Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-21 / 17. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 2000. január 21., péntek Egy falu, egy nap, egy lap - Csitár Felmenőik hagyományait megismerve... Múltidéző Az előkerült régészeti leletek tanúbizonysága szerint a falu környékén már a késői bronzkorban is éltek emberek. Az Árpád-korban a falu bizonyára a királyi szolgáltató települések közé tartozott: a „csitár” (csatár) szó fegyverkovácsot jelentett. A XIV. század elején a Kacs ics nemzetség birtokolta. Csi- táron a pápai tizedjegyzék szerint már 1332-ben volt templom, ami a török időkben pusztult el. 1384-ben még két község állt itt: Kis- és Nagycsitár. 1423-ban Szécsény várához tartozott a település. Kiscsitár 1549-ben már a töröknek is adózott, magyar birtokosa Lo- sonczy István, a későbbi temesvári hős volt. A török hódoltság idején Kis- és Nagycsitár is elpusztult, de mindkettő gyorsan újratelepült. A tizenöt éves háború alatt a Forgách család birtokába került a környék, de 1633-ban már újra adóztatta a török is; abban az évben három háztartást vettek nyilvántartásba. Forgách Ádám 1641-ben csitári birtokát is Koháry Istvánnak adta zálogba, 1715-ben és 1720-ban is kilenc-kilenc adóköteles háztartást írtak össze. A római katolikus templom műemlék, 1747-ben szentelték fel. A községben és közelében három műemlék jellegű, barokk kőkereszt is áll. Faragó Z. Tarnóczi László Fotó: Rigó Tibor Gyógyulás a kastélyban A Gellért-hegy magasságában, természetvé- ez ugyanis évről évre növekvő kihívást jelent delmi területnek nyilvánított parkkal körülvett épület a Majláth-kastély, amelyet negyven éve tüdőgyógyintézetként használnak. A szomszédságában kilencven-száz éves gárdonyi emberek élnek, ám itt, a százéves falak közt gyakori vendég a halál. 79 aktív, 70 krónikuságy szolgálja Gárdonyban a megye tüdőgyógyászatát. Szakértők szerint azonban ennél kevesebb, de minőségi szolgáltatást nyújtó intézményre lenne itt szükség. Az épület is jócskán felújításra szorul, ám egyelőre a fenntartás, működés költségeit sem tudják kitermelni. A tüdőgyógyintézet a megyei önkormányzat nagy, veszteségtermelő intézménye, ennek is tudható be, hogy a fenntartó a közelmúltban a vezetést érintő változásokról döntött. Minderről, s az intézetben folyó gyógyító munkáról dr. Bajkai Annát, a korábbi általános, s egyben az új orvos-igazgatót kérdeztük.- Miközben az intézmény infrastruktúrájának minimális feljavítását, s a legszükségesebb renoválásokat meg kell tennünk, egyre nagyobb adósságokat halmozunk fel. Évek óta hiteleket kell fölvennünk az év végi bérek rendezésére, s jómagam voltam az, aki kezdeményezze, hogy ezt a folyamatot állítsuk meg. Ide egy menedzser- szemléletű - nem feltétlenül orvos végzettségű - kórházvezető kellett, akit Kaszás Erika személyében talált megfelelő embernek a közgyűlés. Nekem pedig pontosan elég a gyógyító munka, mindannyiunk számára. A várható létszámleépítéseket (108 főt foglalkoztatnak itt, öt-hat éve még közel 150-et, ám a tavaszra százra csökken a létszám) az új vezetőnek kell megtennie.- Egyre több fiatal kerül hozzánk ápolásra. Sokukon azonban már nem is lehet segíteni. Hamisak azok az országos statisztikák, amelyek a tbc megjelenésére, illetve a lakosság ez irányú vizsgálataira vonatkoznak. A szűrésen való megjelenés nem kötelező, így a lakosságnak több mint fele el sem megy a vizsgálatokra. A tbc az ide került betegek 20 százalékánál regisztrálható, ám az asztma, a tüdőtágulás, vagy a krónikus hörghurut elhanyagolása is gond.- Élet-halál közti fiatalok kerülnek mostanság hozzánk. Tragédiának tartom azt, hogy a tüdőbetegségek ennyire eltolódtak a fiatalabb korosztály felé. Ezen a gyógyító munka hatékonyságának növelésén túl egyedül a szűrési törvény szigorításával, s a távolmaradás szankcionálásával lehetne látványosan segíteni. Ugyanakkor a lakosság életkörülményeinek alakulása és a dohányzás éppúgy hozzájárul ennek az egészség- ügyi helyzetképnek az alakulásához. Még mindig sokan halnak meg a gárdonyi intézetben. Ám az is igaz, hogy legtöbbjüket már gyógyíthatatlan állapotban szállítják ide. A szub- alpesi klímájú környezet valóban egyedülálló, gyárat itt a közelben egyet sem találunk. Az életnek azonban ez csak az egyik összetevője. A „csitári hegyek alatt” nem is olyan régen esett le a hó, ám ez a Csitár nem az a Csitár, amelyet a jól ismert népdal említ Gyakran hangsúlyozza ezt Chikán Istvánná óvodavezető, aki azért kolléganőjével, Farkasné Marton Éva óvónővel együtt ügyel arra, hogy felmenőik hagyományait megismerve nőjenek fel a csitári gyermekek. Ideális a csitári ovisok helyzete, több szempontból is: Egyrészt a tizennyolc gyermekből pontosan hat-hat a három-négy, illetve ötéves, másrészt többük a szomszédos idősek napközi otthonában lévő dédszülője mellett töltheti mindennapjait. A tizennyolc gyermekből négyen „egykék”, a gyermekek többségének azonban egy-két testvére van. A csoport összetételében az is beszédes, hogy közülük többen munkanélkülicsaládban nevelkednek. Az óvoda pedagógiai programját úgy állították össze, hogy abban az ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások kitüntetett jelentőséget kapnak. A szokások, s a hagyományos paraszti gyermekjátékok megismerésében a falubeli idősek is segédkeznek. A csoportot cigánygyermekek is látogatják, így az óvónők a cigányfolklór néhány érdekességét is bemutatják. Igaz, tapasztalatuk szerint erre legkevésbé a cigány szülők kapacitálják őket. Amikor éhesen érkezik ide a gyermekük, ruha is jószerivel az van rajta, amit itt kapott, akkor a szülők sem a cigány értékek tudatosítását vátják tőlük. Tartásjavító torna az óvodában Háromfogatos a gárdonyi lovastanya Ez évben is lesznek itt versenyek - Lovaikat a díjugratóbajnok Göttler futtatja Nem cserélt gazdát a gárdonyi lovastanya, mint azt ahogy sokan híresztelésekből tudták. Igaz, jelzálogbejegyzés terheli Gál Andor lovardáját, ám a tulajdonos bízik abban, hogy amit hosszú évek munkájával felépített, megtartja. Sőt, ha lassan is, de tovább építheti azt. Ám ahhoz, hogy a lovastanya a térség turisztikai vonzerejét növelje, egy helyi vállalkozó már kevés. A lovakat idén is versenyezteti Gál Andor- Tizenhat lovam van, az idei versenyeken három fogattal indulunk. Az egyiket Baksa Gábor hajtja, a másikat Farkas Szabolcs, s a harmadikat jómagam - mondja Gál Andor, miközben abrakkal eteti a lipicai, kisbéri és magyar félvér lovakból álló kisebb ménest. Lelkesedése most sokkal kisebb mint évekkel ezelőtt, amikor is a salétromos falú, elhanyagolt gazdasági épületeket elkezdte rendbe tenni, s kialakítani mindennek a helyét: istállót, turistaszállást, egy nagyobb méretű medencét, s a pályát, ahol versenyeket rendezhetnek a mai napig is. A rengeteg teendő, az egyre több dologban megjelent beruházási igény, a mezőgazdaság alacsony jövedelmezősége és számtalan rizikófaktora azonban embert és családot próbáló dolog Gárdonyban is. Gál Andort azonban olyan embernek ismerik, aki a megrendítő ütések után is megpróbál felállni. Életben tartja a Palóc Lovas Egyesületet, s a Toyota Kakuk támogatásával már az idei versenyszezonra készül. Díj ugrató versenyekre Göttler Vilmos jár a lovaival, fogathajtásban pedig hárman is versenyeznek. Az elmúlt két évben azonban az időjárás sem kedvezett a gárdonyi derbiknek, a pályát gyakran áztatta eső. Most ezért is változtatnak a versenyek időpontján, amelyet július közepére, vagy augusztus húszadikára tesznek át. Mint megtudtuk, lovastábort is szerveznek ismét, igaz a nyugati színvonalat még most sem lehet elvárni azon. Gál Andor szerint azonban ahhoz, hogy a térség turisztikai vonzerejét növelő lovasélet lehessen itt, ahhoz polgármestereknek, politikusoknak kellene a jelenleginél sokkal jobban összefogni. Elfogyott a fejlesztésre szánt pénz Szécsényben, Szügyben dolgoznak az emberek, őrhalomban nincs munka Nehéz dolog megélhetést találni az olyan településeken, ahol nincs üzem, a mezőgazdasági szövetkezet megszűnt, az egyéni gazdálkodáshoz pedig nincs elég pénz. Csitáron és az egykori uradalomban, Gárdonyban nap mint nap ezt próbálják. Harmincmilliónál is kevesebből gazdálkodik, ugyanakkor évről évre néhány millió forint adósságba kerül Csitár önkormányzata, a fejlesztési pénHuszár Ferenc zekből meg nem jutott a járdákra, bekötőutakra, mert az erre szánt összeget most a közös szeméttelep kialakítására kellett fordítani. Csitár 1990- től önállósította magát. Sokak szerint az őrhalmiakkal közös téeszükből is akkor kellett volna kiválni. A (tiszteletdíjas) polgármester itt érdekes módon nem helybeli. Huszár Ferencet a szíve hozta ide Bükkszékről. Tanárember, aki az őrhalmi közös iskola falain kívül is köztiszteletnek örvend. Családot alapított Csitáron, s ugyan már egy-két éve őrhalomban lakik, a falu ügyes-bajos dolgaival - ahogy a korábbiakban is - csak őt bízták meg a legutóbbi választáson is.- A falunapot idén már nem vállaltam fel. Féltem, hogy a szervezésben egyedül maradok, így inkább lemondtam erről. Ám a későbbiekben remélem ez sem marad el. Szükség van ezekre a mindennapi örömökre, közös ünnepeinkre. Futballra és vendégségre, mert enélkül nem érezhetjük a falut összetartozó közösségnek. Horváth József Ennek szellemében támogatta a képviselő-testület Zólyomi József Csitárról szóló könyvének kiadását. Ez a mindenki által megérthető mű eligazít a családtörténetekben, s olyan krónikáját adja a településnek, amelyből mindmáig érvényes, tanulságos dolgokat olvashatunk ki: megdöbbentőek azok a számadatok is, miszerint 1910-ben Csitáron még 570- en, s Gárdonyban 270-en éltek, mostanra viszont ez a szám 380 alá, illetve alig száz főre csökkent.- A gárdonyi családok mindegyikéből dolgozott már valaki a tüdőgyógyintézetben. Nagy munkáltató volt az őrhalmi téesz is, amíg csak működött. Most azonban már egyre feszítőbbek a gondok. Akinek helyben nincs munkája, az Balassagyarmaton, Szügyben, vagy Szécsényben keresi a megélhetését - teszi hozzá Horváth József, a gárdonyiak önkormányzati képviselője. Vezetékes gáz van a faluban, régen megcsinálták már az ivóvízhálózatot is, ugyanakkor a szennyvízé még várat magára. A tüdőgyógyintézetnek a tisztítója van olyan nagy kapacitású, hogy akár az egész települést ki tudná szolgálni, ám ennek is vannak - egyebek közt - technikai akadályai is.- Ami fontos lenne, hogy az utakat, járdákat rendbe tegyük, de most erre sem telik. A nóg- rádmarcali szemétlerakó megépítéséhez való hozzájárulás innen is elvitte a tavalyi és az idei évre tervezett, fejlesztésre szánt pénzt. Kinek a meleg, kinek az étel Többnyire nyolcvan éven felüliek látogatják az idősek napközi otthonát. Van aki télidőben tölti itt a legtöbb idejét. Mások viszont télen jönnek legkevésbé, mert olyankor gyermekeik, unokáik veszik őket magukhoz, hogy figyelhessenek az idős családtagra, nehogy elcsússzon a jégen, vagy fázzon, ha valamiért nem gyújt be egyetlen nap is. Általában tizenöten vannak az egykori iskolaépületből kialakított helyiségekben. Társalgó és étkező, s még egy orvosi szobának indult, ám a feltételek szűkös volta miatt pihenőszobaként befejezett helyiség az, amely a falu idős embereit szolgálja. Kézimunkázás, televíziózás, beszélgetés a mindennapi dolgokról, ki-mit hallott, jöttek-e az unokák és egyáltalán mi van velük. A napi háromszori étkezés a nyugdíj töredékéből kijön, s ha valaki itt tölti a napját, a rezsi otthon már csak alig valami. Számítások ide vagy oda, a csitári emberek sem szokták meg könnyen ezt az egyébként sokuknak segítséget jelentő intézményt. Szégyellték ugyanis, hogy nem maguk főznek, s faluhelyen a munkától sem marad távol valaki csak azért, mert öreg. Igaz, az évek során maga a falu is sokat változott. Az idősek napközi otthonában pedig védőnő felügyeli az ide járókat, sőt, a doktornő is minden egyes alkalommal meglátogatja pácienseit, amikor a szomszédban lévő gyermekekhez jön szűrővizsgálatra.
