Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-26-27 / 48. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP 2000. Február 26., szombat Faragó Zoltán: Ó A vörösbegy és a sárgarépa Fagyos éjszakákat követő hideg, szeles hajnalok, reggelek, kellemes, többször verőfényes nappalok, a földet még mindig beborító, lassan olvadozó, jeges hókéreg... Azért az égből is érkezett néha egy kis utánpótlás: dara, havas eső, hózápor, eső, - mikor mi. A felhőjárta, borús idő mellett előfordult az is, hogy napsütés mellett szállingózott a hó, ami pedig igencsak ritka jelenség. Néha köd lepte el a földet, nyirkos hideget hozva magával. így búcsúzik az idei február. A tél az nem: egyelőre úgy tűnik, kitart a vidéken, s a magasabb hegyeken bástyákat épít ki, hogy visszaverje a közeledő tavasz támadásait. Kérdés, hogy meddig tart az ereje. A madáretető bezzeg hangos: a kemény, havas télen odaszoktak a szárnyas apróságok. Az időjárás meg nem olyan, hogy abba lehetne hagyni a napraforgóból, almából és főtt répából álló ellátmány napi kiadását... Az etetőt rendszeres vendégek közül egyetlen faj hiányzik: csuszka egyáltalán nem jár a salgótarjáni kertben felállított ingyenkonyhára. A korábbi években sosem fordult elő ilyen, ezen a télen azonban eltűntek valamiért zömök termetű tollas barátaim. Helyettük azonban több, a madáretetőn csak elvétve felbukkanó szárnyast is láttam a napokban. A cinegéknek kihelyezett etetőre egy csíz szállt le. A pettyes begyű téli vendég pintyféle, inkább a talajon szokott táplálkozni, így igen meglepő volt, hogy berepült a kis napraforgótartó dobozba. Később ezen a teljesítményén is túltett: megkapaszkodott egy faágra lógatott, műanyag flakon nyílásában, úgy szedegette ki a magot! Cinegéktől megszokott táplálkozási módok ezek. Úgy tűnik azonban, hogy a kényszer rávitte a csízt arra, hogy új élelemszerző módozatokat sajátítson el, - a részleteket meg egyszerűen elleste a cinegéktől. Egyébként a csízt először magányosan láttam, ami pintyfélétől igencsak szokatlan dolog. Később azonban előkerült két tengelic és egy zöldike is. Utóbbi valóságos óriásnak tűnt a többiekhez képest, de valamennyien békésen keresgélték együtt az ebédjüket. A zöldike és a tengelicek persze nem mentek be az etetőbe, csak a cinegék és a mezei verebek által kiszórt napraforgómagot szedegették össze a földről. A három gyakori cinegefaj, a szén-, a kék- és a barátcinege mellett felbukkant egy sárgafejű királyka pár is. Természetesen ők sem mentek rá az etetőre, de a többi madár között leröppentek a földre is, ami meg ettől a fajtól szokatlan viselkedés. A parányi, még az ökörszemnél is kisebb, zöldes színű madárkák a fenyőfák alatt kutattak szerény táplálékuk után, ott, ahol a föld előtűnt már a fehér lepel alól. Később előkerült egy vörösbegy is. A narancsszínű mellényes madár először a fenyőfán csettegett, azután leröppent a földre, ahol a neki kihelyezett, levesben főtt répát csipegette. Azután - vörösbegyek esetében meglepő módon, a csízhez hasonlóan, - ő is beröppent az etetődobozba a napraforgó közé! Bizalmas természetű madár volt, korábban is mindig alig pár lépésnyi távolságról figyelgettem. Mivel el nem tudtam képzelni, hogy mit keres a mag között, alig karnyújtásnyira megközelítettem. Nem különösebben zavartatta magát -, ha nem nagyon riogatják, a téli időszakban a vörösbegy úgy megszelídül, mint egy jól nevelt kanári, - bár azért szemmel tartott. Ahogyan számítottam is rá, nem az olajos magvakat ette, hanem a közötte lévő, a napraforgó szárából és tányérjából letörött, apró, szivacsos darabokat tartotta a csőrében. Azt, hogy lenyelt volna akár egyetlen ilyen törmeléket is, nem láttam. Nem lehetetlen persze, hiszen a vörösbegy ilyenkor rovarok híján növényi tápl^ékot fogyaszt. Talán a meglehetősen szemetes mag között döglött rovarokat, bábokat, petéket is talál magának, ami mégiscsak közelebb áll természetes eredetű táplálékához, mint bármi más. Később felbukkant egy feketerigó pár is. Belekóstoltak a vörösbegy sárgarépájába, a nekik szánt almahéjba, - de bizony inkább azon részen kutattak, ahonnan már eltűnt a hó. Ilyenkor még nem sok mindent találhatnak maguknak, de az azért rendszeresen megfigyelhető, hogy a hó alól előbukkanó avart átforgatják csőrükkel. Ilyenkor a korhadó falevelek között kitelelő ízeltlábúakat, férgeket, ászkákat, vagy legalább ezek hulláit szedegetik össze. Az elmúlt napokban a házi és a mezei verebekkel, meg a balkáni gerlékkel együtt összesen 12 madárfaj járt az etetőimre. A más években felbukkanók közül a meggyvágó és az erdei pinty hiányzik, a cinegecsapatokhoz rendszeresen csatlakozó harkályfajok közül sem jelentkezik most egy sem. A ritka vendégek közül a fenyvescinege, a süvöltő, a cinegecsapatokkal néha együttjáró valamelyik fakuszfaj sem bukkant fel egyik szárnyasétteremben sem ezen a télen. Bár már azt lehetne mondani: az elmúlt télen... Az erdő széle, ha csak egy-két órára is kiderült az idő, madarak énekétől volt hangos. Azaz nem is ének ez még, hanem inkább csak valamiféle hangpróbálgatás. Nem úgy fakadtak még dalra a pintyfélék, mint ahogy tavasszal szoktak, amikor teli torokból, ágak hegyére kiülve zengik a nótájukat. Most még csak úgy, kórusban, néha több faj is együtt próbálgatja a hosszú tél alatt berozsdásodott hangszálakat. A feketerigó hímek is csak ritkán fakadnak igazi dalra, inkább ők is csak hangolgat- nak, maguknak énekelve a bokrok sűrűjében. A napsütéses órák alatt többször láttam erdei pintyeket és citromsármányokat a fák tetején énekelgetni. Kellemes, csilingelő csicsergés ez inkább. Többször figyeltem meg kenderikéket, ten- geliceket és süvöltőket is, amint egymásnak jelezve röpködtek ide-oda. Az a tény, hogy nem csak észak felé repültek, - remélem - nem jelent semmit... eszmecsere a város és lapunk kapcsolatáról Balassagyarmaton vendégeskedtünk - Ahová hívnak, örömmel megyünk Őszinte (Folytatás az 1. oldalról) A kritikákkal kapcsolatban kijelentette: Elmúlt évekre visz- szamenőleg állást foglalni nem a tisztem, de mióta a lapot mi jegyezzük, folyamatosan törekszünk arra, hogy Balassagyarmatról és környékéről szóló írások minél nagyobb számban jelenjenek meg a lapban. Ez azért is érdekünk, mert szeretnénk minél több újságot eladni az Ipoly partján élőknek, tehát gyarapítani akarjuk itt előfizetőink számát. Országszerte most még igencsak megnézik mire adják pénzüket az emberek, néha hár- man-négyen olvasnak egy újságot. Az adatok azt jelzik, elindult egy ígéretes gazdasági fejlődés Balassagyarmaton is, tehát el fog jönni az idő, amikor nem lesz szükség ilyen kényszermegoldásra. Ezzel számolunk, élénkülő lappiaccal kalkulálunk, amikor önök elé tárjuk helyzetünkről a tényeket lapunk és városuk vonatkozásában - mondotta Kopka Miklós. Az est folyamán Plachy György a Nógrádi Média Kft. kereskedelmi igazgatója és dr. Csongrády Béla felelős szerkesztő nyújtottak részletekre kiterjedő tájékoztatást. A kereskedelmi igazgató az olvasói létszám és a hirdetési piac alakulásáról, ösz- szetételéről beszélt. A felelős szerkesztő a lapnál végrehajtott fejlesztésről szólt, majd az újság szerkezetéről, ismert és kedvelt rovatairól, arról, hogyan igyekeznek megfelelni a népes olvasótábor, sokféle értéket képviselők igényeinek. Eközben az egyesület tagjai közül is sokan hozzászóltak és elmondták lappal kapcsolatos véleményüket, gondolataikat, ezekből gyűjtöttünk csokorra valót: Brányik Gyula határozott javulásról beszélt: hónapok óta egyre több Balassagyarmatról szóló hírt lehet olvasni a Nógrád Megyei Hírlapban. Szerinte lehetne a hasonló fórumokat sűríteni, mert hullámokat keltő, elsimító eszmecserékre szükség van, azok viszik előre a dolgokat- vélekedett. Változik, s inkább jó irányba az ember véleménye egy ilyen alapos és nyílt tájékoztatás után- sommázta véleményét az elhangzottakról Kecskés Emőné. A balassagyarmati szerkesztőség fontosságára hívta fel a figyelmet Tupcsa Gusztáv. Szerinte az újságírón múlik minden: ha megy az események után, akkor lesz is hír. Ha több hír lesz a lapban, mindén bízbrinyat több újság-i’s fogy majd nálunk is - mondta. Arató János az idők változására hívta fel a figyelmet: a telefon, fax, Internet nagyon sok intézményben mindennapos használati eszköz. Akik hírt akarnak adni magukról, azok megtalálják a gyorsan alkalmazható csatornát. Utalt az általa vezetett intézményre a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskolára, ahol 1200 gyerek tanul, s amely jó hírláncot alakított ki a Nógrád Megyei Hírlappal is. Arató igazgató úr szerint a hírek, információk mellett nagyobb terjedelmű, kimunkált írásokra is szükség van. Kopka Miklós válaszolva a felvetett kérdésekre hangsúlyozta: az egész megyében, Balassagyarmaton is az értékek, tradíciók tiszteletben tartásával, ahhoz igazodó szolgáltatásokkal szeretne cége minél több, politikának nem elkötelezetten készülő újságot eladni. Jól tudják: az eredményhez idő kell. Hasonló - olvasói igényeket feltérképező - szókimondó fórumok máshol is vannak - mondotta, utalva a Nógrád Megyei Hírlap által másfél éve indított, már eddig is számos településen sikeresen megtartott rendezvényre. Az ügyvezető igazgató megemlítette az Egy falu, egy nap, egy lap közelmúltban indított rovatunkat is,' artiely á -millennium jegyében heti két alkalommal településeink jelenét próbálja az utókor számára is rögzíteni a harmadik évezred küszöbén. A balassagyarmati szerkesztőségről érdeklődő kérdésre válaszolva elmondta: jelenleg ott két kolléga dolgozik, lehet hogy egy-másfél éven belül lesz mód létszámbővítésre. Elsősorban olyan embereket keresünk, akik a helyszínen együtt élnek a várossal, annak minden rezdülésével. Mint már mondtam: segítők, tudósítók, hírjelzők, tehetséges és lelkes írástudók előtt mindig nyitva nem csak a balassagyarmati, hanem a salgótarjáni szerkesztőség ajtaja is. Azt hiszem, ilyen emberek nélkül ma már szinte lehetetlen igazi, eladható napilapot készíteni, s ebben a hivatásos újságírók is egyetértenek vélem'.-Vi \ v Utóbbi gondolatához csatlakozott Kamarás József, aki szerint a helyi értelmiségnek is aktívabban kellene kihasználni az információtovábbítás eszközeit, élni a média nyújtotta lehetőségekkel. Elismerően szólt a terjesztőről, aki már reggel öt órakor bedobja hozzá a hírlapot. A Civitas Fortissima Kör örökös díszelnöke hű maradt magához: a millenniumi év alkalmából Szondi Györgyre, Drégelyvár hősére hívta figyelmet, akinek sírját a várközeli Aranydombon évszázadok óta keresik, s a mostani kutatómunkához kért anyagi és eszmei segítséget. Kondás Lajos ismét csak az ún. területi aránytalanságokra hívta fel a figyelmet, példaként néhány kisebb települést említett, ahonnan jóval több információ jelenik meg, mint például Balassagyarmatról. Néhány eseményt is megnevezett, amelyről lemaradt a lap. Sőt: lehet, hogy valaki már hajnalban kap újságot, ő azonban fél nyolckor vagy megkapja, vagy nem... Tihanyi László a kézilabdasport érdekében emelt szót, mondván túl nagy szerepet kap a foci és ez gyakran megy más sportágak rovására. További kritikaként fogalmazta meg: az országos, belpolitikai események között szerinte szakállasak, idejétmúltak is olvashatók a lapban. Kopka Miklós elmondta, amiben csak lehet, segítenek minden értékmentő kezdeményezést, leginkább azzal, hogy a lap ír róluk. A sportnak valóban jelentős szerepe van az újságban, s azon leszünk, hogy minden sportág híveinek megelégedésére készüljön. Minden nap friss belpolitikai oldal-összeállítást kapunk központi szerkesztőségből, kizárt a szakállas hír. Lemaradunk témákról? Ahová hívnak, megpróbálva súlyozni az eseményeket, okvetlen elmegyünk. Amiről nem tudunk... Honttól Mátraterenyéig, Ősagárdtól Somoskőújfaluig képtelenség átfogni egy kis létszámú szerkesztőségnek a megyét, ezért is van igen nagy szükségünk azoknak a segítségére, tevékeny közreműködésére, akik elvárják és igénylik a tájékoztatást. Örömünkre sok ilyen barátunk van, munkánk azt kívánja, hogy még több legyen, itt Balassagyarmaton is. SZABÓ GY. SÁNDOR Kékcfnefle a tenyőgaliyon ___________________________« szerző felvételei M ár a gyülekezéskor elkezdődött a beszélgetés Nagy figyelem kísérte az írásvetítőn megjelenített adatokat Barátcinege
