Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-21 / 43. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. Február 21., hétfő Balassagyarmat: kilencvenesek klubja a kisvendéglőben Az egész úgy kezdődött, hogy megláttam a plébániatemplommal szemközt sétálni Specziár Sanyi bácsit. Elegánsan, kilencvenkét évének nyugalmával szemlélődött a téli napsütésben fürdő utcán. Köszönésemet barátságosan fogadta és ahogy paskoltuk egymás vállát, szeretet­tel nézett rám csillogó szemüvegé mögül. Nagy örömmel újságolta, hogy a szilvesztert Zako­panéban töltötte lányával és vejével, ahol reggel hatig mulatozott. Belekaroltam és javasol­tam, hogy nézzük meg a templom szomszédságában lakó Kamarás Józsi bácsit.- Az jó, úgysem jártam még nála, - egyezett bele az öreg. - Józsi bácsi lakása valóságos zarándokhely a város közügye­iben serénykedők számára. Aj­taján már kopottan virit a Civitas Fortissima irodája fel­irat, de a csehkiverésre emléke,- köszönhetően a kilencven- egyedik évét taposó örökifjú ügyszeretetének - már örökké a városháza homlokzatán hir­deti az elődök páratlan harci tettét. Alig, hogy köszöntünk, Sanyi bácsi új hírrel rukkolt ki.- Te Jóska, hazajött a Tornyos Vidor!- A Vidor?! Öregem, jó cim­borám volt, az is van vagy nyolcvannyolc éves, ugye!- A régi barát hazatérésére koccintottak egyet, mert hogy Sanyi bácsinak az orvos egy pohár Bikavért rendelt naponta és a gyógyszert be kell venni. Abban gyorsan megegyeztünk, hogy a Vidor hazatértét meg kell ünnepelni egy vendéglő­ben, méghozzá szélesebb kör­ben. Józsi bácsi meghívót is szerkesztett, amely így szólt: - Jelszavunk: a baráti szívek mindig egymásra találnak! - Erre gondolva küldjük el a meghívót és kérjük Tornyos Vi­dor urat, kedves barátunkat, szíveskedjék 2000. február 10. napján, délután 5 órakor a Civitas Fortissima Balassa Kis­vendéglőben megjelenni, ahol régi barátok, a kilencvenesek klubjának tagjai, várják sző­kébb körben, hogy köszönt­hessék várunkba történő visz- szatérése alkalmából. A régi barátok nevében Specziár Sán­dor, Mogyorósi János, dr. Krekó József, Jagyutt Pál, Kamarás József és jómagam, mint a ki­lencvenedik éveiket taposó ba­ráti társaság tagja. A meghívót számítógépen kinyomtattam és eljuttattam az érdekeltek­nek. Vidor bácsival még nem találkoztunk és látható bizal­matlansággal fogadott. A meg­hívót olvasva meghökkent. Az ő tiszteletére jönnek össze a ré­gi jó ismerősök?! Hogyan jön el ő, hiszen gyakorta szédül. A szédülést illetően volt javaslat. A szintén koros dr. Faludi Pál, akit telefonon invitáltam a ta­lálkozóra, de beteget jelentett, azt üzente Vidornak, hogy eb­ben a korban már illő szédülni. Eljött a nagy nap. Vidor bácsi elegáns öltönyben feszítve fo­gadott és egy, a találkozóra ké- szüft írást gyömöszölt a zsebé­be. Útközben az autóval Mo­gyorósi János bácsi háza felé vettem az irányt. Ott várt az öreg a kapuban, nyakkendő­ben, és azt is kivárta, hogy visszatérjek érte, mert ennyi nagykabátos embert nem foga­dott be a járgány. Hát mit mondjak? A Balassa vendéglő­ben nagy lett az öröm. Minden meghívott megérkezett és a csi­nos pincérhölgy, Mariann fi­gyelmességéből előkészített asztalokra gyorsan került to­roköblítő. Jól megfért egymás mellett a kisfröccs, a Bikavér és az alkoholmentes sör. De nem ez volt a fontos, hanem, hogy együtt voltak. Ez a korosztály már ritkaság és jórészt a szobák mélyébe szorulnak, az emlékeik közé. A száz év közelsége már a lábak­nak, a terveknek is gátat szab, főleg az ilyen legényes virtus­kodásoknak, mint ez a veterán találkozó. Ahogy szétnéztem a társaságon, valahogy úgy érez­tem, hogy ezeket az embereket a Mindenható pátyolgathatja. Szép, tiszta, derűt sugárzó te­kinteteket, nyugodt vonásokat láthattam és az együttlét örö­mét. Mindenkinek volt monda­nivalója. Mogyorósi János bá­csi már a nyugdíjba menetelé­nek az idejére sem emlékezett, olyan régen volt az. A köztisz­teletben álló volt kórházi sofőr hét unokáját, két dédunokáját és egy ükunokáját emlegette, meg azokat az időket, amikor 1928-ban a gyarmati tűzoltó­zenekarba került. A fúvós ze­nekari tagság végigkísérte éle­tét. Fényképeket mutatott a frontról, amikor zászlóalj kür­tös volt. Sok disznóság volt a harctéren, mást léptettek elő helyette.- Az kapta a vitézségi érmet, - keseregte a Szent Felicián kó­rus legöregebb basszusa. Az ünnepelt Tornyos Vidor szép gyermekkorát emlegette, ami­kor jegyző apja Bátorfalui bir­tokán éltek. Gyöngyösre került a mezőgazdasági iskolába, hogy majd a birtokot intézze, de a háború beleszólt az éle­tükbe. Mindenüket elvesztve kerültek vissza az Ipoly túlsó partjáról. Az apja nyomdokain haladva ő is a közigazgatásba került. Felesége betegsége mi­att kerültek Salgótarjánba az akkor ott élő gyerekeik védő­szárnya alá. Párja már az ég­ben várja, ő pedig nagyon ma­gányossá vált a megyeszékhe­lyen és hogy a veje, dr. Gajdos Barna főorvosként Gyarmatra került, követte a fiatalokat. Vi­dor bácsi kérte, hallgassuk meg írását, amit a társaság nagy ovációval fogadott. Elhalkult a nagy öröm, mikor a szöveg ol­vasása közben elérzékenyült az előadó. Emlékek garmadá­ját idézte fel az asztaltársaság tagjaiban az írás, amely így szólt:- Kedves Barátaim! Nagy öröm és jóleső érzés töltötte el szívemet, amikor a baráti társa­ságtól meghívót kaptam. A szovjet felszabadítást a Csáb községhez tartozó Bikkpusztán éltük át Kamarás József régi jó barátommal. Szá­munkra a magyar lakta Felvi­dék és az anyaország megcson­kítása nemzetünk egyik nagy tragédiája. Köszönöm a Min­denható Istennek, hogy hosszú hányavetés után 88 éves ko­romban visszakerültem szere­tett városomba, a Civitas Fortissima-ba, melyhez nagyon sok emlék fűz. Vidor bácsi köszöntő szava­it megtapsolta a hallgatóság és megölelgették a könnyeivel küszködő barátot. - Éljen a szeretet! Éljen a találkozás! Örüljünk annak, hogy a jó Is­ten még adott lehetőséget, hogy összejöttünk és egymás szeretetének a melegében be­szélgethetünk, emelte poharát a barátságra Kamarás Józsi bá­csi. A javaslat egyöntetű támo­gatásra talált és a koccintáskor egybekapcsolódó tekintetek önmagukért beszéltek. Vidor bácsi négy gyermekét és 18 unokáját említette. Már a nevü­ket sem tudom felsorolni - mondta a társaság derültségé­re. A jókedv csak fokozódott, mikor Krekó József főorvos megemlítette, hogy éppen hogy kibírta a 85. születésnap­ját, amelyet február 4-én ünne­pelt meg a családjával. A város híres sebésze, dr. Kenessey Albert keze alatt kez­dett és az országban is ritkaság számba menő operációival, szakmai tudásával szerzett széles körű elismerést.- Állítom, eddig nem talál­koztam hozzá hasonló ember­rel, mert Kenessey főorvos úr az emberi jellemvonások leg- szebbikével, az önuralommal rendelkezett. Megemlítésre ke­rült az eset, mikor az egyik gyarmati notabilitás feleségét műteni kellett és azt Kenessey az alorvosára bízta. A méltat­lankodó férjnek azt mondta a nagy-emlékű főorvos:- Ha én vagy a családom bármely tagja megbetegedne, azt az alorvos úr operálná. Egy másik esetben egy helyi kommunista vezér a halálán volt. Kenessey megnézte és azt mondta: Vigyázzunk! Ide le kell hívni a pártbizottságot Bu­dapestről, nehogy mellé fog­junk. Lejöttek egy orvossal, aki megnézte a kórházba került pártfőnököt. Összetette a kezét és azt mondta: Itt csak a jó Is­ten segít! Meg is halt.- Ez így volt - teszi hozzá Kamarás Józsi bácsi. Az utolsó perceiben elmondattam vele a Miatyánkot, úgy ment el a más­világra. A történtek sorolódtak vég nélkül. A neves cukrász, Jagyutt Pali bácsi azt emleget­te, amikor 1938-ban Losoncon kidobták a munkahelyéről. Bu­dapestre került, ahol kibom­bázták. így került Balassagyar­matra és itt nyitotta meg a Fé­szek cukrászdát. Egész életé­ben dolgozott és most is min­dennap reggel fél ötkor kel, se­gíti fia, Péter munkáját. Krekó doktornak erről az volt a véle­ménye, hogy addig nincs baj, míg az ember úgy fekszik le, hogy ma még ezt nem végez­tem el, még holnapra mindig van tennivaló. Megemlítődik Oppé Emil szülész-főorvos, aki nyugdíjazása után szűkebb pátriájába, Pécsre vonult visz- sza. Tagja volt az első szaba­don választott városi testület­nek. Már nem praktizál, de ze­nél a pécsi fúvósok között. A gyerekkori emlékek között felbukkannak a cserkész élet történései. A Janich Tivadar vezette Szondi cserkészcsapat­ban eltöltött szép napok bi­zonygatják, hogy a Janich haj­totta ki a strandot, reggeltől es­tig ott dolgozott a fiatalokkal együtt. A mulatozási emlékek kö­zött felbukkan a gyarmati kup­leráj dolga is. Kettő is volt, és a lányok minden szerdán men­tek orvosi felülvizsgálatra - magyarázza Sanyi bácsi a töb­biek bólogatásától kísérve. Mo­gyorós Jani bácsi a témához il­lő vicceket mesél és mennek a történetek vég nélkül. Kamarás Józsi bácsi felemlegeti Erdélyi József karnagyot, aki a dalegy­letet országos hírre emelte. A Rákosi világban neki is váltani kellett és még az internacioná- lét is tanította a kórussal. Mi­kor oda ért a szöveg, hogy „nem véd se Isten, se király”, a kórus csak nézett, hogy mond­hat ilyet egy kántor. Na, erre koccintani kellett. Felvetődött, hogy egy-két kilencven körüli hölgyet is meg kellene hívni a társaságba. Úgy döntöttek, hogy a fronton vitézséget szer­zett Honti Pistának és Merczel Miklós órásmesternek, a híres tárogatósnak mindenhogy szólnak, hogy a József-nap ide­jére tervezett újabb találkozón itt a helyük. Felmerült egy pár nyolcvan alatti úriember meg­hívása is' cTtársaságba, de aztán ez elvetésre került, mert az volt a vélemény, hogy „ezek még gyerekek!” SZABÓ ENDRE Kisgazdák fóruma Drégelypalánkon Szövetkezet alapítását fontolgatják a térségben élő gazdálkodók A Drégelypalánk és Hont környéki gazdák kárvallottjai a Duna-Ipoly Nemzeti Park elhúzódó kijelölésé­nek, amely miatt csak az elmúlt év végén került sor ebben a térségben a földkárpótlás lebonyolítására. Jó, ha március végére hozzá juthatunk a tulajdoni lapjainkhoz és ez azt je­lenti, hogy az idei pályázatokról is lemaradtunk, panaszolta a helyiek bajait Tóth László a Drégely­palánkon megtartott Kisgazda fóru­mon. falu lakóin kívül Nógrád távolabbi vidékeiről is érkeztek érdeklődők erre a találkozóra, amelyen előadóként meg­jelent Bemáth Varga Balázs, a Kisgaz­dapárt főtitkára és dr. Mucsi Imre he­lyettes államtitkár. A Budapestről érkezett vendégeket a fórum előtt találkozóra invitálta Dombai Gábor polgármester, akinek társaságában a környék településeinek vezetői ismertették az Ipoly szomszéd­ságában fekvő vidék gondjait, álmait. Az 1700 lakosú Drégelypalánk téesze átalakult, Holdingként működik. A fa­luban hatvan embernek ad munkalehe­tőséget a bogyósokat feldolgozó Dré­gelyvár Kft., amely német tulajdonba került és ugyanennyi dolgozik a Szondi Szerelőipari Szövetkezetben. A kisgaz­dapárt főtitkára ismerkedett a 12 száza­lékos munkanélküliséggel küszködő térség problémáival. A megbeszélésen szóba került, hol lehetne jó értelemben vett lobbyzás az adott települések ne­héz gazdasági helyzetének a javítása céljából. A művelődési házban megtartott kisgazda fórumon telt ház fogadta az előadókat. A megjelenteket, Kiss Ist­ván, a helyi kisgazdák elnöke, a Szondi Szerelőipari Szövetkezet vezető helyet­tese köszöntötte. Azzal a céllal szervez­ték a találkozót, hogy tájékoztassák a megjelenő agrártámogatási lehetősé­gekről az érintett állampolgárokat, a mezőgazdasági vállalkozókat, hogy mi­re megjelenik az írott szövet, fel tudja­nak készülni az eredményes pályáza­tokra. Dr. Mucsi Imre helyettes államtitkár részletes tájékoztatást adott a várható agrártámogatási rendelet lehetőségei­ről. A számtalan egyeztető fórumot megjárt rendelettervezet a közeljövő­ben kap nyilvánosságot és a pályázatok közeli beadási határideje, amely várha­tóan május 31., kényszerítőén meg­gyorsíthatja a tervek elkészítését. A vi­dék számára kért, létfontosságú 413 müliárd forint mezőgazdasági költség- vetés helyett 259 milliárd forint jut a tárcának és ebből az agrártámogatások­ra ebben az évben 138 milliárd forint fordítható. A normatív támogatások kö­zött új, hogy a 300 hektár fölött lévő 17 aranykorona alatti szántók 3000 forint támogatást kapnak hektáronként és ugyanennyit kap a gyep és halastó 300 hektár alatt. Az igénylőlapokat az illeté­kes FM-hivatalhoz kell a határidőre el­juttatni. Támogatják az egy hektárt meghaladó szántóföldi zöldségter­mesztést és a fűszerpaprikát is. A ren­delet számos új elemet tartalmaz az ál­lattenyésztés normatív támogatása te­rületén, azonban pénzszűke miatt el­marad a létszámnövelésre szánt félmil­liárdos keret. A kistermelők is találnak lehetőségeket, amelyek az állattenyész­tés számos területét segítik. Egyik ilyen a nyúl, amely a családok bevételének a kiegészítését is szolgálhatja tenyésznövendékként 2000 forint tá­mogatás igényelhető. Dr. Mucsi Imre szólt az agrárfinan­szírozás támogatásáról, amelyben ki­emelten kezelik a biogazdálkodást. Ket- tőmilliárd forint jut várhatóan a termé­kek beszerzését, értékesítését, szolgál­tatását nyújtó szövetkezésekre. Új sza­bályozás szerint kapnak lehetőséget a fiatal agrárvállalkozók és támogatják a termelői közösségeket, az új típusú szövetkezeteket. Gépárjegyzéki kataló­gus alapján lehet pályázni gépekre. A vízgazdálkodás és szabályozás támoga­tása elsősorban az Alföld vizes területe­it érinti. Támogatják a romló gazdasági helyzetű, csődbe jutott mezőgazdasági vállalkozások kivásárlását. A gazdahitel elsősorban a családi vállalkozások szé­les körének kínál lehetőségeket, mond­ta egyebek között a támogatásokról szólva dr. Mucsi Imre. Bemáth Varga Balázs arra figyelmeztetett, hogy az ag­rártámogatások ügyében a rendelet megjelenése után a falugazdászok ad­hatnak részletes felvilágosítást. A kisgazdapárt főtitkára kijelentet­te, hogy a biztonságos termelés érde­kében szükségessé válik a földterület, a birtoklás és a tulajdonviszonynak a rendezése. Az elmúlt évek során a tu­lajdonos és a földhasználó elbizonyta­lanodott. Ezt a helyzetet az FM-hivat- alok mielőbb rendezik. Az elmúlt ezer év során a legkiszolgáltatottabb réteg volt a földből gazdálkodó paraszti kör. Az európai közösség felé haladva el­kerülhetetlen egy érdekképviseleti rendszer felállítása. Elsősorban az ér­tékesítési lehetőségeket kell támogat­ni. Nógrádban hagyománya van a bo­gyósoknak, ennek értékesítésére le­hetne szövetkezni. Nyugaton a szö­vetkezésben a vagyon nagyságától függ a szavazati jog, a téeszben min­denkinek van egy szavazata. Ezt nyu­gaton nem fogadják el. Várható, hogy ez évben a parlament elé kerül az új szövetkezeti törvény. Az sem fogad­ható el, hogy valaki egy életen keresz­tül gyarapítja a szövetkezet vagyonát és abból semmit sem lát. Erre számos példa akad, mikor a szövetkezeti üz­letrészt alacsony áron felvásárolták a tagoktól, vagy kiárusították az eladó­sodott üzemet és a tagságnak semmi sem maradt. Tudomásul kell venni, ha bent le­szünk az európai közösségben, akkor is kiszolgáltatottak leszünk, mert kicsik vagyunk. Ezért, a jövőt illetően pártál­lástól függetlenül össze kell fogni, mondta Bemáth Varga Balázs a hallga­tóság helyeslésétől kísérve. A kérdések sorában Lukács Ferenc dejtári gazda a kistermelők kiszolgálta­tottságát említette. A pincéjében még 60 mázsa burgonyája van, amit nehéz értékesíteni. Az eddigi mezőgazdasági támogatási lehetőségek számára olya­nok voltak, hogy nesze semmi fogd meg jól. Tegyék szóvá, hogy a kisember is kapjon lehetőséget, kérte a javakora­beli ember. A kisgazdapártra szavazott és az 1600 lakosú Dejtárban alig akad három gazda, aki valamiféle támogatás­hoz jutott, pedig hat éve a Nógrádban járt Gyimóthy Géza is azt ígérte, hogy, ha hatalmon leszünk pajtás, más világ lesz! Ezt a más, jobb világot várják a föld­ből élők. ZacharKázmér Nézsáról kifo­gásolta, hogy a gyümölcstelepítési tá­mogatás nem veszi ketté a tavaszi és őszi telepítést. A részaránytulajdonok kimérését a földhivatalok magas díjazá­sért végzik el. Kovács Magdolna, a Dré­gelyvár Kft. vezetője a bogyósgyü- mölcs-termesztés, értékesítésre való szövetkezés fontosságáról szólt, amely biztonságossá tenné a térségben a ter­mesztést. A cégbe társult lengyelek a helyi önköltség árán hozták be a len­gyel nyersanyagot. Több segítség kelle­ne az itt élők számára, akik az Ipoly Nemzeti Park késedelmes kialakítása miatt lemaradtak az előző évek pályá­zatairól is. Pedig tíz éve ebben a térségben 3000 tonna epret és rengeteg málnát termeltek. Jelenleg is van piaca 100 ton­na bio-málnának, de a biztonságot adó szerződés még álom. Horváth Árpád, « aki a kezdetektől tagja a kisgazdapárt­nak azt panaszolta föl, hogy mikor kap a vidék annyit, mint a bankok kaptak. Ott nincs felelős. A gazdálkodó pedig, ha a termést elviszi a víz, felkötheti ma­gát. Kapjanak az itt élők támogatást, le­hetőséget. A drégelypalánki Tóth Lász­ló számos kérdést vetett fel. Ezek közül az elmúlt év végéig halogatott földkár­pótlás hátrányos helyzetbe hozta az itt élőket. A részarány tulajdonú földeket van-e joguk vissza kérni és kitől kérjék? A közösségnek nincs közös legelője. Ez rendezésre vár! A természetvédelmi te­rületbe került erdő nem eladható és nem örökölhető. A drégelypalánkiak szeretnének va­lamiféle szövetkezetét alakítani és se­gítséget kérnek hozzá, hogy nekik meg­felelő legyen a szövetkezés. A község egy önálló falugazdászt igényelne, aki­nek bőven lenne dolga. A kisgazdapárt főtitkára a kérdésekre adott válaszában figyelmeztetett arra, hogy a választók azoktól kérjék számon a be nem váltott ígéreteket, akikre szavaztak. Számos kérdés hangzott el a drégelypalánki kis­gazda fórumon, amely kora délután még napsütésben kezdődött, de a késői befejezésre már fehérbe borult az Ipoly menti táj. A megjelentek egyet értettek abban, hogy számos értékes információt kap­tak, de a megválaszolatlan kérdések miatt és a közös dolgaik érdekében gyakrabban szükséges találkozniuk. SZ. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom