Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-02 / 52. szám

...„míg a Földön ember lesz”. S ez így teljesen termé­szetes! Mit nekünk leégett BS, mit nekünk élőzene-temetés, mit nekünk divathullám, buli­zunk! Méghozzá nagymérték­ben! Mai számunk némi átte­kintést ad egy már volt, s egy leendő banzájról. 2000. januárjának utolsó nap­ja valószínűleg történelmi ese­ményként íródik be a Mini ra­jongók életébe, ugyanis kedvenc csapatuk fantasztikus sikerű koncertet adott a közelmúltban a Petőfi Csarnok patinás falai kö­zött. Török Ádám és a Mini. A „Misztikus utazó” című, vado­natúj lemezük dalai mellett ter­mészetesen felcsendültek a jól ismert, legendás dallamok is. A buli meghívott vendégei közt volt Tóni Lakatos, Tom Beck és Tátrai Tibor. Az eseményről kép-, és hangfelvétel készült, melynek anyagából október ele­jén CD, illetve kazetta lát napvi­lágot, márciusban pedig tv-show lesz az MTV 1-en. A heppen- ingről a zenekarvezetővel, Tö­rök Ádival váltottunk néhány szót.- Lelkiállapotod rendben van így közel egy hónappal a koncert után? Az „utolsó mohikán”, Török Ádám ■- Teljes mértékben! Még min­dig bennem van az a hangulat, Pop plusz rock Buli volt, buli van, buli lesz... bár most kell kifizetnem a szám­lákat. Saját vállalkozásaim ezek a koncertek és most hordom szét a pénzt mindenkinek.- Annak ellenére, hogy erőtel­jesen temetik az élő zenét, csak működnek ezek a bulik is!- Működnek, mert nagyon sok támogatónk van. Nekem mázlim van, én ugyanis egye­dülálló vagyok a szakmában, kí­vülállónak tartottak mindig, „az utolsó mohikán" becenevet is sokszor megkaptam már. Ez at­tól van, hogy. teljesen más zenét játszom, mint a magyar szakma. Sajátságos a hangszerem, a fu­volából még Európában is na­gyon kevés van, nem sokan ját­szanak blusrock-ot. Plusz, ami nagyon fontos, hogy a mai me­nedzserkorban az én volt rajon­góim táborából rengetegen ke­rültek ki multinacionális cégek vezetői székébe, vagy különbö­ző komoly beosztásokba. Ők ti­nédzserkorukban nagy Mini-ra­jongók voltak, s így támogatják az én muzsikámat, személye­met. Nekem így könnyebb. De így is őrült sok munkám van benne, egy ilyen nagy buliban meg pláne. Az Ez a buli körülbe­lül egyéves szervezőmunkát igé­nyelt.- Avass be egy-két kulisszati­tokba! Mi történt közvetlen azu­tán, hogy lejöttél a színpadról?- Kerestem egy tál gulyásle­vest, de már nem volt, ráadásul a csirkeszendvics is elfogyott, így aztán főztem egy kávét... Utána elmentünk egy görög ét­terembe, ahol reggelig tányér­csapkodás és mulatozás volt. Tudod, a görögök úgy szoktak mulatni, hogy összetörik a tá­nyérokat és mi is belefeledkez­tünk...- Nem sajnálod azt, hogy ezek a pillanatok hamar elmúlnak, hiszen másfél-két évente csinál­tok hasonló eseményeket?- Szörnyű, de azért kell csi­nálni! Amíg az a pár ezer ember kíváncsi, addig érdemes! Ha visszahallgatod magad és azt mondod, hú, egész jó, akkor oké a történet, de abban a pillanat­ban, mikor azt mondod, de sz...r volt, rögtön abba kell hagyni!- Pályád során történt már hasonló?- Igen. A kilencvenes évek­ben is volt ilyen.- Mi adott erőt, hitet az újra­kezdéshez?- Az, hogy ilyen korban már nem lehet elmenni esztergályos­nak, hanem nyugdíjig kell nyomni! Most hogy nézne ki, ha 52 éves koromban elmennék trafikosnak? Ha már össze-\nsz- sza fogok játszani, meg ordibál- ni, akkor nem csinálom tovább. De én mindig kontrollálom ma­gam, évente felveszek 2-3 bulit, amit visszahallgatok, értékelek. Korrigálom magam, ha olyan van, vagy azt mondom, hogy na most elég... Szikom Robi tipikusan az az ember, aki valószínűleg már so­ha nem nyugszik meg. Mindig jár valamin az agya, állandóan pörög, s ami a legfontosabb: meg is valósítja elképzeléseit. Amit kitalál, azt vállalja még akkor is, ha az éppen aktuális divathul­lám nem öleli keblére a hangsze­res muzsika, no meg persze a csiki-dam egyik élharcosát. Most éppen azt találta ki, hogy csinál egy vadonatúj szólólemezt, mel­lé pedig, mintegy ráadásként összeverbuválja ismét a régi, ere­deti felállású R-GO-t, hogy az Olimpiai Csarnok sokat látott téglái közt két(!) bulit is adja­nak. Lemezfelvétel közben lep­tük meg őt a kispesti stúdióban. Az ős R-GO frontembere: Szikora Róbert ■- Azt gondolná az ember, hogy befutott művészek általá­ban csak tuti profi körülmények között hajlandóak dolgozni, jól bevált helyeken. Ehelyett ülsz ebben a külvárosi házi-stúdió­ban, amit egyfolytában fejleszte­nek, s jószerivel ez az első olyan komplett anyag, ami itt készül.- Nagyon pici a stúdió, de, családias a légkör! Nem zavar minket senki, nyugodtan dol­gozhatunk.- Mi készül most?- Egy jó anyag. Egy jó lemez!- Le tudod most írni szavak­kal azokat az érzéseket, ame­lyek most benned kavarognak?- Zaklatott vagyok. Attól nem félek, hogy nem lesznek jók a dalok, mert nyilván jól fognak sikerülni. Fel vagyok pörögve! Nincs- megállás, nincs szünet! Csinálok egy na­gyon jó lemezt, április 7-én je­lenik meg, amikor is újra ösz- szeáll az ős R-GO. Ez az anyag nem diszkó-, nem latin stílusú, kevesebb a billentyű, viszont több a gitár. Zene. A dallam-, és a szövegvilág van előtérbe helyezve minden mással szem­ben. Maga a hangzás nagyon fontos! Az lesz a címe, hogy „Kapaszkodj”.- Ha egy szóval kéne jelle­mezni?- Beat.- Jószerivel csak fiatalokkal dolgozol itt.- Tehetségesek! Nagyon jó zenészekkel dolgozom, megbí­zom bennük. A bizalom na­gyon fontos! Ez a közösség olyan, mint egy házasság. Biza­lom nélkül el lehet menni ven­déglátós zenésznek, mert ah­hoz, hogy színpadon együtt ját­szol valakivel, oda nem kell. De amikor számokat csináltok, da­lokat írtok, ott a szívedet kell kiadni, nem lehet felületesen dolgozni!- Belülről jött eddig is min­dén?- A saját dolgaim igen. Bér­munkáknál más a helyzet, az nehezebb. Az is a szívedből jön, csak úgy kell megírni, mintha a másik szíve (is) len­ne. Szív nélkül sem lehet! Egy­két évig talán, de 10-20 éven keresztül lehetetlen! Ideig-órá- ig lehet csak kamuzni! Leg­többször az időpont, vagy az előleg, a két nagyon komoly múzsa van. Olyankor neki kell fogni a munkának és nagy az „erőfeszítés”. Ha egyszer bein­dul az agygépezet, akkor az nem áll le soha!- Nincs benned némi tudatha­sadásos állapot? Csinálod a le­mezed, közben meg készülsz az ős R-GO-s bulira. Kiegészíti a ket­tő egymást?- Nagyon is! Abszolút segíte­ni fogja egyik a másikat. Olyan ez, mint mikor valakivel együtt élsz, de közben egy cukrászdá­ba jársz a régi szerelmeddel...- Szerelem?- Az. Nagyon komoly pont az életemben. Ez egy érettségi ta­lálkozó tulajdonképpen, ahová mindenki eljön, mindenki szto­rizik és mindenki jól érzi magát. Ezt úgy hívják, hogy nosztalgia­koncert. Az emberek többsége ilyenkor a pénzre gondol. Kapsz azt is. Jó sokat! De azért kapsz sokat, mert megérdem- led. Mindenki szeretne nosztal­giakoncertet csinálni, csak nem kíváncsiak rá, nem mennek el az emberek. Egyszer ahhoz már nagyon nagynak kellett lenned, hogy kíváncsiak legyenek rád! Ezt a pénzt mi nem ingyen kap­juk, megdolgozunk érte. A kö­zönség bejön, jegyet vesz, 5 ezer forintot fizet azért, hogy láthas­sa ezt az öt embert, meg a két lányt, de nem ez a fő motiváció!- Már próbáltok?- Persze, készülünk, ahogy kell! Két buli lesz, április 7-én és 8-án az Olimpiai Stadionban, a régi BS mellett, ide befér akár kétszer ötezer ember is _____ SÁNDOR ANDRÁS J ÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti, illetve havi rejt­vényünk helyes megfejtése: UP. A közös a négy együttes­ben a zene szeretete mellett az, hogy mindegyik funky zenét játszik. 2000. évi naptárat ve­het át szerkesztőségünkben Szűcs István Salgótarján, Fáy krt. 100. sz. Sajnos a közös vo­nást senki nem találta el. Újabb négyfordulós játékot indítunk. Sorozatunkban elő­adókat nevezünk meg, olvasó­inknak feladata-kitalálni a ze­nészek alkotta együttes nevét. Hó végén ismét jön a kérdés: vajon mi a közös bennük? Fel­adványunk: Melyik együttes az, amelyik az alábbi összeté­telű: Presser Gábor-Somló Tamás-Karácsony János-Solti János? Beküldési határidő: 2000. március 7. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, Pop plusz rock, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. „Fókuszban”: Megyeri Zsolt- Milyen közszereplőnek len­ni?- Nem tudom, kinek mit je­lent, nekem az, hogy a salgótar­jáni Focus Rádióban dolgozom műsorvezetőként, nem ad okot arra, hogy „felvághatnék vele”. Tehát nem érzem úgy, hogy ez különösen kiemelne az embe­rek közül. Van sok minden, amire büszke vagyok, erre is. Hiszen bekerülni a rádióhoz, nem volt olyan nagyon egysze­rű és sima dolog. Az is igaz, hogy én véletlenül kerültem oda. Láttam egy hirdetést az új­ságban, elmentem a válogatás­ra, ahol volt egy meghallgatás. Utána beszédtechnikai gyakor­laton vettünk részt és műsorve­zetési ismeretekben részesül­tünk. Addig is csináltunk mű­sort, amíg nem működött a rá­dió. Azóta is nagyon kevesen kerültek a stábba. De ez a csa­pat adott valami pluszt az éle­tembe.-Mi az az új, amit adott? A válogatás alapja az volt, hogy egy adott szituációban be­szélgetni kellett valakivel. Ez nem volt egy hétköznapi be­szélgetés, nem olyan mint ami­kor egy barátommal társalgunk kötetlenül, hiszen tudta az em­ber, hogy több ezren hallgatják és ott van mellette valaki, aki esetleg magas politikai funkciót lát el, vagy egy közismert sze­mélyiség. Az azért más. És az ilyen szituációban is el tudtam adni magam. Talán ez volt az a plusz, amit felfedeztek bennem.- Mennyire sikerült már köz­ismertnek lenni?- Valójában nem ismernek engem sokan. Mégis gyakran köszönnek rám az utcán, s én gyakran nem tudom kik ők. Úgyhogy mindenféle fórumon bocsánatot kérek tőlük ezért, a buta arckifejezésemért és mert nem tudok mindenkit megje­gyezni. Úgy gondolom, nem is­merhetnek sokan, mivel nem látják, kik dolgoznak a Focusban, s mostanában elég kevés a közszereplésünk, ami­kor megjelenünk nyílt színen, közönség előtt, ahol én egyéb­ként szeretek szerepelni.- Ahogy hallgatlak, felmerül bennem, hogy - képletesen fo­galmazva- úgy gurulnak a-sza­vaid, mint kövek a dombolda­lon..._- Értem, hogy mire gondolsz, azért abban reménykedem, hogy a kő útjában túl sok zök­kenő nincs, mert akkor ez a gör- dülés néha eléggé furcsa pálya­ívet vehet föl. Jellemző rám a következő történet: évekkel ez­előtt táboroztunk és szerettük volna az élelmiszereket frissen tartani. Fel is kerestem a tábor­vezetőt és föltettem neki a kö­vetkező kérdést: Vajon lehet-e hűteni azokat az élelmiszere­ket, amiket megvettünk vagy a későbbiek folyamán megvenni szándékozunk? Barátaim sze­rint a kérdés szólhatott volna pusztán úgy is, hogy van-e hű­tő, de nem így tettem föl a kér­dést, mert nem ilyenek a mon­dataim és nem ilyenek a gondo­lataim. Sajnálom, ha ez valakit zavar, tudom, hogy az én hi­bám.- Ezért beszélsz lassan?- Lehet, hogy ezért nem kel­lene beszélnem soha és semmi­kor, de sokszor már nem is kell gondolkodnom, mert jön magá­tól. Lehet, hogy nem kellene ol­vasnom olyan sokat...- Milyen könyveket olvasol?- Egy speciális változatát a sci-fi-nek, a fantasy és paródia változatát. Megyeri Zsolt szinte sosem néz rám beszéd közben, ezt meg is említem neki...- Jó, akkor amikor gondolko­dom, nem szoktam ránézni az illetőre. Ez a másik jellemzőm. Ülök a mikrofon mögött, a ma­gam lassú tempójában mondom a dolgokat, csukott szemmel. Én így tudok a legjobban kon­centrálni, mert egyszerre csak egy dologra tudok figyelni.- Hogyan telnek a napjaid mostanában?- Nem nagyon változik az életem az idő előre haladtával. Dolgozom délután háromig, most éppen a megyei katasztró­favédelmi igazgatóságon. Nemrég alakult meg, január el­sejével, így változott a beosztá­som is. Három óra után pedig indul az életemnek az a része, ami a hobbihoz kapcsolódik és két nagy részre bontható. Az egyik a rádió, ahol egy héten kétszer-háromszor kerülök adásba. Ez vagy 16 órától, vagy 20 órától, illetve még hét végén lehetséges. És ami még több időt lefoglal, az az edzések so­rozata, hiszen most egy héten hat edzés, ahol részt kellene vennem, ez sajnos nem mindig sikerül.- Mit sportolsz?- Most taekvandózom, ez so­kak előtt nem titok...- Most akkor kevesen ismer­nek és sokak előtt nem titok?!- Azok előtt nem titok, akik általában hallgatják a rádiót, mert Lonsták Szabolcs barátom mindig megjegyzi, hogy „a két- danos Megyeri Zsolt:” Meg­mondom őszintén, hogy ez ne­kem nagyon nem tetszik. Én büszke vagyok erre a dologra, de nem akarok kérkedni vele. Mert én ehhez a két dánhoz szeretnék felnőni. És érdeklőd­ve várom, mikor jön el az az ál­dott pillanat, amikor azt mond­hatom, hogy én ténylegesen kétdanos és mester vagyok. Időnként úgy érzem, hogy igen, én ezt megérdemeltem, de ez a harcművészetben soha­sem így van... Tehát teakvandó- zom és próbálom jól csinálni, és terjeszteni. Mindig azt mon­dom, hogy inkább hozzánk jár­janak a gyerkőcök sportolni, minthogy az utcán csellengje­nek vagy éppen nézzék az ak­tuális sorozatokat a televízió­ban. Persze amellett, hogy mindezt csinálom, tanulok, mellette más harcművészeti ágakat is, illetve most próbálok beindítani egy olyan mozgás­formát, ami Magyarországon még nem honosodott meg, ez pedig a taebo. Szeretném ezzel a mozgásformával a lehető leg­szélesebb kört megismertetni. Habár tényleges harcértéke nincs, mint mozgás, nagyon jó dolog.- Vannak-e egyéb célkitűzése­id erre az évre?- Szeretném felfuttatni az edzéseinket annyira, hogy le­hetőség szerint a megyén kívül is sokan csinálják. Ez olyan be­lülről jövő vágy, hogy szeret­ném sok emberrel megismer­tetni a taekvandót. Ezen kívül úgy alakítani az életemet, hogy mégis jusson benne egy kis szabadidő, hogy amikor meg­jön végre a nyár, a kék ég meg a napsütés, akkor legyenek olyan órák, amikor felpattanok a bi­ciklire és tekerek. Habár most még egyelőre biciklim sincs, ez a vágy nagyon él bennem. Vagy mondjuk kimegyek a strandra, ami nem szükségszerűen a tar­jám... Szóval mindenképp sze­retnék szabad időt is, sokat dol­gozni is, meg van egy vállalko­zásom is, amit igyekszem egy kicsit jobb helyzetbe juttatni. És ez mind az ellen dolgozik, hogy szabad időm legyen, de én bízom abban, mindezt sike­rül úgy összehoznom, hogy minden benne legyen, hogy tel­jes életet éljek... Jelentős életet akarok élni. ________________________________________(PISZE) Mosoly-díj a gyermekek öröméért Egy újabb magyart, a nyíregy­házi Kajibás Éva rajztanámőt vá­lasztotta soraiba kedden Lengyel- országban a Mosoly Lovagrendje. A varsói székhelyű nemzetközi kapitólium kisvárdai és nyíregy­házi gyermekek javaslatára tün­tette ki a nyíregyházi megyei pe­dagógiai intézet igazgatóhelyet­tesét a Mosoly-érdemrenddel, amely egyúttal tagságot biztosít tulajdonosának a Mosoly Lovag­rendben. A díj az ENSZ Gyer­mekvédelmi Alapja, az UNICEF által nemzetközileg elismert ki­tüntetés, amelyre kizárólag gyer­mekek tehernek személyi javasla­tokat olyan felnőttek köréből, akik bárhol a világon hivatásbeli kötelezettségükön túlmenően a gyermekek öröméért valamit tesznek. A 30 esztendeje alapított és napjainkra ötszázas létszámú lovagrend Janikovszky Éva írónő és Halász Judit színművésznő után a harmadik magyart vette fel tagjai közé. A Mosoly Lovagrend olyan személyiségeket tudhat so­raiban, mint II. János Pál pápa, Steven Spielberg, az ET rendező­je, Bill Clinton amerikai elnök, Mihail Gorbacsov, az utolsó szov­jet elnök, Sarah Ferguson yorki hercegnő és a dalai láma. Kajibás Éva azzal érdemelte ki a gyerme­kek javaslatát, hogy saját ötlete alapján és eleinte festményei érté­kesítéséből évről évre szervezi a tehetséges szabolcs-szatmár­beregi gyermekek ezerszínű be­mutatkozását szolgáló Suli- Expót. B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom