Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-28 / 23. szám

I 2000. Január 28., péntek MOZ A I K 7. OLDAL A rendőrök jósnője 25 év után újra a színpadon Müller Rózsa, született jósnő. Négyéves volt, amikor kije­lentette: - A szomszéd bácsi pár nap múlva meghal. - Hogy mondhatsz ilyet kislá­nyom - rótták meg a szülei, hiszen a vak is láthatta, hogy a szomszéd majd ki­csattan az egészségtől, egyéb­ként is, még be sem töltötte a negyvenet. Aztán jött a hír: a szomszéd közlekedési bal­eset áldozata lett. Attól kezd­ve, amit megérzett a kis Ró­zsa, be is következett. A rendszerváltás után, amikor legálisan is jósnő lehetett, kiváltot­ta a vállalkozói engedélyt a jöven­dőlátásra. Hire eljutott a rendőrségig is. Ha már kilátástalanná vált egy nyomozás, még mindig ott volt Rózsa asszony, aki a kártyájából besegített a rendőröknek.- A kártya nem hazudik - állítja a jósnő és máris konkrét példák­kal szolgál.- A közelmúltban felkeresett egy hölgy, hogy eltűnt a férje. Bár bejelentette az eltűnést a rendőr­ségen, nem jutottak a nyomára. Arra kért, segítsek megtalálni a férjét. Elővettem a kártyámat, s a lapok beszélni kezdtek: a hölgy férje nem természetes halállal halt meg, a jelek szerint meggyil­kolták. Ki lehet a gyilkos? - me­rült fel a kérdés. A lapok meg­mondták, hogy egy erős felépíté­sű, fiatal férfi a tettes, aki baltával követte el a gyilkosságot, majd az áldozatát feldarabolta. A tetemet elásta. A pajtát, ahol a hentes­munkát végrehajtotta, felgyújtot­ta. Mindezt a rendőrség tudomá­sára hoztuk, akik ennek alapjái ’ Lajosmizsén megtalálták elásva holttestet. Kiderült, hogy egy hentes a te - tes. Az esetet a bűnügyi lapok is megírták, megjegyezve, hogy a nyomozókat a munkájukban tit­kos erők segítették. Nos, a „titkos erő” én voltam. A következő bűnügy, amely­ről Rózsa mesél 1995 őszén tör­tént.- Egy fiatal gyöngyösi lány ke­resett meg azzal a kéréssel, hogy mondjam meg milyen jövő vár rá az udvarlójával? A kártya sze­rint az udvarlója bűntény áldo­zata lesz. Láttam, a hölgy hiszi is meg nem is. Aztán pár hét múl­va visszajött, hogy barátját Gö­döllőn találták meg, negyven késszúrással a mellében. Kért, hogy segítsek a gyilkosát megta­lálni. A lapokból tisztán láttam, hogy a gyilkosságot két férfi kö­vette el, ezt elmondtam a rend­őröknek is. S végül még egy látnoki szto­ri. - Egyik kliensem arra volt kíváncsi, hogy üzleti úton járó barátjával mi történhetett, mert nem jelentkezik. A kártya kimu­tatta, hogy az illető nagyobb ösz- szeget vitt magával. Erre figyel­tek fel a gyilkosai. Hamarosan valóban kiderült, hogy a férfit ukránok ölték meg. A fentiekből azért nem sza­bad arra következtetni, hogy a rendőrség jóssal oldja meg a problémáit. Csupán arról van szó, hogy olykor a jóslat is ered­ményre vezethet.-KÁGYÉ­A hatvanas-hetvenes évek rendre visszatérő bandái­nak nosztalgiakoncertjei között igencsak feltűnést keltett a több mint negyed- százados viszonylagos hall­gatás után a héten kétszer is színpadra lépő Crosby, Stills, Nash and Young. A hatvanas-hetvenes évek for­dulójának szupercsapata turnéjá­nak nyitányaként a Detroit külvá­rosában lévő Palace of Auburn Halls 17 ezer nézőjének csalt örömkönnyeket a szemébe. Való­színűleg ugyanez az ováció fogad­ja majd a fáradhatatlan csapatot második koncertjén, Kansas City­ben, valamint az előreláthatólag április végéig tartó körút további állomásain is. Az első buli kábulata három órán át tartott, 31 dal hangzott el. A műsor átfogta a múltat, a jelent és talán jelzett valamit a jövőből is. A múlt természetesen uralta az estét, a hangulatot, hiszen nem akárkik zenéltek, hanem Woodstock követei: a többször új­jászületett David Crosby, a mindig megbízható Stephen Stills, a talá­nyos Neil Young és az egyetlen an­gol, Graham Nash. Ketten közü­lük ezekben a napokban ünnepel­tek és ünnepelnek: Stills már be­töltötte az ötvenötödiket, Graham Nash napokon belül ötvennyolc lesz. A teljesség kedvéért: David Crosby a korelnök, az idén ötven­kilenc lesz, Neil Young pedig az év végén tölti be az ötvenötödiket. Ő mondta a minapi koncert előtt: ez az együttes úgy énekel, mint a Byrds és úgy jammel mint a (Grateful) Dead - utalva ez utóbbi végtelen koncertjeire. A detroiti koncert dalait rész­ben az ősszel megjelent, jelképes és ígéretes című Looking Forward albumról válogatták. A közönség különösen akkor érezte a legjob­ban magát, amikor Neil Young el­énekelte a Southern Mant, vagy amikor az együttes Rockin In The Free World és Crosby Almost Cut My Hear című dala szólt. Élveze­tes gitárfelelgetős alakult ki Stephen Stills és Neil Young kö­zött. Ha így édes négyesben nem is játszottak együtt 1974 óta, azért tudtak egymásról és a világ is nyomon követhette, mi történik velük. Kétségtelenül Crosby kel­tette a legnagyobb figyelmet: ne­ki szorított a világ májátültetése után. A választ azóta tudjuk. Voltak saját próbálkozásai is, ha nem is reménytelenek, mégsem annyira kiérleltek mint ennek a négyesnek akár a legmérsékel­tebb produkciói. Volt egy trió, a CPR - Jeff Pevar gitárossal és James Raymond billentyűssel, amelyben megkísérelte „korsze­rűsíteni” a CSN zenéjét, bár erre nem is volt különösebben szük­ség, akik meghallgatták, tudták melyik az igazi zene. S megint csak Young mondta a koncert napján: azt akarjuk, hogy az emberek odafigyeljenek arra, amit most csinálunk. Ag­gódnia fölösleges: ennyi év után sem kell attól tartaniuk, hogy zenéjük érdektelenségbe fullad. Elvégre Amerika a folkrock hazája. ________ _______________HM. 1 40 éve született Csehov Száznegyven éve, 1860. ja­nuár 29-én született Taganrogban Anton Pavlovics Csehov, az egyik legnagyobb hatású orosz író. Nagyapja felszabadult jobbágy volt, apja törekvő, ám a gyakorla­ti életben nehezen boldoguló vidé­ki fűszeres, aki a család társadal­mi felemelkedésének lehetőségé­ben reménykedve gyermekeit szi­gorú elvek szerint nevelte. Fiát beíratta a vezetése alatt működő templomi kórusba, meg­követelte segítségét az üzletben. Miután az apa 1876-ban kénytelen volt hitelezői elől Moszkvába me­nekülni, a taganrogi gimnázium­ban Anton Csehov önerőből vé­gezte el a hátralévő három évet - diáktársai korrepetálásával tartot­ta fenn magát. 1879 őszén követte szüleit Moszkvába, elvégezte az orvosi egyetemet, 1884-től Moszk­va környéki kórházakban dolgo­zott, és magánpraxist is vállalva már szinte egyedül ő tartotta el családját. Ezekben az években kezdett - keresetének kiegészítése érdeké­ben és engedve az írás iránti von­zalmának - Antosa Csehonte álné­ven mulattató, csípős karcolato­kat írni az 1880-as években divat­ba jött vicclapok számára. 1884- ben novelláskötettel is jelentke­zett, s 1886-ban a Szürkület című elbeszélésgyűjteményéért Puskin- díjat kapott. 1887-ben a konzerva­tív Novoje Vremja című lap belső munkatársa lett, s így elszakadha­tott a vicclapok időigényes kiszol­gálásától. Ebben az évben írta Ivanov című színdarabját, mely­nek művelt, alapjában tehetséges, de hit, akaraterő híján céltalanul bolyongó hőse saját tehetetlensé­gét megelégelve öngyilkosságot követ el. Csehov ekkor már egyértelmű­en az irodalmi hivatásnak élt, mű­vészetének meghatározó vonásai egyre élesebben kirajzolódtak. „Szépségvágya az összezsugoro­dott élet lírai ellensúlyozására ösztönözte, s az elvágyakozás köl­tészete novelláiban és drámáiban mint méz és arany csurog szét a valóságon” (Török Endre iroda­lomtörténész). Sajátos, eredeti látásmódjának fontos elemét alkotta tudomá­nyos tájékozottsága emberi test­ről és lélekről, valamint a korán rátört tüdőbetegség, amely foly­tonosan emlékeztette az emberi törekvések megvalósítását beha­tároló idő végességére. Haláltuda­ta áthatja a bizonytalan remé­nyek és a szomorúság lírai ábrá­zolását, de humora is mindvégig jelen van történeteiben, lágyítja vagy ellenkezőleg; elmélyíti azok tragikumát. 1888-ban jelent meg A sztyepp című kisregénye, me­lyet a kor vezető irodalmi folyó­irata, a Szevemij Vesztnyik közölt. A kritikusok az írót túlzott objek­tivitással vádolták, s hiányolták műveiből az olvasónak szánt út­mutatást. „Azt akarja, hogy amikor lótol­vajokat ábrázolok, azt mondjam: a ló elkötése gonosz cselekedet. Ezt nélkülem is tudják már nagyon régen. ítéljék el őket az esküdtek, az én dolgom csak annyi, hogy olyannak ábrázoljam őket, ami­lyenek” - írta a felháborodott Cse­hov barátjának és kiadójának, Szuvorinnak. 1890-ben Szahalin szigetére utazott, hogy tanulmá­nyozza az ottani hírhedt fegyenc- telep életét. Élményeiről Szahalin című útirajzában számolt be (1894), s a szociológiai igényű mű - az irodalomban meglehetősen ritka - kézzelfogható eredményt is hozott: az orosz kormányzat egy hivatalos vizsgálatot követően né­mileg javított a fegyencek életkö­rülményein. Folytatta drámaírói kísérletezé­sét is, szakított az Osztrovszkij- iskola hagyományaival, s az általa oly fontosnak tartott monotónia, a „semmi” köré igyekezett „dráma- iatlan drámai” kereteket építeni. A Sirály (1896) a szentpétervá­ri Alekszandr színház bemutató­ján óriásit bukott. Sztanyiszlav- szkij és Nyemirovics-Dancsenko, a moszkvai Művész Színház ve­zetői azonban 1898 decemberé­ben sikerre vitték a darabot. Ettől fogva színpadi karrierje töretlen: a Ványa bácsi (1897), a Három nővér (1900-1901) és a Cseresz­nyéskert (1903-1904) akkor is, napjainkban is szívesen és gyak­ran játszott színművek. Darabjai­nak hatása a modem drámairoda­lom kibontakozására a mai napig érezhető. Viktor Jerofejev, orosz író így fogalmaz: „A Három nő­vérben mindenki ezt mondogat­ja: „Moszkvába, Moszkvába, Moszkvába”. Ez az elképzelt Moszkva persze nem létezik.” 1891-93-ban az éhínség és a kolerajárvány idején orvosi szol­gálatot teljesített. 1892-ben kis birtokot vett Melihovóban, ahol hat évig élt. Olyan elbeszélések születtek ebben az írói szempont­ból igen termékeny korszakában, mint a Szomszédok, A léha asz- szony, a Gyilkosság, a Parasztok és a 6-os számú kórterem. 1897- ben Csehov tüdővérzést kapott. 1899-ben - színdarabjai kivételé­vel - 75 ezer rubelért eladta mű­veinek kiadói jogát A. F. Marksznak, és a napfényes Jaltán építtetett villát. 1901-ben megnő­sült, feleségül vette Olga Knyippert, a fiatal színésznőt, aki több darabjában is főszerepet ját­szott. Negyvennégy évesen, 1904. július 15-én érte a halál egy német fürdővárosban, Badenweilerben. M. O. Van, aki még mindig az úlévről beszél. J i TI T i ■ És van, aki az új mobiljáról. A Westel 900 2000. évi ajánlata: az Alcatel Club és az Ericsson 1018/SL* előfizetéssel most csak 7000 forint**. Előfizetői kártyával mindössze 22000 forint** a Nokia 3210/SL*, amivel akár képeket is küldhet... De a lényeg: mindegyikkel jókat beszélgethet. Boldog új évezredet! Ofotért: Salgótarján, Pécskő Üzletház • Telemobil 96 Kft.: Salgótarján. Pécskő Üzletház • Computer Shop: Balassagyarmat, Rákóczi u. 32-36. • Bertel Kft.: Balassagyarmat. Rákóczi u. 28. Vas Udvar Kramer Tüzeléstechnikai Szaküzlet: Pásztó. Fő út 105. • Apex Elektronika Kft.: Salgótarján. Fő tér 1. További feltételek az üzletekben. * A készülék csak Westel 900 előfizetői kártyával használható. ** Csak új Westel 900 előfizetéssel, kétéves szerződéssel, amíg a készlet tart. Az összeg a kezdő részlet, amelynek befizetése után a készülék elvihető. Az árakhoz 24 havi törtesztőrészlet és 24x1375 Ft havi forgalmidíj-kedvezmény tartozik. Információ: 1230 (csak a Westel 900 hálózatából hívható - díjmentesen). 265-9210. www.westel900.hu ÍOOOŐl FOfCte Uíeravill ofotért Van, aki szeret jókat beszélgetni __ - - ^ ^ M ost újabb alkalmat kínálunk! «ok» cssoa 18s/V Ericsson A1018S/SL* 7000f bruttó

Next

/
Oldalképek
Tartalom