Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-16 / 63. szám
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három dán fiatalember és egy norvég hölgy, akik megírták a történelem egyik legidétlenebb világslágerét egy műanyag babáról és a műanyag világról, majd debütáló albumukból 23 millió (!) darabot adtak el világszerte. Ezzel az eredménnyel több országban is ők lettek a valaha legtöbbet eladó külföldi előadó, egy év alatt négyszer utazták körbe a világot. Begyűjtötték egy tucat szakmai és közönségdíjat, s öt(!) kislemezzel vezették a slágerlistákat. Claus, René, Lene és Srren, azaz az Aqua - bár világsztárok akartak lenni - álmukban sem gondoltak ekkora sikerre. Zárójelben: Magyarországon is platinalemez lett a bemutatkozó, „Aquarium” című albumuk! A sztori 1996. január 4-én kezdődött. Egy ifjú úr, kezében egy DAT-kazettával besétált a dán Universal hanglemezkiadóhoz, hogy demójával lemezszerződési ajánlatot szerezzen négytagú bandája, a Joyspeed számára. A helyi menedzser belehallgatott az anyagba és azonnal hosszú évekre leszerződtette a tehetséges popcsapatot, egyetlen kérése volt csak- , változtassák meg a nevüket. A csapat végül az Aqua név mellett döntött. Jó egyéves előkészület, helyi népszerűsítő koncertek és promóció után 1997 márciusában az Aqua leszállította az „Aquarium” című bemutatkozó albumának mastersza- lagját a kiadó irodájába. Egy hónappal később a „Barbie Girl” című dal, a bemutatást követő 48 órán belül a dán rádiós játszási és népszerűségi lista élére ugrott. A nagylemez megjelenésekor rögtön aranylemez lett, amely nem rossz eredmény egy debütáló albumtól. Turné először Skandináviában, majd Japánban is, de a dán ügyvezető igazgató valószínűleg mégis azt tarthatja élete legszebb pillanatának, amikor egy júniusi éjszakán álmából ébresztette fel az amerikai MCA Record főnöke azzal, hogy neki márpedig ez a csapat azonnal kell, a „Barbie Girí”-jével együtt. És hát ki lenne az, aki ellenáll az amerikai piac csábításának? Hőseink mindent otthagyva rohantak és mint később Merült, megérte. Két hét alatt a „Barbie Girl” volt a legtöbbet kért felvétel odaát és augusztusban a lemez megjelenésekor a Billbeard Chart valaha legmagasabb helyén kezdő debüt album címet is megkapták, első heti 7. helyezésükkel. Szeptemberben a műanyag baPop plusz rock Mint a mesében... - avagy dán karriertörténet bárói szóló opusz Európában is megjelent, s még a közismerten „nem angolellenes” brit slágerlistát is vezette. Legtöbben ekkora siker után valószínűleg egymás vállát veregetve elvonultak volna évekre élvezni az életet, pihenni és készülni arra a megfelelő időpontra, mikor újra „támadva” talán megismételhetik ezt a sikert. Nem így az Aqua! Még az első lemezük promóciójának közepén sem tartottak, amikor már mindenhol - repülőgépen, öltözőkben, szállodai szobákban és ahol csak tudtak szoros programjuktól időt szakítani rá - az új lemezhez írták és próbálták a számokat, rakták ösz- sze az anyagot, hogy megismételjék a megismételhetetlent. Mellettük szól, hogy ez sikerülhetett! A kreativitásukon, tehetségükön kívül az elsődleges az iszonyatos munkabírásuk, a második, hogy mindent maguk csináltak és csinálnak: a dalszerzést, szövegírást, hangfelvétel-készítést, keverést, ötleteket és video-forgatókönyveket. Tavaly decemberben fejezték be a lemezfelvételt - 9 hónapig tartott - Svédországban és a végleges mastering Angliában került az anyagra. Az „Aqanus” című album február 28-án került a világ hanglemezMit jelent Kodály Zoltán a mai fiataloknak? Mostanában nagyon gyakran hallgatom Kodályt. Hogy pontosan miért, magam sem tudom. A „Háry János”, a „Mátrai képek”, a „Psalmus...”, a „Székelyfonó”, a „Villő”, a „Marosszéki táncok”, a „Karádi nóták”, a „Kállai-kettős”, a „Te Deum”, a „Fölszállott a páva” és a „Zrínyi szózata” mind frissen élnek emlékezetemben, s azt hiszem nem is fognak kitörlődni onnan egykönnyen. Ez a pár mű csak töredéke annak, amit alkotott. Gyakran hányattatott sorsa ellenére is fenn tudta tartani magát, ki tudott lábalni a nehézségekből, mind újabb és újabb feladatokra vállalkozva. Mindig talált olyan problémát, amelyet neki kellett megoldania. Mindvégig teljes erővel dolgozott fő művén: hogy a magyar nemzetet megtanítsa énekeim és megtanítsa az igazi magyar zene szeretetére. Kiharcolta, hogy a magyar népdalt elfogadják a hangversenytermekben is, az operai színpadon is. Az eredeti, ősi magyar zenét vitte a komolyzene keretei közé. S hogy mennyire a népdalt helyezte a központba, hogy mennyire alárendelte magát a népdalnak, mi sem bizonyítja jobban, mint a tőle származott idézet, amit a népdalokról mond a Háry János bemutatójának estéjén: „egytől egyig a nép- hagyományból valók... Minden egyéni líránál alkalmasabbak arra, hogy lírai hitel erejével hassanak a szereplők ajkán. Gyöngyszemek, csak a foglalatuk egyéni. Igyekeztem, hogy méltó legyen hozzájuk.” Ilyen szerénység csak egy hatalmas embertől származhat. Zsenije zenéjében mutatkozik meg, nem pedig beszédében. De mit jelenthet ma, 2000- ben Kodály nekünk, fiataloknak? Mit tudunk megérteni muzsikájából, stílusából, üzenetéből? Egyáltalán meg akarjuk-e érteni őt? Képesek vagyunk-e rá, hogy felfogjuk, mit tett ő, milyen forradalmi változásokat vezetett be a magyar zenei életben? Egy konzervatív, csak idegen zenét játszó, a magyar eredetit nem ismerő zenei életet világosított fel arról, hogy a magyar muzsikának van elsősorban létjogosultsága saját országában. Mert amíg Kodály ezeket a lépéseket meg nem tette, addig a magyar zenének szinte nem volt önállósága Magyarországon sem külföldön. Erkel Ferenc operái pedig még nem tartalmaztak teljesen magyar elemeket. El tudjuk hát képzelni, mai fiatal szemmel, mit jelenthetett ez akkoriban, mekkora nyomás nehezedett Kodályra, amikor a nyilvánosság elé tárta műveit és népdalgyűjtéseit. Az első perctől az utolsóig végig kitartott eredeti céljai mellett, s ezzel maradandót hagyott hátra az egész országnak és világnak. A könyvek és a fotók, levelek és dedikációk, amelyek még őrzik keze nyomát és munkásságát, még mindig visszarepítenek minket abba az időszakba, amikor még élt. Harminchárom évvel ezelőtt, 1967. március 6-án hunyt el a magyar zene egyik legnagyobb mestere. Halálával azonban semmi sem múlt el, amit hátrahagyott. Szelleme ma is itt él velünk s bizonyos, hogy még nagyon hosszú időn keresztül élni is fog. OLÁH ZSOLT „Puskagolyón lovagolva” Kisregény kizárólag Interneten Újít Stephen King, a horror mestere: legújabb kisregényét kizárólag Interneten terjeszti. Az ötlet ügynökétől származik, aki felvetette: próbálja ki, hogy lesz-e virtuális könyveinek olyan sikere, mint a valódi, nyomtatott műveknek. King és kiadója, az on-line terjesztéssel már egy ideje foglalkozó Simon and Schuster ( www.simon- says.com ) belement. így a „Puskagolyón lovagolva” című írás felkerült a hálóra. Minden érdeklődő ingyen elolvashatja a könyv első 7 oldalát, de hát Kingnél tudjuk: ennyi még kedvcsinálásnak is kevés, hiszen a bevezetésben legfeljebb „baljós jelek” vannak, de nem történik valójában semmi. Aki kíváncsi ellenben a teljes, 66 oldalas műre, annak elektronikus hitelkártyájáról 2 és fél dollárt kell küldenie a kiadóhoz - ez a rendszer Amerikában már régóta működik - és a legújabb King máris letölthető. Egy ilyen vékonyka kötettel minden bizonnyal így is sikere lesz Stephen Kingnek. Kérdés persze, hogy megvalósítható-e a nagy regényekkel, mert - csak Kingnél maradva - kinek van arra energiája és főleg látóidege, hogy például egy 700 oldalas kötetet végigolvasson a képernyő előtt? boltjaiba, de az első kislemez és videoklip, a „Carton Heroes” már januárban megkezdte világhódító útját. A második sikerdal az új korongtól az „Around The Word” lesz, ez szintén a hagyományokat viszi tovább, ám érdekessége, hogy még néhány héttel ezelőtt is „Larger Then Life” volt a címe, amit a másodlagos jelentése miatt meg kellene változtatni. Szépen követik egymást a slágergyanús popnóták, a „Freally Friday”, a „Halloween”, vagy az egyik személyes kedvenc, a „Back From Mars”, amely néhol már- már musicales dallamokkal is büszkélkedhet. A lemez legszebb felvétele, a címadó „Aquarius” olyan, mint egy gyönyörű filmzene, nagy szimfonikus zenekari kísérettel és ahogy az ember Lene hangjára figyel, érzi, hogy minden egyes szőrszála égnek mered. Csodálatos! Az Aqua második lemeze sokszínű, ám mégis egységes és nagyon jó popalbum. Olyan, mint az első: érdemes, sokszor és sokat hallgatni. Egyszerűen kell, hogy ott legyen a polcon. Hölgyeim és Uraim, jó szórakozást! SÁNDOR ANDRÁS JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Omega együttes. Műsoros hangkazettát vehet át szerkesztőségünkben: Vartik Zoltán Nagylóc, Szilvás u. 17. sz. Négyfordulós játékunk harmadik része következik: Sorozatunkban előadókat nevezünk meg, olvasóink feladata kitalálni a zenészek alkotta együttes nevét. Hó végén természetesen ismét jön a kérdés, vajon mi a közös bennük? Feladványunk: Melyik az az együttes, amelyik az alábbi összetételű: Szörényi Szabolcs - Pásztory Zoltán - Bródy János - Szörényi Levente - Illés Lajos. Beküldési határidő: 2000. március 21. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. Diákfotósok tárlata Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyula Iskolagalériájában március 16-án, csütörtökön 10.30 órakor Homoga József, a megyei fotóklub vezetője nyitja meg az I. Nógrád megyei középiskolai diákfotó-pályázat kiállítását. Közreműködnek a 8. D. osztály tanulói. A kiállítás április 10-ig tekinthető meg az intézmény aulájában. Holland happening a japán fővárosban Különös szórakozásban lehetett része vasárnap a járókelőknek Tokió egyik legforgalmasabb részén. A Sibuja pályaudvar előtti útkereszteződésnél egy holland turista széles ragasztószalagot feszített ki az úttest fölé, elzárva ezzel a milliós metropolis egyik legforgalmasabb részét. A 25 éves Ipe Rubingh ráadásul - amidőn már több százan vesztegeltek türelmetlenül - mindenki szeme láttára baseball-labdával kezdett játszani, vörös és fehér színű zászlócskákat lengetett, s fuvo- lázva próbálta fokoznia a „hangulatot”. Ami a rendőröket illeti, ők először csak sípszóval próbáltak véget vetni a szokatlan ingyencirkusznak, de aztán előadták a hatóság ilyenkor szokásos műsorszámát: átmenetileg őrizetbe vették a hollandust. Spielberg „beugrik” Steven Spielberg készíti el azt a filmet, amit Stanley Kubrick akart forgatni a „Tágra zárt szemek” után. Az 1999-ben elhunyt rendező már hosszú ideje készült az „A. I.” (Mesterséges intelligencia) című filmre, amelyben ismét az elembertele- nedés problémáját vetette volna fel. A terveken csaknem húsz évig dolgozott, és úgy tűnt, hogy végre nekiláthat. Sokat beszélt a leendő filmről barátjának, Steven Spielbergnek, aki lelkesen fogadta a 71 éves mester újabb nagyszabású tervét. A magát túlhajszoló Kubrick azonban váratlanul, szívrohamban meghalt. Most a család és a-, Warner Brothers egyetértésével Spielberg fogja megvalósítani Kubrick szelleméhez hűen az A. I.-t. ■ Buliajánló: Bon Bon a Petőfi Csarnokban Az Universal hanglemezkiadó befutott hazai sztárjait, Szolnoki Pétert és Török Tamást nyilván már senkinek sem kell bemutatni. (A salgótarjániaknak biztos, hogy nem, hiszen az énekes a nógrádi megyeszékhely „elszármazottja”.) Amikor az év elején megfogant az ötlet, hogy Bon Bon-koncertet kellene csinálni, próbálták a szervezők „belőni” az úgynevezett, célközönséget, ami igaz, az igaz: nem ment könnyen. Mindenki mondott valamit, amiből az derült ki, hogy a Bon Bont majd' mindenki szereti. A közönségben éppúgy jelen vannak a tinédzserlányok, mint a középkorú nők, a fiúk és férfiak... Ez jó. Sőt! Igen ritka. A duó sajtóanyagában ez áll: „...a pozitív kisugárzást minden körülmények között képesek átadni...” - ez egy olyan állítás, ami ha igaz, már önmagában is érdemesíti a zenekart arra, hogy sokan legyenek holnapi koncertjükön. Ehhez társul még a nagyon-nagyon jó, teljesen élő zene, ami nemhogy desszert, de unikum is. A Szolnoki-Török alkotta project eddig is szép sorban szállította a zseniálisabbnál zseniálisabb slágereket a házibulikhoz és a jókedvhez, gondoljunk csak a „Három elefánt”-ra, az „Érezd magad jól”-ra, a „Viva Espaná”-ra, a „Hétvégi király- lány”-ra, a romantikus és szívhez szóló dalaikról már nem is beszélve. Legújabb albumuk mindent elsöpör, amit valaha ebben a műfajban letettek az asztalra. Ez a lemez, mint korábban már írtuk, úgy tökéletes, ahogy van. (Nem véletlenül lett aranylemez!) Márpedig ezt egy magyar albumról sajnos nagyon ritkán mondhatjuk el. Remélhetően minél több „földi” is szórakozik majd együtt holnap Szolnoki Péterékkel Kezdve azzal, hogy ez a két ember kicsiny hazánk legjobb zeneszerzői közül való, ezenkívül nagyon jó zenészek. Péter hangja és énektudása sokkal többet érdemelne, mint ameny- nyit itthon kaphat. Folytatva azzal, hogy őket valahogy mindenki szereti. Kedvesek, aranyosak, mindig jókedvűek és ezt az előbb említett pozitív kisugárzást minden körülmények között képesek is átadni akár a közönségnek, akár azoknak, akikkel együtt dolgoznak. Tőlük még nem lehetett rosszat hallani egyetlen pályatársukról sem, nem „mószerolnak”, nem személyeskednek és nem tesznek megjegyzéseket. Még ha nem is alakul mindig úgy a sorsuk, ahogy szeretnék, mindig tudnak mosolyogva továbblépni ahelyett, hogy az energiájukat mások hibakeresésére fordítanák. Egyszóval, tanítani való, amit csinálnak és ahogy csinálják. A „The Name Is Bon... Bon- Bon” című albumuk dalai mind-mind olyan slágerek, amit mindenkinek ajánlunk, aki szeretne egy órára kiszakadni a száraz, monoton hétköznapokból, szeretne egy kicsit lazítani, jókedvűnek lenni és feltöltődni pozitív energiákkal, nem is beszélve azokról, akik egy igazán jó popalbumot szeretnének hallgatni. Holnap, azaz március 17-én, pénteken 19 órától a budapesti Petőfi Csarnok patinás falai között nagyszabású koncerten lép fel - természetesen élőben - az együttes, amely nemcsak, hogy lemezbemutató, de abszolút sláger- és sztárparádé. A banda meghívott vendégei, legkedvesebb pályatársaik: Auth Csilla, Irigy Hónaljmirigy (teljes létszámban!) és a United együttes. A jó hangulat és a táncolási lehetőség garantált!
