Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-24 / 46. szám
12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap M 0 Z A I K 2000. Február 24., csütörtök Devecsery László költő-tanár nemrég múlt ötvenéves. Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban múlt évben találkozott a kicsinyekkel a gyermekkönyvtár meghívására. Ekkor több emlékezetes találkozásra is sor került, ami nem csoda, hiszen Szombathelyen, a Szent-Györgyi Albert középiskolában drámapedagógiát és magyart tanít, azaz kiválóan ért a gyermekek nyelvén. Ötvenedik születésnapja alkalmából egyszerre három könyve is megjelent értékes ajándékként gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt, kettőt Szombathelyen, egyet Debrecenben adtak ki. A könyvek kiadását sokan támogatták, önkormányzatok, intézmények, vállalkozók. Azért is kellenek a versek, hogy ne fagyjon meg a szív Jr\TSK2Z£Plt? A szép és kerek évforduló - Devecsery László 1949-ben született Vasszilvágyon - a költőnek volt alkalom arra, hogy méltó ajándékkal lepje meg olvasóit, a kicsinyeket és a felnőtt olvasókat egyaránt. Hogy ezt megtehette, arról a támogatók gondoskodtak. Ez volt az ő ajándékuk, így lehetne másutt is gondolkodni arról, hogy a többnyire magukra hagyott alkotók hírt adhassanak magukról, ami változatlanul közösségi - ha úgy tetszik, nemzeti - érdek, az irodalom folyamatosságának biztosítéka. A kulturális süllyedés riasztó jeleit látva nyilvánvaló, hogy elsősorban nem is az írók érdeke, hanem az olvasóké. Devecsery László Ötlettarisznya című könyvét a debreceni Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. jelentette meg Játékszertár című, a gyermekek körében országszerte népszerű sorozatában. A kötet a Szalmaország csodáinak folytatása, ami már régen elfogyott az utolsó szálig. Kinek szánja ezt a könyvet a költő, amiben sok szó esik például a szalmadíszek készítéséről? Óvónőknek, tanítóknak, napköziseknek, tanároknak, mindenkinek, aki szereti az ügyeskedést, a meghitt percek varázsát. Nem utolsósorban persze a gyermekeknek. A másik könyvecske a Felnőttmesék címet viseli, ezt ötlettár iszny a Ladislas de Secret írói álnéven írta a költő. Ez a könyv autóbuszon, vonaton stb. is olvasható, elfér az olvasó tenyerében, mint egy falevél. Rövid, szellemes írások sorjáznak benne, életünk, hétköznapjaink színe és visszája az, amire ráismerhetünk. A kis könyv végén mintegy ráadásként „apróhidrogének” is olvashatók, amelyek nem azonosak az apróhirdetésekkel. A levegőt nem pótolják, éppen ezért felesleges is mellre szívni őket. A levélnyi könyvben különösen élvezetesek a legújabb kori szólás- és közmondás-értelmezések. Például: Nem babra megy a játék: azért kukoricáz- nak velünk! Vagy: Tied a bakter- tojás: tárca nélküli miniszter azért lehet belőled! Vagy: Akkora szájat tát, hogy egy baromvásárt meg lehetne tartani benne: marhaságokat beszél a képviselő! Végül néhány bölcsesség zárja a kötetet. Ezek közül is álljon is mutatóban kettő. Az egyik: Ha már úgy rendelték az oümpo- szi istenek, hogy egy életünk van, az legalább a Rózsadombon legyen! Aztán körbesétált és ellenőrizte a gorilláit. A másik: Aki másnak vermet ás, az mindig maga előtt taszigál valakit... Az ötvenéves költő harmadik „születésnapi” könyve, a Napóraidő válogatott verseit tartalmazza. A kötethez Tarján Tamás irodalomtörténész írt előszót. Ebben a többi között utal a három mágikus személyes év- számra is. Az egyik 1949, a költő születésnapja. Az 1969-es közbülső szám az első nyomtatott vers megjelenésének éve. A harmadik pedig 1999, a költő születésének ötvenedik évfordulója. A kötet több mint hatvan verse az e számokkal körülhatárolható időben született. Múlt és jövő, féltés és fájdalom, szerelem és elmúlás, emlék és előérzet süt ezekben az imádságos, sóhajos versekben, s közben mindig földereng a gyermekkor otthoni tájék, az ünnepek meghitt csöndje, az erdők, mezők, utak mesebeli világa, az elfutó patak, az évszakok Devecsery László m váltakozásaiban mindig változatlanul tündöklő idő. Különösen megkapó, hogy csupán egyetlen példát említsünk, a Csillagámyék ciklus tónusokban rendkívül gazdag versvilága, amely a létköltészet talán legszebb darabjait tartalmazza. Tarján Tamás méltán nevezi gyöngyöknek Devecsery László verseit, az egész kötet egyetlen finom versfüzérként is fölfogható. Ez az a bizonyos „ró- zsafüzéres láncoltság”, amiről az irodalomtörténész beszél. Déridő című versét így fejezi be a költő: Hókönnyű tél van,/ rejtőzködsz magadban,/ jégvirággazban, a szívedig fagyban. Azért is kellenek a versek, hogy ne fagyjon meg végképp a szív. B. T. E. Félmillió éves lakóvermek Félmillió évesre becsült, korai kőkorszaki lakhelyeket tártak fel japán régészek Tokiótól 33 kilométerre. Bár Japánban már korábban is találtak több helyen hasonlóan régi eszközöket, ez az első eset, hogy épületmaradványokra bukkantak. Az archeológusok olyan lyukakat tártak fel, amelyek feltehetően karókat rögzítettek, ezekre pedig állati bőröket feszítettek a „lakók”. A helyszínen vagy harminc kőeszközt is találtak, amelyeket hasításra és kapargatásra használhattak a kőkorszaki „szakik”. Feltételezések szerint a homo erectus valószínűleg 600 ezer évvel ezelőtt jelent meg Japánban, s leletek azt mutatják, hogy ott megalapította Tokió - időbeli - „elővárosát”, vagy legalább „előfaluját”. Van, aki hírét sem hallotta Auschwitznak Mint egy reprezentatív felmérésből kiderül, Németországban vannak fiatalok, akik nem is hallottak az auschwitzi haláltáborról. Alphons Silbermann kölni szociológus és Manfred Staffers pedagógus az Emnid-felmérés adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 14 és 17 év közötti fiatalok 4,3 százaléka nem tudja, hogy mi volt Auschwitz. Az auschwitzi haláltáborban 1941 és 1945 között becslések szerint 16 millió pmhprt A felmérés\özponti kérdése az volt, hogy mit jelent Auschwitz a háború utáni második vagy harmadik nemzedék számára? Ezt a kérdést tették fel 1997-ben 1290, tizennégy és ötven év közötti személynek. A megkérdezettek 26,4 százaléka számára a hitlerista rémtettekre való emlékezés kevéssé vagy egyáltalában nem fontos. Silbermann szerint mindenek- előtt az egykori keletnémet tartományokban található azoknak az alacsony képzettségű tájékozatlanoknak a zöme, akik semmit nem tudnak a nácik több millió áldozatáról. Az eredmény nem meglepő - jelentette ki Heiner Lichtenstein újságíró, a felmérés kezdeményezőinek egyike. Ennek ellenére reméli, hogy az vitát indít majd el a társadalomban. A felmérés tanúsága növeli az aggodalmat, hogy az emlékezés kihalhat a közéletből - mutatott rá Rüdiger Dammann, a felmérést könyv formájában közre adó Rowohlt Kiadó munkatársa. „Noé bárkája” a természetben Afrikai zsiráfok, perui lámák élnek együtt nyársas antilopokkal és struccokkal Szír Báni Jász lakatlan szigeten, amelyet óriási „Noé bárkájává” alakítottak át az Egyesült Arab Emírségekben. Olaj- és narancsfák, guajava- és mangófaerdők váltakoznak más egzotikus gyümölcsfákkal és pálmaligetekkel ezen a nagy- közönség előtt elzárt szigeten. Gazellák és nyársas antilopok ezréi szabadon csatangolnak a homokdűnék között, a zsiráfok, struccok, lámák, túzokok, fácánok és gólyák ellenben zárt helyen élnek, távol az alkalmi látogatóktól. A 230 négyzetkilométer kiterjedésű szigeten mintegy száz, többségében kihalás által fenyegetett afrikai, ázsiai és európai állatfajta él. Az Abu-Dzabitól 200 kilométerre elterülő rezervátum az Egyesült Arab Emírségek uralkodójának akaratából jött létre. Jelenleg több mint 50000 állat él a szigeten - köztük 25 zsiráf. A 300000 fa közül több mint húszezer az olajfa. A természetes „Noé bárkája” fenntartása érdekében megtiltották az olajfúrást és leállították a régészed kutatásokat is a szigeten, amikor híre ment, hogy ott az iszlám időket megelőző kor maradványaira bukkantak. A sziget állatvilágának és növényzetének megőrzéséhez a tengervíz sótlanltásával nyernek vizet - a lakosság ivóvíz-ellátásának 75 százalékát amúgy is így fedezik. Az őket mégis érő bírálatokra válaszolva a projekt támogatói azt hangoztatják, hogy céljuk nem a sivatag „elzöldesítése”, hanem a népesség és az állatvilág számára kedvező környezet kialakítása, ez pedig csak tapasztalat útján valósítható meg.
