Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-09 / 33. szám
Ill 2000. Február 9., szerda 7. OLDAL INTERJÚ Semmiből a csúcsra - Mai vendegünk Alapi István A MŰVÉSZ IS EMBER Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultú- ránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak MÁSKÉPP. Nézzük őket a tv-ben, halljuk őket a rádióban, látjuk őket az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Alapi István egyáltalán nem egy „szimpla” gitáros. Ugyanúgy otthon van egyéb művészetekben - még ha nem is műveli azokat intenzíven mint a zenében. A vasárnap reggeli randevúra pontosan érkezett a Salgótarjánból elszármazott, ma már jó nevű zenész.- Hogyan védheti meg magát az ember azoktól a dolgoktól, amiket a Pestre kötözés, az élvonalba kerülés és a profi szinten való zenélés okoz? Ki lehet itt egyáltalán kerülni az önelégültséget, a nagyképűséget?- Beállítottság kérdése. Én valahogy nagyon természetesen éltem meg azt, hogy Pestre kerültem, s ott üyen-olyan sikereim lettek. Nálam nem önelégültséget eredményezett. Amikor az első szakmai elismeréseket megkaptam, akkor bennem ez inkább egyfajta félelmet okozott, mert rájöttem, hogy ezek után ennek az elvárásnak, a megelőlegezett bizalomnak meg kell felelni.- És úgy érzed, hogy ennek mindig meg tudtál felelni?- Igyekeztem és mindig féltem attól - ha úgy éreztem, hogy valami jót sikerült csinálnom -, hogy ezt nem fogom tudni „űberelni ” és ettől a félelemtől hajtva mindig megpróbáltam mindent megtenni azért, hogy egy következő lépcsőfokot el tudjak érni szakmailag. Bár a legtöbbet rockzenét játszom, a legtöbben engem arról ismernek, hogy az Edda gitárosa vagyok, de sosem voltam abban az értelemben véve igazi rocker, amilyen értelemben a rockerséghez hozzátartoznak különböző viselkedési formák. Én például nem jártam esténként népszerű helyekre „lealjasodni".- Más vöt az a világ! Akkoriban többet foglalkoztatták az élő zenét művelőket, vöt miből inni. Vagy van ma is?- Gyakorlatilag a cipőjük mellett járnak, tehát megélni valahogy megélnek, de hogy ez a szint mekkora, arról már nagyon nagy végletekben lehet nyilatkozni. Sajnos általában egyik napról a másikra élnek.- Te is?- Én is. Annyi pénzhez jutok bizonyos időközökben, amivel fenntartom magam továbbra is, de igazából semmiféle olyan vagyonom nincs, amit fel tudnék mutatni a hangszereimen kívül... Egy önkormányzati bérlakásban lakom a Haller utca és a Gát utca sarkán, ami bontásra ítélt, nem lehet megvenni, ráadásul tilalmi listán is van, aládúcolt, fölállványozott ház. Az autó, amit használok, nem az enyém, használatra kapom az együttes szponzor cégétől.- Hány éves vagy?- 38 leszek.- Mennyi idős voltál, mikor Pestre kerütél?-24.- Addig mii csináltál?- Ugyanazokat a stációkat jártam ki, mint mindenki, aki a zenével foglalkozik és amit az amatőr zenekarosdi jelent. Gyerekkoromtól kezdve állandóan zenéltünk és ezt a világ legtermészetesebb dolgának vettük. Különböző munkahelyeken dolgoztam annak idején a meóstól kezdve a nevelőotthoni nevelőig, a tanácsi gyámügyi előadótól a trógerig minden, amit el lehet képzelni. Es közben mindig a zene.- Igazából mikor határoztad d, hogy itthagyod az egészet, s odébb- álsz?- Sokáig hittem abban, hogy azokkal az emberekkel, akikkel akkor játszottam, hasonlóan gondolkodunk. Azt hittem, hogy mi majd együtt megvalósítunk valamit abból, amit elterveztünk és megteremtünk egy olyan szituációt, hogy a zenével foglalkozhassunk életünk során. Hittem, hogy ebben mindannyian így gondolkodunk. Ez nem volt így, mert egy idő után azt vettem észre, hogy ezek közül igazából én vagyok az egyetlen, aki valójában erre tette fel az életét. A többiek ugyan mondják, de a gyakorlat nem ezt mutatja.- Senki nem tett az egészért semmit?- Nem semmit, de amikor a zenélés kapcsán felmerültek olyan lépések, amiket meg kellett volna lépni ahhoz, hogy eggyel előrébb jussunk, akkor mindenkiről kiderült, hogy félnek ezeket a lépéseket meglépni - sajnos ezt kell mondanom, pedig nagyon tehetséges emberekről van szó.- Ez tipikus vidéki mentalitás?- Nem feltétlen vidéki! Eljött egy olyan pillanat, amikor kiderült, hogy a dolog valamüyen szinten előrébb haladjon, többet kell Pesten tartózkodnunk. Meg kell oldani valahogy, hogy állandóan ott legyünk a tűz közelében, mert ha nem, akkor mások sütögetik a pecsenyéjüket, mi meg álmodozhatunk a halálunk napjáig itthon valamiről, ami sosem jön létre. Na, amikor én ezt felvetettem, akkor megkaptam azt, hogy én könnyen beszélek, mert nekem nincsen családom. Rögtön kiderült, hogy senki nem fog elmozdulni innen, már annyira meggyökereztek, hogy féltek mindenfajta változtatástól. Pedig amikor én már Pesten voltam, néhányuknak még akkor is próbáltam lehetőséget teremteni, valami olyan lehetőséget, hogy elmozdulhassanak. De nem sikerült.- Nem fogadták d a segítségedet?- Nem! Képzeld el, volt olyan, hogy valamelyik volt zenésztársamat megpróbáltam betenni egy olyan zenekarba, ami akkor nagyon jól funkcionált, szépen keresett volna vele. Igaz, hogy már gyerekei voltak, de a felesége is simán el tudott volna helyezkedni Pesten a szakmájában, ebben is tudtam volna segíteni, voltak kapcsolataim, s úgy be is lelkesedett. Én megbeszéltem minden találkozót a pesti emberekkel és egy nappal előtte még azért leszaladtam, hogy akkor holnap 11-kor minden oké-e, s akkor kiderült, hogy nem, mert aznap délelőtt évnyitó van az iskolában... Akkor én befejeztem, ez volt az utolsó, hogy valakiért én a kisujjamat is megmozdítottam.- Akkor már bent votál az Eddában?- Évek óta.- Mikor elhatároztad, hogy itthagyod Tarjánt, s szerencsd próbálsz a nagyvárosban, mire alapoztál?- Semmire!-Munkahely?- Munkahelyem az volt. A Ganz Villamossági Művekben - ami már nem létezik - dolgoztam, szintén mint meós. Reggel mentem hatra, kettőig dolgoztam, utána siettem próbára, mert zenekar is volt, . Vinnay Petivel megalakítottuk a Mohó Sapienset - és este 11-re értem haza. Csináltuk a zenekart, szökőévben egyszer játszottunk klubokban, de nagyon hittünk benne, hogy eljön majd a pillanat, amikor egyszer nekünk majd jó lesz. Ez a pillanat el is jött '86 decemberében, amikor is a Petőfi Csarnokban volt a „Csillag születik" nevű fesztivál, ahol mi a saját kategóriánkat megnyertük. Nekem ez egy nagyon komoly választópont volt az életemben, mert aznap látott a Gömöry Zsolti és a Pataky Attila és nekemszegez- ték a kérdést, hogy lenne-e kedvem játszani az Eddában. Hogyne lett volna! Én akkor teljesen eufórikus állapotban voltam hosszú ideig, azt hittem, hogy itt a világ netovábbja!- Szerencséd is vöt.- Igen, bár én a szerencsében, mint abszolút véletlen dologban nem hiszek. Hiszek a sorsszerűségben, meg hiszek abban, hogy ha valaki valamit nagyon következetesen csinál, annak előbb-utóbb megvan az eredménye. Hogy milyen formában, az sok mindentől függ, de biztos, hogy a valamibe belefektetett energia, meg a kitartás előbb-utóbb eredményhez vezet. Az élet olyan - s vele együtt az egész univerzum -, hogy mindig egyensúly van. Ha te valamibe hihetetlen sok energiát fektetsz és valamivel nagyon komolyan foglalkozol, akkor valószínű, hogy azt ellenértékeli számodra az élet valamikor, valahogyan.- Neked mindenesetre értékeke.- Nekem értékelte, egy szavam sem lehet. Sokszor panaszkodunk, mert sajnos a dolognak a financiális része elég zűrzavaros, tehát ez a szakma nem egy életbiztosítás, anyagilag egyszer hopp, máskor kopp a szituáció! De csináljuk!...- Ereztél valaha is hátrányt a fővárosban abból a szempontból, hogy vidéki vagy?- Nem, soha nem éreztem. Ha pesti lettem volna, akkor valószínűleg hamarabb bekövetkezik az, hogy a szakma közelébe kerülök. Tudom, hogy van olyan ember, aki az egész pályáját belebetegedve éli végig amiatt, hogy ő vidéki és még nagyon hosszú idő elteltével is azt próbálja bizonyítani minden pillanatban, hogy ő mennyire nem az az ember már, aki volt és mennyire szeretne beleilleszkedni az ottani közegbe, s mivel ezt ilyen görcsösen próbálja bizonygatni hosszú éveken keresztül, soha nem fog sikerülni! Pont az ellenkező reakciót váltja ki mindenkiből.- Mennyivel masabbak ők ott Pesten?- Semmivel! Néhány dolog könnyebben megy nekik. Nekem nagyon sok barátom van azok között, akik tősgyökeres pestiek és nagyon jó fejek, de vannak olyan ismerőseim is, akik vidékiek, tehát mondhatnám azt, hogy az én „fajtáim”, mégis nehéz velük. Szeretik a vidékiek hátrányos helyzetét hangoztatni és ez minden. Nem tesznek semmit ellene. Én tettem... SÁNDOR ANDRÁS p, í«p'GAS n*m TAKAREKSZAMLA egy új konstrukció, amely egyesíti a folyószámlák és a lekötött betétek előnyeit magasabb kamatot tizet mint a folyószámlák a lekötött betéttel szemben havonta kétszer, kamatveszteség nélkül hozzáférhet a pénzéhez sávos kamatozású: az 50 000 forinttól 500 000 forintig terjedő részre 8% (EBKM 8,42). az 500 000 forint feletti részre 10,5% (EBKM 11,18) számos befizetési mód közül választhat, hogy küiön betétlekötés nélkül, folyamatosan gyarapithassa megtakarításait a számlanyitás díjmentes, a számla megnyitását 50 000 forint indulóbetét szükséges P*" vilageletemben a szabadsagot tartattam a legtöbbre Ezért van mobilom. és ezért választottam a Westel 900 DOMINO-t. Mert Itt nincs semmi kötöttség, se számla, se havidíj. Van viszont 333 napi elérhetőség**, Hangposta, SMS, Internet És van hatalmas készülékválaszték, kártyával együtt már bruttó 23 000 Ft-tól, amiből bruttó 9 OOO Ft lebeszélhető. A választás rám van bízva. így szabad maradhatok. Ameddig ÉN akarok. DOMINO-val már ietemetezhetsz is Ofotért: Salgótarján. Pécskő Üzletház • Telemobil 96 Kft.: Salgótarján. Pécskő Ozletház • Computer Shop: Balassagyarmat Rákóczi u. 32-36. • Bertel Kft.: Balassagyarmat Rákóczi u. 28. Vas Udvar • Kramer Tüzeléstechnikai Szaküzlet: Pásztó. Fő út 105. Apex Elektronika Kft.: Salgótarján. Fő tér 1. A KAPCSOLAT OOO X Semmi kötöttség Csak elérhetőség Ericsson T10s/'SL* Ericsson A1018S/SL* Kes/ulek'AlÜ\l!\0 kartya+mefcHjegy* 23000 Motorola M3883/SL ■
