Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-04 / 29. szám

2. OLDAL MEGYEI K Ö R K É P 2000. Február 4.péntek Egy falu, egy nap, egy lap ­-----­­A nógrádi vár tartozéka volt a falu, 1266-ban az ifjabb István király e helységben lakó Bertalan fiait, Kun- csedet és Jóbot a várjobbágyok sorából az ország nemesei közé emelte. A testvérpár leszármazottai az egykor Nógrád megyében sokfelé birtokos Berényi grófok. 1548-ban Berényi András és György voltak a falu földesurai. Karancsberény ró­mai katolikus temploma a XVI. század­ban épült, de 1741-ben jelentős mérték­ben átalakították. A mai falu közelében található Kisaranyi- és Nagyaranyipuszta. Mindket­tőt 1246-ban említették először az oklevelek, akkor még puszta földterületként, 1492-ben pedig mint önálló helységek szerepeltek az összeírásokban. A török időkben pusztultak el. F. Z. Múltidéző Reményteljes zsákfalu a Karancs ölében A munka gyümölcse boldogíthatja az embert A karancsberényi polgármesterre azt mondják egyesek, hogy a falu közellensége. Igencsak meghökkentő az ilyen vélemény, de amikor ezt maga Imreh Károly polgármester is meg­erősíti, nem tudok mit mondani. A közelmúltban ennek a vélekedésnek az okát próbáltam megfejteni. Ám de ennek a vélekedésnek éppen az ellenkező bizonyítékait találtam. A Karancs ölébe bújt kis falu­ban most már eltakarja a hó a látogatáskor tapasztalt sárten­gert. Az egyetlen bevezető ut­cán hatalmas, vízzel telt gödrök tátong­tak, amelyek mellett csak váltogatva ha­ladhatott a forgalom.- Csatornáznak - jegyezte meg a busz­vezető, miközben vártuk a markológép arrébbimbolygását. A polgármesteri hi­vatalban tisztaság és a nyugodt munka csendje honolt. Imreh Károly polgár- mester már várt.- Nehezen lehet most megkö­zelíteni minket - mondta -, mert ki kell ásni a gödröket a szenny­vízcsatornának. Biztos szidtak az emberek. Ezen nem is csodál­kozom, mert senki sem szeret térdig sárban járni. Én sem, de ennek meg kell lenni! - A nyílt tekintetű ötven év fölötti polgár- mester mindezt oly kedélyesen mondta el, mintha nem is lenne naponta összezördülése valame­lyik türelmetlenebb falubelivel. Azután azt is elmagyarázta, hogy nem szabad mindezen há- borogni, mert e nélkül a mun­kák nélkül ebből a faluból so­sem lesz fejlettebb település.- Tudom, hogy jó páran a fa­lu közellenségének tartanak, amiért nem javíttatom, hanem felvágatom az utat, de addig nem lehet jó utat csináltatni, amíg nincs meg a közművesí­tés - mondta. - A vizet, meg a gázt már bevezették a telepü­lésre, s rövidesen elkészül a szennyvízelvezető csatorna is. A karancsberényi csatorná­zás azért csúszott meg az őszi és téli hónapokra, mert a támo­gatási, finanszírozási szerződés nem jött létre, csak októberben. A pályázatukat nyertes pályá­zatként fogadták el, s azt mond­ták, megkapják a pénzt, ez azonban csak akkor történt meg, amikor már a finanszíro­zási szerződések is elkészültek. Ezek elég későn készültek el. Addig a polgármesternek renge­teg álmatlan éjszakája volt. Perel a faluért- Mindig ilyen közösségi em­ber volt?- Mindig szerettem és tudtam is az emberekkel dolgozni. Igaz, vannak kirohanásaim, amikor érzem, hogy nem kellene vala­mi kimondani, de mégis mon­dom. Azután megbánom. Dea munkákban ez benne van. Én nem fegyelmezni jöttem ide, ha­nem azért, mert úgy éreztem, hogy ennek a falunak szüksége van olyan emberre, aki ezt a fa­lut egy kicsit tovább segíti.- Hogyan érzi, befogadta a fa­lu az erdélyi magyart?- Amikor nem mérgesek, ad­dig igen, de ha már haragsza­nak, mindent mondanak rólam.- Karancsberényben mire a legbüszkébb?- Nem magamra. Mindenkit egyforma emberként kezelek. Az iskolában is, amikor tanítot­tam, arról beszéltem a gyere­keknek, hogy soha le ne nézzenek sen­kit, mert nem lehet tudni, hogy kitől mit lehet tanulni. Én azt tartom, hogy mindenki a maga szintjén, a maga mesterségében va­laki. Én is teszem a dolgomat és úgy ér­zem, hogy amiért ide jöttem, azt ed­dig meg is csinál­tam. Azt is elmondta Imreh Károly, hogy sokkal szebb és jobb ember lenne, ha a falu tiszta lenne, jó utakkal. Szép virágokat ültetne. Biztos, hogy ez látványosabb, szebb dolog volna, mint amin most fá­radoznak. De hát más a sorrend.- Előbb alul kell rendet csinálni?- Természetes, hiszen a ház­nak sem a tetejét építik első­ként, hanem először alapoznak - vágta rá. - Ha a jó Isten is úgy akarja, akkor 2001-re bevégez­zük a szennyvízhálózat kiépíté­sét; utána már sokkal szebb fiú leszek. Onnantól kezdve, amit teszek, az már látványos lesz. Igen ám, de Karancsberényben sem egyformán értékelnek az emberek. Vannak, akik úgy vé­lik, hogy ezt meg kellett csinál­ni. S az emberek nagyobb része tudomásul veszi, hogy addig nem lehet utat építeni, amíg az infrastruktúra ki nem épül. Ha ez viszont megvan, akkor jogos a követelésük, hogy most már legyen meg az út is.- Azért van a polgármesteri hivatal, azért tartanak egy pol­gármestert, hogy küzdjön a falu felemelkedéséért - mondta szenvedélyesen a falu első em­bere. - Az út azonban kevés, már azon gondolkodom, hogy mit lehet tenni azért, hogy a fa­lut tovább fejlesszük. Munkahelyteremtés Ismeretes, hogy Karancs­berényben korábban létrehoz­tak egy ropikészítő üzemet, ahol 18 személynek tudnak munkát adni. - A falu életében ilyen még nem volt soha - újsá­golta a polgármester, s hozzá te­szi - de ez sem elég. Tovább kell küzdeni, hogy munkahelyeket tudjunk teremteni a faluban. A polgármester nemcsak hirdeti ezt, hanem cselekszik is érte. Járt több minisztériumban, megkereste a miniszterelnöki hivatalt, a kincstári vagyonkeze­lő szervezetet. Azon töri a fejét, hogy idősek otthonát létesíte­nek. S ezáltal újabb 15-20 em­bernek adhatnának munkát. Annak idején, amikor a salgó­tarjáni áfésznek segített meg­venni a kiszolgált határőrépüle­tet, egyes falubeliek bírálták amiatt, hogy nem az önkor­mányzat vásárolta meg. Ebben az épületben hozták létre a ropiüzemet - Én másként tekin­tem ezt a dolgot - magyarázta Imreh Károly. - Nekünk sokkal többet hozott eddig ez az épü­let, mint az ára azzal, hogy csaknem húsz embernek ad munkahelyet. De nekünk még újabb munkahelyekre is szük­ségünk van.- Milyen lehetőségekkel szá­molhatnak. Számítanak a Sapard-programra?- Inkább azt mondanám, hogy a karancsberényiek mit szeretnének ettől a programtól - válaszolt a polgármester. - Min­denekelőtt létrehoznánk azt az elit szociális otthont, aminek a feltételei megvannak a faluban. Az egykori pártüdülőben jelen­leg is, ha nem csal az emlékeze­tem, 22 ágy szolgálhatná a rá­szorult embereket. Régen sze­retném ezt megoldani, de nehéz ügy ez. Hol adták, hol nem. Bí­zom benne, hogy most eljutunk a végére.- Gondolja, hogy sikerül, hi­szen valakik használják az épü­letet.- Időnként valóban megjele­nik itt néhány ember - helyeselt, de szigorúra váltott a hangja. - Az sokan tudják, hogy van itt egy épület, ahová eljönnek ban­kettet, meg egyéb összejövetele­ket rendezni. A résztvevők jól érzik magukat a térség meg sú­lyos szociális gondokkal küzd. Meg kellene adni a lehetőséget, hogy ezeket a gondokat mérsé­kelhessük. S ezt felvetettem a Sapard-program keretében.- Csupán ennyi elképzeléssel rendelkeznek? - A polgármester ingatta a fejét, hogy nem. S már sorolta is. Tej és méz- Mindannyian tudjuk, hogy a Karancs vidéke az egyik leg­jobb méztermelő vidék. Renge­teg akácerdőnk van, s nagyon jó minőségű az itteni méz. Ha az ország minden tájáról tavasszal ide jönnek a méhekkel, Karancsberényben mézfeldol­gozó üzemet létesíthetnénk. Még az Európai Unióba is be le­hetne törni vele. Olyan mennyi­séget össze tudnánk gyűjteni minden tavasszal, hogy lehetne vele mit kezdeni. Ez egy jól jö­vedelmező megoldás lenne és európai szinten magasan meg- állnánk vele a helyünket. Annak idején amikor a ropiüzem meg­épült, az épületet az áfész nem tudta teljes kapacitással beüze­melni, de az elnök ígéretére az üzem továbbfejlesztésén gon­dolkodnak. Lehetséges, hogy ez a közeljövőben megvalósításra kerül. S már akkor felmerült egy másik elképzelés is. Vállalkozó kedvű emberekkel zacskóstej­üzem létesítésében is lehetne gondolkodni. A megyei közgyű­lésen is foglalkoztak már az is­kolások tejtermékkel való ellátá­sának lehetőségeivel. Ez a kis üzem alkalmas lenne a falu gaz­dáitól felvásárolt tejmennyiség feldolgozására, és a Karancs- völgyi iskolák tejellátására.- Csak munkahelyekben gon­dolkodnak?- Természetesen nem - vála­szolt a polgármester. - Aki vala­mikor megérkezett Karancs- berénybe, emlékszik, hogy a falu közepén volt egy régi pos­ta, egy régi zöldséges, meg egy kovácsműhely, amit le kellett bontani. Akkor lenne igazán szép a falu, ha egy olyan szol­gáltatóházat tudnánk építeni, amely magába tudná foglalni a falu korszerűsítéséhez nélkü­lözhetetlen szolgáltatórészle­geket és még az is elképzelhető lenne, hpgy a falu művelődési háza is itt kapna helyet, hiszen már a száz évnél idősebb kul- túrház megérett arra, hogy új at létesítsünk. Egyben magába foglalhatna orvosi Rendelőt, meg talán a polgármesteri hiva­talt is.- Szép elképzelések, de hány embert szolgálna ki mindez?- Jelenleg alig ezren vagyunk regisztrálva, de ennél több a lét­szám. Szeretném megteremteni a falu vonzerejét is - magyaráz­ta Imreh Károly - de csak úgy tudjuk megtenni, ha biztosítjuk az életkörülményeket az itteni­eknek. Egy falu kultúráját, éle­tét csak akkor lehet igazán vál­tozásban látni, amikor minden szinten felnő a falu egy színvo­nalig. Sok tennivalónk van még azért, hogy elérjünk mindent, amit szeretnénk.- Nagy átalakuláson megy át a vidék, a falu. Ezzel együtt változik-e az emberek gondol­kodása?- Persze, hogy változik, csak lassan. A falusiak kultúrájáért, modernebb gondolkodásáért sokat kell még tenni. Ehhez azonban kevés egy polgármes­ter. Szükség van más emberekre is, tanítókra, óvónőkre. Olyan emberekre, akik a kultúrát to­vább tudják adni. Azért tarjuk nyitva a kultúrotthont, hogy a fi­atalok ne a kocsmába kénysze­rüljenek. Ne ott, hanem a kultúrban szórakozzanak. A Imreh Károly polgármester karancsberényi polgármesteri hivatal felvállalja a délutáni nyitva tartást hogy a gyerekek ott játszanak, asztaliteniszezze­nek, sakkozzanak, szeressék egymást a kultúrba. Nézzék a tévét, a videót és teremtsék meg saját maguknak ami kell nekik. Munkanélküliség- A helybeli fiatalok mennyi­re öntevékenyek? __ .- Ez még várat magára. Éven­te megrendezzük a hagyomá­nyos szüreti mulatságot. Sike­rült legutóbb is olyat rendezni, amilyen a környéken nem volt még. Nem nekem kell ez, ha­nem a fiataloknak. Ők adják a belevalót, ami nekik kell. Én akkor örülnék a legjobban ha ők irányítanák az egészet önál­lóan, s nekem csak besegíteni kellene.- A gyerekek képesek rá?- Szerintem még mindig nem. A mai fiatalság elveszett a világban. Elfoglalja magát, de nem pont azzal amivel kellene. Ezt nem úgy értem, hogy ezek a fiatalok csak rosszat csinálnak. Csupán nem találják magukat. Nem találnak munkahelyet, ami nagyon kellene. Nem mutatkoz­nak számukra olyan lehe­tőségek, hogy érdemesnek tart­sák a nősülést, a gyermekvál­lalást. A sorsra nem lehet bízni a dolgot. Ehhez összefogás és akarat szükséges. Országos akarat és támogató cselekvés, hogy segítse elindulni az úton azokat, akik nem akarnának letérni a jó útról.- Mekkora a munkanélküliek száma?- A faluban 180 körül van a regisztrált munkanélküliek száma. Ezeket megpróbáljuk segíteni. Ha valaki dolgozni is. Ugyanakkor mi sem vagyunk jobbak, vagy rosszabbak, mint mások, talán érdekesebbek. Az érdekességek azonban az emberek fejében adódnak, ahogyan gondolkodnak. A berényi emberek is változnak, mert kell hozzáigazodni a kellő feladatokhoz. Azt tartja a néphit, hogy az iskolát meg a templomot a faluból nem szabad kiadni. A karancs­berényiek azonban abba a helyzetbe kerültek, hogy a kevés gyerekáldás miatt meg kellett szüntetni az iskolát és a gyerekek a szomszédos Lapuj- tőre járnak iskolába.- Mint volt pedagógus is fá­jó szívvel mondom ki, hogy meg kellett szűntetni egy isko­lát kesergett a polgármester. - Persze van egy modern isko­lánk, csak gyerekünk nincs bele. A faluban egyetlen csa­ládban van négy gyerek, de az is véletlenül, mert ikrek szü­lettek. A többségben egy, ket­tő van. Sajnos, a faluban amíg egy gyerek születik addig tíz ember hal meg. De van orvos, rendelés, gyógyszertár, ha­gyományőrző csoport, labda­rúgócsapat. Valamikor a me­gyei első osztályban bajnokje­löltek voltunk, de a kis falu nem bírta ezt anyagilag. A me­gyei második osztályban ját­szunk. Pedig kell a labdarú­gás, mert itt ez az egyetlen szórakozási lehetőség. Támo­gató szponzorok viszont nin­csenek.- A karancsberényi emberek katolikusok. Papunk is van - vetette közbe a polgármester s még hozzátette - Igaz, nem tar­tozom a mindennap templomba járó emberek közé, de tá­mogatom a vallási szertartá­sokat. A falu könyvtára IT i kW*', w ii'ytt: 4 1 1| akart és megkeresett, azt biztos felvették az önkormányzathoz dolgozni. A róluk való gondos­kodás olyan, mint a jó szülőé. Figyelnek rájuk, hogy ne essenek ki a jövedelempótló támogatásból, a kis járandó­ságuk megmaradásáért. S amikor kellett figyelmeztettük őket, hogy jönni kell dolgozni. Nem nekik jutott az eszükbe, a hivatalban gondolkodtak he­lyettük. Karancsberényben a falu földterületének a nagyobb részét pár család birtokolja. Itt nagyon kevés ember él a föld­ből. Vállalkozó is kevés van. Ezért mondta a polgármester, hogy meg kell alapozni jobban a jövőt. A baj viszont az, hogy a falu zsákutca. Ha pedig egy falu kiesik az átmenő forgalomból, akkor ide csak betérni lehet.- Betérnek vagy nem - mond­ta Imreh Károly. - Hiába lennének itt csodás dolgok, ha erről senki nem tud, s elmegy mellettünk az úton.- Falusi vendéglátáson nem gondolkodnak?- Nem - vágja rá határozottan -, mert ki az, aki pont ide jönne. Nagyon szép hely, de mivel lehetne ide csábítani azt, aki még jönne is? Gondolkodtam azon is, hogy ha egy lovarda elkészülne Karancsalján, talán azzal. A lovasok megállnának a szomszédos falvakban lovaglás közben. Ehhez sok minden egyéb mellett azonban kell a szomszédos falvak összefogása A labdarúgócsapat nehéz helyzetére azonban még vissza­tért.- Megbocsáthatatlannak tar­tom a Balassagyarmati Határőr Igazgatóságnak, hogy megfosz­totta a határ menti településeket a határsáv tisztításától. Az együttműködést semmibe véve még annyira sem méltattak min­ket, hogy közöljék velünk, hogy költségvetésünkben ne tervez­zük, mert nem lehet a miénk az ebből származó jövedelem. Pedig az ebből származó bevételt a labdarúgócsapatra tudtuk volna fordítani. Számunkra na­gyon fontos lett volna ez, hiszen több mint tizenkét kilométeren dolgozhattunk - magyarázta - és a falu lakossága, élen a sportolókkal minden évben lelkesen dolgozott. Elmondta, hogy a munká­jukkal szemben sosem merült fel kifogás, mégis másnak adták ki a munkát. S most nem olyan tiszta a határsáv, mint amikor ők csinálták. Sehogyan sem fér a fejükbe, hogy mindez miért történt és igazságtalanságnak tartják. Karancsberényben a beruházások befejezésével olyan infrastruktúrát akarnak teremteni, ami megfelel az Európai Közösség normáinak. Azt mondják, hogy az egész Karancs-völgynek meg kellene adni azt a rangot, amelyet a környezet szépsége és az emberek szorgalma révén el tudna érni. PÁDÁR ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom