Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-19-20 / 42. szám

10. oldal - Nógrád Megye! Hírlap' SPOTTŰKÖR 2000. Február 19., szombat Napi ezerhétszáz fekvőtámasz hobbiból A karhajlítgatás csak része Simon Ernő egészséges életmódjának Tessék, szabad uzánozni Simon Ernőt FOTÓ: GÓCS ÉVA Csúcsot döntött a közelmúltban Magyarország egyetlen fek- vőtámaszbajnoka, egy veszprémi fiatalember. Ellenfél híján csak az eddigi rekordját győzte le. Mindössze tizenkilenc­szer nyomta ki magát, de speciális módon, a kézfején tá­maszkodva, a váltások alatt elemelkedve a földtől. Az ízüle­teket erősen megviselő módszert harcművészektől leste el, akik nála kevesebbre képesek ebből a gyakorlatból. A hagyo­mányos fekvőtámaszoktól sem jön zavarba, ilyenekből álta­lában hatszázzal kezdi a napot. Tiszteletre méltó teljesít­mény, ám van egy férfi Salgótarjánban, aki ennél jóval töb­bet, naponta és 50 perc alatt 1700-1800-at szokott csinálni. Igaz ő nem versenyzési szándékkal, csak a maga szórakozá­sára és fizikuma karbantartására teszi. Hogyan képes valaki ötvenes évei elején ilyen teljesítményre, mi motiválja, miért csinálja ezt az irdatlan mennyiségű erőgyakorlatot? - ezt próbáltuk megtudni a rendkívül szűkszavú „karha- jlítóművésztől”, Simon Ernőtől.- Úgy tudom, a hatvanas évek végétől tíz-tizenkét éven át jó pár atléükai számban értél el megyei szinten kiváló eredményeket. Honnan a fekvőtámaszok iránti vonzalom? - tettem fel az első kérdést.- Aktív sportoló koromban eszembe sem jutott, hogy az edzésmunka megkövetelte mennyiségen kívül akár csak eggyel is többet csináljak. Miu­tán a versenysporttal felhagy­tam, természetjárással és hosz- szútávfutással tartottam karban a kondíciómat. Megkönnyltte a fárasztó és monoton hobbim le­küzdését, hogy a feleségem gyakran elkísért, pedig olykor Kisterenyéig is elfutottam. A hosszú hegyi gyalogtúráktól még a majd' térdig érő hó sem tántorított el minket. Ám 1986­ban autóbalesetet szenvedtem, a futással fel kellett hagynom. Ekkor lépet be egy hirtelen tá­madt ötlettel a fekvőtámasz, és a túrázással együtt máig fontos szerepet tölt be mindennapja­imban.- Hány „tolódzkodással” kez­dődött a napi adagod, mennyi­nél tartassz mostanában, meny­nyi az egyéni csúcsod, milyen módszert használsz?- Úgy 700-800-zal kezdtem, és egy év alatt jutottam el a mosta­nában is mindennapi penzu­momhoz, az 1800-hoz. Munka után, délután négy óra körül fo­gok hozzá, és mintegy 50 percig tart. Percenként 36-ot csinálok, a sorozatok között 20-25 másod­perces szünetekkel. Egyszer a lá­nyaim unszolására nekiálltam, hogy kipróbáljam, 1 óra alatt hányra vagyok képes. Hangos számolásuk és biztatásuk mel­lett 2036-ig sikerült eljutnom. Egyébként nem érdekelnek a csúcsok, a rekordok, csak a saját erőállapotomra „belőtt” mennyi­séget csinálom, amelybe még nem szakadok bele, és amely vé­leményem szerint céljaimnak, edzettségi állapotomnak maxi­málisan megfelel. A módszerem pedig nem az említett magyar bajnok ízületrongáló stílusa, én tenyéren vagy ökölbe szorított kézzel csinálom a kinyomáso­kat. Az utóbbi miatt a kézfejem tele van bőrkeményedéssel, de ez az egy „szakmai ártalom” ki­bírható.- Ezek azén csak puhulnak egy kicsit az ugyancsak minden­napos szaunázások alatt, ame­lyek ugyancsak elmaradhatatlan részei a sportos és egészséges élet­vitelednek. Tudom, szűk környe­zeteden kívül nem nagyon tudja senki, hogy mivel töltőd a dél­utánjaidat, és nehezen álltái rá erre a beszélgetésre is, a versen­gés szelleme meg - mint mond­tad - távol áll tőled. Azért ben­nem csak ott bujkál a kisördög: ha Salgótarjánban szerveznének egy versenyt, elindulnál rajta?- Távol áll tőlem mindenféle önmutogatás, de azért kérdésed­del beleültetted a bogarat a fü­lembe. Úgy gondolom, bármikor rászánnám magam a megméret­tetésre. ________________________________________(SATU) Hírek innen-onhan A Palóc Karate Szövetség ma reg­gel 9 órától a salgótarjáni Gagarin Általános Iskolában tartja köz­gyűlését. Ezt követően elméleti továbbképzést rendeznek a szö­vetség edzőinek. A képzés témá­ja: felkészítési módszerek - katában és kumitében - a karate­versenyekre. Előadó: Baranyi Sándor 4 dános mester. A délutá­ni programban módszertani edzés szerepel. * * * A nagy hó miatt elmarad a szom­batra tervezett Balassagyarmati SE-Nógrád Volán-Dés labda-rú­gómérkőzés. Az Ipoly-parti város NB Ill-as együttese ma 13 órától Veresegyházán a Pest megyei I. osztály élmezőnyéhez tartozó gárda ellen játszik. * * * Újabb két nógrádi labdarúgó­szakember tett eleget az UEFA- rendszerű edzőképzés B- licences követelményeinek. A Gödöllőn megtartott egy hóna­pos intenzív előadások után Sisa Tibor, a Balassagyarmati SE- Nógrád Volán szakedzője és Bah János, a Palotás utánpótlás-csa­patainak edzője kapta meg az oklevelet. Ez azt jelenti, hogy szűkebb pátriánkban négyre nőtt a B-licencesek tábora, hiszen - miként arról már beszámoltunk- Simon Attila, a Salgó Öblös- Faipar SC edzője és Répás Béla, a Salgó Öblös-Faipar utánpótlás­szakedzője tavaly végezte el a tanfolyamot. A gödöllői foglalko­zásokat dr. Mezey György, az edzőképzés meghonosítója, Both József és Tajti József tartotta. * * * A Zöld Út Természetjárók Egye­sülete vasárnap nyílt túrát szer­vez Salgótarján környékére. A tervezett útvonal: Zagyvapálfal- va - Dióhegy - Sóstó tető - Vizs­lás - suvadás - Somlya - Somlyóbánya. Találkozás reggel 8 óráig a Centrum Áruház előtt. Túravezető: Miheller Tibor. ■ Mátraverebélyi modellezők dicsérete Tizenkét versenyen tizenegy dobogós helyezést szereztek A múlt évben is remek sikereket ért el az 1938-ban alapított mátraverebélyi repülőmodellező klub. A részletekről Ludányi István, a klub korábban 23 évig volt vezetője, jelenleg is veze­tőségi tagja, egyben versenyzője levélben tájékoztatta sportro­vatunkat. A mátraverebélyi modelle­zők az önkormányzati válasz­tás miatt a szokásosnál később, a napokban tartották hagyomá­nyos évzáró-évnyitó közgyűlé­süket. A klubtagság kétharma­da tudott az eseményre elmen­ni, amelyet a nemrégiben meg­választott Nagy Attila polgár- mester is megtisztelte jelenlé­tével. Vernyik László klubvezető értékelte a múlt. évi eredmé­nyeket. Érthető büszkeséggel sorolta: az önkormányzattól kapott 30 ezer forintos támoga­tásból csodával határos módon 12 versenyen álltak rajthoz há­rom korcsoportban, ebből két­szer megyén belül, s 11 (!) alka­lommal dobogós helyezést ér­tek el a jól felkészült verseny­zők. A klub kollektívája három ezüstéremre a legbüszkébb. Az ifjúsági kisvitorlázó kategóriá­ban a 16 éves Jakubovics Ta­más másodikként zárt az or­szágos bajnokságon. Ugyan­csak a második helyen végzett az ob-n ifjúsági nagyvitorlázó kategóriában a 18 éves ifjú Ker­tes István. Levélírónk, az 54 éves Ludányi István pedig H-1100-as kategóriában érde­melt ki ezüstérmet a jubileumi emlékversenyen. A klub legsi­keresebb sportolójának ifjú Kertes István bizonyult 1999- ben, aki egész évben válogatott kerettaghoz méltóan verseny­zett. Összesen nyolc erőpróbán indult, s ötször állhatott fel a győzelmi dobogó valamelyik fokára. íme, a fiatalember dicső séglistája: aranyérem Hortobágy Kupa és Csizmarik Ferenc pont szerző versenyen: ezüstérem a'Világku­pa-fordulónak szá mító Szlovákia Ku­pán és az országos bajnokságon, bronzérem a Puszta Kupán (Világkupa­forduló), ne­gyedik helye­zés a Herend Ku pán (pontszerző ver seny), ötödik helyezés a Vörös Jenő-emlékver- seny (Világkupa-forduló) és az id. Árva János pontszerző emlékversenyen. Mindezek alapján az ifjúsági versenyző megnyerte a juniorok hazai ranglista-pontversenyét. Ezt követően Ludányi István a Magyar Modellező Szövetség országos küldöttértekezletén elhangzottakról tájékoztatta a hallgatóságot, s kiemelte az utánpótlás-nevelés fontosságát és teendőit. A hosszúra nyúlt gyűlésen Nagy Attila polgármester is gratulált a klub tavalyi kiváló eredményeihez, s segítséget ígért a gondok megoldásához. Levele végén Ludányi István annak a meglepetésének és örömének adott hangot, ame­lyet a megyei sportigazgatóság­tól kapott ered­ményességi jutalom szerzett a klub v e ­ze- tésé- nek, s közössé­gük nevé­ben köszöne­tét fejezte ki az anyagi segítsé­gért. Mint írta, a bizalom nagy­szerű dolog, s ezt a mátravere­bélyi repülőmodellezők bizto­san meghálálják. _______________________________________(KOLAJ) ± Egyidős a Stécével a csapat egykori csatára . Akiről már régen hallottunk - Szabó III. Albin A Salgótarjáni BTC labdarúgócsapata 1920. május 13-án - más adatok szerint június 1-jén - alakult meg. Salgóbányán ugyanez év augusztus 22-én látta meg a napvilágot az egykori Sté,cé játékos, Szabó III. Albin, aki az első csapatbanjcenferként, illetve egy alkalommal védőként játszott. A fekete­fehér mezes együttesben 1946-1950 között 88 alkalommal lé­pett pályára és 38 gólt szedett. A Hungária Részvénytársa­ságnál (ma: ÉMÁSZ Rt.) 1946-tól dolgozott tisztviselőként, munkaügyi osztályvezető és személyzeti vezető volt. Nyugdí­jasként, 1981-től 1999 elejéig részmunkaidőben tovább dolgo­zott a cégnél. Az egykori gólvá^rá 80. évében is jó egészség­nek örvend, bár a játékoskorában szerzett térdsérülését a mai napig is érzi. ( r- Munkáscsaládból szárma­zom - kezdte Szabó III. Albin. - Egy öcsém volt, Elemér, aki tra­gikus hirtelenséggel, fiatalon el­hunyt. Nagyon jó futballista volt, Salgóbánya, a Salgótarjáni SE és a MATEOSZ csapatában játszott, s többek között Grosics Gyulának volt a csapattársa. Több alkalommal fociztam az öcsém ellen. Gyermekkoromtól imádom a futballt. Salgóbányán, a Vizslási úti csapatban kezdtem játszani. Érdekességként meg­említem, hogy a kapusunk a tó- váló színművész, Zenthe Ferenc volt. Szabó Albint a polgári iskola elvégzése után, 1936-ban igazol­ta le a Salgóbánya együttese, amely akkor a kerületi bajnok­ságban szerepelt. Többek között olyan csapatok voltak a csoport­ban, mint az Ózd, a Miskolc és a Diósgyőr. Két évet játszott Salgóbányán, ezt követően a Salgótarjáni SE-hez (SSE) iga­zolt, amely az NB U-ben szere­pelt.- Itt is nagy csatákat vívtunk, különösen az Ungvár és a Kassa elleni derbikre emlékszem szí­vesen. Közben Salgótarjánban katonáskodtam, majd a háború utolsó évében amerikai hadifo­goly lettem Németországban. Innét 1945 végén tértem haza. Még ez év decemberében a Seséből az SBTC-be igazoltam. Az NB 1-ben 1946. február 17-én, a Széged ellen, hazai pá­lyán játszottam az első mérkő­zésemet. A 2-2-re végződött mérkőzésen góllal mutatkoztam be. Az összeállítás a következő volt: Heves - Blaskovics (Budai), Bányik - Szabó I., Kiss Gy., Bog­nár - Kanyó, Hámori, Szabó III. A., Laczkó, Puskás K. A Tomecskó József által diri­gált SBTC1946 tavaszán 15 pon­tot gyűjtött össze (ősszel mind­össze nyolcat), mégis kiesett. Mindössze két pont hiányzott a bentmaradáshoz. Az SBTC tör­ténetében második alkalommal vett búcsút az élvonaltól. Az NB II. Középcsoportjában szereplő fekete-fehér együttest Veiled Ist­ván és Horváth Pál irányította az 1946-1947-es bajnokságban, s egy év,után visszajutott az élvo­nalba.- A másodosztályban játszot­tam volt csapataim ellen. A Sal­gótarjáni SE ellen hazai pályán 3-3 lett, míg idegenben 3-1-re kikaptunk. Ekkor még az öcsém is az ellenfél csapatában ját­szott, aki a győztes mérkőzésen két gólt szerzett ellenünk. (E? után az NB I-ben is játszott a testvére ellen, aki akkor már a MATEOSZ csapatát erősítette - szerk.) A Salgóbányát otthon 2-0-ra, majd idegenben 18-0-ra győztük le. Igaz, az utóbbi mér­kőzést újra kellett játszani, ahol 9-0-ra nyertünk, de végül is fel­lebbezés után az első ered­ményt igazolták jóvá. Itt emlí­Az egykori gólvágó 80 évesen is jó egészségnek örvend a tem meg, hogy az Érdi MÁV el­len 24-1-re nyertünk hazai pá­lyán. Igaz ugyan, hogy végül is ez nem számított bele a bajnok­ságba, mert az Érdet kizárták. Az 1947-1948-as bajnoki évadban Túrán István vezetésé­vel a 9., 1948-1949-ben Móré Já­nossal a 11., 1949-1950-ben Kompóti-Kléber Gáborral a 10. helyen végzett a fekete-fehér gárda az NB I-ben, s ekkor ját­szotta utolsó bajnoki évadját Szabó III Albin.- Pályafutásom alatt többször bajlódtam sérüléssel - mondta az alacsony, madárcsontú em­ber. - A combomban izomrost- szakadásom volt, így harminc­évesen, 1950-ben kénytelen vol­tam befejezni az aktív labdarú­gást. Valamennyi mérkőzésem­re szívesen emlékszem vissza. Közülük hármat emelnék tó. Az első: 1939 nyarán meghívtak a Magyar Munkás ifi válogatottba, s a nagyválogatott olaszok elleni mérkőzése előtt, az Üllői úton a Bécs hasonló korú csapata ellen játszottunk. Nagyon jól ment a foci, gólokkal járultam hozzá a győzelemhez. A mérkőzés vé­gén, amikor mentünk le a pályá­ról a nagyok közül dr. Sárosi György szeretettel összeborzolta a hajam és megjegyezte: Na­gyon ügyesen játszottál gyerek. Ez számomra olyan örömet oko­zott, hogy egy hétig nem mos­tam hajat. A másik nagy élmé­nyem 1947. október 26-hoz fű­ződik, amikor is idegenben 1-0- ra nyertünk a Szombathelyi Ha­ladás ellen, s én szereltem a mindent rldnntő-találalot. Végül a harmadik mérkőzés, amelyet soha nem felejtek el: pályafutá­som során egyszer, 1950 tava­szán védő voltam a hírneves Honvéd ellen. Puskás Ferencet kellett fognom. Azt ígérték ne­kem, hogy 500 forintot kapok, ha „Öcsi” nem rúg gólt. Rólam nem is rúgott gólt, de szabályta­lankodtak ellene, és ő a szabad­rúgást belőtte, így elúszott a pénzem. Játékostársaimmal mindig jó volt a viszonyom. Hogy csak néhány nevet említ­sek közülük: Salgóbányáról Kalakovszki József, a Salgótarjá­ni . SE-ből Misecska (Mester) Sándor, míg az SBTC-ből Many asz (Marosi) Sándor, Oláh I. Géza, Debreczeni István, Kiss Gyula és Laczkó Sándorral vol­tam jó baráti kapcsolatban. De sorolhatnám tovább a neveket... Sportpályafutása befejezése után semmilyen funkciót nem töltött be egyik egyesületénél sem Szabó III. Albin. Ám ma is drukkol az SBTC és az St. Acél (SSE) csapatának, bár bajnoki mérkőzésekre már jó egy éve nem jár tó. Sajnálja mindkét volt csapatát, hogy nem a rangjuk­hoz méltó osztályban szerepel­nek.- A feleségemmel, Györgyivel ötvenedik éve élünk jó házas­ságban. Egy férjezett leánygyer­mekünk van, és egy leányuno­kánk (Judit). Budapesten élnek rendezett családi körülmények között. Mindig nagy boldogság­gal tölt el bennünket, ha meglá­togatnak minket a salgótarjáni lakásunkban. BALOGH TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom