Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-17 / 64. szám
2000. MÁRCIUS 17. PENTEK 5. OLDAL f aTürelem és élet Lemer Pálné nyugdíjas pedagógussal véletlenül találkozunk a fegyveres erők és rendvédelmi szervek nyugállományú egyesületének közgyűlésén. Csodálkozva kérdeztem tőle, hogy vajon mit keres egy volt matematikatanár az egykori fegyveresek között? Julika a férje révén lett tagja a klubnak: amikor nyugdíjas lett, természetesnek tartotta, hogy belépjen a klubba. így azután hozta magával az élete párját is.- A férjem, a salgótarjáni városi kapitányságon szolgált. Jelenleg szanatóriumban van, azért nincs itt - magyarázza meg, miért egyedül vett részt az összejövetelen Elmeséli, hogy egyedüR nő, aki eljár a hétköznapi klubnapokm is. Általában kártyáznak a férjével és a többi klubtárssal Immár egy fél évtizede jár már hűségesen a klubba- Számomra azért fontos, hogy idejöjjek, mert kell tartozni egy közösséghez - mondja - Ez pedig üt egy olyan közösség, ahol egy kicsü visszaköszön a férjem múltja Itt vannak a vöt munkatársai, barátai, akikkel az összejöveteleken, fütdőutakon együtt lehetünk, megbeszélhetjük a világ dolgait. Magáról elmondja hogy a diákok rémé, matematikát tanított, több mint húsz éven át. Valamikor 1965-ben végzett az egri tanárképző főiskolán. Kilenc évig Nógrádmegyeren tanított, s onnan került a salgótarjáni Kodályba- A matematika tényleg nagy dolog, ahogyan sokan tartják, de nem szabad félni tőle - mondja - Aki ráérez, annak nem nehéz, az könnyedén veszi és szereti. S ami nagyon fontos, hogy nem szabad a gyerekeket ijesztgetni a matematikával. Elmondja, hogy meg lehet tanulni a matematikát, de aki csak tanulja igazából sosem fogja szeretni. Az szereti csak, akit megkap a lényege. S ha valamelyik gyerekkel ez megtörténik, akkor is szereti, ha csak hármas vagy négyes matekból Aki viszont négyes, ötös, de „csak” tanulja az csak szenved vele. Julika egy nógrádi kis faluból, Varsányból származik. Idevalósi a férje is. Kapcsolatuk nem diákszerelemmel indult, de mindkettőjüknek a másik volt az első, így hozta az élet. Büszkén mondja, hogy egy lányuk van, de annak három lánya s ezzel Juliimnak három unokája Említi is nevetve, hogy elvégre is három a kislány. A lányuk is salgótarjáni lakos, a Rákóczi úti iskolában tanít. Tehát követte édesanyját a pedagóguspályán. Amikor azt kérdezem, hogy sikerülte elfogadnia férje foglalkozását, egyetlen szóval válaszol ■ - Természetesen - majd folytatja - Szerintem mindig tolerálni kell a másiknak akár a nézeted, akár a kedvtelésed. Ha ezt valaki nem tudja megtenni, akkor az együttélés is nehezebb. Julika férje egyenruhás rendőr vöd, körzeti megbízottként kezdte, illetve előtte járőr vöd, majd amikor megromlott az egészsége, az ügyeletén teljesített szolgálatot. Nyugdíjba ment 1991-ben. A salgótarjáni piacra járók között azért volt ismert, men gombavizsgálóként dolgozott.- A piaci árus nénik annyira szerették, hogy még akkor is hozzá akarták vinni a gombát, amikor már nem ő vöd a gombaellenőr. Erre bementek a rendőrségre és keresték a mosolygós embert apiaaól A parancsnoka pedig szigorúan számon kérte, hogy mit vigyorog szolgálatban a piacon. Amikor ezt tagadta, felettese közödé vele, hogy nála jártak apiaci asszonyok Erre mi mást mondhatott: ő akkor vöd mosolygós, amikor gombavizsgáló is wd. A rendőri szolgálatban ő komolyanviselkedik. Julika az iskola és a tarulás nélkül sem unatkozik Azt mondja, hogy nem fáradt el, hiszen aki az iskolában talád magának munkát, nyugdíjaském is megtalálja az elfogladságát. Szerinte aki az iskolában is kényszerből dolgozik, az nyugdíjaském sem akar dolgozni.- Ahogy említettem, van három unokám, ügyeletes készenlétes nagymama vagyok - újságolja. - Amikor szólnak, a mama mindjárt megy segíteni. Azután van egy kis hobbikertünk, béred telken, ami elfoglaltságot jelent és állatokkal is foglalkozunk. Ezekhez minden nap ki kell menni, tehát megvan a napi séta is a friss levegőn. Aggódva és reménykedve mondta, hogy a férje kivizsgáláson van. Reméljük nem lesz komolyabb a baj. A jövőről is próbálom faggatni, de a jövő nem nagyon foglalkoztatja.- Nem nagyon szoktam a „majdan” gondolkodni, mert mindig a pillanatnyi gondokat kell megoldani. Ha ezt sikerül megtenni, elégedett vagyok. Befejezésül újra visszakanyarodunk a pályaindításhoz.- Matematika mellett fizikát is tanítottam, meg technikát, hiszen Nyugdíjasként is élenjáró véradó SzázhiLszonötszörös felajánlás mások egészségéért Nem múlik egy egyetlen olyan véradással összefüggő rendezvény sem a pásztói Vöröskereszt szervezeténél, hogy azon ne venne részt Sipkó Istvánné, aki már több mint százhuszonötször adott vért. A lelkes aktívával egy véradást követően beszélgettünk.- Hogyan került kapcsolatba a véradómozgalommal?- Harminc évvel ezelőtt volt egy komoly betegségem, melynek következtében nagyon lefogytam, de hála' Istennek, sikerült kigyógyulnom belőle. Ezt követően rendszeresen eljártam minden egészségügyi tanácsadással kapcsolatos rendezvényre. Egy vöröskeresztes összejövetel alkalmával az akkori körzeti orvosunk azt hangsúlyozta, hogy milyen hatása van a friss vérnek a betegek gyógyításában és, hogy mennyire szükség van a véradásokra. Ilyen előzmények után jelentkeztem az első véradásra lakóhelyemen, Ecsegen és ez egy életre meghatározta bennem ezt a segítőkészséget.- Milyen érzés volt első alkatommal a véradóágyra feküdni?- Először féltem, mert nem tudtam, hogy milyen nagy lyukat szúrnak a karomba. Végül semmi gond nem volt, így ezek után rendszeresen eljártam a véradásokra. Később 1981-ben Budapestre kerültem dolgozni és ott egy felhívás alapján megpróbálkoztam a plazmaferezises véradással is. A fővárosból hazakerülve többSipkó Istvánné szőr is hívtak vissza, de közölték, hogy nem áll módjukban útiköltséget fizetni, én pedig úgy gondolkodtam hogy nekem nem áll módomban vért adni. Átjelentkeztem Salgótarjánba, ahová rendszeresen eljárok és már ez évben is négy alkalommal voltam. A hagyományos véradásokra már csak esetenként járok el, mert úgy érzem, hogy a plazmaferezises módszer kedvezőbb számomra.- Mivel foglalkozik mostanában?- Nyugdíjas vagyok, előtte a pásztói kórházban a belgyógyászaton takarítónőként dolgoztam. Négy gyermekem van, három fiú és egy lány. Alkalmanként ők is eljárnak vért adni, miként a férjem is, amíg le nem százalékolták. Most már a család körüli teendőket kell elvégeznem. Amíg egészségem engedi, továbbra is el fogok járni a véradásokra, mert úgy érzem, hogy ezzel is segíteni tudok rászoruló embertársaimnak és azt is tudom, hogy az én egészségem is rendben van. Nagy öröm számomra, hogy évek óta Pásztón elismerik a véradók önzetlenségét. A pásztói Vöröskereszt szerény, de mégis szívet melengető ajándékokkal kedveskedik hűséges, többszörös véradóinak. Kicsit viszont elkeserítenek azok a hírek, hogy nem tudni, hogy a jövőben is a Vöröskereszt szervezi-e a véradásokat, vagy egy másik szervezet. Kár lenne a bürokráciával tönkretenni egy kialakult, jól dolgozó, lelkes hálózatot. KEREKES LAJOS FOTÓ: ESLA háromszakosként végeztem. Hogyan lett egy fiatal lányból ilyen komoly tárgyak tanára? - kérdezi önmagától. - Kizárásos alapon. Pedagógus szerettem volna lenni, a matematika jól ment de más tárgyakat is kellett választani. Ekkor gondodam a fizikám, de kötelező vöd a három tantárgy. Énekelni, tornászni nem tudtam, rajzhoz nem vöd ügyességem. Jöhetett wlna a kémia és a gyakorlati foglalkozás. A reáltárgyak kemények wltak, de a gyakorlatról nem tudlak semmit. Arra gondoltam, hogy ebből biztos szükség lesz tanárokra, ezért azután ezt választottam. A faluból én wdam a második, aki gimnáziumban tanúd tovább. A barátnőmmel mindig tervezgettük, hogy pedagógusok leszünk. Nyolcadikban közödé azonban, hogy meggon- doda, s nem megy tovább. En viszont elértem a célomat. Szép wd. Végül két nagy örömét említi. Egy jó tanuló, de matematikából kevésbé tehetséges lányka, aki gimnáziumba jelentkezett, örömmel kereste meg és megköszönte, hogy úgy megtanította neki a matekot, hogy egyedül írt százszázalékos felmérést a gimnáziumban. Egy fiú pedig a szigorúságát köszönte meg s örömmel mondta hogy most ő a legjobb a szakközépiskolában. Ezek wdak a legnagyobb etismerései.- Hadd dicsekedjek - mondja búcsúzóul. - A középső unokáim most van éppen Balassagyarmaton díjátadáson a Zrínyi Ilona matematikaversenyen. Harmadikos és meghívták. Nem tudom, hogy hányadik, de büszke vagyok rá PÁDÁR ANDRÁS Mindenki egyért és VISZOnt... -Mindannyian hálásak vagyunk azért, hogy olyan sokat törődik velünk, problémáink megoldásához segítséget nyújt és jó tanácsokkal látja el a hozzá fordulókat. - Ezekkel a szavakkal köszöntötte a salgótarjáni, Forgách- telepi idősek klubja közelgő névnapja alkalmából Vágvölgyi Józsefet, a közösség oszlopos tagját, klubelnököt. Brálh Rudolfné klubvezető és a többiek szívből jövő jókívánságokkal fejezték ki elismerésüket Vágvölgyi József humánus tevékenységéért, az odafigyelésért. Rokonszenves egyéniségével mindig képes jó hangulatot teremteni a klubnapokon vagy a jelesebb alkalmakon. Minden tag számít rá a jövőben is. Az ünnepelt nyitotta meg a nemrégiben tartott nőnapi ünnepséget is a szépen feldíszített klubhelyiségben, ahol harminckét vendég foglalt helyet a terített asztalok mellett. ízletes ha- rapnivalóval lepték meg vala- mennyiüket. Eljött két iskolás és Várnái Gábor is, hogy zenével járuljon a jó hangulat megteremtéséhez. Bazsalya Lajosné Tériké, énekekkel kedveskedett. A klubvezetés megköszönte Szél Józsefné és férje közös munkáját a jól sikerült klubnapért. Ők ketten szinte minden alkalommal kitesznek magukért, ha az időseknek kell örömöt szerezni. Ez eddig minden alkalommal sikerült. „Öregszünk” Ludányhalászi őszülő napjai... Kevés ünnep a hétköznapok sodrában. Ezt kapják a ludányhalászi idősek is, kiket azért ünnepelni mindig összejönnek ősszel a helyiek, és persze karácsonykor sem feledkeznek meg róluk. Az önkormányzat arra külön ügyel, hogy megadja a módját a köszöntéseknek, (a faluvezető maga is megy hívogatni, ha közeleg az öregek ünnepe), hadd legyen emlékezetes és örömteli az együtt töltött pár óra. Jól mondják a ludányiak: „öregszünk,” mert egyre többen vannak, számuk eléri a 160-170-et, ez a lakosságszám tíz százaléka. Az idősek napja egy ideje - stílszerűen? - a ludányhalászi őszi napok rendezvénysorozatba ékelődik, de persze szó nincs arról, hogy egyik vagy másik esemény szomszédja jelentőségét, kisebbítené. Tartalmasságában, hangulatában nehéz lenne lepipálni! Terített asztal, harapnivaló nem hiányzik az ilyen együttlétekről, sőt a zeneszó, magyar nóta, népdalének sem. A legutóbbi jeles alkalmat a finom ebál, a polgármesteri, majd az országgyűlési képviselői köszöntő, nem utolsósorban az óvodások, iskolások műsora tette emlékezetessé. Nincs abban semmi túlzás, hogy minden megjelent öreg jó érzéssel gondol vissza ezelúe a napokra, s szíve mélyén várja a következőt. Ametyböl Ha már unod a Kötöttségeket, vedd lazát a lehetőségeket A DOMINO 333 nap elérhetőséget** Kínál Hangpostával. SMS-set, Internettel, ráadásul havtdtj ás szánták nélkül. Csúcsidőn kívül csökkentett tarifákkal számolhatsz***. És hálózaton betűi is 1 millió Westel 900-ast hívhatsz. Egyre többen telefonálhatunk egyre kevesebbért DOMINO KARTYA+KESZULEK*+MOBIUEGY 25000 Csökkentett tarifák csúcsidőn kívül***
