Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-20 / 16. szám

10. oldal SporTTüköR 2000. január 20., csütörtök Gondolatok egy páros sakkmérkőzésről Lékó Péter szinte lelépte Alexander Halifmant, a k. o. sakkvilágbajnokot Bár már jóval túl vagyunk a kétezredik év első nagy sakk­sporteseményén, a jelenleg is tartó Wijk aan Zee-i XVIII-as kategóriájú (2697-es Élő-átlagú) verseny kapcsán - ahol Lékó világnagyságok között bizonyíthat - érdemes vissza­tekinteni a nagy összecsapásra. Valóban ilyen nagy a kü­lönbség a mi 20 éves reménységünk és az egyenes kieséses rendszerű - azaz k.o. - világbajnok, az orosz Alexander Halifman között? - gondolom, erről azért még fognak vi­tatkozni az elemzők, no meg a sakk iránt érdeklődők. A számszerű végeredmény - 4,5-1,5 Lékó Péter javára - még imponálóbb, mint a két nagymester közötti Élő-pontkü- lönbség. (Péter értékszáma 2725, ellenfeléé 2653.) Az, hogy a hat játszma alatt egyetlen egyszer sem tudott nyerni a len- ingrádi gondolkodóművész, egészen rendkívüli fegyvertény, mármint legnagyobb sakkreménységünk szempontjából. Ha a vége jó, minden jó — szól a bölcs mondás, amely szerin­tem a mostani páros mérkő­zésre is igaz. Sakkszeretetem- ből indíttatva három összecsa­pást is a helyszínen, a Kem- pinski Hotelben izgulhattam végig, és nem csak a saját - szerény - véleményemre, ha­nem az elemző nagymesterek kommentáijára is hagyatkoz­hattam. A tökéletes szervezés és a rendezés - vagyis a Lékót tá­mogató német Westfalische Ferngas-AG - jóvoltából a ki­osztott fejhallgatókból nem­csak a lépéseket követhették nyomon a nézők a zsúfolásig telt bálteremben, hanem töb­bek között Benkő, Bilek vagy Pintér nagymester értékelését is hallhatták a várható húzá­sokról és azojc következmé­nyeiről, a parti kilátásairól. Bizony ezek a szakvélemé­nyek nemegyszer a mi sakko­zónk hátrányosabbnak tűnő ál­lásáról, helyzetéről szóltak. (Lásd az 1., a 3., Vagy az 5. játszmát!) így történhetett Félelmetes memória meg, hogy a harmadik partiban Molnár Dániel rádióriporter a mérkőzés főbírójának, Kállai Gábor nagymesternek - és más szakértőknek - a megala­pozott véleményére alapozva, a sajtószobából azt diktálta te­lefonon a stúdióba, hogy köze­ledve a parti befejezéséhez, Lékó helyzete reménytelen. Sőt, a páros mérkőzés állásáról tényként közölte: 1,5-1,5. Mivel még nem élő adásban szerepelt, és a hatodik érzéke óvatosságra intette, elővigyá­zatosságból hozzátette: tudósí­tását csak akkor adják le, ha megerősíti a végeredményt. Amikor aztán nagymesterünk feladványba illő pattcsapdával kivágta magát szorult helyze­téből, ment az újabb, immár helytálló tudósítás a döntetlen­ről. De pont ez mutatja Lékó klasszisát, hogy kötött gondol­kodási idő mellett is mindig megtalálta a legjobb lépést. Szakvélemények szerint is egy igen aktívan, támadóan és kre­atívan játszó, de a nyerő esély(eke)t kihagyó, mostaná­ban keveset játszó, erős, de nem világklasszis játékost gyűrt le Péter. Szerintem remekül kigon­dolt és nagyszerű ötlet volt a szponzorok és szervezők ré­széről egy olyan nagy név megszerzése ellenfélként, mint a világbajnok, akinek viszont a játékereje jóval elmarad címe presztízsétől, és a világ vezető nagymestereinek tudásától, bármilyen hangzatos rang bir­tokosa is. Megerősíti ezen vélemé­nyemet Lékó Péter testvére, aki szerint nagyon örültek, amikor a Halifmannal vb-dön- tőt játszó örmény Akopjan he­lyett magát a világbajnokot köthették le ellenfélként. így lehetőség adódott annak bizo­nyítására, hogy habár Péter előbb elbúcsúzott a vb-n, jobb a világelsőnél (is). Sok hasznos információt és érdekességet tudhatott meg még a helyszínen az érdek­lődő. Megismerhette Péter ör­mény barátnőjét, Szofit, renge­teg érdekes sztorit hallhatott a 88 éves Lilienthal Andor nagymestertől, aki sokáig élt a Szovjetunióban, vagy Benkő Pál nagymestertől, aki viszont itthoni mellőzése miatt távo­zott az Egyesült Államokba, és jó tíz esztendeje jött csak haza. Hallhattunk a szovjet poli­tika mindenkori direkt és indi­rekt beavatkozásáról a sport­ágba, Karpov és elődei párttá­mogatásáról a szovjet sakkhe­gemónia megőrzésének érde­kében, vagy a sakkgéniusz Fischer szeszélyeiről, s múlha­tatlan érdemeiről az ősi játék kellő megbecsüléséért folyta­tott harcában. Hogy nógrádi vonatkozása is legyen az újabb nagy ma­gyar sakksikemek, e sorok írója próbára tette jelenlegi legjobb sakkozónk memóriá­ját. Felhívta Lékó figyelmét egy bő 10 éve játszott salgótar­jáni bajnoki csapatmérkőzésre, amikor is ő a Szeged együtte­sében valahol a kilencedik tábla környékén szerepelt. Most pedig tessenek csodát hallani! Péter az alábbi sza­vakkal emlékezett vissza az ál­tala játszott partira:- Ja, az a futó g7-es „szid”, ahol el voltam veszve, de egy utolsó blöffel alapvonali mat­tot adtam... Hát igen, arról van szó, amelyet én soha nem felejtek el. De hogy ő sem!? (Satis) Balassagyarmatiak a labdarúgó profiligában A Dózsa György Általános Iskolából indult a pályafutásuk A két labdarúgó: Rob Kornél (balról) és Szilágyi László A balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola nemrégiben ünnepelte alapí­tásának 30. éves jubileumát. Az ünnepségsorozaton olyan személyeket is köszönthet­tek, akiknek a sportpályafu­tásuk az oktatási intéz­ményben kezdődött, s már bemutatkoztak honi labda­rúgásunk legmagasabb osz­tályban, a profiligában. Ők a képen látható Rob Kor­nél (22 éves) és Szilágyi László (23 éves). Mindkettőjük pálya­futásában közös, hogy Taskó András volt a testnevelőjük, egyben az edzőjük. Általános iskolás korukban számos sikert értek el a társaik­kal. Több megyei és országos bajnoki címet szereztek. Rob Kornél az általános is­kolai tanulmányait befejezve, jelentkezett a váci focisuliba, ahová több tehetséges társával együtt felvették. Vácon maradt futballozni, bár kölcsönben ját­szott az NB Il-es Palotásban. Tagja volt a Sydney 2000 válo­gatott keretnek, s bemutatko­zott a profiligában. A közel­múltban hazánk legnépszerűbb focicsapatához, a Ferencváros­hoz igazolt. Szilágyi László az általános iskola hatodik osztályának el­végzése után Újpestre költö­zött, ám tizenhat évesen vissza­tért Balassagyarmatra, s megyei I. osztályú labdarúgócsapat meghatározó játékosává vált. Az együttes feljutott az NB Hi­ba, őrá pedig felfigyelt az NB I- es Videoton, amely 1997 nya­rán leigazolta. Az igen tehetséges játékos már korábban bemutatkozott a PNB-ben. A „Vidi” időközben kiesett a második vonalba, de jó esélye van rá, hogy ismét visz- szajusson az első ligába, s Laci újra a legjobbak között játsz- szon. Mindkét, a szűkebb pátri­ánkból elszármazott labdarú­gónak sikerekben gazdag pá­lyafutást kívánunk! (K. F.) „Sydney 2000” döntője a tarjáni sportcsarnokban Már nyolc hónap sincs hátra, s megkezdődik Sydneyben a nyári olimpia, ahová a világ mintegy' kétszáz országa ka­pott meghívást A játékok tisz­teletére a Magyar Olimpiai Akadémia országos vetélkedőt hirdetett Célja az olimpiai eszme népszerűsítése, tisztelet- adás az ezredforduló olimpiá­jának, valamint annak eldön­tése, hogy a megyékben és ha­zánkban ki tud többet az olim­piai mozgalomról. Az olimpiai játékokon, ponto­sabban: az olimpiák mellett 1912-től rendeztek szellemi ver­senyeket képzőművészetben, zenében, irodalomban, építé­szetben. A szellemi megmérette­téseken Hajós Alfréd és Lauber Dezső 1924-ben stadiontervvel második, 1928-ban dr. Mező Ferenc „Az olimpiai játékok története” című művével első, 1932-ben Manno Miltiádes „Birkózók” című szobrával második, 1948-ban dr. Földes Éva a Fiatalság forrása című műve harmadik díjat nyert. télkedők nagy részét a most versenyzőként induló karancs- lapujtői Hegedűs Géza vezé­nyelte le. Az évek során a sportvetélkedőkbe újabb és újabb személyek kapcsolódtak be, s jegyezték el magukat talán örökre a búvárkodással, a sport­ismeretek bővítésével. Erről a legutóbbi alkalommal is képet kaphattunk, hiszen dr. Nyíri László lenyűgöző tárgyi tudásról, Hegedűs Henrik olim­piatörténeti ismeretekről tett tanúbizonyságot. Érdemes tudni róluk, hogy valamennyien házikönyvtámyi irodalommal rendelkeznek, s elmondásuk szerint többen a fővárosi antik­váriumokban „vadásznak” egy- egy kuriózumra. Elérkeztünk az idei finálé­hoz. A Nógrád Megyei Sport- igazgatóság és a Nógrád Me­gyei Hírlap által indított nyolc­fordulós „Sydney 2000” szel­lemi totó helyes megfejtései alapján az alábbiak jutottak be a január 22-én 10 órától, a sal­gótarjáni sportcsarnokban meg­Sportvetélkedő 25 évvel ezelőtt. A játékot Hegedűs Géza vezeti. Nógrádban a sport- és olim­piatörténeti vetélkedőknek már több mint harmincéves hagyo­mánya van. A régebbi időben a megyei sportirányítás téli ver­seny- és nevelési programjában rendszeresen szerepelt a „Ki tud többet az olimpiai mozga­lomról, a sportmozgalomról és a labdarúgó-világbajnokságok­ról?” felmenő rendszerű vetél­kedősorozat meghirdetése. Ezek a rendezvények minden esetben sajtó-, ritkábban tv- nyilvánosságot is kaptak. Ma már kevesen emlékeznek a nagybátonyi gépüzem színei­ben vetélkedő Mádai Péter (a sok-sok tv-vetélkedőt nyert SZDSZ-es honatya), Répássy László, Petre József, az ötvö­zetgyár képviseletében dr. Kol­lár Mihály, Olasz Pál, Lengyel László, a balassagyarmati Ko- moróczy Csaba, a nagylóci Strehó Bertalan, a salgótarjáni Frink Ferenc, Serfőző Tamás, Kosár József, Uramecz János és társaik gyakran „vérre menő” összecsapásaira. E ve­rendezendő megyei döntőbe. A névsor: Fűrész Gábor (B.- gyarmat), Hegedűs Géza (K.- lapujtő), Hegedűs Henrik (B.- gyarmat), dr. Kollár Mihály (B.-gyarmat), Kovács Ákos (B.- gyarmat), dr. Nyíri László (S.- tarján), Pleva Péter (B.-gyar­mat), Tömösvári Sándor (Rét- ság), Olasz Pál (S.-tarján), Jó- zsa Csaba (Diósjenő), Fenyvesi András (Diósjenő), Kosár Jó­zsef (S.-tarján), Szász István (S.- tarján), Bakó Csabáné (Mátra- novák), Családi Vince (Patak), Vincze Zsolt (Palotás), Kocsi István (Ipolyvece), Strehó Ber­talan (Nagylóc). A vetélkedőt Répássy László megyei sportigazgató vezeti. A zsűri elnöke dr. Jakabházy Lászlóné Mező Mária, a Ma­gyar Olimpiai Akadémia főtit­kára lesz. Az első nyolc helye­zett két négyes csapatban vesz részt a területi fináléban, s dönti el majd, hogy kik jutnak az or­szágos döntőbe, amelyet június 23-án, az olimpiai napon tévé­adás keretében bonyolítanak le. Megint nem bírtak egymással az együttesek Jégkorongmérkőzésen: Hugyag - Bástyák Balassagyarmat 4-4 Az előző hét végén játszott 3-3-as döntetlen után, ismét megmérkőzött egymással a balassagyarmati Bástyák és Hu- gyag jégkorongcsapata. A visszavágót Balassagyarmatra tervezték, de a Dózsa iskola igazgatóhelyettese nem adta oda a felnőtt hokisoknak az áldozatos munkával elkészített jég­pályájukat, így aztán maradt megint a hugyagi Csujta- aréna. A találkozót mintegy félszáz néző látta. A gyarmatiak két sorral, megfi­atalítva érkeztek és a hugyagiak is tartalékokkal készültek a jégkorongcsatára. A vendégek kapuját a tapasztalt Völgyi Pé­ter védte. Barta Attila csapatka­pitány mellett Suba Mihály, Gál Richárd, Taskó András, Jambrik Imre, Vajzer Rudolf alkotta az első sort. A második sorban Suba Ákos, Speczijár Viktor, Jakubecz János, Tóth Csaba és Gál Richárd szerepelt. A hugyagiak kapusa az ide nő­sült Pásztor László volt. Riczi Egon csapatkapitány mellett az első sorukban szerepelt Csábi Csaba, Csábi Szilárd, Csábi József és Csábi Róbert. Csere­ként Hegedűs Zoltán és a vete­rán Csábi Bandi állt készenlét­ben. A mérkőzést e sorok írója vezette, a gólbírók Berki Gábor és Benécs János voltak. Az első harmad tapogatózó küzdelmében egy gyors gyar­mati támadás végén megvillant Vajzer Rudolf ütője és a korong a meglepett hugyagi kapus mö­gött a hálóban kötött ki. 1-0 a Bástyák javára. A hugyagiak sorozatos ellentámadásának hamarosan meglett az eredmé­nye, mert Csábi Csaba szép szóló után ütött gólt Völgyi Pé­ter kapujába. 1-1. Az első harmad befejezése előtt Suba Mihály cselezte be magát a hugyagi kapu előte­rébe, átlőtte a korongot a túlsó szélen felkorcsolyázó Gál Ri- chárdnak, akinek az átadásából Barta Attila mesterien lőtt a há­lóba. 2-1 a Bástyák javára. A második harmad parázs küzdelmet hozott. Jakubecz Já­nos indítása után Speczijár Vik­tor mesterien tette a pakkot szé­len felviharzó Gál Richárd elé, aki bevágta a korongot a hu­gyagi ketrecbe. 3-1 a Bástyák javára. Hugyag csapata egyre- másra támadta a gyarmatiak kapuját, de Völgyi Péter a me­leg helyzetekben rendre tisztá­zott. A nagy igyekezetben Csábi Bandi autószerelő-mester mázsás súlya alatt kettétört a műanyag korcsolyája. A hugyagi közönség harsány biztatása mellett a helyi csapat kiegyenlített, majd a vezetést is megszerezte. Előbb Riczi Egon átadását követően Csábi József ügyeskedte be a korongott gyarmati kapuba. 3-2. A har­madik harmadban szikrázó küzdelmet hozott, s bár Völgyi Péter hatalmasokat védett, de egy elfekvésekor Csábi Csaba beemelte fölötte a korongot a ketrecbe. 3-3. A hugyagiak öröme egy perc múlva öröm­ünneppé vált, mert Csábi József betalált a Bástyák ketrecébe. 4-3 Hugyag javára. Az utolsó négy perc óriási küzdelmet ho­zott. Végül az egyik gyarmati ellentámadás végén Tóth Csaba talált a hazaiak kapujába. 4-4. A két csapat vasárnap dél­előtt, ismét a hugyagi Csujta-tó jegén vívja a mindent eldöntő mérkőzést. Szabó Endre Batistuta és Witt a legszexisebb Katarina Witt német mű- korcsolyázó és Gabriel Batistuta argentin labda­rúgó az 1900-as évek leg­szexisebb sportolója - de­rült ki a román ProSport lap felméréséből. A nők között Witt 489 szavazatot kapott, 112-vel többet mint az egykori teni­szező, az argentin Gabriela Sabatini. A harmadik hely szintén egy korábbi tenisze­zőnek, a német Steffl Gróf­nak jutott (217). A férfiak­nál Batistuta az olasz síelőt, Alberto Tombát és az orosz úszót, Alekszandr Popovot előzte meg. A legszexisebb román sportolónak a tornász Nadia Comanecit tartották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom