Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-09 / 33. szám
2. OLDAL MEG Y E I KÖRKÉP 2000. Február 9. szerda Egy falu, egy nap, egy lap - Borsosberény Ősidők óta lakott a környék: újkőkori és bronzkori leleteket is találtak a falu közelében. Az oklevelek 1393-ban említik először a falut: az idő tájt a Lossonczy család birtoka volt. A község határában állt egykor a Szomolya nevű falu, amely 1278- ban szerepelt először a krónikákban, s itt állt a birtokos Borsosberény magányos krónikása A szél hordta kavargó hóesésben csak nehezen találjuk Busái Sándor bácsit. Végül is megleljük és amikor elmondjuk miért is keressük, szabódik kissé, végül csak hajlik a beszélgetésre. Miközben a szobából előhozza az irományait, egyre csak azt hajtogatja, hogy nem olyan nagy dolog amit csinál. Más is megcsinálhatná. Most éppen az időjárást írom - mutatja a füzeteket, különálló irkalapokat. - Ki tudom mutatni húsz évre is, hogy milyen idő volt Borsoberényben. Most például cudar a tél, de még lesz rosszabb is. Nézegetjük a sűrűn teleírt lapokat. Valóságos kis helyi történelemkönyv ez a néhány füzetecske. - Ezek csak olyan faluföl- jegyzések - mondja Sanyi bácsi szerényen, majd arról kezd beszélni, hogy készít ő maketteket is. Egy harangláb volt az első munkája, amit még 1980-ban készített. Akkor ment nyugdíjba. - Hirtelen nem tudtam magammal mit kezdeni - magyarázza mindezeknek az okát. - A MÁV-tól vagyok nyugdíjas. Itt dolgoztam én nem messze, a vasúton. Raktáros, váltókezelő, voltam, de megcsináltam én mindent, amivel megbíztak. Negyven évet egy helyben dolgoztam. Mondom is most soknak, hogy próbáltunk volna mink akkoriban sztrájkot csinálni. Sohasem volt szabad. Másnap elbocsátottak volna. Most minden másképp megy. A makettkészítés szórakoztatta, hiszen kedvtelésből csinálta. A krónikaírás az más, felelősségteljes dolog. Ezt már a háború előtt is írta.- Leírtam én itt mindent sorban. Itt vannak például a Mocsáryak. Sándor, meg László, akik testvérek voltak. Az őfőméltóságáék, mert másképp nem volt szabad őket szólítani. Dr. Mocsáry Sándor királyi kamarás volt a szomolyapusztai birtokon. - A falu csak Mocsáryaké volt - mondja. - A birtokon a felső major egy nagy kastélyból állt, az udvarban egy kis kápolnával, meg egy mosókonyhából, ami ma például a postahivatal. A belső udvarban az iskolával. Régen ez volt az ispánlakás. Mellette az egykori cselédlakás. Volt egy nagy kút, amely ma is megvan, de használhatatlan. Volt egy hosszú istálló, felében lovakkal, a másik felében tehenekkel. Arról beszélgetünk, hogy a mai fiatalok nem tudják, hogy mi volt valamikor. Ami volt, az eltűnt, de nem jelenti azt, hogy nem volt. Elmagyarázza, hogy Borsoberény népe egy szálig kihalt, s az újak nem emlékeznek jóformán semmire. A régiek már mind meghaltak. A kis ablakos szalmatetős házak mind leégtek. Az utat 1938-ban csinálták. Ezt se tudják nagyon sokan. Valamikor nagy volt a szegénység, de nem volt rossz élet. Az emberek többsége napszámos, földműves volt. Annak idején búzát, kukoricát, árpát termeltek a környező földeken. Most már bogyós gyümölcsökkel van tele minden. Az asszonyok kendert is termeltek, hiszen fonni, szőni kellett. - Most sehogy se vagyunk - panaszolja Sanyi bácsi. - Van egy pár ember, aki bírja magát még gazdálkodik. Én a földem után járadékot kapok. Sanyi bácsinak két fia van. A kedves felesége több mint három éve hagyta itt őt egyedül. Amikor róla beszél, elhomályosodik a szeme és törölgeti a szemüvegét. Az egyik fia a faluban él, villanyszerelő-mester. A másik pedig Dunakeszin építész, a fővárosban dolgozik. Gyönyörűen rajzol.- Kitaníttattam - mondja kicsit büszkén, de a hangján érződik a keserűség. - Sajnos nem nagyon járhat haza, mert igen kevés az ideje. így azután itthon vagyok magamnak. Az ebédet is ide hordják nekem. A portát mindennel ráírattuk a két gyerekre, nekem csak haszonélvezeti jogom van a házon. A krónikát a két unokájának hagyja majd. Ők mindig érdeklődnek, hogy mi van a nagyapával. - Azt kértem, ha meghalok ne tüzeljék el a krónikát, mert senki semmit nem tud. Igaz, a krónikáról is csak nagyon kevesen tudnak, mert Sanyi bácsi nem dicsekvő természetű. A falusiak meg nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni. Polgármesteri mestervizsga Ottjártunkkor a polgár- mesteri hivatalban azzal fogadnak, hogy Varga László polgármester beteg, őt sem kíméli a járvány, így azután az ötvenes éveiben járó, de nagyon fiatalos polgármestert otthon találjuk. A falu gazdasági helyzetéről csupán annyit mond, hogy tavaly forrás- hiányos volt a költségvetés. Most abban bízik, hogy idén a működésre azért futja.- Iskola, óvoda, művelődési ház, orvosi rendelő, hivatal - sorolja - Ezeknek élni kell. Majd csak alakul már a költség- vetés is. Mindig hallunk, tapasztalunk, meg a közlönyben is csak megjelenik valami. Mindebből úgy látjuk, hogy fogunk működni. Borsosberényben is az intézményeket tartja legfontosabbnak a település vezetése. Ugyanakkor az idén a szennyvízberuházás befejezése a legnagyobb célkitűzés. - Úgy érzem, hogy ennek a lehetősége meglesz az idén - mondja a polgármester. Noha több mint 70 millió forint hitelt vettünk fel, a beruházáshoz még a háromszorosa kellene. Eszerint a szennyvízelvezetést csak pályázással oldhatják meg, a bor- sosberényiek, ha egyáltalán elfogadják azt. Tavaly forráshiányt jelentettek, az idén sem dúskálnak. Kaptak is 2-3 millió forintot, mégsem elégedettek.- Ezen a vidéken azoknak megy egy kicsit jobban az életük sora, akik a bogyós gyümölccsel foglalkoznak. Ez egy kicsit lök rajtunk anyagilag - magyarázza Varga László. - Vannak azonban, akik nem használják ki ezt a lehetőséget. A faluban a legnagyobb gond az, hogy sok az időskorú. Elöregszenek a kis magyar falvak. De bizakodnak, hogy talpon maradnak. Néhány év múlva azonban nem biztos, hogy lesz gyerek az óvodában. A fiatalok nem mernek családot alapítani. Mindenki csak találgat, hogy hoz-e valami eredményt az új lakásépítési támogatás. Itt a munkanélküliség 13 százalékos. Döntően a roma közösségből kerülnek ki a munkanélküliek. Most már a roma nők sem kapnak munkát sehol. Valamikor ez másképpen volt. Az önkormányzatnál kaptak papírt és valahol csak el tudtak helyezkedni. A fiatalok meg dolgozni sem akarnak.- Akik dolgozni akarnak, azoknak van munkahelyük - szögezi le a polgármester. - Az imént is kértek telefonon, de nem tudok adni munkaerőt. A kisebbségi önkormányzat is döcögősen működik nálunk. Az önkormányzatnak február elsejétől lesz lehetősége közhasznú munkásokat alkalmazni. így azután tizenkét főt igényeltek. Ám de sokan teljesen csak erre meg a juttatásra támaszkodnak. Persze könnyebb tétlenkedni, elveszejteni a drága időt. A földterületeket haszonbérletre adták ki, a rétsági, érsek- vadkerti téesznek. Itt valamikor volt két bolt, meg két kocsma. Most van három bolt, három kocsma. A bevételük megoszlik, vegetál. Volt egy részmunkaidős kis virágosüzlet, de annak nem jött össze. Van fodrász, de csak kínlódik, meg vannak feketemunkások. Mit lehet tenni? Volt itt egy gazdaság is, amely sok embernek adott munkát, de eltűnt. Ha lehetne, elvitték volna a földet is, még a templomot is elhúzták volna...- Jó polgármesternek lenni? - kérdezem.- Nem rossz. Elszánt embernek kell lenni. Varga László harmadik ciklusban polgármester. A bizalom tartja benne az erőt.- Mit szeretne tenni legjobban a faluban?- Munkahelyeket teremteni. A berkenyéi faluszövetkezet példájára szeretnénk egy új típusú szövetkezetei létrehozni. Bogyós gyümölcs termesztésére, de mi nem egyedi művelést akarunk, mert eZ a korszerű gazdaságban már nem megy. Lehetne málnatermesztést tömbösen, 8-12 hektár együtt. Van itt erre terület-, amit az ÁPV Rt. kezel. Most vagy 200 ember termel málnát 250-300 parcellán. Nem megfelelőd minősége, de a fajtája sem. A gyümölcs sem piacképes. Ennek feltételei vannak. Polgármesterségem mester- vizsgája lenne ennek a megoldása! PÁDÁR Napközi otthonos óvoda helyett Gesztenyéskert Gyermekkorban kell a természet szeretetére nevelni! - Tavat akarnak Az egykori Mocsáry-kúria fázósan búvik meg a hatalmas ruhátlan gesztenyefák között, amelyek közül az éjszakai szélvihar kidöntött egyet. Reggel az óvodások -mert ők az épület lakói - szomorúan nézték a kifordult gyökerű óriást. Odabent meleg és kellemes hangulat uralkodik. A kétcsoportnyi gyerek végzi mindennapos feladatait.- A nevelési programunk szerint végezzük a munkánkat - mondja Kmety Ilona vezető óvónő. - A környezet- és természet- védelmet emeltük ki ebben, mert ez az óvoda olyan környezetben van, hogy ez áll hozzánk a legközelebb. Á kedves óvónő lelkesen magyarázza, hogy ha a gyerekeket minél előbb a környezet szeretetére nevelik, akkor elérhető talán, hogy felnőtt korukra megtanulják tisztelni és óvni a környezetet. Nagyon szép fáik vannak, de azért még különféle bokrokat telepítenek tavasszal. Az udvari játékok cseréjét is megkezdték a szülők segítségével. Decemberben anyagi támogatást is kaptunk a gyerekek játékainak gazdagításához. Kertész Jánosáé és Gergelyné Molnár Mária képviselői alapjukat ajánlották fel. - Az utóbbi két évben jótékonysági bált tartottunk, s a bevételből faanyagot vásároltunk, ami fönt a padláson szárad - újságolja a vezető óvónő. - A vasjátékokat száműzzük az udvarunkból. Sövényt már korábban telepítettünk, s ezzel rekeszesen osztjuk meg a területet. A kis óvodások sokat kirándulnak a szép környezetben, ami módot nyújt a természet megfigyelésére is. Pályázatokat is készítettek, de sajnos az ősszel benyújtott két pályázatukra még, máig sem kaptak választ a Környezetvédelmi Minisztériumtól. Pedig az elbírálás október 31-ig megtörtént. Érdeklődésükre semmiféle felvilágosítást nem tudtak adni a minisztériumban. Az egyik pályázat Jeles napok címmel készült és egy egész hét programját öleli, fel: a környezetben való kirándulásokat, a környék nevezetességeivel való ismerkedést. A környezetvédelemhez az épületek, várak megismerése, védelme is hozzátartozik. A nógrádi, a hollókői vár, a közeli Makkos-kastély. Útközben pedig megfigyelik az állatvilágot. A másik pályázatot egy kis mesterséges tó kialakítására nyújtották be. Az itteni gyerekek ugyanis sehol sem tudják megfigyelni a vízi világot.- Minden évben igyekszünk pályázni - mondja Kmety Ilona -, mert ilyen kis településen nagyon kevés az anyagi lehetőség, rászorulunk a támogatásokra, pályázatokra. Azt is elmondja, hogy szeptembertől logopédus foglalkozik a rászoruló gyerekekkel. Jelenleg hét tanköteles korú gyerekük szorul erre a támogatásra. A legkedvezőbb időben sikerült a logopédust megszerezni. - Igaz -. .jegyzL meg epésen -, de éppen most' küldjük be az újabb pályázatot, különben abbamarad ez az oktatás. Elkeserítő, hogy a szeptemberben kiírt pályázatot tárgyévre és nem szorgalmi évre írják ki. A logopédus szeptemberben elkezdett egy munkát, aminek folyamata van. December 31-vel viszont lejárt a támogatásunk, tehát így két hónap kiesik, amíg intéződik az újabb pályázat. A munkájában ez visszaesést okoz, ha csak nem tudjuk mi fizetni ezalatt. De miből? A borsosberényi óvoda negyven férőhelyes, jelenleg harmincnyolc gyerekünk van. Ide járnak az ovisok a társközségekből is, Horpácsról két, Pusztaberkiből egy óvodás. A vezető óvónő kesernyésen mondja.- Elszegényednek a falvak, elmennek innen az emberek. A napi hírek hallatán nagyon el- szomorodok, mert megdöbbentő dolgokat mondanak. El akarják vinni az iskolai felső tagozatokat a falvakból. Ha ezt megteszik, kihalnak a települések. Össze akarják vonni az óvodákat is. Mi még jó helyzetben vagyunk, ideális a létszámunk, mert 40 férőhely két csoportra ideális létszám. A szülők elfoglaltak, nincs idejük a saját gyerekükre, aki idejének 80 százalékát az óvodában tölti. Nem mindegy, hogy itt milyenek a körülmények. Az ovisok szüleivel jó a kapcsolat, akiktől sok segítséget kapnak. Már az idén is elkezdték a készülődést a soron következő jótékonysági bálra.- Ennek a bevételét alapítvány létrehozására fordítjuk az óvodás gyerekek érdekében - folytatja a vezető óvónő. - Foglalkoztat az óvoda története, mert ha jól emlékszem rövidesen ötven éve lesz, hogy az óvoda ebbe az épületbe költözött. Szeretnék egy megemlékező ünnepséget tartani és nevet változtatni. Nem napközi otthonos óvoda lennénk, hanem Gesztenyéskert, mivel itt nagyon sok gesztenyefa van. A Rákóczi utcát a herényiek egyébként is csak Gesztenyés sornak hívják. Már az emblémát is elkészítették, egy virágzó gesztenyefa. A távlati céljaik között szerepel, hogy a környékbeli óvónők részvételével létrehozzák a környezetvédő óvónők munkaközösségét, pályázat útján. S ez az óvoda lenne a központja. Pillanatkép a község óvodájából: télen azért sokat vannak benn a gyerekek Múltidéző johannita lovagok rendháza. A konvent a XV. században pusztult el. A községet a XV. század második felében Madách László és barátja, Jánossy Gáspár nyerték adományként Mátyás királytól, amiért a csehek elleni hadjáratban kitűntek vitézségükkel. A hódoltság idején a falu elpusztult.
