Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-08 / 32. szám

2. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP 2000. Február 8., kedd Nem panaszkodhatnak az oktatási intézmények Nézsán- Milyen lesz a 2000. esztendőben a község arculata, mi változik, mivel gazdagodik1 - kérdeztük Zomborka Péter nézsai polgármestertől.- Ebben, a vastag, könyvszerű előterjesztésben, - mutat a költ­ségvetés idei tervezetére, - ta­lálhatók azok az elképzelések, tennivalók, amik a 2000. évben valósulnak meg, illetve hosz- szabb távú feladatokat rögzíte­nek, amelyek megvalósításához már az idén hozzá kívánunk kezdeni. Az idei esztendő meg­alapozásának lehetőségét az 1999. év határozza meg. Az el­múlt esztendőben a képviselő- testület határozatának megfele­lően a pénzügyi stabilitás meg­teremtését tűztük ki célul.- Sikerűül- A működési célú hiteleink visszafizetését időarányosan teljesítettük, a tervezett 3 millió 386 ezer forint forráshiányt ki- gazdálkodtuk. Számlavezető bankunk velünk szemben tanú­sított magatartásával elégedett vagyok. Egyébként 2002-ig hosszú lejáratú kölcsöneink van­nak, amit az ütemezésnek meg­felelően törlesztünk majd.- Az előző években a közintéz­mények, elsősorban az oktatási in­tézmények vezetői erősen kifogá­solták, hogy a részükre biztosított normatívából képtelenek kijönni. Az önkormányzatok más célra is felhasználható pénzükből millió­kat, vagy ennél kevesebb összeget csoportosítottak át az iskolák, óvo­dák működtetésének biztosítására, fenntartására. Változott-e a helyzet és milyen irányban?- Jó irányú változás történt. Az erre az évre kapott normatív állami támogatás nemcsak elegendő a fel­adatok ellátásához, hanem fejlesz­tésben is gondolkodhatnak az in­tézmények vezetői. Működésük anyagi feltétele biztosított. A köz­ség más szükségleteihez (utak, hi- daűk stb.) azonban még újabb forrá­sokat kell keresnünk. Zomborka Péter polgármester- Milyen terveik vannak a közel­jövőre?- Február 29-ig a kivitelező befe­jezi a közvilágítás korszerűsítését, amely 3 millió + áfá-ba kerül. Nincs benne pályázati pénz. A kivitelező Émász 20 százalékkal van jelen, a többit az önkormányzatnak kell fi­zetni. Erre a feladatra ötéves lejára­tú kölcsönünk van. A havi törlesz­tés összege 50 ezer forint. Az olva­dó hó elvezetése céljából saját for­rásból oldottuk meg a patakmeder tisztítását, hogy ne veszélyeztesse az ottani házakat és annak lakóit. Áthúzódó beruházásként befe­jezzük 382 méter hosszban a járda- szakaszok felújítását, mely 3 millió 11 ezer forintba kerül. Ebben a pá­lyázati pénzt 1 millió 506 ezer fo­rintot képvisel. Az idén tovább folytatjuk a mű­emlék jellegű épületek - iskola, ura­dalmi istálló, gyógyszertár, magtár - rendbetételét, a csapadékvíz el­vezetését szolgáló feladatainkat.- Melyek a kérdőjeles ügyek?- Például az önkormányzati utak helyzete. Községünkben 1990-1998 között útfelújítás nem történt. Az ezzel kapcsolatos pá­lyázatunkat a múlt évben nem fogadták el. Kiszámítottuk, hogy 4-5 év kell ahhoz, hogy a telje­sen felújításra szoruló 9,2 km hosszú úthálózatunkat rendbe tegyük, ezzel megteremtsük a biztonságos és kulturált közleke­dés feltételeit. Korántsem luxus­igényekről van szó. Ennek elle­nére nagyon nagy összeget kép­visel az előbbi feladat. Hivatalos dokumentumok szerint 600 mé­ternyi út felújítása, aszfaltsző­nyeggel való ellátása 6 millió fo­rintba kerül. Keressük az újabb lehetőségeket, hogy közelebb kerüljünk előbbi lakosság által kapott megbízatás teljesítéséhez. A jelen valósága kényszerít arra, hogy soroljuk az útépítési felada­tokat.- Egyetért azzal, hogy az előbbiek az önkormányzat, a képviselő-tes­tület erőfeszítésein kívül csak a la­kosság széles körű támogatásával realizálhatóak?- Örülök, ha az előbbieket meg tudjuk valósítani. Ehhez az is szük­séges, hogy a Kulturális és Faluszé­pítő Egyesület tevékenységében minél többen vegyenek részt, segít­senek az anyagi feltételek jobb megteremtésében, a község szépí­tésében, saját komfortérzésük nö­velése érdekében is. Kinek könnyű az otthonteremtés? Mézesmadzag a lakástámogatás? Február 1-jén lépett életbe a lakáscélú támogatások­ról szóló módosított kormányrendelet. Az új jogsza­bály alapján a 35 év alatti házaspárok külön állami támogatást kapnak első fészkük megvételéhez, vagy építéséhez. A kölcsön maximum 8 millió forint lehet, amit 10 éven belül kell visszafizetnie az adósnak. Ez reménnyel töltheti el a fiatal házasokat, az idősebbe­ket viszont elgondolkodtatja. Mária érettségi után, hat évvel ezelőtt ment férjhez. Két évig a szüleinél húzták meg magukat, majd miután Pásztón építési telket örököl­tek, hozzákezdtek a fészek­rakáshoz. Négy éve folyik az építkezés, jövőre talán már beköltözhetnek.- Nehéz volt, s elsősorban nem is nekünk, hanem a szülőknek - mondja. Induló­tőkénk a násznép ajándéká­ból jött össze, utána pedig a szüléink pótolgatták a hiány­zó összeget, hiszen nem sok hitelt mertünk felvenni. Ta­valy év végére már minden pénzforrásunk kimerült, aput leszázalékolták, apó­som, anyósom nyugdíjas, a férjem egy év kiesést követő­en csak most talált újra mun­kahelyet, én hamarosan gyesre megyek, testvére lesz a háromesztendős kisfiúnk­nak. Azt gondoltuk, hogy kihasználjuk a mostantól ér­vénybe lépő, kedvezőbb la­káshitelt, talán 1 millió erejé­ig, ami hiányzik még az épü­let lakhatóvá tételéhez, de anyuék azt mondják, gon­dolkodjunk el a visszafizet- hetőségen, hiszen nemcsak ez az adósságunk lenne. Mária még nem tudja, de ő nem veheti fel a szükséges 1 milliót, sem az a balassa­gyarmati ifjú házaspár, aki tavaly kezdett a lakásépítés­hez, s idén ebből a hitelből szeretné készre hozni. Erre ugyanis csak azok lehetnek jogosultak, akik 2000. janu­ár 1-je után kiadott jogerős építési engedéllyel rendel­keznek. „Fiatalság, bolondság” - sommázta a salgótarjáni Tóthné is, bár utóbb korri­gálta, mert nem a gyerekeit hibáztatja, hogy „hűbeleba- lázs” módjára beleugraná- nak a milliók felvételébe.- A lányom tanít, közben tanul, hogy jövőre is legyen állása, meg azután is, bár er­re mostanság nincs biztosí­ték. A vöm hivatalnok, ket­tejük nettó bevétele havi het­venezer forint, amiből a la­kásrezsi elvisz harmincat, a maradékra meg hárman van­nak a gyerekkel, no meg ott a gépkocsi és az iskolai tan­díj félévente. Ha eladnák a kétszobás lakást, el lehetne kezdeni a családi ház építé­sét, adnának hitelt is, de az ő pénzükből képtelenség len­ne törleszteni és élni is egy­szerre. Kecsegtető az a nyolcmil­liós összeg, de azt ne higgye senki, a mi gyerekeinknek találták ezt ki - fakadt ki a hölgy, aki mézesmadzagnak titulálta a kormányintézke­dést, mondván, Nógrádban nem sok lakás épül a támo­gatással együtt sem.- Az itteni átlagkeresetek is­meretében, legjobb esetben is, jó, ha 1-2 milliót felvehet az itteni fiatalok többsége - véli a hölgy, akinek kalkulá­ciói szerint, a 8 milliós hitel­re áhítozóknak, minimum havi nettó 100 ezret kell ke­resniük, hogy havonta 50- 60 ezret törlesszenek az adósságból. Úgy véli, nincs egyedül azzal a véleményé­vel, hogy valójában a gaz­dag, a jómódú fiatalok egy nagyon szűk rétegének lesz majd kedvező a hitelkonst­rukció. A Statisztikai Hivatal Nóg- rád Megyei Igazgatósága in­formációja, mintha alátá­masztaná azok véleményét, akik azt gondolják, a tehető­sek kiváltsága lesz ezután is a fészekrakás. Nógrád me­gyében a bruttó átlagkereset 56 ezer 624, a nettó pedig 39 ezer 181 forint volt az elmúlt év első kilenc hónapjában. Megyénkben még a pénz­ügyi tevékenységet folytatók körében is csak bruttó 83 ezer volt az átlagkereset, ami alig haladja meg az országos átlag felét. Nógrád megyében egyébként évek óta csökken az épített lakások száma - tudtuk meg az illetékes sta­tisztikustól. Míg 1990-ben ez 925 volt, 1998-ban ez 180-ra esett vissza. 1999-ben pedig mindössze 87 készült el szeptember végéig. Ugyanakkor az építő­anyagok ára emelkedőben, nyilvánvalóan a növekvő ke­resletre alapozva. Mind­emellett a pénzintézeteknél nagyon nagy az ügyfélforga­lom, egyelőre még - az ér­deklődés szintjén. ■■■■ A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Kasztrendszer Magyarországon 2000-ben? Kisnyugdíjas vagyok és a MÁV szakszervezetétől kell megtudnom, hogy a 8 és fél szá­zalékos béremelés, két százalé­kos reálbércsökkenést eredmé­nyez. És mi nyugdíjasok csak 8 százalékot kaptunk. Tehát a mi reálnyugdíjunk is csökkent. Ezért javaslom a MÁV szak- szervezeteinek, ne álljanak le a követeléseikkel. Ha lúd, legyen kövér, ezért engedjék meg, hogy én is besegítsek egy-két követe­léssel. Például követeljék a veze­téstől, hogy minden vasúti dol­gozó 14 éven aluli gyermeke kapjon egy Mikulás-csomagot, legalább ezer forint értékben. Valamint, .mert hideg van, min­den dolgozó kapjon citromos Lipton teát és nyáron, amikor meleg van, kapjanak jégbehű- tött Coca-Colát. Számomra ezzel betelt a po­hár. Mit képzelnek a vasutasok? Mit gondolnak, ki szimpatizál velük? Sokan egyenesen harag­szanak rájuk vidéken. Jobban keresnek, mint mások, akik a rendszerváltás óta még egyszer sem tudtak sztrájkolni, a vas­utasok pedig már tizenketted­szer. A szakszervezet egyik képviselője kijelentette, hogy eddig még mindig ők győztek. Á 13. sztrájknál ez már nem biz­tos! Mit is követelnek? 1. Bért. Ehhez annyit, csak azt lehet elosztani, amit megtermel­nek. 2. A kollektív szerződés mó­dosítását. Míg a MÁV 3 évet ja­vasol, addig a szakszervezet határozatlan ideig szeretné megkötni. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon bárkit, bár­honnan, bármikor ki lehet rúg­ni, addig a vasúti dolgozó érint­hetetlen. így alakult ki a kaszt­rendszer. Ok az érinthetetle­nek, mi többiek pedig vagyunk a tisztátalanok. (A retkesek kasztja.) A szakszervezeti szövetség miért nem a tűzoltók, mentő­sök, ápolónők stb. követelései­hez ad támogatást? Hogy vége legyen már a cir­kusznak, ami az egész országot érinti, ezért azt javaslom:- Meg kell alakítani egy hat­párti bizottságot, ahol minden érintett fél jelen lesz, Katona Kálmán is.- Ha ők sem tudják megolda­ni, akkor új sztrájktörvényt kell azonnal alkotni.- A 13. sztrájkot pedig alkot­mánybírósági határozattal fel kell függeszteni, úgy mint Ro­mániában. Ez az én véleményem, amel­lyel nem akartam senkit meg­sérteni! Chmell Béla Salgótarján Kinek, mihez van joga? Először meglepődtünk, majd felháborodtunk mi, a Magyarországi Kisebbségi és Szociális Hát­rányban Lévők Esélyegyenlőségéért Egyesület azon tagjai, akik olvasták a Nógrád Megyei Hírlap 2000. február 2-i számában megjelent „Kétfelé ad, ki gyorsan ad” című írást. Hiszen ebből értesül­tünk arról, hogy az egyesületünk megszűnt és 1 500 000 forint értékű eszközeit elajándékozták olyan személyek, akik nem is tagjai az egyesüle­tünknek. Ugyanis a hiteles tagságnak soha nem állt szándékában az egyesület megszüntetése. Ar­ról persze tudomásunk volt, hogy néhányan be­nyújtottak még augusztusban egy állítólagos jegy­zőkönyvet a Nógrád Megyei Bírósághoz, amely­ben arról értesítették a bíróságot, hogy az egyesü­let új vezetőséget és képviselőt választott. Utóbbit a bíróság nyilvántartásba is vette. Az egyesület amikor erről értesült, keresetet nyújtott be jogi képviselője által a bírósághoz a határozat megváltoztatása ügyében. A tárgyalás időpontja 2000. február 14-e. A Nógrád Megyei Főügyészséget értesítettük arról, hogy néhányan a bíróságot hamis dokumentumokkal megtévesztve érték el a nyilvántartásba vételi adatok megváltoz­tatását a bíróságnál, hiszen az általuk benyújtott „közgyűlési” jegyzőkönyvben és a közgyűlést összehívó, kezdeményező határozatban csak olyan nevek szerepelnek, akik nem tagjai az egye­sületnek. 1999. december 2-án törvényességi fe­lülvizsgálati kérelmet nyújtottunk be a Legfőbb Ügyészséghez. A vizsgálat eredményeképpen megállapítást nyert, hogy az az okirat, amelyet 1999 augusztusában a Nógrád Megyei Bírósághoz benyújtottak, nem nevezhető az egyesület köz­gyűlési jegyzőkönyvének, ugyanis az egyesüle­tünkből csupán egy tag neve szerepel a jelenléti íven. Őt is kizárta egyesületünk tagjai sorából. Ezért ezeknek a személyeknek nincs joguk arra, hogy az egyesületet megszüntessék s az egyesület tulajdonát képező nagy értékű eszközöket bárki­nek elajándékozzák. Az egyesület feltett szándéka, hogy kéri ezeknek az embereknek a büntetőjogi fe­lelősségre vonását. Ily módon szerintünk ők nem jogosultak a Ma­gyarországi Kisebbségi és Szociális Hátrányban Lé­vők Esélyegyenlőségéért Egyesülettel kapcsolatos tevékenységek végzésére. Oláh Sándor és 12 aláíró Kilenc hónap... A napokban útjára induló kam­pány - amely a kötelező sorkato­nai szolgálat eltörléséért szerve­ződött - első pillanatban engem is belelkesített. A lényeget át sem gondolva írtam alá a papírt, hi­szen sok ismerősöm tölti jelenleg is szolgálati idejét és szinte csak panaszt hallhatunk tőlük, de a többi kiskatonától is. Nap mint nap megtörténő esetek váltották ki a fiatal srácokból a tiltakozást, amely mostanra már politikai kö­rökbe is eljutott. Vitathatatlan az előnye a szer­ződéses és hivatásos állomány megszervezésének, hiszen így olyan emberek sorakozhatnak föl a haza védelmében, akik azt életcél­jukként fogják fel. Hosszabb távon ez mindenképpen Magyarország érdeke, bár figyelembe kell venni az ezzel járó költségeket is. Ugyanakkor a népszavazás és aláírásgyűjtés mellett szól a fiatal sorállományú bakák rengeteg pa­nasza is. Érthető tehát, ha megijed­nek a szolgálattól és megpróbálják kihúzni magukat alóla. A sok mese ami a rengeteg „szívatásról” szól elég, ha már félig igaz. Magam is voltam katona és nem is olyan ré­gen szereltem le. A hamarosan megszűnő, kényelmesen közeli laktanyában Nagyorosziban töltöt­tem el az akkor már kilenc hóna­pot kitevő szolgálatomat és azt kell mondjam, az első két-három hó­nap nehézségeit átvészelve is szin­te csak kellemes élményeim ma­radtak. Összetartó, baráti társaság alakult ki több száz ember között. Segítettük egymást és megosztot­tuk a feladatokat, hogy mindannyi­unk dolgát megkönnyítsük. Le­mondtunk hétvégi hazamenete­lünkről mikor némely barátunk szerette volna látni újszülött gyer­mekét, vagy körlettársunknak megbetegedett az édesanyja. De minden áldozat meghozatalakor tudtuk, hogy hamarosan vissza­kapjuk az önzetlen segítséget. Egy hatalmas család voltunk, amely természetesen rejtett nézeteltéré­seket, de azokra mindig volt meg­oldás. Sokak számára furcsán hangoz­hat a kijelentésem, miszerint én igenis élveztem a kilenc hónap minden napját és örömmel gondo­lok vissza rá. Életre szóló barátsá­gokat és ismeretségeket szerez­tem, nem is beszélve a rengeteg ta­pasztalatról. Ezeknek köszönhe­tem azt, aki most vagyok. Rengeteg változáson mentem át, melyek ak­kor talán kellemetlenek voltak, de így utólag visszagondolva a java­mat szolgálták. Mindezek ellenére még napokig ott díszelgett az aláírásom a papí­ron, hiszen sok barátom és kedves ismerősöm kérte ezzel segítsége­met. Elfogadtam, hogy nem szeret­nének katonák lenni és talán meg is értettem. Igazi elhatározásra csak néhány nappal ezelőtt jutot­tam. A városban sétálva egy régen lá­tott ismerősömmel, aki jelenleg ka­tona, futottam össze. Megdöbben­ve tapasztaltam, mennyit komo­lyodott az elmúlt fél évben. Férfia­sabb, felnőttesebb lett gondolko­dásmódjában és kiállásában egy­aránt. Á végső lökést akkor kap­tam, mikor búcsúzásul a megszo­kott „pacsira” nyújtottam kezem. Ismerősöm legnagyobb megdöbbe­nésemre határozottan csapott a markomba, erősen megszorította azt és közben a szemembe nézett. Megilletődve kerestem meg még aznap barátomat, akinél még ott volt a lap az aláírásommal együtt. Zavarba ejtő helyzet volt, de hatá­rozottan húztam ki a nevem az alá­írásgyűjtő ívről. Szántó Ádám Salgótarján, Fő tér 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom