Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-11 / 35. szám

2. OLDAL MEGYEI K Ö R K É P 2000. Február 11., péntek II Egy falu, egy nap, egy lap - Kishartyán barlangot homokkőbe vájták, s évszázadokon keresztül nyúj­tott menedéket a helybeliek­nek ellenséges támadás ese­tén. A mintegy 300 méter hosszú homokkőfalon ritka sziklai növénytársulások te­nyésznek. F. Z. Múltidéző Középkori település. 1548-ban már mint elnéptelenedett falut vették nyilvántartásba. A száj- hagyomány szerint a régi köz­ség a mai, torony nélküli temp­lom alatt volt. 1715-ben és 1720-ban egyaránt öt háztatás szerepelt az adóösszeírások­ban. A községhez tartozó Kő­kút pusztán álló kúriát báró Podmaniczky Mihály építtette. Természetvédelmi oltalom alatt áll a 13 hektáros Kőlyuk­oldal, ami 30-50 méter magas, csaknem függőleges sziklafal; a templomdomb déli oldalán vezető földúton közelíthető meg. A három helyiségből álló Mindenekelőtt a gyerekek! Épp a farsangi mulatozásra készülnek az óvodások. Találgatják, ki, milyen jelmezbe bújjék, ha eljő a nagy nap. Mert esemény lesz az a javából, nem csak a kicsiknek jelentős, de majd mindenkinek Hartyánban, hiszen az övékéhez hasonló kis településeken a gyerekek sok szálon kötik össze az emberekét. A kishartyániakra régebben is jellemző volt a gyermekköz­pontúság, az itteniek majd tel­jes egészében maguk építették fel az óvodát gyerekeiknek. A mostani faluvezetés hozzáál­lása sem marad a régieké mö­gött, számukra is elsődlegesek a kicsik érdekei. Erre való te­kintettel kapott például gázfű­tést az elsők között az intéz­mény. Mondják is az óvónők ­Várszegi Tiborné vezető és kollégája Lehoczki Bernadett - ennek köszönhető, hogy csak nagyon kevés gyerek beteges­kedett ezen a télen, szemben a korábbiakkal, amikor olykor a huszonötből tizennyolc-húsz is hiányzót jelentett egyszerre. Persze ehhez az is kellett, hogy a kicsik otthonaiban is egyenletes hőmérséklet ural­kodjék, de vélhetően az is sze­repet játszik abban, hogy a gyerekek egészségesebbek, hogy az óvónők olyan pedagó­giai programot állítottak ösz- sze, amellyel nem csak a ki­csik szellemi gyarapodását, hanem fizikai erőnlétét is fon­tosnak ítéli. Gyakorta tűnik fel a gyerek- csapat a falu utcáin, látnivaló akad bőven, hogy a település természeti adottságai kedvező­ek a barangolásokhoz. Mind­emellett már egészen apró kor­ban megismerkedhetnek a kéz­művesség rejtelmeivel, szívesen barkácsolgatnak. Ennek látható jelei az intézmény díszítőele­meivé lépnek elő, hangulato­sabbá téve az amúgy is tetsze­tős környezetet, amelyben el­sődlegességet élveznek a termé­szetes anyagok. Már csak a sza­badtéri játékok hagynak kíván­nivalót e tekintetben, amelyeket idén szeretnének lecserélni, hogy helyükbe fából készültek kerüljenek. Ez persze csak pá­lyázat útján képzelhető el, de hát pályamunkák készítésében az itteni vezetés is nagy gyakor­latra tett már szert. Sikerült is ily módon fejleszeni a könyvtá­rukat, médiatárukat, s pályáza­ton nyert pénzből vásárolhattak videokészüléket, könyvállványt a gyerekeknek szóló meseköny­vek tucatjai elhelyezésére. Asztalitenisz-nagyhatalom a kisközség Csapatban szinte verhetetlenek - ígéretes tehetségek Kishartyán valóságos birodalom, legalábbis ami az asztali- teniszt illeti. S nem csak sikeres sportcsapata miatt, hanem mert olyasmivel is dicsekedhet, amivel rajtuk kívül vélhető­en egyik település sem. Olykor különös hangok hal­latszanak a falu közepén álló művelődési házból. A helyiek tudják, ilyenkor edzést tarta­nak az asztaliteniszezők, akik­re büszke a falu apraja-nagyja. A helyiek háromfős válogatott­ja a megyei bajnokságok előke­lő helyezettje időről időre. Nem is csoda, hogy érlelődik az utánpótlás is, a sport iránt ér­deklődő fiatalok körében hat ígéretes játékost tartanak nyil­ván. S akkor itt tapasztalható még az a kuriózum is, amiről meg már játékvezetői szinten lehet beszélni. Nógrád megyében mindösz- sze három nemzetközi A kate­góriás játékvezető van az aszta­litenisz terén, akik mindegyike kishartyáni illetőségű. Juhász Imre, Babjákné Juhász Katalin és Varga Oszkár, a polgármes­ter, aki emellett a megyei aszta­litenisz-szövetség főtitkára is, Juhász úr pedig az elnöke. S a névazonosság kapcsán az is nyilvánvaló, hogy a játék iránti érdeklődés azért is nőhet a fa­luban, mivel a családtagok is átörökíthetik azt, mint Juhász­ék esetében is. Tesz-vesz Ház - A hétköz­napi cselekvések otthona A negyvenöt tagú polgárőr­ség, amelynek parancsno­kául a tavalyi alakuláskor Ferencz Rudolfot választot­ták, a településen élők köz­biztonságáért ténykedik. Az ugyancsak múlt évben felál­ló faluvédő és -szépítő egye­sület - amelynek a vezetője Juhász Ervin - a falukép, a lakókörnyezet szebbé téte­léért fáradozik, s van akkor még az alapítvány, amely azért szerveződött, hogy a településen élők közérzetét javítsa. A Kishartyán Közsé­gért Közalapítvány - amely­nek alapítója a helyi önkor­mányzat -még csak idén lesz hároméves, eddigi ered­ményei azonban nagykorú- síthatnák.- Azt mondják, ha egy falunak nincs iskolája, kihalttá válik az a falu. Az önök példája nem iga­zolja ezt, sokan azt gyanítják, eb­ben a helyi civil szerveződések­nek igen nagy szerepe van, s el­sősorban az alapítványnak, amely megalakulásakor, egye­bek mellett egy amolyan nyitott házról is álmodozott az itt élők érdekében. Sikerrel járt a terv? - szól a kérdés Gyetvainé Szorcsik Angélának, az alapítvány kura­tóriuma elnökének.- Valóban kezdettől foglalkoz­tatott bennünket egy nyitott kö­zösségi ház létrehozása. Ma már működőképes, mi Tesz-vesz Ház-nak nevezzük. Az önkor­mányzat a község központjában biztosította ennek a helyet, s gondoskodik a fenntartásával já­ró kiadásokról. Sőt, nem csak a kialakításában, a működési kö­rülmények javításában is hatha­tós segítséget kaptunk tőle. A Tesz-vesz Ház, a község köz­pontjában lévő épület tetőteré­ben, a könyvtár tőszomszédsá­gában kapott helyet. Itt került el­helyezésre az a három számító­gép is, amelyek közül kettőhöz úgy jutottak, hogy a Népjóléti Minisztériumtól kapott összeg­hez pótolt az önkormányzat, amelytől szintén kaptak egy gé­pet. Internet-vonalat, szkennert, nyomtatót és a harmadik számí­tógépet pedig a Soros Alapít­ványtól kapott 250 ezer forintos támogatásból vásárolhatták meg.- A ház szolgáltatásai iránt ér­deklődik a lakosság, ezt az eddi­gi tapasztalatok is bizonyítják - mondja Gyetvainé. - Terveink között szerepel, hogy lehetősé­geinkhez mérten segítséget ad­junk akár a tanuláshoz, akár a munkához vagy bármilyen la­kossági ügyintézéshez. Mind­emellett az önszerveződő kiskö­zösségeknek - színjátszókor, ha­gyományőrzők - is lesz helye ná­lunk, de szakkörök, tanfolyamok indításával is szolgáljuk a lakos­ságot. A Tesz-vesz Ház szolgáltatá­saival, egyszer majd elérheti az alapítvány, hogy a hétköznapi cselekvések otthonává, de meg alkotóműhellyé is váljon a köz- zöségi tér. Már amennyiben a ház folyamatosan működhet. Az alapítvány ugyanis nincs abban a helyzetben, hogy az „üzemelte­tés” anyagi fedezetét biztosítsa, ahhoz a szolgáltatásokat igénybe vevők támogatása is elkelne, az önkormányzati mellé. Akkor ta­lán elképzelhető, hogy még szé­lesedhet is a szolgáltatások kö­re, mindenki hasznára. Az oldalt írta: Jakubovics Katalin Ahol gazdasági szemléletű a faluvezetés Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér - szól az önkor­mányzat szlogenje. Ezt persze csakis arra vonatkoztathat­ják, hogy az olyan, általuk hivalkodónak tartott dolgokra nem költöttek egy fillért sem, mint mondjuk a polgármes­teri hivatal berendezése, vagy épp egy szolgálati autó fenntartása. Az azonban nem hihető, hogy az ezeken való spórolásból tellett volna olyan hosszan nyújtózniuk, mint az tapasztalható, mert ahhoz azért több is kellett. Például olyan gazdasági szemlélet, mint amilyen az itteni önkor­mányzatra jellemző. Ha van is, csak nagyon kevés az olyan település megyei, de meglehet, még országos szinten is, ahol teljes körben kiépülhetett az infrastruktúra. Kishartyánban, a mindössze hatszázharminckét lakosú fa­luban ez megtörtént, mégpedig hitelfelvételek nélkül. Amúgy meg az ésszerű taka­rékoskodás nagyon is jellemző a helyi önkormányzatra, ez Varga Oszkár polgármester szavaiból is kiderült, amikor a hogyan továbbról kérdeztük. Mert az ember azt képzelné, amikor egy településen élők olyan feltételek között élhetnek, mint náluk, hogy víz, gáz, telefon meg szennyvízcsatorna könnyíti az életet, s hepehupás, poros, sá­ros utak sem bosszantják a köz­lekedőket, akkor már nem sok teendő akad. Holott feladat, azért akad még bőven, ha nem is olyan nagy értékű beruházá­sok vannak napirenden, mint idáig. Ám ezek is éppoly fonto­sak ahhoz, hogy az itt élők jól és még jobban érezzék magukat a falujukban.- Falufejlesztés csak ésszerű gazdálkodással lehetséges, meg persze úgy, hogy a közösség pénzével az ember jobban sáfár­kodjék, mint a sajátjával - mondja Varga Oszkár, hozzáté­ve, hogy munkájában ez alapve­tő szempont. Erre csak egyetlen példa áll­jon itt. Az önkormányzat évente 1 millió forint körül adott ki köz- világításra. A tavalyi korszerűsí­tés - energiatakarékos lámpates­tekre cseréltették a régieket - eredményeként évi 570 ezer fo­rint megtakarítást könyvelhet­nek el. Meg persze, hogy az ön- kormányzat képes legyen rang­sorolni, úgy, hogy a legfonto­sabbnak ítélt teendőé legyen az elsőbbség. így aztán érthető, hogy náluk nem a szerencsének tulajdonítható, hogy tavaly nem került víz alá a falu, mivel a Mé­nes-patak medréből három éve kitisztították azt a 30-40 centi- méteres iszapréteget, miáltal sok család mentesült a másutt nagy gondokkal járó bajoktól. Kármegelőzési munka volt a Pe­tőfi úti vízelvezetés megoldása is, ami kevés híján 1 millióba ke­rült, ugyanakkor, amikor arra, hogy a Rákóczi útiak is járdán közlekedhessenek, 2 millió fo­rintot adtak ki, más utcában pe­dig támfalat építettek, nehogy megcsússzon a rézsű.- Vízlevezetési munkálatokat idén is tervezünk - tudatja a pol­gármester -, a ságújfalui határtól történő patakmeder kikövezésé­vel kiteljesedhetne a belvíz elleni védekezés. Ennek a nyolcszáz méteres szakasznak a rendbeté­tele azonban csak pályázati pénzből valósulhatna meg, ami­nek elnyerésében reményke­dünk. Idei feladat ü polgármeste­ri hivatal és egyik alapítványunk székhelyének a fűtéskorszerűsí­tése is, amire tavaly már nem volt fedezet, mert ezeknél fonto­sabbnak ítéltük az óvodások helyzetét javítani. Arra sem sok példa akad fal- vainkban, hogy kivilágított foci­pálya lenne, hát még, hogy kor­csolyapálya, mint itt. Vagy, hogy a temetőkert előtt aszfalto­zott parkoló álljon, amit itt, mindössze háromszázezer fo­rintból építettek ki, úgy, hogy nem vállalkozókat bíztak meg a munkával, hanem közmunká­sok foglalkoztatásával oldottak meg, mint annyi mást is. Az ön- kormányzat jelenleg ott tart, hogy olyan dolgok megvalósítá­sában gondolkodik, amiktől az itteniek jobban érezhetik magu­kat, otthonosabbnak a környe­zetüket is. Amolyan szépítő munkákra gondolnak, amelyek tűnhetnek aprónak, de nagyon is fontosak a lakosságnak, rá­adásul a falukép a mostaninál is tetszetősebb lehet általuk. Mindebben persze a civil szer­veződések is szerepet vállalnak, amiből három is működik jelen­leg, s akiknek munkáját nem győzi dicsérni a polgármester. Azok tagjai pedig az önkor­mányzatot, amely tehetségéhez mérten mindegyiket támogatja, s nem is csak eszmei szinten. A gyermeknevelés Kishartyánban a tevékenységekre épül Varga Oszkár polgármester

Next

/
Oldalképek
Tartalom