Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-22-23 / 18. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 2000. január 22., szombat Faragó Zoltán: T R j£ I* j ^4l r Ö Január - (Börzsönyi Hótaposás — „(Farlíasszemnézés ’’ a Ha lenne a télnek szeszélyes időszaka, akkor az elmúlt hét­ről el lehetne mondani: afféle januári április volt. Néha sza­kadt a hó, másszor eső esett, volt verőfényes, tavasziasan meleg nappal, dermesztőén hi­deg éjszaka, Nógrádban ritkán előforduló szélvihar, rózsaszín- lila felhők színezte naplemente, ködös, nyúlós reggel... Hóátfúvások nehezítik a haladást Rétság felé. Az út egyik szélén méteres hótorlaszok, azok tetejé­ről érkezik az aszfaltra a csúszós utánpótlás. Nógrád szélvédett, ke­leti felében jóformán sosem lát ilyet az ember. Nem hiányzik per­sze, bár a látvány szép: a jégkristá­lyok háromujjnyi vastagságban vonják be az útszéli bokrok galy- lyait. Süt ugyan a nap, de a hori­zonton felbukkanó, ólomszínű felhők nem sok jót sejtetnek. A Börzsöny széle, Diósjenőnél. A felhők már beborították az eget, de szerencsére ritkásan nyúlnak el egymás mellett a nagy, szürke paplanok, így bőven érkeznek napsugarak is. A hegység belse­jébe vezető úton elmarad mellet­tem az erdészet, - ha egyáltalán az még - épülete. Az úton vezet né­hány lábnyom - mármint az álla­toké között emberi - de azután a Kő-szirt nevű hegyre vezető ös­vényen fokozatosan elmaradnak. Az erdő csendes, csak a sárga fa­gyöngy bogyóin táplálkozó három léprigó civakodik egymással. A bokáig érő, fagyott hó ropog a bakancsom talpa alatt, úgy tű­nik, hogy nincs az a vad, amelyik ilyenkor bevárná az embert. Alig haladok vagy ötszáz métert a hegyoldalban felfelé, amikor a ritkás bokrok közül megugrik egy szarvastehén. Alig ötven méterre van, amikor mindenféle takarás nélkül megáll a meredek szélén; háttere a havas erdő, felette a Ma­gas-hegy és a Cseh-vár csúcsa. Szürke „télikabátos” állat, csodá­latos háttér előtt, - de sajnos a fényképezőgép alapoptikájának reménytelen a távolság. Egy dara­big nézegetjük egymást, azután a tehén eltűnik a gerinc mögött. Egyre mélyebb a hó, nehéz já­rás esik rajta, a kaptató is egyre meredekebb. Egyébként is az a tapasztalatom, hogy az a távolság, ami hegynek felfelé egy óra, visz- szafelé csak tíz perc. Hóban talán még ennél is rosszabb az arány. A tölgyek között mindenfelé erdei fenyőfák állnak, kisebb cso­portokban. Az egyik ilyen örök­zöld liget szélén, de egy tölgy alatt több tucatnyi fenyőtoboz hever a földön. Megállók felettük. Nem mókus és nem erdei egér hordta össze őket, mert rágásnyomok nincsenek rajtuk. Azután egy pil­lanat alatt kiderül, hogyan kerül­tek ide. Egy nagy fakopáncs érke­zik, s az egyik fenyő ágai közül leszakít egy tobozt. Csőrében a zsákmánnyal ide-oda röppen, szemlátomást olyan helyet keres, ahol felbonthatná. Végül a töl­gyesben tűnik el a szemem elől. Azon a helyen azonban, ahol a sok toboz hever a fa alatt, egy épp’ megfelelően elágazó gallyat vagy kéregrepedést talált valame­lyik harkály. Ide beszorítva a fe­nyőtobozt, kiszedegette belőle a magokat. A fakopáncsok ugyanis télen részben magvakon élnek: ha csak a fákban és a kérgükön élő rovarlárvákra szorulnának, igen­csak felkopna az álluk... A hegy dereka táján látom az első hegyijuhar-magot a havon; a csúcs közelében biztosan tenyé­szik pár példány e nagyobb ma­gasságban előforduló fafajból. Egyre mélyebb a hó. Ropog a lépteim alatt, néhol térdig is elme­rülök, máshol letört faágakon bot­ladozók. Egyre több a kidőlt fa, főleg a fenyők törnek meg köny- nyen: örökzöld lombruhájuk meg­tartja a havat, s a teher, főleg ha a szél is erős, megcsavarja még félmétemyi átmérőjű törzseket is. fújta le a fák gallyairól, s arra ép­pen elég, hogy látni lehessen: ki járt arra előttünk. A vaddisznó-, őz- és szarvasnyomokon azonban jól látható, hogy a vadak hegyes csülkei mélyen elmerülnek, nekik meglehetősen nehéz járás esik ilyenkor. Ölyv repül el a hegy felett; csak egy szemvillanásra látom, amint fordul egyet a levegőben. Egy tölgy tövénél feltúrva a hó, csak úgy feketlik itt a föld. Te­nyérnyi, legfeljebb pár órás vad­Letört a fenyő koronája a Kő-szirten A SZERZŐ FOTÓJA Mindenfelé rengeteg a vad­nyom, bár ez csalóka is lehet, hi­szen egyetlen nyest is úgy össze tudja mászkálni a havat, mintha egész hadseregre való tanyázna belőlük egy-egy területen. A Kő- szirt oldalában is látható pár he­lyen a kisragadozók nyoma: nem süllyednek be a hóba, a fagyott felső réteg megtartja őket, sőt, még a rókákat is. A fagyott réteg felett van egy ujjnyi porhanyós hó is. Nem esett, hanem csak a szél disznónyomok vezetnek ide, majd távolodnak. Megállók egy kicsit nézelődni, mert a fák koronájában madarak mozognak. Egy csuszka le is röppen a friss vaddisznótú­rásra, s ott keresgél valami ehető után. A gallyak végén barátcine­gék hintáznak: lehetnek vagy tízen. A parányi, fekete sapkás madárkák a fakérgen megbújó ro­varokat, petéket, bábokat szedege­tik össze. Megpillantok egy szaj­kót is a kis madárcsapatban: majdnem a fejem felett birkózik egy tölgymakkal. Máskor már fel­riasztotta volna az erdőt, most - fél szemét azért rajtam tartva - táplálékát keresi. Valamivel feljebb megtalálom az első juharfát. Fiatal növény, át tudom fogni a törzsét, de azért már elég sok magot termett. Alatta egémyomok: alighanem azonnal akad is gazdája a mag­termésnek. A madárcsapatban felbukkan egy harkály is. Alapos szemügyre vétel után kiderül, hogy egy ritkább faj képviselője: középfakopáncs. A szajkóhoz ha­sonlóan ő is tölgymakkot keres­gél. Pár perc múlva csőrében a zsákmánnyal elröppen. Valami megérzés folytán hát­ranézek. A meredek szélén éppen akkor bukkan fel egy róka. A koma egy vaddisznócsapáson ha­lad, egyenesen felém. Pár másod­perc, és már csak alig tíz méterre van... Felemelem a fényképező­gépet, mire a róka megáll, és egy pillanatra „farkasszemet” nézünk - azt is jól látom, hogy sárgásán villan a szeme, - majd megugrik. Oldalt szalad, nem is különöseb­ben gyorsan, de lompos farka csak úgy úszik utána. Egy másodperc és eltűnik a havas lejtőn. (A kép persze nem sikerült róla.) A hegy csúcsa alatt különösen sok a kidőlt fa, a törött koronájú fenyő. A nagyobb magasság, a rosszabb, szelesebb, havasabb élőhely miatt egyébként is szem­mel láthatóan satnyábbak, göcsör- tösebbek a tölgyek is. Holló kor- rog a hegy felett, majd egészen közelről látom is a fekete madarat. Fordul egyet a levegőben, azután elrepül a hegység belseje felé. A felhők mögül már csak né­hány napsugár talál időnként kiu­tat, olyankor csodálatos ragyo­gásba öltöztetve a havas erdőt. Vi­szonylag tiszta az idő. Még nem értem a Kő-szirt csúcsára, de a Börzsöny-alja nógrádi része, a Cserhát nyugati pereme, a Duna egy rövid szakasza, - úgy a Szent­endrei-sziget magasságában - jól látható innen. Váratlanul egy őz ugrik meg előlem, s tűnik el a hegy északi lejtőjét bontó fiatalosban. Ölyv vijjog valahol a közelben, de nem látom az erdő fái között. A visszafelé út nagyon gyors, a lejtőn lefelé háromszor olyan hosszúakat sikerül lépni, mint fel­felé. A hegy lábánál még látok egy léprigót, egy csuszkát, har­kály kiabálását is hallom. Később egy elbányászott meredély alatt vezet el az út. Már el is hagyom, amikor valami zörgést hallok on­nan: egy mezei nyúl igyekszik fel­felé a rézsűn, hatalmas ugrások­kal. Rövidesen el is tűnik a part fe­lett. Megnézem a nyomait, mert sejtem, hogy itt szundikálhatott, amíg rá nem ijesztettem. Rövide­sen megtalálom a vackát: szívszo­rító látvány, hogy egy kidőlt fácska törzse alatt a teste melegé­vel olvasztott magának egy elég mély üreget a jeges hóba. Bélelése nincs, csak pár tölgylevél árvál­kodik benne, azok is bizonyára véletlenül kerültek oda. Persze az is valami, ha az állatot ilyenkor nem éri a hideg szél... A sok érdekes látnivaló mellett mégis rossz emlékkel hagytam el a Duna-Ipoly Nemzeti Park e szépséges részét. Pár órás kirán­dulásom alatt ugyanis mindig hal­lottam valahonnan motorfűrész zúgását, kidőlő fa csapódását... Hogyan legyünk a pénzvilág részesei? Rendhagyó beszélgetés Szabó Tamással, az OTP salgótarjáni igazgatójával Rohanó világunkban egy sor információ szakad ránk. Különö­sen igaz ez, ha pénzügyeinkről van szó: tőzsdei műveletekről hallunk, internetes pénzutalásról, mobiltelefonról köthető pénzügyi szolgáltatásokról. Új fogalmakkal ismerkedünk, nap, mint nap. Mivel ezeket az ismereteket nem tanítják iskolában, nincs rá könnyen kezelhető tankönyv, ezért megkértük Szabó Tamást, az OTP Bank salgótarjáni igazgatóságának vezetőjét, kalauzoljon bennünket a bankvilág berkeiben. ményt” jelent. A bank díjazza- Elöljáróban szeretném, ha elmondaná, milyen korszerű lakossági termékeket kínál manapság az OTP Bank?- Röviden háromfélét: betéti konstrukciókat, hiteljellegű termékeket, s egyéb pénzügyi konstrukciókat, amelyek alap­vetően az első két eset valame­lyikéhez vezethetők vissza és ál­talában nem maga a bank, ha­nem valamelyik leányvállalata kínálja. Ezen kívül alaptermék maga a lakossági folyószámla, amelyen az ügyfél „forgalmaz­hat”, pénzügyeit bonyolíthatja.- „Pénzügyeit bonyolít­hatja”: mint egy cég esetében?- Igen, első hangzásra min­denki jól öltözött, elfoglalt üz­letembereket és üzletasszonyo­kat képzel maga elé, akik milli­ókkal dobálóznak nap mint nap. Pedig pénzügyei mindenkinek vannak, annak is, aki szűkös fize­tésből tart el egy családot. Vü- lanyt, gázt fizet, biztosítást, a mo­sógép részleteit stb... Ezeket mind elintézheti egy folyószámláról egy rendszeres átutalási megbí­zással, ezt a funkciót hívták régen átutalási betétszámlának.- Miért nem hívják így most is?- Mert annál jóval több do­logra alkalmas. Manapság pél­dául az alkalmazottak többsé­gének a fizetése, sokak nyugdíja erre a számlára érkezik és itt biztonságban pihen - sőt, kama­tozik - amíg az illető fel nem használja. Ha van a számlához kártyája - szinte mindenkinek van valamilyen - sok helyen tud vele költségmentesen fizetni, hi­telkeretet tud hozzá kérni, kül­földön valutát tud vele felvenni bármelyik ottani bankautomatá­nál. Ez egy eszköz, egyfajta kamatozó pénztárca, amin ke­resztül az ügyfél kifizethet vagy ahová az őt illető bevételeket kérheti.- Miért van az, hogy akár­mit akar az ügyfél egy bank­ban, azonnal megpróbálnak nyittatni vele egy folyószámlát?- Korszerű hitel- és betétjel- legű szolgáltatásaink egy része csak akkor vehető igénybe, ha az ügyfél rendelkezik lakossági folyószámlával, mert ez az az eszköz, amelyen keresztül mi is elérhetjük őt. Nyitnunk kell neki egy számlát, egy „névre szóló zsebet a nagy pénztárcában" ahhoz, hogy odatehessük a pén­zét, és onnan teljesíthessük a megbízásait.- Milyen szolgáltatások kapcsolódnak ehhez a lakos­sági folyószámlához?- Említettük már a rendsze­res költségek kifizetését: első­sorban a különböző közüzemi és pénzügyi szolgáltatások dí­jára gondolok. Átutalhat azon­ban az ügyfél eseti jelleggel is, például a külföldön élő rokon számlájára (bármilyen devizá­ban) vagy visszaadja a kölcsönt a szülőknek stb. Fizetését, nyugdíját, bármilyen eseti vagy rendszeres bevételét kérheti erre a számlára utaltatni. Ideiglene­sen szabad pénzeit - nem kell nagy összegnek lennie - leköt­heti a számlán hosszabb-rövi­debb időre, ezáltal nagyobb be­téti kamatot kaphat - bár ha csak ott áll, akkor is kamatozik. A számlához kártya is jár - en­nek a kártyának a jellegét, fel­használhatóságát az ügyfél hatá­rozza meg. A kártyával lehet fi­zetni, pénzt felvenni. S ha a személyes véleményemet kér­dezi, a megtakarítás sokkal biz­tonságosabb helyen van a folyó­számlán, mint mondjuk egy szalmazsákban...- S mi van, ha elveszik, vagy hamisítják?- Elveszíteni mindent lehet, pénzt is! Ha az ember a kártyá­ját veszíti el, nagy valószínű­séggel még nem vesztette el a pénzét, hiszen a kártya önmagá­ban nem elég ahhoz, hogy va­laki hozzáférjen a számlához; kell hozzá egy négyjegyű kód is, az ún. PIN-kód, amit elvileg csak az ügyfél ismer...- Elvileg...- Gyakorlatilag is, olyany- nyira, hogy ha elfelejti vagy el­veszíti a kódot, a bankban senki nem tudja neki megmondani, mi volt az, hiszen ezt kizárólag ő tudhatja; Ilyenkor le kell tiltani (és megsemmisíteni) a régi kár­tyát és újat kap az illető. Termé­szetesen a régi számla és a pénze megmarad, viszont az ilyen cserének költsége van.- Mire jó még a lakossági folyószámla?- Kérhető hozzá egy hitelke­ret, amelynek a mértékét a rend­szeresen érkező jövedelem nagysága határozza meg. Az il­lető ezután a már emlegetett la­kossági folyószámláján a hitel­keret összegéig „mínuszba me­het”, a rendszeresen érkező jö­vedelem mindig feltölti a kere­tet és hitelkamatot mindig csak a negatív számlaegyenleg mér­tékéig kell fizetnie, ezt pedig naponta számoljuk. Ha tehát nem használja ki a hitelkeretet (azaz nem megy mínuszba), kamatot sem kell fizetnie, de a hitellehetőség bármikor automa­tikusan igénybe vehető.- Csak a folyószámlához kapcsolódó termékek lehetnek korszerűek?- Természetesen nem. Az áruvásárlási hitelünk például azért korszerű, mert a vásárlás helyszínén azonnal igénybe le­het venni, nem kell hozzá még egyszer visszamenni az üzletbe vagy bemenni a bankfiókba. A vásárló-hitelfelvevő besétál az üzletbe, kiválasztja a terméket és kitölti a hiteligénylést. Ezt a kereskedő elfaxolja a bankba, mi elbíráljuk a hitelkérelmet és visszafaxoljuk az üzletbe az en­gedélyt vagy esetleg az elutasí­tást. Fél óra az egész és bárme­lyik üzletben megoldható, ha velünk szerződik.- Egyszerűnek hangzik...- Egyszerűbb is, mint hitel­levelekkel jönni-menni (mint régen), nehézkes személyi köl­csönökkel bajlódni (mint né­hány más banknál). És persze nem kell előre gyűjteni hónapo­kig, nem kell nagy pénzeket dugdosni vagy kivenni az auto­matákból...- Ha már a pénzfelvétnél tartunk, ez azért nem olcsó mu­latság!- Kétségtelen, hogy pénzbe kerül. Ára van annak, hogy az ember mindennap huszonnégy órában hozzáférhet annyi pénz­hez, amennyire szüksége van, anélkül, hogy mindig magánál hordaná. Feltéve persze, ha van pénz a számláján. Ezek nem ol­csó gépek, üzemeltetésük is drága, folyamatosan figyelni, újratölteni kell őket. Ezért az amúgy versengő bankok kie­gyeztek egymással és a legtöbb bank automatáin a másik banknál vezetett folyószámla is elérhető a másik kártyájával ­persze nem ugyanannyiért.- Hogy is van ez?- A számla és a kártya össze­tartozik: aki az OTP Banknál vezet számlát, az OTP Bank ál­tal kibocsátott kártyát kap hozzá és az OTP Bank kondíciói érvé­nyesek rá. Ezzel a kártyával az OTP Bank automatáiból jóval olcsóbban lehet pénzt felvenni, mint más bank gépéből, hiszen ez a gép közvetlenül a mi rend­szerünkhöz kapcsolódik, kisebb az ügylet költsége is. Más bank automatájánál persze az adott bank kártyája (és a mögötte levő számla) jelent előnyt. Ez nyil­ván fordítva is igaz - aki más pénzintézetnél vezeti a számlá­ját, onnan kap kártyát is, és ha az OTP Bank automatáján ke­resztül akar hozzáférni a pén- zéhezj jóval többe kerül, mintha a mi számlavezető ügyfelünk lenne. A mi ügyfeleinknek ez azért előnyös, mert a megyében húsz automatánk van, Salgótar­jánban tíz, a többi pénzintézet pedig összesen működtet eny- nyit.- Ez tehát az előnye a bank méretének?- Ez is. További előny, hogy nekünk van szerződésünk a leg­több szolgáltatóval. Azaz az áram-, a víz-, a gáz-, a csatorna­díját, a közös költséget, a bizto­sítási díjat bankon belül lehet a számlájukra utalni, aminek me­gint jóval kisebb az átutalási díja. Nem is beszélve a már em­lített áruvásárlási hitel törleszté­séről, ahol az OTP folyószámlá­ról történő törlesztés 1% ked­vezményt jelent. De igaz ez le­ányvállalataink szolgáltatásai­nak igénybevételére is. A Ga­rancia Biztosító Rt. termékei esetében például az OTP Bank folyószámlájáról történő díjfize­tés, vagy például az utasbiztosí­tás igénybevételénél az OTP-s bankkártya megléte „árenged­azt, ha ügyfelei a tulajdonában levő leányvállalatok (mi család­tagoknak hívjuk őket) szolgálta­tásait veszik igénybe.- Kik ezek a családtagok?- Nagyon sok van, lakossági ügyfelek számára a legfonto­sabbak talán az OTP Lakástaka­rékpénztár, az OTP Magány­nyugdíjpénztár, az Önkéntes Kiegészítő Nyugdíjpénztár, a Garancia Biztosító Rt., a Mer­kantil Bank Rt., az OTP Érték­papír Rt., az OTP Ingatlan Rt., az OTP Travel és még sorolhat­nám.- Telefonbank, Internet- bank... Mit takarnak ezek a fo­galmak?- Azt, hogy ezt a bizonyos lakossági folyószámlát nem csak úgy lehet elérni, használni, ha az ember bemegy a bankfi­ókba, vagy ha odaáll az automa­tához. Az Interneten keresztül is hozzá lehet férni, személyesen elvégezni az átutalást, betétlekö­tést, kártyaigénylést, hitelkérést. Bankunk csak teljesíti az utasí­tást. Még egyszerűbb a telefo­nos bankszolgáltatás, az ún. CallCenter használata: az ember felhív egy számot (06-40-36- 66-666, az ország bármely pont­járól, fülkéből vagy mobilról he­lyi tarifával hívható) azonosítja magát és a vonal túlsó végén ülő számlakezelő ügyintézővel megbeszéli, mit akar, mintha csak a bankfiókban volna. Ezt mindennap, napi huszonnégy órában megteheti minden kér­désére azonnal választ kap (egyenleg, napi átutalás, stb). Megbízásait az üzemidő kezde­tével teljesítik. Gyakorlatilag készpénzfelvételen kívül bármit elintézhet, ami folyószámlához kapcsolódik. Kedvenc példám az, amikor egyszer a repülőtéren indulás előtt mobiltelefonról kö­töttem poggyász-balesetbiztosí­tást egy barátomnak a CallCen- teren keresztül.- Ez bárki számára elér­hető?- Igen, amennyiben az illető lakossági folyószámlát vezet ná­lunk. Erre külön szerződést kell kötnie a bankkal, de ezt telefo­non is megteheti a már említett számon. Sem a szerződéskötés­nek, sem a telefonos ügyinté­zésnek semmiféle pluszköltsége nincs, csak a hívás díja. Tudom, hogy néha kissé bonyolultan hangzik egyik-másik ajánla­tunk, de higgyék el: az említett szolgáltatások igénybevételéhez nem szükséges pénzügyi kép­zettség, hiszen a bank igyekszik a lehető legegyszerűbb kezelési módot alkalmazni. Természete­sen végig kell gondolni, hogy az ügyfélnek mire van szüksége, de úgy hiszem, ez az élet min­den területén így van. Bárme­lyik fiókunkban bármelyik munkatársam készséggel segít abban, hogy a fenti szolgáltatá­sok közül melyiket érdemes igénybe venni, miért és ho­gyan. (X)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom