Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-26 / 21. szám

NŐK VIIAGA^inoen'®"* Már Japánban sem hordják az utcán a kimonót Tizenöt nap a felkelő' nap országában - Különös szokások, furcsa ételek - Lenyűgözte a Csendes-óceán Kinek ne fordult volna meg legalább egyszer a fejében, hogy milyen jó lenne valamelyik távoli, egzotikus tájra el­utazni? Kína, Egyiptom, Japán - mind egy alapjaiban más, külön világot képvisel. Aztán persze jön a rideg való­ság, és az egzotikumot legfeljebb a könyvek hasábjairól, útifilmekből ismerhetjük meg. De azért mégis akad, aki­nek sikerül megvalósítani, amit a fejébe vett: úgy, mint a bátonyterenyei Hajnal Emesének, akinek régi álma vált valóra akkor, amikor december 27. és január 10-e között 15 napot tölthetett a felkelő nap országában. Okayama-kastély múzeumában Hajnal Emese (balra) felölthette egy vérbeli hercegnő ki- monóját. Akik látták, azt mondták: „O hime sana” (olyan, mint a hercegnő)-Már régóta levelezek egy japán kislánnyal, Aya Nishi- nakával — mondja Hajnal Emese, aki a bátonyterenyei Kossuth Lajos Általános Iskolában tanítja az angol nyelvet. - Mindig is nagy- nagy álmom volt, hogy egyszer majd Japánba utazhassak, éppen ezért már régóta gyűjtögettem rá a pénz. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a szüleim segítsége nélkül persze még így sem sikerült volna. Csodálatos repülés Tavaly év végén aztán megérkezett a meghívóle­vél. A repülőút csodálatos volt, csak egy kicsit hosz- szú: másfél óra Frankfurtig, onnan pedig 11 és fél óra Osakáig. De nem ez volt a végcél, hanem a Honsu-fél- szigeten Ako városa, amely Kyotótól 200 kilométerre fekszik. Osakáig jött elém a család, nagyon aranyosak voltak: levelezőpartnerem apukája egy táblával a ke­zében várt. Végül jó há­romórás autóút után érkez­tünk meg lakhelyükre.- Akik rendelkeznek Japán­ról ismeretekkel, tudják, hogy sok különös szokásuk van. Hagyomány-Nekem a japán konyha volt az egyik legfurcsább: nagyon sok nyers dolgot esznek, és minden étkezés­hez van rizs. Ettem szusit (pácolt nyers hal), osztri­gát, de sokszor mentünk ét­terembe, ahol olaszos éte­leket is lehetett kapni. Na­gyon finomak a sütemé­nyeik, érdekes, hogy még zöld teából is készítenek süteményt. ízlett a szusi, de a lótuszgyökér már nem: keserű. Aztán voltak olyan ételek, amelyek a mi ízlés­világunktól nagyon idege­nek: ilyen volt például a kukoricaleves, vagy az az étel, amit úgy kell fogyasz­tani, hogy a nyers halat nyers tojásba mártogatják. A japán emberek egyéb­ként rendkívül nyugodtak és jó humoruk is van. Egy­általán nem zárkózottak, végtelenül udvariasak, kedvesek. Igaz, minden drágább, de a keresetük is legalább tízszer akkora, mint itthon. Sokkal jobban élnek, mint mi.-Minden népnek van va­lami a szokásai között, amit jó, ha tud a vendég. Ön honnan tudta, mit szabad és mi az, ami tiszteletlenségnek tűnik?-Nagyon egyszerű: ami­kor vendég érkezik, el­mondják a szokásokat. Ne­kem a legkülönösebb a für­dési ceremóniájuk volt: le­szappanoznak, letusolnak, utána pedig egy forró víz­zel teli kádba ülnek, de ab­ban már nem szabad mosa­kodni, csak „átmelegedni”. Kényelmes célszerűség Vagy a papucsok sokasága: mást használnak a fürdő­szobába, mást a többi helyi­ségbe. Kivéve a tatamit (speciális szőnyeg), amelyre kizárólag csak zokniban szabad lépni. Az étkezőben az asztal körül „bemélyedés” van, amely alulról fűtött. Oda kell be­dugni a lábakat, aztán leta­karnak paplannal és lehet ebédelni. Érdekes volt az is, hogy térítőt egyáltalán nem használnak. A lakásokban egyébként mindent a prak­tikusság jellemez, de na­gyon kényelmesek. Náluk ismeretlen az itthon köz­kedvelt szekrénysoros be­rendezés, mindenütt beépí­tett szekrények találhatók.- Japánról a legtöbb em­bernek a kimonó jut eszébe. Mennyire gyakori viselet az ut­cákon ? Nevezetességek- Ünnepkor lehetett látni, de egyébként nem jellemző már. Nagyon nehéz viselet, szó szerint is, hiszen 3 ré­tegű: 1 fehér, 1 rózsaszín és 1 színes. Segítség nélkül nem is lehet felölteni. A szokások egyébként ott is kezdenek a múltba merülni: vendéglátóim nagyobbik lánya, Rumi már a nálunk szokásos fehér esküvői ru­hában, keresztény szertar­tás szerint tartotta lakodal­mát.- Gondolom, a tizenöt nap alatt rengeteg nevezetességet látott.- Igen, bejártuk nem csak a várost, hanem a környező városokat is. Voltam több kastélyban, láttam a világ leghosszabb hídját, a Seto Ohashit, amely mintegy 12 kilométer hosszú. És hát, nem tudtam betelni a Csen­des-óceánnal. Legjobban az Ako-kastély és az Edo- kastély tetszett, amelyek­nek külön története is van. Eszerint 1701-ben Lord Assano, az Ako-kastély tu­lajdonosa meglátogatta az Edo-kastély szamuráj ura­ságát, Lord Kirát. Valamin összevitatkoztak, és Lord Assano kardot rántott, ez­zel pedig törvényt sértett. Lefogták, hogy ne ölje meg Lord Kirát. A törvénysér­tést azonban már elkövette, ezért szeppukut (rituális öngyilkosság) követett el. 47 másik szamuráj viszont megbosszulta: elmentek az Edo-kastélyba, megölték Lord Kirát, majd mind a negyvenhetén szeppukut követtek el. Akoban van egy tér, ahol szinte minden a szamurájokkal van tele: rájuk emlékeztető tárgya­kat, maketteket lehet vásá­rolni, ott van egy panopti­kum. Az egész olyan, mint egy múzeum, csak szabad­téren. Különös szilveszter-A szilvesztert is Japánban töltötte. Hogyan ünnepeltek ott az emberek?-Azt tapasztaltam, hogy nem igazán érdekelte őket a 2000. év. Szilveszterkor otthon tévézgetés, kártyá­zás, január elsején pedig a szertartás: az egész olyan volt, mint egy nagy vásár. Van egy szentély: mielőtt belépnek, megmossák a ke­züket, megráznak egy ko- lompot, kettőt tapsolnak, aztán következik az ima. Újévi kártyát küldenek egymásnak jókívánságok­kal, úgy, mint itthon is szo­kás. Abban viszont külön­bözik a mi képeslapjaink­tól, hogy a kártyák mind­egyike sorszámozott: sorso­láson autót lehet vele nyerni. Nagyon jól éreztem magam, nagyon sok aján­dékot is kaptam tőlük: ori- gamipapírt, képeslapokat, babát, valamint kaptam egy yukatát (a kimonó egyik fajtája). Nyári vendégség Természetesen nagyon sze­retném, ha ők is ellátogat­nának hozzánk, talán az idei nyáron ez megvalósít­ható lesz. Jó lenne vissza­menni, de ezt anyagilag nemigen hiszem, hogy megengedhetem magam­nak: csak a repülőjegy ára az illetékkel száznyolcvan­ezer ezer forintot tett ki. Ez pedig számomra sajnos, nagyon sok pénz... Hegedűs Erzsébet A család háza előtt a vendéglátókkal: (balról jobbra) Aya Nishinaka, Hajnal Emese és Rumi Mitui Feltűnési vágy - a nagy vagyon csak erősíti Valamennyi korosztályban és társadalmi rétegben megta­lálhatóak azok, akik minden eszközzel igyekeznek kitűnni a többiek közül. Egy angol pszichiáter ezer különcöt vizsgált meg. Megál­lapította, hogy soraikban fel­tűnően sok a művész és tudós, s általában kreatívabbak, in­telligensebbek, sőt egészsége­sebbek az átlagnál. Kiderült *az is, hogy a nagy vagyon csak erősíti ezeket a feltűnési hajlamokat. Aki pedig a mo­dern show világában érvénye­sülni akar, mindenképpen ki kell találnia magának valami extrát, amit majd a rajongók lemásolnak. De a felvett'ma- nír, a feltűnő szerelés sem he­lyettesítheti az igazi egyéni­séget. Elszürkült Mona Lisa Szabad-e megtisztítani a világ leghíresebb festményét, a Mona Lisát? Ezt a kérdést vetette fel az egyik francia művészeti ma­gazin cikke. A Journal des Art munkatársai szerint Giocon- dára ráférne egy alapos mosdatás. A magazin szakemberei számí­tógép segítségével bemutatták azt is, hogy miként nézhetett ki a kép 1503-ban, amikor Leo­nardo da Vinci elkészült vele. Az eredmény mindenkit meg­lepett, a portréra alig lehetett rá­ismerni: a sápadt arc rózsás színt kapott, a háttérben pedig a híres alkonyi ragyogás helyett halvány kék ég tűnt elő. A festmény a fél évezred alatt ugyanis elsárgult és a lerakódás szürkévé tette az eredeti színe­ket, így ami manapság látható, az csak a Mona Lisa fakó tükre: A Louvre vezetői úgy vélik, nagy merészség volna eltávolí­tani az évszázadok nyomát, mert félő, hogy a tisztítás során megsérülne a festékréteg. En­nek a gondolatára is belesápad minden műértő. Vanessa Redgrave mint Prospero Nagy dolgokat akart találni nagy színészek számára A közönség talán csodálkozni fog, de Mark Rylance, a lon­doni Globe színház igazgatója testre szabott szerepnek tartja Vanessa Redgrave, a híres színésznő számára Sha­kespeare egyik legférfiasabb hősét, a Vihar Prosperóját. A nyári műsortervet ismertetve a színigazgató a következő­képpen indokolta kedden meghökkentő döntését: „Nagy dolgokat akarok találni nagy színészek számára, és Va­nessa nagy színész - ebben nem számít, férfi vagy nő”. A bejelentésnél maga a hat­vankét éves színésznő nem volt jelen, mert éppen a ma­kacs influenza döntötte ágy­nak. Rylance azzal is védel­mezte Vanessa Prospero-sze- repét, hogy a színésznő min­dig is roppant nagy szenvedé­lyességgel érdeklődött az el- űzöttek sorsa iránt, gyakran és rendszeresen találkozott olyan emberekkel, akiknek helyzete a száműzött varázs­lóéra emlékeztetett. Márpe­dig ilyenek korunkban sajná­latosan sokan vannak.- Remélem tehát, hogy szerepében tükrözi majd a vi­lág megannyi gondját - mondotta. A Globe tavaszi szezonján négy darab szerepel. A Vihar bemutatója április 26-án lesz, majd pedig maga Rylance lesz a főszereplő a Hamlet- ben, ezután Fletcher „Két nemesember” című műve, továbbá egy kevéssé ismert korabeli szerző, Richard Brome „Fejtetőre állt világ” című darabja zárja a sort. A Vihart a Londonban élő harminckét éves Lenka Udo- vicki rendezi, aki Jugoszlávi­ából érkezett a brit fővárosba és 1993-ban barátkozott ösz- sze Vanessa Redgrave-vel, amikor a színésznő fellépett az ostromlott Szarajevó megmentésére indított .Éb­redj világ!” kampányban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom