Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-17 / 64. szám

2000. MÁRCIUS 17. PENTEK 5. OLDAL f a­Türelem és élet Lemer Pálné nyugdíjas pedagó­gussal véletlenül találkozunk a fegyveres erők és rendvédelmi szer­vek nyugállományú egyesületének közgyűlésén. Csodálkozva kérdez­tem tőle, hogy vajon mit keres egy volt matematikatanár az egykori fegyveresek között? Julika a férje ré­vén lett tagja a klubnak: amikor nyugdíjas lett, természetesnek tar­totta, hogy belépjen a klubba. így azután hozta magával az élete pár­ját is.- A férjem, a salgótarjáni városi kapitányságon szolgált. Jelenleg szanatóriumban van, azért nincs itt - magyarázza meg, miért egye­dül vett részt az összejövetelen Elmeséli, hogy egyedüR nő, aki eljár a hétköznapi klubnapokm is. Általában kártyáznak a férjével és a többi klubtárssal Immár egy fél évtizede jár már hűségesen a klub­ba- Számomra azért fontos, hogy idejöjjek, mert kell tartozni egy kö­zösséghez - mondja - Ez pedig üt egy olyan közösség, ahol egy kicsü visszaköszön a férjem múltja Itt vannak a vöt munkatársai, bará­tai, akikkel az összejöveteleken, fütdőutakon együtt lehetünk, meg­beszélhetjük a világ dolgait. Magáról elmondja hogy a diá­kok rémé, matematikát tanított, több mint húsz éven át. Valamikor 1965-ben végzett az egri tanárkép­ző főiskolán. Kilenc évig Nógrádmegyeren tanított, s onnan került a salgótarjáni Kodályba- A matematika tényleg nagy dolog, ahogyan sokan tartják, de nem szabad félni tőle - mondja - Aki ráérez, annak nem nehéz, az könnyedén veszi és szereti. S ami nagyon fontos, hogy nem szabad a gyerekeket ijesztgetni a mate­matikával. Elmondja, hogy meg lehet ta­nulni a matematikát, de aki csak tanulja igazából sosem fogja sze­retni. Az szereti csak, akit megkap a lényege. S ha valamelyik gyerek­kel ez megtörténik, akkor is szereti, ha csak hármas vagy négyes ma­tekból Aki viszont négyes, ötös, de „csak” tanulja az csak szenved ve­le. Julika egy nógrádi kis faluból, Varsányból származik. Idevalósi a férje is. Kapcsolatuk nem diáksze­relemmel indult, de mindkettőjük­nek a másik volt az első, így hozta az élet. Büszkén mondja, hogy egy lányuk van, de annak három lá­nya s ezzel Juliimnak három uno­kája Említi is nevetve, hogy elvég­re is három a kislány. A lányuk is salgótarjáni lakos, a Rákóczi úti is­kolában tanít. Tehát követte édes­anyját a pedagóguspályán. Amikor azt kérdezem, hogy si­kerülte elfogadnia férje foglalkozá­sát, egyetlen szóval válaszol ■ - Természetesen - majd folytat­ja - Szerintem mindig tolerálni kell a másiknak akár a nézeted, akár a kedvtelésed. Ha ezt valaki nem tudja megtenni, akkor az együttélés is nehezebb. Julika férje egyenruhás rendőr vöd, körzeti megbízottként kezdte, illetve előtte járőr vöd, majd ami­kor megromlott az egészsége, az ügyeletén teljesített szolgálatot. Nyugdíjba ment 1991-ben. A salgó­tarjáni piacra járók között azért volt ismert, men gombavizsgáló­ként dolgozott.- A piaci árus nénik annyira szerették, hogy még akkor is hozzá akarták vinni a gombát, amikor már nem ő vöd a gombaellenőr. Er­re bementek a rendőrségre és keres­ték a mosolygós embert apiaaól A parancsnoka pedig szigorúan szá­mon kérte, hogy mit vigyorog szol­gálatban a piacon. Amikor ezt ta­gadta, felettese közödé vele, hogy nála jártak apiaci asszonyok Erre mi mást mondhatott: ő akkor vöd mosolygós, amikor gombavizsgáló is wd. A rendőri szolgálatban ő ko­molyanviselkedik. Julika az iskola és a tarulás nél­kül sem unatkozik Azt mondja, hogy nem fáradt el, hiszen aki az iskolában talád magának mun­kát, nyugdíjaském is megtalálja az elfogladságát. Szerinte aki az isko­lában is kényszerből dolgozik, az nyugdíjaském sem akar dolgozni.- Ahogy említettem, van három unokám, ügyeletes készenlétes nagymama vagyok - újságolja. - Amikor szólnak, a mama mind­járt megy segíteni. Azután van egy kis hobbikertünk, béred telken, ami elfoglaltságot jelent és állatok­kal is foglalkozunk. Ezekhez min­den nap ki kell menni, tehát meg­van a napi séta is a friss levegőn. Aggódva és reménykedve mondta, hogy a férje kivizsgáláson van. Reméljük nem lesz komo­lyabb a baj. A jövőről is próbálom faggatni, de a jövő nem nagyon foglalkoz­tatja.- Nem nagyon szoktam a „majdan” gondolkodni, mert mindig a pillanatnyi gondokat kell megoldani. Ha ezt sikerül megtenni, elégedett vagyok. Befejezésül újra visszakanyaro­dunk a pályaindításhoz.- Matematika mellett fizikát is tanítottam, meg technikát, hiszen Nyugdíjasként is élenjáró véradó SzázhiLszonötszörös felajánlás mások egészségéért Nem múlik egy egyetlen olyan véradással összefüggő ren­dezvény sem a pásztói Vöröskereszt szervezeténél, hogy azon ne venne részt Sipkó Istvánné, aki már több mint százhuszonötször adott vért. A lelkes aktívával egy véradást követően beszélgettünk.- Hogyan került kapcsolatba a véradómozgalommal?- Harminc évvel ezelőtt volt egy komoly betegségem, mely­nek következtében nagyon lefogytam, de hála' Istennek, sikerült kigyógyul­nom belőle. Ezt kö­vetően rendszere­sen eljártam min­den egészségügyi tanácsadással kap­csolatos rendez­vényre. Egy vörös­keresztes összejö­vetel alkalmával az akkori körzeti or­vosunk azt hangsú­lyozta, hogy mi­lyen hatása van a friss vérnek a bete­gek gyógyításában és, hogy mennyire szükség van a vér­adásokra. Ilyen előzmények után jelentkeztem az el­ső véradásra lakó­helyemen, Ecsegen és ez egy életre meghatározta ben­nem ezt a segítő­készséget.- Milyen érzés volt első alkatom­mal a véradóágyra feküdni?- Először féltem, mert nem tudtam, hogy milyen nagy lyukat szúrnak a karom­ba. Végül semmi gond nem volt, így ezek után rendszere­sen eljártam a véradásokra. Ké­sőbb 1981-ben Budapestre ke­rültem dolgozni és ott egy felhí­vás alapján megpróbálkoztam a plazmaferezises véradással is. A fővárosból hazakerülve több­Sipkó Istvánné szőr is hívtak vissza, de közöl­ték, hogy nem áll módjukban útiköltséget fizetni, én pedig úgy gondolkodtam hogy nekem nem áll módomban vért adni. Átjelentkeztem Salgótarjánba, ahová rendszeresen eljárok és már ez évben is négy alkalom­mal voltam. A hagyományos véradásokra már csak eseten­ként járok el, mert úgy érzem, hogy a plazmaferezises mód­szer kedvezőbb számomra.- Mivel foglalkozik mostaná­ban?- Nyugdíjas vagyok, előtte a pásztói kórházban a belgyógyászaton taka­rítónőként dolgoztam. Négy gyermekem van, három fiú és egy lány. Alkalmanként ők is el­járnak vért adni, mi­ként a férjem is, amíg le nem százalékolták. Most már a család kö­rüli teendőket kell el­végeznem. Amíg egészségem engedi, to­vábbra is el fogok járni a véradásokra, mert úgy érzem, hogy ezzel is segíteni tudok rászo­ruló embertársaimnak és azt is tudom, hogy az én egészségem is rendben van. Nagy öröm számomra, hogy évek óta Pásztón elis­merik a véradók önzet­lenségét. A pásztói Vö­röskereszt szerény, de mégis szívet melengető ajándékokkal kedves­kedik hűséges, több­szörös véradóinak. Ki­csit viszont elkeseríte­nek azok a hírek, hogy nem tudni, hogy a jö­vőben is a Vöröske­reszt szervezi-e a vér­adásokat, vagy egy másik szer­vezet. Kár lenne a bürokráciával tönkretenni egy kialakult, jól dolgozó, lelkes hálózatot. KEREKES LAJOS FOTÓ: ESLA háromszakosként végeztem. Ho­gyan lett egy fiatal lányból ilyen komoly tárgyak tanára? - kérdezi önmagától. - Kizárásos alapon. Pedagógus szerettem volna lenni, a matematika jól ment de más tárgyakat is kellett választani. Ekkor gondodam a fizikám, de kötelező vöd a három tantárgy. Énekelni, tornászni nem tudtam, rajzhoz nem vöd ügyességem. Jö­hetett wlna a kémia és a gyakor­lati foglalkozás. A reáltárgyak ke­mények wltak, de a gyakorlatról nem tudlak semmit. Arra gondol­tam, hogy ebből biztos szükség lesz tanárokra, ezért azután ezt választottam. A faluból én wdam a második, aki gimnáziumban tanúd tovább. A barátnőmmel mindig tervezgettük, hogy peda­gógusok leszünk. Nyolcadikban közödé azonban, hogy meggon- doda, s nem megy tovább. En vi­szont elértem a célomat. Szép wd. Végül két nagy örömét említi. Egy jó tanuló, de matematikából kevésbé tehetséges lányka, aki gimnáziumba jelentkezett, öröm­mel kereste meg és megköszönte, hogy úgy megtanította neki a ma­tekot, hogy egyedül írt százszáza­lékos felmérést a gimnáziumban. Egy fiú pedig a szigorúságát kö­szönte meg s örömmel mondta hogy most ő a legjobb a szakkö­zépiskolában. Ezek wdak a leg­nagyobb etismerései.- Hadd dicsekedjek - mondja búcsúzóul. - A középső unokáim most van éppen Balassagyarma­ton díjátadáson a Zrínyi Ilona matematikaversenyen. Harmadi­kos és meghívták. Nem tudom, hogy hányadik, de büszke vagyok rá PÁDÁR ANDRÁS Mindenki egyért és VISZOnt... -Mind­annyian hálásak vagyunk azért, hogy olyan sokat törődik velünk, problémáink megoldásához segítséget nyújt és jó tanácsokkal látja el a hozzá for­dulókat. - Ezekkel a szavakkal kö­szöntötte a salgótarjáni, Forgách- telepi idősek klubja közelgő név­napja alkalmából Vágvölgyi Józse­fet, a közösség oszlopos tagját, klubelnököt. Brálh Rudolfné klub­vezető és a többiek szívből jövő jó­kívánságokkal fejezték ki elismeré­süket Vágvölgyi József humánus tevékenységéért, az odafigyelésért. Rokonszenves egyéniségével min­dig képes jó hangulatot teremteni a klubnapokon vagy a jelesebb al­kalmakon. Minden tag számít rá a jövőben is. Az ünnepelt nyitotta meg a nem­régiben tar­tott nőnapi ünnepséget is a szépen feldíszített klubhelyiségben, ahol harminckét vendég foglalt helyet a terített asztalok mellett. ízletes ha- rapnivalóval lepték meg vala- mennyiüket. Eljött két iskolás és Várnái Gábor is, hogy zenével já­ruljon a jó hangulat megteremtésé­hez. Bazsalya Lajosné Tériké, éne­kekkel kedveskedett. A klubveze­tés megköszönte Szél Józsefné és férje közös munkáját a jól sikerült klubnapért. Ők ketten szinte min­den alkalommal kitesznek magu­kért, ha az időseknek kell örö­möt szerezni. Ez eddig minden alkalommal sikerült. „Öregszünk” Ludányhalászi őszülő napjai... Kevés ün­nep a hétköz­napok sodrá­ban. Ezt kap­ják a ludány­halászi idősek is, kiket azért ünne­pelni mindig összejönnek ősszel a helyiek, és persze karácsonykor sem feledkeznek meg róluk. Az önkormányzat arra külön ügyel, hogy megadja a módját a köszön­téseknek, (a faluvezető maga is megy hívogatni, ha közeleg az öre­gek ünnepe), hadd legyen emléke­zetes és örömteli az együtt töltött pár óra. Jól mondják a ludányiak: „öregszünk,” mert egyre többen vannak, számuk eléri a 160-170-et, ez a lakosságszám tíz százaléka. Az idősek napja egy ideje - stílsze­rűen? - a ludányhalászi őszi napok rendezvénysorozatba ékelődik, de persze szó nincs arról, hogy egyik vagy másik esemény szomszédja jelentőségét, kisebbí­tené. Tartalmasságában, hangula­tában nehéz lenne lepipálni! Terí­tett asztal, harapnivaló nem hiány­zik az ilyen együttlétekről, sőt a ze­neszó, magyar nóta, népdalének sem. A legutóbbi jeles alkalmat a finom ebál, a polgármesteri, majd az országgyűlési képviselői kö­szöntő, nem utolsósorban az óvo­dások, iskolások műsora tette em­lékezetessé. Nincs abban semmi túlzás, hogy minden megjelent öreg jó érzéssel gondol vissza ezelúe a napokra, s szíve mélyén várja a következőt. Ametyböl Ha már unod a Kötöttségeket, vedd lazát a lehetőségeket A DOMINO 333 nap elérhetőséget** Kínál Hangpostával. SMS-set, Internettel, ráadásul havtdtj ás szánták nélkül. Csúcsidőn kívül csökkentett tarifákkal számolhatsz***. És hálózaton betűi is 1 millió Westel 900-ast hívhatsz. Egyre többen telefonálhatunk egyre kevesebbért DOMINO KARTYA+KESZULEK*+MOBIUEGY 25000 Csökkentett tarifák csúcsidőn kívül***

Next

/
Oldalképek
Tartalom