Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-03 / 28. szám

6. OLDAL MOZ A I K I 2000. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK A Manhattani Cupido a Louvre-ban Michelangelónak tulajdo­nított márványszobrot állí­tanak ki február 11-től a párizsi Louvre-ban. A Manhattani Cupidóként is­mert alkotás április 3-ig lesz látható a Napóleon-te­remben. Az íjjal lövő kis­fiú egyméteres alakja - amiként számon tartják a ma már karok nélküli szobrot - 1906 óta az egye­sült államokbeli francia nagykövetség New York-i kulturális missziójának épületét ékesíti a Fifth Avenue-n, innen a Man­hattani Cupido elnevezés. Ez az egyetlen amerikai föl­dön lévő Michelangelo-szobor, már amennyiben vitán felüli bi­zonyosságot nyer valamikor az eredetmagyarázat. A szobor francia tulajdon, a francia állam az elegáns New York-i épület megvásárlásával jutott hozzá, annak előcsarnokát díszítette mindmáig egy szökőkút csú­csán állva. Michelangelo „szer­zőségének” gondolata a XX. század legelejére datálódik, de tudósi tekintéllyel ezt a nézetet négy évvel ezelőtt pecsételte meg Kathleen Weil-Garris mű­vészettörténész, az olasz rene­szánsz elismert szakértője. Közlése akkor nem kis vissz­hangot váltott ki, különösen te­kintettel arra, hogy a szobor meglehetősen frekventált he­lyen volt kiállítva. Az irodalom­ból ismert mű, amellyel a szob­rot azonosítják, Michelangelo egyik mecénása, Jacopo Galli számára készült. Az 1475 és 1564 között élt művész egészen fiatalon, 22-23 éves korában al­kotta. Ebből következik a bizo­nyítási nehézség, kevés elem áll ugyanis rendelkezésre az egy­bevetéshez. A tézist támadják is: van szakértői vélemény, amely Michelangelo egyik mes­terének tulajdonítja, de olyan is, amely egyszerűen XIX. szá­zadi hamisítványnak tartja a szobrot. A Manhattani Cupido most Firenzéből érkezik, és két hónapos párizsi időzés után visszatér New York-i otthonába. Forog az óriáskerék „London szeme” valódi turistalátványosság A brit főváros lakói birto­kukba vehették a Temze partján felépült óriáskere­ket - többszöri halasztás után végre utasokat vihetett a „London szemének” elke­resztelt turistalátványosság. Az óriáskerék kigondolója és szponzora, a British Airways elő­ször azokat látta vendégül egy utazásra, akik a december 31-re tervezett megnyitón a magasból csodálhatták volna az ezredfor­dulót köszöntő London panorá­máját. A millenniumi ünnepsé­gek kezdetén nem indíthatták el a több mint 130 méter átmérőjű kereket, mert a kabinok helyzetét vezérlő tengelykapcsolók hibá­sak voltak. „London szemének kivitelezését” nem kísérte sze­rencse - először a Temze ala­csony vízállása akadályozta, hogy hajókon a brit fővárosba szállítsák a szerkezetet. Később a felállításhoz nélkülözhetetlen acélkötelek rossz rögzítése állí­totta le a munkát, majd amikor felhúzták a kereket, környezetvé­dő tiltakozók szállták meg, aka­dályozva a végső simításokat. A tengelykapcsolók cseréje és a sok-sok műszaki probléma ki­küszöbölése miatt végül 60 mil­lió fontra rúgtak a világ legna­gyobb óriáskerekének építési költségei. A kereket csak márci­usban vehetik valójában birto­kukba London vendégei, mert addig az elővételben elkelt jegyek birtokosait akarja kárpótolni a British Airways. Német imázs bonni tükörben Lehet, hogy a külvilágnak el­avult és torz elképzelései van­nak Németországról: ezt kí­vánja érzékeltetni a bonni szövetségi történelmi múze­umban nyílt kiállítás, amely bemutatja a külföldön élő sztereotip nézeteket Németor­szágról és annak viharos XX. századi történelméről. Adolf Hitler, az egykori náci Führer több mint 50 évvel a halála után is nagymértékben beár­nyékolja Németország külföl­di imázsát. Mint a Reuters hírügynökség je­lentette, a kiállított anyag egy ré­sze a németeket elmarasztalja náci múltjuk, arroganciájuk és kimért­ségük címén, más bemutatott do­kumentumok viszont a németek iránti elismerést tükrözik, mert gazdasági csodát valósítottak meg a második világháború után, mert szorgosak, tiszták az utcáik, ki­tűnnek a sportban és szépek a ma­nökenjeik. A múzeumi anyag egy­fajta tükör: megmutatja a német látogatóknak, müyennek látják mások őket és országukat, beleért­ve a múltat és a jelent. A kiállítás rendezői sajtóbeszámolók és kü­lönböző felmérések alapján meg­állapították, hogy a világon legis­mertebb németek a következők: Adolf Hitler, Boris Becker, Claudia Schiffer, Stefi Graf, Albert Einstein, Marlene Dietrich és Katarina Witt. A külföldiek Né­metországról alkotott képének leg­lényegesebb elemei: a második vi­lágháború, a nácizmus, az Oktoberfest sörfesztivál, a Volks­wagen, Mercedes és BMW típusú autók, az a Neuschwanstein kas­tély, amelyet a Disneyland példa­ként alapul vett a saját kastélyá­hoz, és ezenkívül még az autópá­lyák is. A világ többi országát nem érdekli annyira, milyen a róla al­kotott kép, de a németek számára fontos, mert nagyon is szeretné­nek elhatárolódni náci korszakuk­tól, amely 12 évig tartott. A kiállí­táson szerepelnek német magazi­noknak az elmúlt harminc évben megjelent címlap sztorijai, ame­lyek arról szólnak, hogy külföld­ön csúnya németekről, nem szere­tett németekről és ókonzervatív németekről beszélnek. A Focus magazin számára 1993-ban készí­tett felmérés szerint a külföldiek a németeket arrogánsnak, türelmet­lennek, humortalannak, megbíz­hatatlannak, szeretetre nem mél­tónak tartják. Az imázsnak részei azonban az előnyös német tulaj­donságok is, mint amilyen a rend­szeretet és a szorgalom. Különö­sen hírhedtté vált a németek sze­mében a Daily Mirror című londo­ni újság egyik 1996-os címlapja, amely mosolyt fakasztott Nagy­Britanniában, de megdöbbenést és diplomáciai tiltakozást váltott ki Németországban. A kiállításon is megtalálható számának címlap­ján a német-angol Európa-kupa labdarúgó-mérkőzés előtt a követ­kező nagybetűs szöveg volt olvas­ható: „Achtung! Adjátok meg ma­gatokat! Az Euro 96 bajnokság vé­get ért számotokra, Fritzek. A Mirror futballháborút hirdet Né­metország ellen.” Régen elmúltak azonban már azok az idők, amikor a humortalan és keményen dolgo­zó németek nyújtott műszakok­ban tevékenykedtek a gyárakban. Németországban jelenleg 35 órás a munkahét és ebben a vonatko­zásban világelső, ezenkívül a fize­tett szabadság időtartama hat hét és egy munkás évente átlagosan négy hetet tölt betegállományban. Ez meglehetősen távol áll attól, amit a külvilág a németekről tud­ni vél. ■ Jelzőrendszerrel a genocídiumok ellen: a Naumann-terv háttere Általános feltűnést keltett egy német politikus legutóbbi javasla­ta, hogy nemzetközi összefogás­sal hozzanak létre jelzőrendszert, amelynek segítségével idejekorán fel lehet hívni a figyelmet a világ különböző részein a népcsoporto­kat fenyegető véres leszámolások, mészárlások, genocídiumok elő­készületeire. Az ötlet, amely segít­het lefogni a gyilkosok kezét, dr. Michael Naumann államminisz­tertől származik, aki elképzeléseit a svéd fővárosban megtartott holokausztkonferencia szószéké­ről, majd sajtóértekezleten fejtette ki tudományos-filozófiai alapos­sággal, humanista hévvel és meg­győződéssel, páratlan angol és né­met ékesszólással. Érvelését az élet tiszteletének parancsára ala­pozta, arra, aminek megsemmisí­tése Hitler Harmadik Birodalmá­nak fő célja volt. Ezt értették meg azok, akik az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, 1948. december 10-én elfogadták az Emberi jogok egye­temes nyilatkozatát, a híres 3. cik­ket, amely kimondja, hogy min­denkit megillet az élethez való jog. Egy nappal korábban szavaz­ták meg a nemzetközi egyez­ményt a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről. A nyilatkozat szerzője René Samuel Cassin (1887-1976) francia jogász volt, akinek a németek elől sikerült kijutnia Angliába, s akit aztán 1968-ban Nobel-békedíjjal tüntet­tek ki. A másik okmány a lengyel Raphael Lemkin (1900-1959) ügy­véd keze nyomát viselte, aki a ná­cik elől Stockholmon és Londonon át menekült az Egyesült Államok­ba. Mindketten zsidók voltak. Lemkin 1943-ban a londoni szám­kivetésben tevékenykedő lengyel kormánynak dolgozott, s ő alkotta meg a ludobójstwo, a népirtás szót az emberiség ellen elkövetett bűn- cselekményre, s 1944-ben ő fordí­totta le a lengyel szót angolra genocide-, azaz genocídiumként. Az ENSZ-ben 55:0 arányban fo­gadták el az egyezményt, amely azonban csak nemzeti, etnikai, fa­ji vagy vallási csoportokat volt hi­vatott védelmezni öldökléstől, s nem említett politikai és gazdasá­gi csoportokat. így nem hívta fel a figyelmet a kuláknak minősítettek tragédiájára sem. Mérvadó geno­cídiumkutatás csak 1972-ben kez­dődött. A nyolcvanas évek végén Kanadában és az Egyesült Álla­mokban, az első európai intézet pedig hét évvel ezelőtt Brémában alakult meg. Annyi azonban már ma dokumentált, hogy a hitleri Németország kapitulációja óta legkevesebb 100 esetben történt népirtás. Genocídium áldozatává váltak tuszik, kurdok, bosnyákok, timoriak, indonéziai kínaiak, nemkülönben szudáni dinkák, nagák és nubák. A hatvanas és a nyolcvanas években az Amazonas menti bennszülöttek tizenöt tör­zsét sújtotta népirtás, Cintas Largas vidékén például a lakosság 10 ezerről 500-ra csökkent. 1945 után 2,1 millió német vesztette életét elűzetés közben. Az Egye­sült Államok, a vezető nyugati ha­talom az 1948-as genocídium­egyezményt csak 1989-ban ratifi­kálta. Csak 1993-ban alakultak meg különleges bíróságok a jugo­szláviai, később pedig a ruandai bűncselekmények elkövetőinek megbüntetésére, és csak 1998 jú­niusában hagyták jóvá az ENSZ nemzetközi büntető törvényszé­két. A nemzetközi közösség egyik legnagyobb kudarca az volt, hogy 1994-ben nem tett semmit a tuszik megmentésére. Romero Dallaire kanadai tábornok, ruandai ENSZ- parancsnok hatszor kért erősítést, 5000 főt, hogy véget vessen az öl­döklésnek. Csak 2700 embere volt. Kérését az ENSZ-vezetésben mindannyiszor elutasították, s így 1994. április 6-a és május 5-e kö­zött megközelítőleg 800 000 em­ber vált mészárlás áldozatává. Ha 1999. december 30-én Lord Sainsbury angol tudományügyi miniszter bejelenthette egy olyan munkacsoport megalakítását, amelynek feladata a korai riasztás rendszerének kimunkálása veszé­lyes égitestek közeledtének jelzé­sére, akkor ezt a módszert genocí­dium előrejelzésére is alkalmazni lehet. Nem tartozna valamely ál­lam hatáskörébe, nemzetközi ala­pon működne, alapítványi - pén­zekből tartanák fenn. Ez szavatol­ná függetlenségét és szavahihető­ségét. Ily módon azok, akik népir­tásra készülnek, tudatában lenné­nek annak, hogy előkészületeik már lelepleződtek... _________■ g y hektó 95-ös SUZUKI A legfinomabb, ólommentes fajtából. Ha február 29-ig bármilyen új, hazai gyártású Suzuki Swiftet vásárol, Ön és az új autó vendégünk kb. egy hektoliter* 95-ös oktánszámú, ólommentes benzinre. Fogyasszák mértékkel és egészséggel, a kilométerekkel és a márkakereskedői ajándékkal* együtt. *Az akció részleteiről érdeklődjön márkakereskedőinknél! Suzuki. A mi autónk. ­Jégből kiszabadított óceánjáró Az argentin haditengerészet jégtörő hajója szabadított ki egy amerikai luxussétahajót, amely 105 utassal és 71 főnyi személy­zettel minap este a jég fogságába került az Antarktisz közelében. A The Clipper Adventurer az Antarktiszi-félszigettől nyugatra, a Matha-szorosban, a dél-ameri­kai Tűzföldtöl 1450 kilométerre délre hajózott, amikor a szél megfordult és jégtáblákkal vette körül. Az AP jelentése szerint a jég lehetetlenné tette a manőve­rezést és a hajócsavar újraindítá­sát. A 14900 tonnás jégtörő­nek is hat órájába tellett, amíg helyi idő szerint kedd reggelre kiszabadította a kirándulóhajót. A 121 méter hosszú jégtörő ez­után a nyílt vízre vontatta a nála valamivel kisebb, 100 méter hosszú luxushajót. A The Clipper Adventurer azóta már teljes gőzzel szeli a Bellingshausen-tenger vizeit. Az utasok többsége amerikai és ka­nadai turista, valamennyien jó egészségben vannak a jégkaland után és a hajót sem érte komoly sérülés - erősítette meg a szóvi­vő. Az Antarktiszi-félsziget kö­zelében azóta javultak az időjá­rási körülmények, elállt a szél és a reggeli hőmérséklet pedig 2 Celsius-fok. A luxushajó külön­leges burkolattal rendelkezik. Az antarktiszi hajókörútra egy jegy a legjobb elhelyezéssel 35 ezer márkába kerül. Január és február a délsarki nyár két hónapja a legideálisabb az antarktiszi lu- xusutakhoz. Cseh sajtófotó ‘99 Cseh sajtófotó ‘99 címmel nyílt kiállítás a napokban a Pesti Vigadó előterében. Keleti Éva, a Magyar Fotóriporterek Társasá­gának elnöke megnyitójában el­mondta: tagja volt annak a nem­zetközi szakmai zsűrinek, amely mintegy 2000 felvétel közül válo­gatta ki a cseh sajtó fotóriporte­reinek az elmúlt esztendőben ké­szült legjobb munkáit. Az ezek­ből összeállított kiállítást akkor Prágában tárták az érdeklődők elé. Szólt arról is, hogy a Buda­pesten vendégeskedő anyag mintegy keresztmetszetét adja a cseh fővárosban rendezett kiállí­tásnak. A február 15-ig megte­kinthető tárlaton a színes és a fe­kete-fehér képek sorában helyet kaptak a különféle tudósításso­rozatok, a híres emberekről, a mindennapi élet eseményeiről, a természetről, a művészetről ké­szült felvételek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom