Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-26-27 / 48. szám

2000. Február 26., szombat MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 6. oldal Palóc viseletek Az 1850-es években a férfiak öltözékében a fehér posztóból előállított szűr általános viselet volt. A legény addig nem gon­dolhatott a lánykérésre, amíg szűrt nem tudott magának vá­sárolni. Esküvői ruhájuk fő ékességét a cifraszűr jelentette, melyet ünnepek alkalmával idős korukig hordhattak. A fe­kete báránybőrből készült kucsma, a rövid derekú, piros- kék-zöld fonallal, keresztöltés­sel kivarrt vászoning, a hosszú szűk gatya, valamint a bő szárú vászongatya mellett ködmönt öltöttek magukra szívesen. Ez utóbbi ruhadarabot ugyanis ke­vesebb pénzből is el lehetett ké­szíteni. Egy-két nagyobb gazda ruhatárából persze a kerek bunda (suba) sem hiányozha­tott. Lábukra bocskort húztak, ünnepnapokon azonban a csiz­ma dívott. Az 1890-es évekre a szekrények polcairól a magyar nadrágot, a cifra mellényt és a díszes kötényt fokozatosan ki­szorította a bricsesznadrág és a városias formájú ing. Ekkorra Hontan, Drégelypalánkon, Dejtáron, Ipolyszögön, Lu- dányhalásziban és Nógrádban a férfiak teljesen elhagyták ko­rábbi viseletűket. A palóc női ruházkodás a rövidszoknyás vi­seletek közé sorolható. Alsó- és felsőruháikat kendervászonból készítették, hétköznapokon pendelyt, kötényt és félinget (ingváll), ez utóbbi fölé nyak- bavaló kendőt kötöttek, aminek alapanyagát a kékfestő, klott, kasmír, élénk színű, rojtos szélű selyem képezte. A lá­nyok haját „tyúkosba” fonták, az asszonyokét kontyba te­kerték. A fej­viselet - me­lyet csipké­vel, szalaggal, gyönggyel, hímzéssel de­korált főkötő jelentett - ta­lán Kazáron és annak kör­nyékén volt a legváltozato­sabb. A díszí­tett változa­tokban a me­nyecskék az első gyerek megszületé­séig ékesked­hettek, a kö­zépkorú asz- szonyoknak már nem illett vele büszkélked­ni, 40-50 éves korban pedig már a dísztelen főkötőt is az egyszerűbb hátrakötő váltotta fel. A legmutatósabb palóc öltö­zékek közé tartozik a hollókői, kazári, őrhalmi, rimóci, bujáki, ludányhalászi és dejtári viselet. TŐZSÉR ANETT Ehnaton apja, vagy ő maga? Több mint 30 évszázadon át azt tartották, hogy nyomtala­nul eltűnt Ehnaton, Egyiptom vitatott fáraója, aki az Újbiro­dalom idején uralkodott Kr. e. 1364-től 1347-ig. Lehetséges azonban, hogy Nofretete férjé­nek és talán a gyermek fáraó, Tutankamon (Kr. e. 1347- 1339) apjának most a nyomára bukkantak: faládában, más név alatt, kávéfőző készülékek és munkaeszközök között, a kairói Egyiptomi Múzeum mú­mialaboratóriumában. A ZDF német televízió részére készült írásában Dietmar Ossenberg, a ZDF közel-keleti tu­dósítója az elmúlt évszázad egyik legizgalmasabb régészeti krimijé­ről számolt be. Vezető egyiptoló­gusok ugyanis nem tartják kizárt­nak, hogy a nagyon rossz álla­potban lévő múmia nem Ehnaton apjáé, II. Amenhotep fá­raóé (Kr. e. 1438-1412), hanem magáé az „eretnek fáraóé”, Ehnatoné. A múzeum vezető konzervátora ugyanakkor óva in­tett az elhamarkodott következ­tetésektől és felhívta a figyelmet arra, hogy Woodward amerikai mikrobiológus a legmodernebb eszközökkel vizsgálja negyven egyiptomi uralkodó múmiájának genetikai ujjlenyomatát. Héttel már végzett. Ezáltal lehetséges, hogy meghatározzák a kapcsola­tokat az egyes dinasztiákon belül és a dinasztiák között is. Ehnaton fáraó felülről kezde­ményezett forradalmat hajtott végre Egyiptomban, és azzal, hogy bevezette az egy isten, a lát­ható Aton imádatát, megterem­tette a világtörténelem első mo­noteizmusát. Azóta az utókor hol „első idealistának” és „bátor szellemnek”, hol pedig „bűnöző­nek” és „hencegő gyenge jellem­nek” nevezi Ehnaton fáraót. Levélírónk csökkent belső, serkentő feszültségek, készteté­sek révén meggyengült vitali­tással bír. Jelen van a hétköz­napokban, de a megvalósító erő nem mindig kellő mértékű, eb­ből adódóan bár jelentős irá­nyultságok mutatkoznak életé­nek főként szellemi szférái felé, az eredmény mégsem áll ezzel a törekvéssel egyenes arány­ban, mivel ez a törekvés sem heves, vad, sokkal inkább elvá­gyódó, lassan felemelkedő. Kicsit több odaadásra, lelke­sedésre lenne szükség. Igazából a lendület, az elevenség hiánya, a gördülékeny, a könnyed meg­nyilatkozás jelenthet nehézsé­get a levélíró férfi számára. Ami mindezt kompenzálhatja, hogy bár némileg redukálódott hajtó­erővel, de teljesíti feladatait. Ki­csit határozottabb fellépésre, akaratának bátrabb érvényesí­tésére biztatom. Nem szabad hagynia az események által so­dortatni magát, szilárdabban el­len kell állnia a hatásoknak. Az a fajta ember, aki lassan oldódik, fokozatosan válik egy­re optimistábbá, ezzel párhuza­mosan viszont egy idő után a külsőségekre már nem tud kel­lően figyelni. Ha úgy érzi kibil­lent egyensúlyából, igyekszik önmagát feldobni. Az anyagia­kat illetően az alkalom gyakran elcsábíthatja és bármennyire szeretne, nem tud úrrá lenni el­határozásán. Legszívesebben a szellem vi­lágában időzik. Ismereteit nem szunnyadó vággyal, színtelen igénnyel igyekszik bővíteni. Ami viszont negatívumként je­lentkezik, hogy a szellemi irá­nyultság többnyire az ösztön­késztetések visszaszorítása által tud érvényesülni a mindennapi életben. Ennek oka főként az eleve gyenge ösztönerő, más­részt azonban a meglévő libidó is átáramlik a szellemi szférába. Ügyelnie kell hát arra, hogy élete, gondolkodása ne váljon egyoldalúvá, s helyezzen kellő hangsúlyt életének más terüle­tére is. ____________________OOOÓ KRISZTINA o kleveles grafológus kuttll 3 . JkjJL o. UUijfcUi^ JUkJA. ceJt-W­r-v-cA. • ) l J c™. alj Jó megfejtés, szerencsés nyertes Templomaink története; GARÁB Jezsuiták építették A Cserhát hegység szívében, a Kelet-Cserhát tájvédelmi körzet területén megbújó község a Garábi-patak partján. Nógrád megye egyik legkisebb, de már a korai középkortól lakott tele­pülése. A falu neve valószínű­leg a gyertyánfa szláv nevéből származik; tény, hogy a szép fekvésű falu fölé magasodó he­gyekben, a Kelet-Cserhát észa­ki fekvésű lejtőin - többnyire tölggyel elegyesen - tenyészik is ez a fafaj. A honfoglalás utáni időkben a Kökényes-Radnót nemzetség birto­ka volt a környék. A család egyik tagja, Mendinus székesfehérvári prépost még 1179. előtt premontrei kolostort alapított itt. A kutatások szerint valószínű, hogy a garábi volt valamennyi ma­gyarországi pre­montrei rendház anyamonostora. Az oklevelek ta­núsága szerint a falu már 1265-ben is a Szent Hubertuszról elnevezett hely­beli premontrei apátság birtoka volt. A korabeli oklevelek fel­jegyzései szerint 1343-ban az esztergomi érsek több környék­beli falu - Rimóc, Nagylóc, Hol­lókő - papját is a monostorba küldte, hogy vizsgáljanak ki egy garázdaságot, amit jobbá­gyok követtek el a premontrei barátok rovására. A rendház prépostja 1345-ben egy Amb­rus nevű páter volt. A garábi kolostor 1436-ban szűnt meg; ezután az ipolysági premontrei monostor tulajdona lett a falu. 1446-ban Palásti Radó Sámuel birtokolta, 1447-ben pedig Hu­nyadi János kormányzó Vingárti Geréb Jánosnak ado­mányozta. Garáb 1478-ban a Balassák zagyvafői uradalmá­nak községe volt. A török hódoltság és az egész megyére kiterjedő várháborúk garábi története ismeretlen. Tény viszont, hogy a hódoltság után, 1688-ban a besztercebá­nyai jezsuiták birtoka lett a köz­ség. 1715-ben egy magyar és nyolc szlovák, 1720-ban egy ma­gyar és négy szlovák adóköteles háztartást írtak itt össze. A beszterbányai jezsuita szerzetesrend építette a község mai, késő barokk stílusú római katolikus templomát. Az épület tornyán órapárkány húzódik, jellegzetessé téve a homlokza­tot. A templom hajója síkmeny- nyezetes, a szentély pedig fél­köríves alaprajzú. A feljegyzé­sek szerint az épületet 1788­ban az Almássy család anyagi hozzájárulásával teljesen felújí­tották. A garábi templom jelen­tősége már csak azért is nagy, mert a környék kisebb, törté­nelmünk során mindig is el­zárt, erdők, hegyek, dombok között megbújó községeiben jelenleg sincs templom; vagy nem is volt, vagy már a török hódoltság idején elpusztult. Ilyen például Felsőtold, Kozárd, Alsótold. (Utóbbi faluban 1805­ben ugyan építettek római kato­likus templomot, de ez a máso­dik világháború alatt olyan sú­lyosan megrongálódott, hogy le kellett bontani.) A Szent Alajos titulusú garábi templom Cserhátszentiván filiája. (Fiók­vagy leányegyháza.) A Nógrád megyében ma igen jellemző, égető paphiány miatt Cserhátszentivánban is a nagylóci, valamint az ecsegi plébános celebrálja a szentmi­séket, temet, esket, keresztel. FARAGÓ ZOLTÁN Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Mondd csak anyukám, mit írt fel neked az orvosi Ezerfo­rintos vásárlási utalványt nyert: Molnár Ferenc Csécse, Madách u. 2. Mai rejtvényünk helyes megfejtése beküldendő március 3-ig, lapunk címé­re: Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom