Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-28 / 23. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2000. január 28. péntek _______________ 9. oldal A mál néni istentelen cselekedete M egváltozott Amál néni. Ez nem is kifejezés a történtekre. Sokkal inkább illik rá, hogy kifordult önmagából. Ezt mondják a szomszédok, az ismerősök, a barátok pedig esküvel is hajlandók bizonyítani. Miközben a falubeliekben dúl a kíváncsisággal vegyes döbbenet, Amál néni ebből nem hajlandó semmit észrevenni. Pedig a jelenlétében összekacsintanak az emberek, mutogatnak a háta mögött, félhangos megjegyzéseket tesznek rá. Őt semmi sem érdekli. Az sem hozta ki a sodrából amikor legkedvesebb barátnője, Pötyi néni korholó szavak özönét zúdította rá. Azért, mert teljesen érzéketlenné vált a külvilág iránt. Fel sem fogja, hogy ezzel a változással teljesen kibillentette a falu nyugalmát. Felfordította a megszokott rendet. Ugyan miben változtam meg, Pötyi? - kérdezte Amál néni nagy nyugalommal, ami barátnőjét még csak jobban ingerelte. Először elsápadt, majd elvörösödött, de mire szóra nyithatta volna a száját, Amál néni folytatta. Mi bajotok velem? Ugyanolyan vagyok, mint voltam. Egy évvel idősebb, mint tavaly. S ha az Úr is engedi, rövidesen ingyen utazhatok a tömegközlekedési járműveken. Bár ki tudja, érdemes-e ebben a felfordult, gyűlölködő világban utazni? Közbejön egy sztrájk, s akkor mi lesz velem, ha éppen az ország másik végében leszek? Leszel te a faluvégi domb másik oldalán, nem az ország túlsó végén! - csattant vissza Pötyi néni, s levegőt sem véve folytatta, nehogy Amál néni szóhoz jusson. Szégyelld magad! Cserbenhagytad a Lötye tagságát. Mióta megköszörültetted azt a két késedet, álmodozol. Napok óta be se nézel az összejövetelekre. Ha tudnád, hogy mennyi érdekes dologról beszélünk, tervezgetünk, eszünk, iszunk, meg táncolunk. Mi lett veled? Teljesen megszédített az a pasas? De hiszen már majdnem hatvanöt éves vagy! Mit akarsz te már egy hatvan sincs agglegénnyel? Szegény urad forog a sírjában, s még a szemét is eltakarja, amikor a felhők közül lepillant rád. Istentelenség, amit teszel! Amál néni türelme sem végtelen, de erre sem zökkent ki a hangulatából. Maga sem értette miért, azután hirtelen elmosolyodott. Sőt felnevetett akárcsak valamikor, amikor még copfos lánykaként cicázott a falubeli legényekkel, akik majd megőrültek érte, hogy a természet virágos ágyára fektetve simogathassák végig. Azonban ez csak egyiküknek sikerült, de annyira, hogy attól a perctől kezdve az ásó-kapáig nem is tágítottak egymás mellől. Bolond vagy te, Pötyi! - szögezte le - Megyek, mert bezár az üzlet - Hátat fordított barátnőjének, sietett az áfész-boltba. Pötyi néni csak állt, mint akit a közelből érintett meg a villám. S addig mozdulni sem tudott, amíg a nagy feszültséget le nem vezette belőle az édes anyaföld. Akkor szétnézett, s mikor észrevette, hogy három kapu mögül is kandi tekintetek és tágra nyitott fülek pásztázták az imént lezajlott szócsatát, megrántotta a vállát, s elviharzott a Lötye helyiségébe. Erről a közintézményről tudni kell, hogy egyedüli civil szervezete volt a falunak. A Lelkes öreg tyúkok egyesülete, amit a világ dolgä iránt érdeklődő nyugdíjas hölgyek alapítottak. Egyébként a településen az égvilágon semmi sem volt. Néhány száz lakos, talán még száz ház sem, közintézmény meg egy se. Elment már innen az elöljáróság, az iskola, orvosuk meg sosem volt. Az üresen tátongó imaházba is félévente jár át a üszteletes. Olyan félreeső helyen telepedtek meg a maiak ősei, hogy ide még a madár is csak betévedt. Fiatalt is csak jeles napokon láttak, akkor ha valamelyik nagyszülőt látogatta meg, hátha van még valami vinnivaló az ősi portáról. így azután az évek során amolyan nyugdíjasfalu lett Boldog- falvából. Ezen a falunéven is röhög mindenki, aki ismeri az ittenieket. Csak egy ember vette ezt komolyan, az a nyolcvanéves kántortanító, aki azért halt meg itt, mert ide járt kutatni honnan származik a neve a falunak. Pötyi néni majdnem berúgta mérgében az egykori kasznári lakás egyetlen felújított helyiségének ajtaját, mire a bent ücsörgő, pusmogó barátnők majd leestek az ülőkékről. Na, lányok, Amálnak annyi! - mondta kígyósziszegéssel a hangjában. Rajta már nem segíthetünk. Teljesen a bűvkörébe került annak a gazembernek. Amálka akkor elmegy Tivadarral? - szólt közbe Lucika, s megszólalási zavarát ruhájának simogatásával leplezte. Pötyi néni nem válaszolt. Elfogyott a lélegzete s lehuppant egy szabad ülőkére. Mindenki mélyen hallgatott. A nagy csöndben hallani lehetett az öreg falakban dáridózó egerek zaját. A Lötye tagjai azon töprengtek, hogy mi zavarhatta meg Amál néni fejét. Igaz, világéletében szeretett olvasni, érdekelték olyan dolgok is, amikre ők oda sem figyeltek. Amikor még csapatostól jártak a hegy alatti közeli lőszergyárba, mindig Amál tartotta őket szóval. Mikor megszűnt a munka a szomszéd falu téeszében túrták a földet. Közülük hárman ha túljutottak a megyehatáron, de Amál járt külföldön is. Bekerült egyszer egy szövetkezeti delegációba, amelyik a távoli kolhozok élenjáró termelési módszereit tanulmányozta. Igaz, véletlenül történt a dolog, mert a tanácselnök lánya az indulás előtt megbetegedett, a felesége meg már benne volt a csoportban. Végül is elszaladtak az évek, s ők tízen itt maradtak. Itt vannak még, s jól tudják, hogy innen már nincs tovább. S akkor most jön ez a Tivadar és beleszól az életükbe! Nem Tivadar a hibás, hanem Amál - szólalt meg Terus néni, a Lötye létrehozója és korelnöke. Megpezsdült benne a vér, azannyát! - vágott közbe Lidiké, aki közel a hatvanhoz, szívesen megnézte a piros jelzésű televíziós filmeket. Már majdnem vészbírósággá alakult ^át a tagság, amikor megérkezett Jolán néni. Ő is túl volt már a hatvan éven, de ötvennek sem látszott. Ő sosem hangoskodott, s minden szót megfontolt mielőtt kiejtette volna. Jolán nénit értelmiséginek tartották a többiek, mivel valamikor tanítóképzőbe járt, de anyja váratlan halála miatt abba kellett hagynia a tanulást, mert neki kellett gondoskodni három testvéréről. Újra csend ereszkedett az imént még tüzelő társaságra. Miért bántjuk Amáít? - törte meg a csendet Jolánka. Hiszen barátnők vagyunk. Sorstársak! Nem hogy örülnétek neki, hogy akadt neki az a köszörűs. Jóravaló embernek néz ki. N em féltem én Amált, van magához való esze. S miért ne szórakozzon vele, ha megértik egymást. Kire számítotok? A gyerekekre, unokákra? Itt még szociális gondozó sincs. Ki jönne ide hozzánk Boldogfalvára? Bár csak lenne több ilyen férfiember, aki akkor segítene rajtunk, amikor kell a férfikéz. Tudjátok, szegény emberem mindig emlegette egykori tanítója szavait, aki azt tartotta, hogy a férfi csak negyed, a nő háromnegyed, s együtt a kettő az egész. Megette a fene ezt a háromnegyedséget, ha hiányzik az az egy negyed. _________pAdAbahdrás K i ide belép, új családra lel Együtt sírtak a távozni akaróval A diósjenői, harminc személyre tervezett idősek klubja 1982-ben nyitotta meg kapuit. Most 22 tagja van, januárban eddig két új jelentkező volt, ezen kívül még ketten jelezték, hogy bővíteni kívánják az idősek klubos családját. Olyam kisnyugdíjasokról van szó, akik rászorulnak az itteni gondoskodásra. A nappali ellátás költségeit a fenntartó, a helyi önkormányzat vállalja.- Én 1997-ben kerültem ide a helyi szociális intézetből, ahol könyvelőként dolgoztam. Kértek, hogy vállaljam el ezt a munkát. Hosszú gondolkodás után mondtam igent - mondja Vasas Mihályné, a klub vezetője. Nyugdíjba vonuló kollégájától vette át a stafétabotot.- A hosszú gondolkodási idő alatt sohasem arra kerestem választ, előnyt, vagy hátrányt jelent-e, hogy elvállalom, hanem azon töprengtem, el tudom-e látni a feladatot, mivel teljesen új terület volt számomra. Döntésemben szerepe volt annak, hogy közel lakom a klubhoz. Nehézséget csupán a 24-25 idős emberért érzett felelősség jelentett számomra, más nem. Nem voltam már fiatal, aki mindenáron el akar munkahelyéről jönni, hogy máshol bizonyítson. Egyik napról a másikra vette át a klub vezetését. Ennek ellenére nem volt olyan, amit nehezen szokott volna meg.- Milyen körülmények között élnek azok, akik itt tagok?- Egy hónapba telt, mikor megtudtam, mi hol van, mihez, mikor és hová kell nyúlni. Orvosi vizsgálat után kerülnek hozzánk az idősek. Jelenleg az átlagéletkor 72-73 év. A legidősebb, egy 86 éves néni most kórházban van. Van, akinek senkije sincs, másnak távoli rokona él Pesten, többen családban élnek, de valamilyen oknál fogva nem találják meg a helyüket, nálunk viszont új családra lelnek. Mindannyian nyugdíjasok.- Sokat szükséges velük foglalkozni?- Ahány ember, annyiféle az igény. Sokszor elég, ha csak meghallgatja az ember a régi vagy valós sérelmet, amitől az illető máig sem tudott szabadulni. Mindig van problémás nap. Azért vagyunk, hogy akinek nincs családja, az megbeszélje velünk, ami neki gondot okoz, amit meg akar osztani velünk. Ez vonatkozik a családban élők közül is többekre.- Érték-e önt munkája során bántódúsok?- Ilyet nem éreztem. Itt nem szabad megsértődni. Elég türelmünk van, hogy ne sértsünk meg senkit. Közel a presszó. Időnként előfordul, hogy egyesek barátaikkal több italt fogyasztanak a kelleténél. Amikor visszajönnek, ilyenkor csak any- nyit mondok: Legyen szíves hazamenni, holnap majd találkozunk. Másnap, mintha mi sem történt volna, ugyanolyan a kapcsolatunk.-És a hölgyek?- Szeszmentesek. Az időtöltés palettája igen színes. Az ebédlőben, mely az épület legnagyobb helyisége, zajlik az élet. Van, aki köt, más olvassa a Nógrád Megyei Hírlapot, a Családi Lapot. A rejtvényfejtők sem unatkoznak. Vannak, akik különös tehetséget mutatnak fel. Az idősek éve alkalmából oklevelet és ajándékot kapott a 83 éves rejtvényfejtő Petró Lajos, hímzésért a 67 éves Hornos Zsuzsanna, rajzaiért a 80 éves Okos Mária. Az intézmény költségvetéséből, amennyiben módunk van, kisebb ajándékokat vásárolunk. Karácsonyra a helybeli takarékszövetkezet, a Gazdabolt segített a csomag összeállításában. - Én mézes puszedlit sütöttem hozzá - mondja a klubvezető. A szociális intézettől gyertyát kaptunk. Vasas Mihályné nemcsak azokat a hozzátartozókat keresi fel, ahol a fiatalok nem tudják az idős családtagot elfogadni, hanem meglátogatja az egyedül élőket is.- Sajnos ez utóbbiak lakáskörülményei gyengék, nem komfortosak. Ha ott vagyok, és szükség van rá, segítek kitakarítani, vagy ha kell, magam végzem el. Az idősek közül 22-en nyugdíjuknak megfelelően fizetik a háromszori étkezésért járó térítési díjat. A két járadékosnak nem kell fizetni semmit. Befejezésül a klub vezetője arra kér, hogy hozzam nyilvánosságra a közösség összetartó erejét az alábbi példával: Amikor az egyik beutalt el akart menni, a többiek együtt sírtak a távozni kívánóval. Valószínű ez is közrejátszott abban, hogy az illető nem ment el. V.K. Februárban egyévesek lesznek Az egyik legaktívabb palotási civil közösség a nyugdíjasklub, amelyre a falu polgár- mestere is büszke. Hetvennégy idős embernek nyújt ki- kapcsolódást és ennél sokkal többet: hasznosítható új ismereteket, tanácsokat, a társas együttlét élményeit. Bár a klubélet a hidegre való tekintettel pár hete szünetel, a vezetőség dolgozik, s már összeállította az idei munkatervet. Markolt Gergelyné, klubvezető adott ízelítőt ebből. Eszerint folytatják az egészségnevelő programot, melynek keretében előadást szerveznek a csontritkulásról. Idősekről lévén szó ebben nem csak a betegség kialakulásáról, megelőzéséről és lefolyásáról, hanem az állapot- romlás megelőzéséről is tájékoztatni szeretnék a klubtagokat. A télen mindig időszerű megfázások kivédéséről, az ellenálló képesség növeléséről szintén szó lesz majd az ösz- szejöveteleken. Február közepétől a gyógytornához szeretnének kedvet csinálni, szakember segítségével. A tavasz folyamán a falu vezetőitől a szociális támogatások formáiról, a település gazdasági helyzetéről tájékozódnak, s áttekintik, hogy a klub közössége miben tudna segítem. Ókeresztény krisztogram Pécsett Páratlan értékkel gyarapodott a pécsi ókeresztény leletek gazdag tárháza: a bazilika melletti római kori sírkamrák rekonstrukcióját megelőző ásatáson negyedik századi krisztogramot - Jézus nevének kezdőbetűiből és attribútumaiból formált - bronz oltárdíszt találtak. A nyolc centiméter átmérőjű, kerek formájú, áttört bronzöntvény vázát Krisztus nevének görög X és P kezdőbetűi - a H és az R latin megfelelői - alkotják, a betűszárak által hat részre tagolt kör cikkelyei közül kettőben pedig az alfa és az omega - a görög ábécé első és utolsó betűi - a kezdet és a vég Jézus által önmagára is vonatkoztatott szimbólumai olvashatók. Az öregséggel, mint kínos változással nem akarunk szembenézni Simone de Beauvoir gondolatai az öregedésről Az emberek igyekeznek elkerülni az élet azon megnyilvánulásait, amelyek nem tetszenek nekik, ilyen az öregség is. Az írónő szerint a társadalom egyenesen bűnt követ el az öregekkel szemben. A társadalom ráadásul kétszínű is, ez akkor és ott érhető tetten, hogy egyszer lekezeli az öregeket, másszor piedesztálra akarja emelni őket. „Minden átváltozásban van valami ijesztő”- ezért nehéz szembenézni az öregséggel. Simone; de Beauvoir (ejtsd: Szimon dö Bovoáf) világhírű francia írónő, - aki 198^/nan, 78 éves korában hunyt el, - több írásában foglalkozott az öregséggel. Sokoldalúan közelíti, plasztikusan ábrázolja a legtöbb művében az időskor sajátosságait, nagy gondolkodók, híres emberek véleményét is csokorba kötve és idézve. A következőkben az Öregség című művéből néhány - önkényesen kiragadott - figyelemre méltó és elgondolkodtató megállapítását adjuk közre. „Minden erény példája” Könyve előszavában Beauvoir azt a véleményét fejti ki, miszerint az emberek igyekeznek elkerülni az életnek azt a megjelenési formáit, amelyek nem tetszenek nekik. Ilyen az öregség is. Úgy látja, a társadalom számára az öregség valami szégyellni való titok. Ezért is olyan kevés az öregségről szóló irodalom, leszámítva a szakmunkákat. A továbbiakban azt fejtegeti, hogy a hajlott korúakkal szemben a társadalmat nemcsak mulasztás terheli, a társadalom egyenesen bűnt követ el az öregekkel szemben. A polgári gondolkodás által fogalmazott mítoszok és közhelyek szerint ugyanis az öreg ember „más”. Aztán az írónő Marcell Proust-ot idézi, aki szerint: „Az élet azokból a fiatalokból csinál öregeket, akik elég hosszú ideig elállnak". Aki megőrzi jó és rossz tulajdonságait, megmarad annak az embernek, aki volt. De a közvélemény ezt nem hajlandó tudomásul venni. Ezért is mondja Beauvoir: „A társadalomnak az öregekkel szemben tanúsított magatartása mélységesen kétszínű.” Majd később: „Az öregnek az a kötelessége, hogy minden erény példája legyen. ” A társadalom kétszínűsége itt érhető tetten: egyszer lekezeli az öregeket, ip^sszor piadesztrál- ra akarja állítani őket. Az átváltozás ijesztő? Rendkívül szellemes és lényeglátó az- írónő azon gondolatsora, amikor azt fejtegeti, hogy a fiatalok elé is példaként állított öregtől mi mindent vár el a társadalom. Mindenekelőtt - a már említett erényességen túl - derűs nyugalmat kívánnak tőle. És azt állítják, hogy rendelkezik is vele,,,... minek következtében jogunk van nem törődni nyomorúságával.” (Itt érdemes megjegyezni, hogy Beauvoir tapasztalatait a ‘60-as évek Franciaországában szerezte, de ez a fajta mentalitás más országokban és napjainkban is jelen van.) Az írónő egy helyütt úgy fogalmaz, hogy olyan messzire megyünk az öregek kirekesztésével, hogy magunk ellen fordítjuk őket. Egyszerűen nem vagyunk hajlandók magunkra ismerni eljövendő aggastyán foltunkban. Minden ember halandó, és erre gondol is minden ember, ám furcsa módon az öregséggel, mint kínos változással nem vagyunk hajlandók szembenézni. Pedig semmit sem kellene jobban várnunk , és mégis semmit sem várunk kevésbé, mint az öregséget. Az ember úgy viselkedik, mintha sohasem kellene megöregednie. Azt is írja Beauvoir, hogy „Minden átváltozásban van valami ijesztő" ez lehet az oka annak,, hogy az ember nem akar szembe nézni a realitásokkal, így az öregséggel sem. ____ W.Í.
