Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-25 / 47. szám
2000. FEBRUAR 25. PENTEK 9. OLDAL A pepita füzet titka Időskorúak Magyarországon Folyamatosan öregszik a népesség Klári néni napok óta pakolt. Egyetlen szobájának már nem volt olyan zuga, amit meg ne nézett volna. Átkutatta a bútort is, benézett a szekrényekbe, kihúzta a fiókokat, majd újra visszatolta. Mindezt szó nélkül. Néha ingatta a fejét, mint aki nem érti miért alakultak úgy a dolgok, ahogyan alakultak. Tény, hogy valamit nagyon keresett, de nem találta. Szerdán a postás kopogott be a bezárt ajtaján. A nyugdíjat hozta. Klári néni átvette, aláírta az elismervényt, majd átadta a szokásos tízest és újra bezárta az ajtót. Mindezt egyetlen hang nélkül. A postás jól ismerte a szikár, ősz hajú asszonyt, akivel minden érkezésekor beszélgettek is. Most azonban annyira meglepte ez a szótlanság, hogy benne is megrekedt a szó. A becsukódó ajtót nézte néhány pillanatig, töprengett, hogy mi történhetett, de mások is nagyon várták... Odabent nem változott semmi. Klári néni kinyitotta az ágya mellett álló kis szekrényke ajtaját és kivett egy nagyobb dobozt. Beletette a pénzt, azután leült az ágyra. Gondolkodott. Nem jutott eszébe semmi. Furcsán zúgott, lüktetett a feje, mintha szédült is volna. Gépiesen nyúlt a orvossága után és bevett egyet a sárga tablettából. Rövid idő múlva megszűnt a lüktetés. Az idő délre járt, de nem érzett éhséget. Gondolta, ledől egy kicsit. Amint a párnára ejtette a fejét, pillantása a szemközti szekrényre esett. Igen, a tetején ott van valami. Ez az - nyilallt bele a felismerés - ezt keresi már napok óta. Felállt és a kis sámliról elérte a tetőn heverő füzet kilógó sarkát. Levette és visszaült az ágyra. Nézegette a régi pepita kockás táblájú füzetecskét, amelyre v** lamikor ráírta: Emlékezetem. Belül az első oldalra kicsit szálkás betűivel felírta, Isten segítségével! A következő oldalon pedig a dátum elárulta, hogy a füzet gazdája nagyon régen írta le az első mondatokat. Több mint ötven esztendővel ezelőtt. Az első bejegyzések arról szóltak, hogy mikor érkezett a front a faluhoz, hogyan zúdultak át rajtuk a harcoló csapatok. Hogyan váltakozott napokon át a német meg az orosz uralom a faluban. Mikor, hogyan sikerült az egyiknek kifüstölni a másikat a lövészárkokból, az meg hogyan adta ezt vissza. Lapozott, bele-beleolvasott a sorokba, majd amikor a hetedik oldalhoz ért hirtelen összehajtotta a lapokat. Nem merte tovább olvasni. A füzet részletesen tartalmazta a történteket, mint egy figyelmesen vezetett napló. Benne volt, hogy a légitámadások, meg a belövések ellen a szomszéd ház udvarán lévő pincébe menekültek. Oda befért vagy négy család. Amikor Klári néni férje sem járt már dolgozni, mert az üzem leállt, együtt volt a család. A szükséglakásban csak szűkösen lehettek, mert a parasztház jó részét a katonaság foglalta le. Ide menekítették őket a harcok idejére. Ide hozták minden értéküket, ami csak volt. Nem volt sok és különösen nem értékes. Klári néni csak a szobabútort tartotta értékesnek, hiszen ezt annak idején hozományként kapta. Túlforgatta a lapokat a hetedik oldalon és olvasgatta a sorokat. Azután gondolt egyet és felütötte a hetedik oldalt. A következő pillanatban újra összezárta, mert hirtelen megfájdult a szíve. Vívódott magával. Akar._, hogy újra elolvassa azt a féloldalnyi szöveget, amit azóta már sok ezerszer elolvasott. Olyankor minden egyes alkalommal libabőrös lett a teste, s reszketett. Most is reszketett, de mint aki parancsot teljesít, kinyitotta a hetedik oldalt és kényszerítette magát az elolvasásra. „Ma hajnalban sorozatokban lőtték az aknákat a falura. A magyar katonák szóltak, hogy menjünk le a pincébe, mert nagy baj lehet. Vittük a nagykabátot és átmentünk a szomszédba. A kertek felől egyre erősebben hangzott a lövések zaja. Hirtelen belökte valaki a pince ajtaját és bekiabált: Itt vannak a rusz- kik! A pincében lévők egymáshoz bújva várták, jönnek-e a katonák. Ő magához szorította a két apró gyereket, s a férjéhez simult. Megakadt az olvasásban. Újra összerándult, akárcsak azon a fagyos szilveszteri hajnalon. Magára kapta a kopott pongyoláját és fát rakott a tűzre, amely már csak parázsló«. Visszaült az ágyra és nagy lelkierővel folytatta az olvasást. „Hosszú ideig nem jött senki. Odakint csitult a pokoljárás, aztán lekiabált valaki, hogy ég a szomszéd ház, fosztogatnak a katonák. Az ő torkát összekapta a rémület. Úristen, mi lesz a bútorokkal? Menj apa, nézd meg, szólt az emberének, nehogy elvigyék.” Valósággal beleremegett az emlékezésbe, s elhajította a pepita füzetet. Nem tudta tovább olvasni. Vagy nem merte. Klári néniről sokan tudták, hogy van neki valahol egy füzete, amelyben a családja életéről ír. Az irkát azonban senki sem látta még. Afféle históriás hóbort, gondolták róla s esetenként még évődtek is vele, hogy no azután minden benne van abban a füzetben? Klári néni szó nélkül hallgatta a megjegyzéseket, s csak nagyon ritkán mosolyodott el. A füzetet azonban úgy őrizte, mint a szeme fényét, s néha úgy eltette, hogy hetekig kereste. S amikor megtalálta bezárta az ajtót és emlékezett. A közvetlen szomszédai sem tudták, hogy ilyenkor mi történik a kis szobában, csak azt látták, hogy Klári néni ilyenkor nagyon beteg lesz. A hozzátartozói sem értették a dolgot, pedig gyakran szaladtak a szomszéd utcából hozzá, hívták az orvost, hogy sejtsen rajta. Az orvos sem talált magyarázatot a dologra és lelki okokkal magyarázta az értelmét. Ők nem értették, hogy mik lehetnek a lelki okok. Igaz, Klári néni férjét elhurcolták, sosem jött vissza. Az eltelt évtizedek azonban a kezdeti várakozást mindenkiben elhamvasztották, aki csak így járt. így volt ezzel Klári néni is. Az élet gondjai feledtették vele a szörnyű időszakot, de egyszer valahonnan előkerült a pepita füzet. S attól a pillanattól nem volt nyugta. Százszor meg ezerszer beleolvasott, de csak addig a bizonyos jelenetig. A következő sorok betűi ösz- szefolytak előtte. Tudta ő fejből is, mi van odaírva. Amikor a férje felment a pincéből, hogy átsurranjon megnézni mi van a bútorral egy lovas katona rúg- tatott melléje. Nem volt menekvés. A rá szegeződő fegyver megtette hatását. Az utcán csüggedten menetelő civilek, katonák közé lökték. Klári néni eszeveszetten rohant az utcára, de az oszlop már messze járt. Újra elkezdődött a nagy lövöldözés, minden bevégeztetett: Amikor ezt a történetet papírra vetette, zárójelbe odaírta: én vagyok az oka. PÁDÁR ANDRÁS Az ENSZ 1999. évet az idősek nemzetközi évének nyilvánította. Ebből az alkalomból a Szociális és Családügyi Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal az idősek helyzetét feltáró kutatást végzett, melynek eredményeit „Időskorúak a mai Magyarországon” című kiadványban tette közzé. Magyarország népessége folyamatosan öregszik. 1998-ban a lakosság egyötöde, közel 2 millió ember volt 60 éves vagy idősebb, kétszerannyi mint az 1949-es népszámlálás idején. Az időskorúak egyre nagyobb hányada egyedülálló. Egyedül lakik a lakásban az időskorúak 29 százaléka (a 80 éven felüliek 42 százaléka). Az életkor előrehaladtával egyre több az özvegy. A 60 éven felüli férfiak közel egyötöde, a nők több mint fele özvegy. A 80 éven felülieknél ez az arány már meghaladja a 40, illetve a 80 százalékot. Az időskorúak jövedelmi helyzete az országos átlaghoz viszonyítva összességében megfelelőnek mondható, egyénenként azonban igen nagy eltérések tapasztalhatók. Életszínvonaluk nagymértékben függ az aktív korban kialakított vagyoni és jövedelmi helyzetüktől. Módosításra önerőből már alig képesek, megélhetési forrásuk döntően a nyugdíj. A nyugdíjak átlagos összege 1998-ban a nettó átlagkeresetek 58 százalékát tette ki, kevesebbet, mint 1990-ben. A nyugdíjak reálértéke a kilencvenes években jobban csökkent, mint a kereseteké. A rendszerváltást követően a munkaerő-piaci helyzet jelentősen megváltozott. Á munkahelyek tömeges megszűnésével a foglalkoztatottak száma nagymértékben lecsökkent, az időseknek alig maradtak esélyei arra, hogy nyugdíjukat munkával szerzett jövedelemmel egészítsék ki. A nyugdíjak reálértékének csökkenése ellenére a nyugdíj az időskorúak háztartásainak még mindig nagyobb biztonságot jelent azokkal szemben, akik elvesztették munkahelyüket. Az idősek jövedelemfelhasználásában a szükségletek kielégítése dominál. Jövedelmük igen nagy hányadát, 75-80 százalékát élelmiszerekre, lakás- fenntartásra és egészségügyre fordítják, egyéb kiadásaikat minimálisra szorítják le. Fentieken túlmenően foglalkozik a kiadvány az időskorúak demográfiai jellemzőivel, egészségi állapotával, fizikai aktivitásával, rokoni és társadalmi kapcsolataival, lakásviszonyaikkal, fogyasztási jellemzőikkel, s végül azzal, hogy hogyan látják az idősek saját helyzetüket. Saját megítélésük szerint az időskorúak háztartásainak közel fele közepes jövedelmi szinten él, csaknem ugyanennyi ennél alacsonyabb szinten, az átlagosnál jobb módúnak az idősek alig több mint 2 százaléka tartja magát. KERÉNYI KÁZMÉR Nyugdíjasok a klubban- Klubjuk már 1988-tól van a nyugdíjasoknak, - számolja visszafelé az éveket Kovács Árpád. - A sorsa azonban mindig is hányatott volt... Hol elvették, hol meg visszaadták. Talán két és fél éve lehet, hogy a miénk, csend van körülötte. Lassan 20 esztendeje, hogy nyugdíjas. Szerszámkészítő-lakatos, és 36 évig dolgozott Salgótarjánban a tűzhelygyárban. Igaz, közben kétszer is otthagyta a gyárat. Összekülönbözött néhány munkahelyi vezetővel, mert nem ott dolgoztatták, amit tanult, amihez értett. Nagybátonyba a Fűtőberhez került, ahol lehúzott tíz munkás évet. Onnan ment nyugdíjba is. Harag nélkül Ahogy mesél, körbejáratja tekintetét a teremben. Lehetnek úgy huszonötén, harmincán az asztalok körül. Kártya-, sakkcsatákat vívnak, vagy csak beszélgetnek. Magukról, a városról, a sok hóról, ami a télen leesett, a síkos Fő térről, ahol csak óvatosan lépegethetnek a klubba igyekvő nyugdíjasok. Nagy János tanárember, egyike azoknak, akik sűrűn megfordulnak a klubban.- Szívesen jövök, amikor az időm engedi. Itt nincs cigaretta- füst, nincs ital. De van televízió, sakk, kártya, újság, meg jó beszélgetések. Sportról, politikáról, meg sok más dologról is. Legyen bármilyen szenvedélyes a vita, a végén csak megállapodunk. Senki nem megy el haraggal, - mondja. Még tanít, csak a jövő évben lesz nyugdíjas. Azt tartja, nem árt időben megszokni a klub légkörét. Néhány hónapja csupán, hogy Kovács Árpádot a nyugdíjasklub vezetőjének választották. Baglyasalján él, de minden délután autóbuszra ül és jön ajtót nyitni. Gyakran negyvenen- ötvenen is összejönnek, különösen így télidőben. Itt meleg van, rend és nyugalom. Terembért nem kérnek tőlük. A szerény tagdíjból - évente kétszáz forintot fizetnek - pótolják az elhasznált eszközöket, játékokat. Napilapot, esetleg folyóiratot szeretnének, mert most csak a Nóg- rád Megyei Hírlap ad olvasnivalót. Varga Róbert öntőmunkás volt az ötvözetgyárban, de már tizenöt éve nyugdíjas. Talán nem múlik el egyetlen olyan nap sem az évből, amikor nem tesz sétát a városban, nem nyitja be a klub ajtaját. Hol a sakkozóknál, hol meg a kártyásoknál „kibicel”.- Kocsmába nem megyek, elég volt belőle, amíg fiatal voltam, - vall korábbi életéről. - Itt jól eltelnek a délutánok. Ház és ól Csata László bányász volt, Királytáróról került nyugdíjba. Kezdeni Forgács-lejtősön kezdett. Míg “gyerek volt, hordta a vizet a bányászembereknek. Kellett a pénz, akármilyen kevés, nyolcán voltak testvérek. Ő négy fiút nevelt, és büszke rá, hogy házat épített háromnak. Könnyebben futottak így neki az életnek.- Én most is azt mondom, más, jobb világ volt Kádár idejében, - mereng az elmúlt éveken. - Nem csak azért, mert fiatalabbak voltunk. Munkánk volt, rendes keresetünk, nyugodtan éltünk, keltünk, feküdtünk... Mondja, sok szó esik közöttük a város helyzetéről, a politikáról.- A nyugdíjam most 34 ezer forint. Ebből nemigen építhetnék házakat, - jegyzi meg csendesen. Végül még hozzáteszi: - Talán még egy rendesebb ólra sem futná. Figyelni rájuk Molnár Lajos üvegcsiszoló volt a Salgótarjáni Öblösüveggyárban. Szívesen jön a nyugdíjasok közé. Azt mondja, hogy lassan kinövik a helyiséget, már most is többen jönnének, ha férnének.- Sok mindenről szó esik itt. Van amiben egyetértünk és van amiben nem. Itt van mindjárt a nyugdíjak emelése, vagy a vasutasok sztrájkja. Nem értettem egyet velük. S bizony neheztelek a szakszervezeti vezetőkre követeléseikért. Más vállalatoknál kevesebbet keresnek a munkások, még sem szüntetik be a munkát. Az ország nehéz helyzetben van, az árvíz sok mindent tönkretett. A károk helyreállításához sok-sok pénz hiányzik. Megértőbbnek kell lennünk, - foglalja össze véleményét. Azt tartja, kellett a klub a nyugdíjasoknak. Szórakoznak, beszélgetnek és az sem volna rossz, ha a város vezetői néha- néha odafigyelnének szavukra.- Szívesen beszélgetnénk kicsit komolyabban is a város dolgairól. Talán nem volna haszontalan dolog, ha olykor-olykor ellátogatnának hozzánk. Elmondanák nekünk, mire készülnek, mivel szeretnék gyarapítani Salgótarjánt, s ehhez milyen segítségre van szükség. Mindjárt jobban éreznénk magunkat, ha tudnánk, hogy figyelnek ránk, adnának véleményünkre, - magyarázza. Ki tudja, talán valóban előjönnének olyan tanácsok, amelyekkel használni tudnának Salgótarjánnak. V.«L Itt az alkalom, hogy a legvidámabb Citroen modell mellett egy afándék évet is hazavigyen! Vásároljon bármilyen Citroen Saxo-t február 21 - tői és ha az első 10O vásárló között van, a vételárból félmillió forintot fizessen • egy év múlva. • Kamatmentesen• Az év ajándékával várja». pny élj a iandghba1 mmJ J Az Ön Citroen márkakereskedője: Citroen Hajas - 3100 Salgótarján, Bajcsy-Zsilinszky út 73. Tel.: (32) 422-929 CITROEN
