Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-26 / 21. szám
NŐK VIIAGA^inoen'®"* Már Japánban sem hordják az utcán a kimonót Tizenöt nap a felkelő' nap országában - Különös szokások, furcsa ételek - Lenyűgözte a Csendes-óceán Kinek ne fordult volna meg legalább egyszer a fejében, hogy milyen jó lenne valamelyik távoli, egzotikus tájra elutazni? Kína, Egyiptom, Japán - mind egy alapjaiban más, külön világot képvisel. Aztán persze jön a rideg valóság, és az egzotikumot legfeljebb a könyvek hasábjairól, útifilmekből ismerhetjük meg. De azért mégis akad, akinek sikerül megvalósítani, amit a fejébe vett: úgy, mint a bátonyterenyei Hajnal Emesének, akinek régi álma vált valóra akkor, amikor december 27. és január 10-e között 15 napot tölthetett a felkelő nap országában. Okayama-kastély múzeumában Hajnal Emese (balra) felölthette egy vérbeli hercegnő ki- monóját. Akik látták, azt mondták: „O hime sana” (olyan, mint a hercegnő)-Már régóta levelezek egy japán kislánnyal, Aya Nishi- nakával — mondja Hajnal Emese, aki a bátonyterenyei Kossuth Lajos Általános Iskolában tanítja az angol nyelvet. - Mindig is nagy- nagy álmom volt, hogy egyszer majd Japánba utazhassak, éppen ezért már régóta gyűjtögettem rá a pénz. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a szüleim segítsége nélkül persze még így sem sikerült volna. Csodálatos repülés Tavaly év végén aztán megérkezett a meghívólevél. A repülőút csodálatos volt, csak egy kicsit hosz- szú: másfél óra Frankfurtig, onnan pedig 11 és fél óra Osakáig. De nem ez volt a végcél, hanem a Honsu-fél- szigeten Ako városa, amely Kyotótól 200 kilométerre fekszik. Osakáig jött elém a család, nagyon aranyosak voltak: levelezőpartnerem apukája egy táblával a kezében várt. Végül jó háromórás autóút után érkeztünk meg lakhelyükre.- Akik rendelkeznek Japánról ismeretekkel, tudják, hogy sok különös szokásuk van. Hagyomány-Nekem a japán konyha volt az egyik legfurcsább: nagyon sok nyers dolgot esznek, és minden étkezéshez van rizs. Ettem szusit (pácolt nyers hal), osztrigát, de sokszor mentünk étterembe, ahol olaszos ételeket is lehetett kapni. Nagyon finomak a süteményeik, érdekes, hogy még zöld teából is készítenek süteményt. ízlett a szusi, de a lótuszgyökér már nem: keserű. Aztán voltak olyan ételek, amelyek a mi ízlésvilágunktól nagyon idegenek: ilyen volt például a kukoricaleves, vagy az az étel, amit úgy kell fogyasztani, hogy a nyers halat nyers tojásba mártogatják. A japán emberek egyébként rendkívül nyugodtak és jó humoruk is van. Egyáltalán nem zárkózottak, végtelenül udvariasak, kedvesek. Igaz, minden drágább, de a keresetük is legalább tízszer akkora, mint itthon. Sokkal jobban élnek, mint mi.-Minden népnek van valami a szokásai között, amit jó, ha tud a vendég. Ön honnan tudta, mit szabad és mi az, ami tiszteletlenségnek tűnik?-Nagyon egyszerű: amikor vendég érkezik, elmondják a szokásokat. Nekem a legkülönösebb a fürdési ceremóniájuk volt: leszappanoznak, letusolnak, utána pedig egy forró vízzel teli kádba ülnek, de abban már nem szabad mosakodni, csak „átmelegedni”. Kényelmes célszerűség Vagy a papucsok sokasága: mást használnak a fürdőszobába, mást a többi helyiségbe. Kivéve a tatamit (speciális szőnyeg), amelyre kizárólag csak zokniban szabad lépni. Az étkezőben az asztal körül „bemélyedés” van, amely alulról fűtött. Oda kell bedugni a lábakat, aztán letakarnak paplannal és lehet ebédelni. Érdekes volt az is, hogy térítőt egyáltalán nem használnak. A lakásokban egyébként mindent a praktikusság jellemez, de nagyon kényelmesek. Náluk ismeretlen az itthon közkedvelt szekrénysoros berendezés, mindenütt beépített szekrények találhatók.- Japánról a legtöbb embernek a kimonó jut eszébe. Mennyire gyakori viselet az utcákon ? Nevezetességek- Ünnepkor lehetett látni, de egyébként nem jellemző már. Nagyon nehéz viselet, szó szerint is, hiszen 3 rétegű: 1 fehér, 1 rózsaszín és 1 színes. Segítség nélkül nem is lehet felölteni. A szokások egyébként ott is kezdenek a múltba merülni: vendéglátóim nagyobbik lánya, Rumi már a nálunk szokásos fehér esküvői ruhában, keresztény szertartás szerint tartotta lakodalmát.- Gondolom, a tizenöt nap alatt rengeteg nevezetességet látott.- Igen, bejártuk nem csak a várost, hanem a környező városokat is. Voltam több kastélyban, láttam a világ leghosszabb hídját, a Seto Ohashit, amely mintegy 12 kilométer hosszú. És hát, nem tudtam betelni a Csendes-óceánnal. Legjobban az Ako-kastély és az Edo- kastély tetszett, amelyeknek külön története is van. Eszerint 1701-ben Lord Assano, az Ako-kastély tulajdonosa meglátogatta az Edo-kastély szamuráj uraságát, Lord Kirát. Valamin összevitatkoztak, és Lord Assano kardot rántott, ezzel pedig törvényt sértett. Lefogták, hogy ne ölje meg Lord Kirát. A törvénysértést azonban már elkövette, ezért szeppukut (rituális öngyilkosság) követett el. 47 másik szamuráj viszont megbosszulta: elmentek az Edo-kastélyba, megölték Lord Kirát, majd mind a negyvenhetén szeppukut követtek el. Akoban van egy tér, ahol szinte minden a szamurájokkal van tele: rájuk emlékeztető tárgyakat, maketteket lehet vásárolni, ott van egy panoptikum. Az egész olyan, mint egy múzeum, csak szabadtéren. Különös szilveszter-A szilvesztert is Japánban töltötte. Hogyan ünnepeltek ott az emberek?-Azt tapasztaltam, hogy nem igazán érdekelte őket a 2000. év. Szilveszterkor otthon tévézgetés, kártyázás, január elsején pedig a szertartás: az egész olyan volt, mint egy nagy vásár. Van egy szentély: mielőtt belépnek, megmossák a kezüket, megráznak egy ko- lompot, kettőt tapsolnak, aztán következik az ima. Újévi kártyát küldenek egymásnak jókívánságokkal, úgy, mint itthon is szokás. Abban viszont különbözik a mi képeslapjainktól, hogy a kártyák mindegyike sorszámozott: sorsoláson autót lehet vele nyerni. Nagyon jól éreztem magam, nagyon sok ajándékot is kaptam tőlük: ori- gamipapírt, képeslapokat, babát, valamint kaptam egy yukatát (a kimonó egyik fajtája). Nyári vendégség Természetesen nagyon szeretném, ha ők is ellátogatnának hozzánk, talán az idei nyáron ez megvalósítható lesz. Jó lenne visszamenni, de ezt anyagilag nemigen hiszem, hogy megengedhetem magamnak: csak a repülőjegy ára az illetékkel száznyolcvanezer ezer forintot tett ki. Ez pedig számomra sajnos, nagyon sok pénz... Hegedűs Erzsébet A család háza előtt a vendéglátókkal: (balról jobbra) Aya Nishinaka, Hajnal Emese és Rumi Mitui Feltűnési vágy - a nagy vagyon csak erősíti Valamennyi korosztályban és társadalmi rétegben megtalálhatóak azok, akik minden eszközzel igyekeznek kitűnni a többiek közül. Egy angol pszichiáter ezer különcöt vizsgált meg. Megállapította, hogy soraikban feltűnően sok a művész és tudós, s általában kreatívabbak, intelligensebbek, sőt egészségesebbek az átlagnál. Kiderült *az is, hogy a nagy vagyon csak erősíti ezeket a feltűnési hajlamokat. Aki pedig a modern show világában érvényesülni akar, mindenképpen ki kell találnia magának valami extrát, amit majd a rajongók lemásolnak. De a felvett'ma- nír, a feltűnő szerelés sem helyettesítheti az igazi egyéniséget. Elszürkült Mona Lisa Szabad-e megtisztítani a világ leghíresebb festményét, a Mona Lisát? Ezt a kérdést vetette fel az egyik francia művészeti magazin cikke. A Journal des Art munkatársai szerint Giocon- dára ráférne egy alapos mosdatás. A magazin szakemberei számítógép segítségével bemutatták azt is, hogy miként nézhetett ki a kép 1503-ban, amikor Leonardo da Vinci elkészült vele. Az eredmény mindenkit meglepett, a portréra alig lehetett ráismerni: a sápadt arc rózsás színt kapott, a háttérben pedig a híres alkonyi ragyogás helyett halvány kék ég tűnt elő. A festmény a fél évezred alatt ugyanis elsárgult és a lerakódás szürkévé tette az eredeti színeket, így ami manapság látható, az csak a Mona Lisa fakó tükre: A Louvre vezetői úgy vélik, nagy merészség volna eltávolítani az évszázadok nyomát, mert félő, hogy a tisztítás során megsérülne a festékréteg. Ennek a gondolatára is belesápad minden műértő. Vanessa Redgrave mint Prospero Nagy dolgokat akart találni nagy színészek számára A közönség talán csodálkozni fog, de Mark Rylance, a londoni Globe színház igazgatója testre szabott szerepnek tartja Vanessa Redgrave, a híres színésznő számára Shakespeare egyik legférfiasabb hősét, a Vihar Prosperóját. A nyári műsortervet ismertetve a színigazgató a következőképpen indokolta kedden meghökkentő döntését: „Nagy dolgokat akarok találni nagy színészek számára, és Vanessa nagy színész - ebben nem számít, férfi vagy nő”. A bejelentésnél maga a hatvankét éves színésznő nem volt jelen, mert éppen a makacs influenza döntötte ágynak. Rylance azzal is védelmezte Vanessa Prospero-sze- repét, hogy a színésznő mindig is roppant nagy szenvedélyességgel érdeklődött az el- űzöttek sorsa iránt, gyakran és rendszeresen találkozott olyan emberekkel, akiknek helyzete a száműzött varázslóéra emlékeztetett. Márpedig ilyenek korunkban sajnálatosan sokan vannak.- Remélem tehát, hogy szerepében tükrözi majd a világ megannyi gondját - mondotta. A Globe tavaszi szezonján négy darab szerepel. A Vihar bemutatója április 26-án lesz, majd pedig maga Rylance lesz a főszereplő a Hamlet- ben, ezután Fletcher „Két nemesember” című műve, továbbá egy kevéssé ismert korabeli szerző, Richard Brome „Fejtetőre állt világ” című darabja zárja a sort. A Vihart a Londonban élő harminckét éves Lenka Udo- vicki rendezi, aki Jugoszláviából érkezett a brit fővárosba és 1993-ban barátkozott ösz- sze Vanessa Redgrave-vel, amikor a színésznő fellépett az ostromlott Szarajevó megmentésére indított .Ébredj világ!” kampányban.
