Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-08 / 32. szám
2. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP 2000. Február 8., kedd Nem panaszkodhatnak az oktatási intézmények Nézsán- Milyen lesz a 2000. esztendőben a község arculata, mi változik, mivel gazdagodik1 - kérdeztük Zomborka Péter nézsai polgármestertől.- Ebben, a vastag, könyvszerű előterjesztésben, - mutat a költségvetés idei tervezetére, - találhatók azok az elképzelések, tennivalók, amik a 2000. évben valósulnak meg, illetve hosz- szabb távú feladatokat rögzítenek, amelyek megvalósításához már az idén hozzá kívánunk kezdeni. Az idei esztendő megalapozásának lehetőségét az 1999. év határozza meg. Az elmúlt esztendőben a képviselő- testület határozatának megfelelően a pénzügyi stabilitás megteremtését tűztük ki célul.- Sikerűül- A működési célú hiteleink visszafizetését időarányosan teljesítettük, a tervezett 3 millió 386 ezer forint forráshiányt ki- gazdálkodtuk. Számlavezető bankunk velünk szemben tanúsított magatartásával elégedett vagyok. Egyébként 2002-ig hosszú lejáratú kölcsöneink vannak, amit az ütemezésnek megfelelően törlesztünk majd.- Az előző években a közintézmények, elsősorban az oktatási intézmények vezetői erősen kifogásolták, hogy a részükre biztosított normatívából képtelenek kijönni. Az önkormányzatok más célra is felhasználható pénzükből milliókat, vagy ennél kevesebb összeget csoportosítottak át az iskolák, óvodák működtetésének biztosítására, fenntartására. Változott-e a helyzet és milyen irányban?- Jó irányú változás történt. Az erre az évre kapott normatív állami támogatás nemcsak elegendő a feladatok ellátásához, hanem fejlesztésben is gondolkodhatnak az intézmények vezetői. Működésük anyagi feltétele biztosított. A község más szükségleteihez (utak, hi- daűk stb.) azonban még újabb forrásokat kell keresnünk. Zomborka Péter polgármester- Milyen terveik vannak a közeljövőre?- Február 29-ig a kivitelező befejezi a közvilágítás korszerűsítését, amely 3 millió + áfá-ba kerül. Nincs benne pályázati pénz. A kivitelező Émász 20 százalékkal van jelen, a többit az önkormányzatnak kell fizetni. Erre a feladatra ötéves lejáratú kölcsönünk van. A havi törlesztés összege 50 ezer forint. Az olvadó hó elvezetése céljából saját forrásból oldottuk meg a patakmeder tisztítását, hogy ne veszélyeztesse az ottani házakat és annak lakóit. Áthúzódó beruházásként befejezzük 382 méter hosszban a járda- szakaszok felújítását, mely 3 millió 11 ezer forintba kerül. Ebben a pályázati pénzt 1 millió 506 ezer forintot képvisel. Az idén tovább folytatjuk a műemlék jellegű épületek - iskola, uradalmi istálló, gyógyszertár, magtár - rendbetételét, a csapadékvíz elvezetését szolgáló feladatainkat.- Melyek a kérdőjeles ügyek?- Például az önkormányzati utak helyzete. Községünkben 1990-1998 között útfelújítás nem történt. Az ezzel kapcsolatos pályázatunkat a múlt évben nem fogadták el. Kiszámítottuk, hogy 4-5 év kell ahhoz, hogy a teljesen felújításra szoruló 9,2 km hosszú úthálózatunkat rendbe tegyük, ezzel megteremtsük a biztonságos és kulturált közlekedés feltételeit. Korántsem luxusigényekről van szó. Ennek ellenére nagyon nagy összeget képvisel az előbbi feladat. Hivatalos dokumentumok szerint 600 méternyi út felújítása, aszfaltszőnyeggel való ellátása 6 millió forintba kerül. Keressük az újabb lehetőségeket, hogy közelebb kerüljünk előbbi lakosság által kapott megbízatás teljesítéséhez. A jelen valósága kényszerít arra, hogy soroljuk az útépítési feladatokat.- Egyetért azzal, hogy az előbbiek az önkormányzat, a képviselő-testület erőfeszítésein kívül csak a lakosság széles körű támogatásával realizálhatóak?- Örülök, ha az előbbieket meg tudjuk valósítani. Ehhez az is szükséges, hogy a Kulturális és Faluszépítő Egyesület tevékenységében minél többen vegyenek részt, segítsenek az anyagi feltételek jobb megteremtésében, a község szépítésében, saját komfortérzésük növelése érdekében is. Kinek könnyű az otthonteremtés? Mézesmadzag a lakástámogatás? Február 1-jén lépett életbe a lakáscélú támogatásokról szóló módosított kormányrendelet. Az új jogszabály alapján a 35 év alatti házaspárok külön állami támogatást kapnak első fészkük megvételéhez, vagy építéséhez. A kölcsön maximum 8 millió forint lehet, amit 10 éven belül kell visszafizetnie az adósnak. Ez reménnyel töltheti el a fiatal házasokat, az idősebbeket viszont elgondolkodtatja. Mária érettségi után, hat évvel ezelőtt ment férjhez. Két évig a szüleinél húzták meg magukat, majd miután Pásztón építési telket örököltek, hozzákezdtek a fészekrakáshoz. Négy éve folyik az építkezés, jövőre talán már beköltözhetnek.- Nehéz volt, s elsősorban nem is nekünk, hanem a szülőknek - mondja. Indulótőkénk a násznép ajándékából jött össze, utána pedig a szüléink pótolgatták a hiányzó összeget, hiszen nem sok hitelt mertünk felvenni. Tavaly év végére már minden pénzforrásunk kimerült, aput leszázalékolták, apósom, anyósom nyugdíjas, a férjem egy év kiesést követően csak most talált újra munkahelyet, én hamarosan gyesre megyek, testvére lesz a háromesztendős kisfiúnknak. Azt gondoltuk, hogy kihasználjuk a mostantól érvénybe lépő, kedvezőbb lakáshitelt, talán 1 millió erejéig, ami hiányzik még az épület lakhatóvá tételéhez, de anyuék azt mondják, gondolkodjunk el a visszafizet- hetőségen, hiszen nemcsak ez az adósságunk lenne. Mária még nem tudja, de ő nem veheti fel a szükséges 1 milliót, sem az a balassagyarmati ifjú házaspár, aki tavaly kezdett a lakásépítéshez, s idén ebből a hitelből szeretné készre hozni. Erre ugyanis csak azok lehetnek jogosultak, akik 2000. január 1-je után kiadott jogerős építési engedéllyel rendelkeznek. „Fiatalság, bolondság” - sommázta a salgótarjáni Tóthné is, bár utóbb korrigálta, mert nem a gyerekeit hibáztatja, hogy „hűbeleba- lázs” módjára beleugraná- nak a milliók felvételébe.- A lányom tanít, közben tanul, hogy jövőre is legyen állása, meg azután is, bár erre mostanság nincs biztosíték. A vöm hivatalnok, kettejük nettó bevétele havi hetvenezer forint, amiből a lakásrezsi elvisz harmincat, a maradékra meg hárman vannak a gyerekkel, no meg ott a gépkocsi és az iskolai tandíj félévente. Ha eladnák a kétszobás lakást, el lehetne kezdeni a családi ház építését, adnának hitelt is, de az ő pénzükből képtelenség lenne törleszteni és élni is egyszerre. Kecsegtető az a nyolcmilliós összeg, de azt ne higgye senki, a mi gyerekeinknek találták ezt ki - fakadt ki a hölgy, aki mézesmadzagnak titulálta a kormányintézkedést, mondván, Nógrádban nem sok lakás épül a támogatással együtt sem.- Az itteni átlagkeresetek ismeretében, legjobb esetben is, jó, ha 1-2 milliót felvehet az itteni fiatalok többsége - véli a hölgy, akinek kalkulációi szerint, a 8 milliós hitelre áhítozóknak, minimum havi nettó 100 ezret kell keresniük, hogy havonta 50- 60 ezret törlesszenek az adósságból. Úgy véli, nincs egyedül azzal a véleményével, hogy valójában a gazdag, a jómódú fiatalok egy nagyon szűk rétegének lesz majd kedvező a hitelkonstrukció. A Statisztikai Hivatal Nóg- rád Megyei Igazgatósága információja, mintha alátámasztaná azok véleményét, akik azt gondolják, a tehetősek kiváltsága lesz ezután is a fészekrakás. Nógrád megyében a bruttó átlagkereset 56 ezer 624, a nettó pedig 39 ezer 181 forint volt az elmúlt év első kilenc hónapjában. Megyénkben még a pénzügyi tevékenységet folytatók körében is csak bruttó 83 ezer volt az átlagkereset, ami alig haladja meg az országos átlag felét. Nógrád megyében egyébként évek óta csökken az épített lakások száma - tudtuk meg az illetékes statisztikustól. Míg 1990-ben ez 925 volt, 1998-ban ez 180-ra esett vissza. 1999-ben pedig mindössze 87 készült el szeptember végéig. Ugyanakkor az építőanyagok ára emelkedőben, nyilvánvalóan a növekvő keresletre alapozva. Mindemellett a pénzintézeteknél nagyon nagy az ügyfélforgalom, egyelőre még - az érdeklődés szintjén. ■■■■ A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Kasztrendszer Magyarországon 2000-ben? Kisnyugdíjas vagyok és a MÁV szakszervezetétől kell megtudnom, hogy a 8 és fél százalékos béremelés, két százalékos reálbércsökkenést eredményez. És mi nyugdíjasok csak 8 százalékot kaptunk. Tehát a mi reálnyugdíjunk is csökkent. Ezért javaslom a MÁV szak- szervezeteinek, ne álljanak le a követeléseikkel. Ha lúd, legyen kövér, ezért engedjék meg, hogy én is besegítsek egy-két követeléssel. Például követeljék a vezetéstől, hogy minden vasúti dolgozó 14 éven aluli gyermeke kapjon egy Mikulás-csomagot, legalább ezer forint értékben. Valamint, .mert hideg van, minden dolgozó kapjon citromos Lipton teát és nyáron, amikor meleg van, kapjanak jégbehű- tött Coca-Colát. Számomra ezzel betelt a pohár. Mit képzelnek a vasutasok? Mit gondolnak, ki szimpatizál velük? Sokan egyenesen haragszanak rájuk vidéken. Jobban keresnek, mint mások, akik a rendszerváltás óta még egyszer sem tudtak sztrájkolni, a vasutasok pedig már tizenkettedszer. A szakszervezet egyik képviselője kijelentette, hogy eddig még mindig ők győztek. Á 13. sztrájknál ez már nem biztos! Mit is követelnek? 1. Bért. Ehhez annyit, csak azt lehet elosztani, amit megtermelnek. 2. A kollektív szerződés módosítását. Míg a MÁV 3 évet javasol, addig a szakszervezet határozatlan ideig szeretné megkötni. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon bárkit, bárhonnan, bármikor ki lehet rúgni, addig a vasúti dolgozó érinthetetlen. így alakult ki a kasztrendszer. Ok az érinthetetlenek, mi többiek pedig vagyunk a tisztátalanok. (A retkesek kasztja.) A szakszervezeti szövetség miért nem a tűzoltók, mentősök, ápolónők stb. követeléseihez ad támogatást? Hogy vége legyen már a cirkusznak, ami az egész országot érinti, ezért azt javaslom:- Meg kell alakítani egy hatpárti bizottságot, ahol minden érintett fél jelen lesz, Katona Kálmán is.- Ha ők sem tudják megoldani, akkor új sztrájktörvényt kell azonnal alkotni.- A 13. sztrájkot pedig alkotmánybírósági határozattal fel kell függeszteni, úgy mint Romániában. Ez az én véleményem, amellyel nem akartam senkit megsérteni! Chmell Béla Salgótarján Kinek, mihez van joga? Először meglepődtünk, majd felháborodtunk mi, a Magyarországi Kisebbségi és Szociális Hátrányban Lévők Esélyegyenlőségéért Egyesület azon tagjai, akik olvasták a Nógrád Megyei Hírlap 2000. február 2-i számában megjelent „Kétfelé ad, ki gyorsan ad” című írást. Hiszen ebből értesültünk arról, hogy az egyesületünk megszűnt és 1 500 000 forint értékű eszközeit elajándékozták olyan személyek, akik nem is tagjai az egyesületünknek. Ugyanis a hiteles tagságnak soha nem állt szándékában az egyesület megszüntetése. Arról persze tudomásunk volt, hogy néhányan benyújtottak még augusztusban egy állítólagos jegyzőkönyvet a Nógrád Megyei Bírósághoz, amelyben arról értesítették a bíróságot, hogy az egyesület új vezetőséget és képviselőt választott. Utóbbit a bíróság nyilvántartásba is vette. Az egyesület amikor erről értesült, keresetet nyújtott be jogi képviselője által a bírósághoz a határozat megváltoztatása ügyében. A tárgyalás időpontja 2000. február 14-e. A Nógrád Megyei Főügyészséget értesítettük arról, hogy néhányan a bíróságot hamis dokumentumokkal megtévesztve érték el a nyilvántartásba vételi adatok megváltoztatását a bíróságnál, hiszen az általuk benyújtott „közgyűlési” jegyzőkönyvben és a közgyűlést összehívó, kezdeményező határozatban csak olyan nevek szerepelnek, akik nem tagjai az egyesületnek. 1999. december 2-án törvényességi felülvizsgálati kérelmet nyújtottunk be a Legfőbb Ügyészséghez. A vizsgálat eredményeképpen megállapítást nyert, hogy az az okirat, amelyet 1999 augusztusában a Nógrád Megyei Bírósághoz benyújtottak, nem nevezhető az egyesület közgyűlési jegyzőkönyvének, ugyanis az egyesületünkből csupán egy tag neve szerepel a jelenléti íven. Őt is kizárta egyesületünk tagjai sorából. Ezért ezeknek a személyeknek nincs joguk arra, hogy az egyesületet megszüntessék s az egyesület tulajdonát képező nagy értékű eszközöket bárkinek elajándékozzák. Az egyesület feltett szándéka, hogy kéri ezeknek az embereknek a büntetőjogi felelősségre vonását. Ily módon szerintünk ők nem jogosultak a Magyarországi Kisebbségi és Szociális Hátrányban Lévők Esélyegyenlőségéért Egyesülettel kapcsolatos tevékenységek végzésére. Oláh Sándor és 12 aláíró Kilenc hónap... A napokban útjára induló kampány - amely a kötelező sorkatonai szolgálat eltörléséért szerveződött - első pillanatban engem is belelkesített. A lényeget át sem gondolva írtam alá a papírt, hiszen sok ismerősöm tölti jelenleg is szolgálati idejét és szinte csak panaszt hallhatunk tőlük, de a többi kiskatonától is. Nap mint nap megtörténő esetek váltották ki a fiatal srácokból a tiltakozást, amely mostanra már politikai körökbe is eljutott. Vitathatatlan az előnye a szerződéses és hivatásos állomány megszervezésének, hiszen így olyan emberek sorakozhatnak föl a haza védelmében, akik azt életcéljukként fogják fel. Hosszabb távon ez mindenképpen Magyarország érdeke, bár figyelembe kell venni az ezzel járó költségeket is. Ugyanakkor a népszavazás és aláírásgyűjtés mellett szól a fiatal sorállományú bakák rengeteg panasza is. Érthető tehát, ha megijednek a szolgálattól és megpróbálják kihúzni magukat alóla. A sok mese ami a rengeteg „szívatásról” szól elég, ha már félig igaz. Magam is voltam katona és nem is olyan régen szereltem le. A hamarosan megszűnő, kényelmesen közeli laktanyában Nagyorosziban töltöttem el az akkor már kilenc hónapot kitevő szolgálatomat és azt kell mondjam, az első két-három hónap nehézségeit átvészelve is szinte csak kellemes élményeim maradtak. Összetartó, baráti társaság alakult ki több száz ember között. Segítettük egymást és megosztottuk a feladatokat, hogy mindannyiunk dolgát megkönnyítsük. Lemondtunk hétvégi hazamenetelünkről mikor némely barátunk szerette volna látni újszülött gyermekét, vagy körlettársunknak megbetegedett az édesanyja. De minden áldozat meghozatalakor tudtuk, hogy hamarosan visszakapjuk az önzetlen segítséget. Egy hatalmas család voltunk, amely természetesen rejtett nézeteltéréseket, de azokra mindig volt megoldás. Sokak számára furcsán hangozhat a kijelentésem, miszerint én igenis élveztem a kilenc hónap minden napját és örömmel gondolok vissza rá. Életre szóló barátságokat és ismeretségeket szereztem, nem is beszélve a rengeteg tapasztalatról. Ezeknek köszönhetem azt, aki most vagyok. Rengeteg változáson mentem át, melyek akkor talán kellemetlenek voltak, de így utólag visszagondolva a javamat szolgálták. Mindezek ellenére még napokig ott díszelgett az aláírásom a papíron, hiszen sok barátom és kedves ismerősöm kérte ezzel segítségemet. Elfogadtam, hogy nem szeretnének katonák lenni és talán meg is értettem. Igazi elhatározásra csak néhány nappal ezelőtt jutottam. A városban sétálva egy régen látott ismerősömmel, aki jelenleg katona, futottam össze. Megdöbbenve tapasztaltam, mennyit komolyodott az elmúlt fél évben. Férfiasabb, felnőttesebb lett gondolkodásmódjában és kiállásában egyaránt. Á végső lökést akkor kaptam, mikor búcsúzásul a megszokott „pacsira” nyújtottam kezem. Ismerősöm legnagyobb megdöbbenésemre határozottan csapott a markomba, erősen megszorította azt és közben a szemembe nézett. Megilletődve kerestem meg még aznap barátomat, akinél még ott volt a lap az aláírásommal együtt. Zavarba ejtő helyzet volt, de határozottan húztam ki a nevem az aláírásgyűjtő ívről. Szántó Ádám Salgótarján, Fő tér 6.
