészére, a gazdasági racionalitást számon kérő erőkre és más tárcákra. Az egyik ilyen érvként hozta föl, hogy el kellett fogadtatni: ne csak a gazdag települések tudjanak oktatási-nevelési intézményeket működtetni, hanem a hátrányos helyzetűek is. Ezért intézkedett úgy a kormányzat, hogy a személyi jövedelemadó visszajuttatásának rendszerét a kisebb és szegényebb települések javára billenti el. Ezzel a lépéssel szemben nagy volt a felháborodás a gazdagabb önkormányzatok részéről, a mérleg másik serpenyőjében azonban több mint 2000 önkormányzat oktatási finanszírozása érzékelhetően javult. Pokomi Zoltán említést tett a kollégiumok finanszírozásában beállt kedvező változásokról is, amelyek révén szeretnék elérni, hogy a tehetséges falusi gyermekek mobilitási, továbblépési esélyei növekedjenek. Külön megemlítette az egyre nagyobb létszámú fogyatékos gyermekek oktatását, nevelését végző intézményeket, amelyek a jelenlegi kormányzat intézkedései révén ma már teljes anyagi támogatást élveznek. A miniszter szólt „az iskola humanizálásáról”, a tananyag csökkentésének igéhyéről, a nyolc osztályos iskolák fontosságáról is. Utóbbi nem zárja ki, hogy akár 6, akár 8 osztályos középiskolák működhessenek. Az előadó annak a véleményének adott hangot, hogy minél korábban választ iskolát a gyermek, annál kevésbé érvényesül önálló fejlődése és annál inkább a szülők társadalmi státusának reprodukálóivá válik a következő generáció. A hitoktatásról szólva a miniszter elmondta, hogy azt fontosnak és hasznosnak tekinti, de finanszírozását nem az állami iskolai kereteken belül kell megoldani. Az erkölcsi nevelés érdekében szeretné, ha mielőbb bevezetésre kerülne az Etika című tantárgy az általános iskolák 7. illetve középiskolák 3. osztályaiban. A közösségi nevelés hiányával, illetve újragondolásának szükségességével összefüggésben a miniszter annak adott hangot, hogy az iskola ne csak oktató, de nevelő intézmény is legyen. Elengedhetetlennek ítélte meg a közösségi élmények újbóli, de újszerű felélesztését. A miniszter másfél órás színvonalas előadását a jelenlévők nagy tapssal köszönték meg, amelyet követően szakmai beszélgetésre, vitafórumra került sor. Ennek lezárásaként Pokomi Zoltán bejelentette, határozott szándéka, hogy mind a fasizmus, mint a kommunizmus áldozatainak emlékére - az iskolai tanítási rendbe illesztetten - egy-egy külön emléknapot kíván meghonosíttatni az iskolákban. M.B. , - . v a . Egy dallam, három előadásmód Budapest Bank vállalati forint folyószámlák: a Budapest Bank az eddigi sikeres. Standard vállalati folyószámlája mellett új. egyedi igényeket is kielégítő vállalati folyószámla-csomagokat fejlesztett ki. A Piano rendkívül kedvező számlavezetési konstrukciót, nyújt a nagy számlaforgalommal rendelkező ügyfeleink részére, míg a Forte kiemelt folyószámla kamatot kínál a kevésszámú tranzakciót igénylő ügyfeleink számára. Sikerre visszük vállalkozását! BUDAPEST BANK Budapest TeleBank : i06-40j 477-777 www .budapestbank.hu A GE Capital Affiliate
