Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-30 / 304. szám

Kezdő lépések... Nagy érdeklődésnek örven­dett a Madách Öregdiák Társaság december 28-ai, salgótarjáni találkozója. A társaság rövid bemuta­tása, majd a jelenlévők bemu­tatkozása után mindenki ked­vére beszélgethetett, ismer­kedhetett. A szervezők egyik célja az volt, hogy minél több ember újra találkozzon, ele­venítsék fel élményeiket és újabb barátokra, ismerősökre tegyenek szert. A másik cél az, hogy kialakuljon a fiatalokban a másoknak való önzetlen se­gítségnyújtás, a „kisebbek” támogatása, főleg a továbbta­nulás terén. A 17-18 éves fia­talok legnagyobb részét ugyanis felkészületlenül éri a főiskolákba, egyetemekre való bejutás, az ottani élet. Ezen próbálnak meg változtatni, minél több segítséget nyújtani ifjabb társaiknak. H. I. Lithium Tarjánból: „Méhednek gyümölcse” Hobbi is, munka is a zene Pop plusz rock Sztárok születőben Fergeteges buli részesei lehet­tek azok, akik a közelmúltban ellátogattak a salgótarjáni „Lithium” nevű együttes koncertjére. Sipos Lászlóval, az egyik alapítótaggal beszél­gettünk a zenekarról.- 1997-ben volt az első fel­lépésünk, Murányi Bálint, Ba­kos János és jómagam alapítot­tuk meg. Eredetileg más neve­ken játszottunk, míg végül a „Lithium” mellett döntöttünk. Később jött még Jekkel Csaba és Győré Mihály, így most már öten vagyunk. Bálint énekel, Jancsi dobol, Misi basszus- Csabi és én gitáron játszunk.- Milyen stílust képviseltek?-Igazán mi sem tudjuk el­dönteni, de már úgy könyveltek el minket, mint a modem Metal „követőit”. Angol és magyar számokat egyaránt előadunk, vannak feldolgozásaink is, de leggyakrabban saját számokat írunk. Minél egyedibbek aka­runk maradni.- Közösen írjátok a dalszö­vegeket és a zenét?- A szövegeket Bálint írja, a zenét együtt alkotjuk meg. Ho­zunk egy-egy témát és addig próbálunk, míg összejön az egész. Mivel vannak, akik máshol tanulnak, csak a hétvé­geken tudunk próbálni. Van már saját próbatermünk is.- Sok koncertet adtatok már '97 óta ?- Országszerte sok városban zenéltünk már - Érden, Ceglé­den, Miskolcon, Békéscsabán - de legtöbbet a megyében.-A zene komolyabban fog­lalkoztat titeket, vagy csak szó­rakozás számotokra?-Mindkettő. Hobbiként és munkaként is kezeljük.- Gondolkodtatok már saját lemez kiadásán?- Már el is készült a „Mé­hednek gyümölcse” című, öt számból álló kazettánk, aminek megjelentetéséhez keresünk ki­adót, szponzorokat. Hidasi Bármilyen hihetetlen, de a ma­napság igen népszerű Fekete Vonat triója még mindig csak a karrierje elején tart. 1997. december 18-án az Emi- Quint leszerződtette az akkor még ismeretlen zenekart. Ekkor a Fila Rap Jam győztese és közön­ségdíjasa, 1998 tavaszán a fővá­rosi klubok egyik nagy újdon­sága, ’98 nyarán pedig Ganxta Zolee turnéjának nagy sikerű elő- zenekara („szókimondó szöve­gek” nélkül) volt. Az együttes producere Dopeman és László Viktor (ex-Sexepil). A csapat szerepelt Dopeman videoklipjé- ben, miközben a „Rádió 1” el­kezdi naponta többször sugározni a „Forró a vérem” című dalt. A nóta a Franciaországban megren­dezett európai dalverseny száz felvétele közül az első hat közé került. Rövidesen elkészült a formáció első videoklipje az Animals Cannibals rendezésé­ben, amelyet azonnal elkezdett sugározni a Z+-televízió. Fantasztikus koncertjeiken a nézők óriási szimpátiával fogad­ták az eredeti roma nyelven elő­adott részleteket, amelyek arról szólnak, ami a legfontosabb 17 éves korban: szerelemről, fájda­lomról, emberi kapcsolatokról, erotikáról, a jövő nagy kérdései­ről. Származásuk és környezetük határozza meg legfontosabb té­máikat. A Fekete Vonat célja a cigány kisebbség beilleszkedésé­nek segítése, a romák és magya­rok közötti barátság erősítése. Az együttest nagyfokú érdek­lődés kíséri a média részéről is, szinte önmagától szerveződő és öngerjesztő alapon „indultak be” a riportok, nyilatkozatok, a dal- és klipjátszás. Mindezek után 1998. szeptember 30-án megje­lent a Fekete Vonat első lemeze, amely korszakalkotó a magyar popzenében. A siker szenzációs, a közönség lelkesedése mérhetet­len. Az album bearanyozódik. 1999 októberében a boltokba ke­rült a második anyag is. A közönség már egybegyűlt. Mindenki más. Talán semmi kö­zös nincs bennük, csak az, hogy mindannyian imádják Balázs Pa­lit, aki már ott is áll a színpa­don. Tapsorkán. Kezdődik a koncert. Nem tipikus sikertörténet az övé. Gyermekkorában „min­denevőként” kezdte, minden­féle zenei stílust meghallgatott, de főleg a magyar dallamos rockzene állt legközelebb a szí­véhez. Ekkor még meg sem fordult a fejében, hogy ő is ki- álljon a színpadra és hivatás­szerűen foglalkozzon az ének­léssel. 15 évesen kezdett el gi­tározni, majd ráérezve a zenélés ízére, amatőr zenekarokban kezdett el játszani. 20 évesen találkozott először a nosztalgi­aslágerekkel, s e dalok-előadá­sával lépett fel egyre több he­lyen. Soha nem volt nagyravá­gyó, nem ábrándozott arról, hogy híres lesz, ezres tömegek előtt fog játszani. Akkor érezte jól magát, ha a közönségtől po­zitív visszajelzést kapott. Talán meg is maradt volna e szűk körben, ha egyik rajongó­jának meg nem tetszik annyira az előadása, hogy felajánlja, kiad egy csokorra való örök­zöld dalt Pali előadásában eljut­tatva a jókedvet az emberek otthonaiba is. E magánkiadás­ban megjelent kazettát pillana­tok alatt elkapkodták, a dalokat elkezdték játszani a helyi és környékbeli rádiók. Jöttek a felkérések, elindult a koncerte­zés. Előfordult olyan eset is, Szeret „nosztalgiázni” amikor több száz rajongó már nem fért be, így meg kellett is­mételni a koncertet. A közelmúltban CD-n is megjelentek dalai az EMI kia­dásában, amely az országos hírnevet is biztosítja számára. Elhalkul az utolsó dal is. Vé­get nem érő tapsvihar. Balázs Pali szerényen meghajol, őt tényleg a közönség teszi sztárrá. * * * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Ákos tízszer töl­tötte meg a Budapest Sport­csarnokot. CD-k, kazetták kö­zül választhat szerkesztősé­günkben: Szűcs István, Salgó­tarján, Fáy A. krt. 100. sz. Mára nem készültünk felad­vánnyal, a jövő héttől kezdve viszont megújult játékrendszer­rel kedveskedünk hűséges ol­vasóinknak. Új év, új évezred, új poppletykák, új játékok! Mindenkinek boldog új évet! Sándor András A Fekete Vonat sikert sikerre halmoz 2000: a békekultúra éve Néhány nap választ el az új esztendőtől, amelyet az ENSZ Nevelés­ügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a „béke­kultúra és erőszakmentesség évének” nyilvánított. Pontosabban: a világszervezet magáévá tette és felkarolta egyik legfőbb szakosított szervezetének, az UNESCO-nak a kezdeményezését, számot vetve azzal, hogy háborgó, türelmetlen és kusza világunkban a békétlen­ség kizárásának elve ugyan utópisztikusán hangzik, de az emberi­ségnek az ideálisra kell törekednie. Az UNESCO 1945-ös alkotmá­nyában az áll, hogy mivel a hábo­rúk a fejekben születnek, az em­berek gondolkodásában kell gá­takat emelni a háborúskodással, a békétlenséggel szemben. Ebből a megfontolásból született a máso­dik világháború után egy egész tudomány, a konfliktológia, a konfliktuskutatás, amely olyan megoldásokat keres a vitákra, az összeütközésekre, hogy végül is ne legyenek sem győzők, sem le­győzőnek. Mint intellektuális világszer­vezet, az UNESCO egy évtized­del ezelőtt „Béke az emberi el­mékben” témájú nemzetközi konferenciáján vezette be a „cul­ture of peace” fogalmát, a béke és az erőszakmentesség kultúrájá­nak kategóriáját. Nobel-díjasok egy csoportja 1999 márciusában „Kiáltvány-2000” címmel a bé­kekultúra támogatására buzdító felhívást tett közzé azzal a szán­dékkal, hogy azt nemzetközi alá­írásra bocsátja. Federico Mayor, az UNESCO főigazgatója ez év szeptember 14-én Párizsban ünnepélyes kere­tek között indította el az aláírás- gyűjtési kampányt, egyszersmind egy világmozgalmat, amely telje­sen decentralizált és senkinek nincs alávetve, bizonyos érte­lemben az Internethez hasonlít­ható. A „békekultúra” 1993-ban lépett a gyakorlati politika po­rondjára, mégpedig Salvadorban, ahol hosszú ideje folyt polgárhá­ború, alkalmi fegyverszünetek­kel, de béke nélkül. Az UNESCO az oktatás, a kultúra és a tömegtá­jékoztatás eszközeivel igyekezett békességet teremteni a társada­lomban és a salvadoriak gondol­kodásában. A kormány és a geril­lamozgalom katonai szembenál­lását párbeszéd váltotta fel, még­pedig a nőtársadalom különleges szerepvállalásával. Az első UNESCO-kísérlet sikerét is mu­tatta, hogy a kis közép-amerikai ország megszűnt sajtószenzáció lenni. Az UNESCO segítségével dolgozta ki saját nemzeti „béke- kultúra-programját” a Fülöp-szi- getek kormánya. Bármilyen furcsán hangzik, a világ egyik első Békekultúra In­tézete Kazanyban, az oroszor­szági Tatarsztán fővárosában nyílt meg. Az innen kikerülő konfliktuskezelő és szociálpoliti­kai szakemberek a világ „forró pontjain” fognak dolgozni. A hamburgi egyetemnek a há­borúskodások okaival foglalkozó kutatói a napokban tették közzé év végi békétlenség-statisztiká­jukat. Eszerint 1999-ben 35 fegyveres konfliktus volt a világ­ban, hárommal több, mint az előző évben. A háborúk 75 száza­léka Afrikában (14) és Ázsiában (12) zajlott, Európa és Latin- Amerika egy-egy háborút produ­kált. Indiát hat fegyveres konflik­tus érintette. A háborús erőszak okainak egész sora „túléli” az ez­redfordulót és hosszabb-rövidebb lappangás után a nemzetiségi és vallási elnyomás, a szegénység, az állami önkény, a társadalmi igazságtalanság. Drámai módon aktivizálják a világ vezető és kö­zép-hatalmi atomfegyvereiket és atomstratégiájukat. Washington és Moszkva egymással versenge­nek atomleszerelési megállapo­dások ratifikálásának meghiúsí­tásában, a hadászati fegyverzet­korlátozás leépítésében. Az atomhatalmak szinte kivétel nél­kül készek elsőként folyamodni atomfegyver alkalmazásához és nemcsak nukleáris támadásra, il­letve azzal való fenyegetésre való reagálásként. Megrendültek a bé­kekultúra olyan oszlopai, mint az ENSZ-ben megtestesülő bizton­sági jogrend, globalizálódnak a helyi fegyveres konfliktusok, amelyek távoli érdekeket szol­gálnak, nemzetközi méretűvé vá­lik a terrorizmus, a fejlődés majd mindenütt békétlenségen keresz­tül megy végbe, az erőszak a de­mokráciákból is diktatórikus elemeket hoz a felszínre. Az UNESCO kétéves költségvetése 544 millió dollár, annyi, mint egy átlagos nyugati egyetemé. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetétől nem várható el, hogy finanszírozza a világbé­két, de rádöbbenti az emberi­séget, hogy háborús konflik­tusok csak 1945 óta 20 millió emberéletet oltottak ki, hogy a hatmilliárd ember egyhar- mada a „szegénységi küszöb” alatt él és napi 1 dollárral vagy annál is kevesebbel ren­delkezik nyomorúságos élete fenntartásához, hogy az AIDS vagy HÍV betűszavakkal je­lölhető halálos ítéletekkel a vérében 34 millió ember jár- kel a földön, hogy immár tár­sadalmi, sőt összemberiségi választ kell adni bizonyos „elháríthatatlan tudományos eredményekre”, s hogy itt az ideje a felelősség globalizáló­dásának. P. S. 0 PRÍMAGÁZ phImaoáz OKPOftT® Info vonal: 06-40/25-50-50 (h«tyl hívás dijáért) ISO 9001 Akciónk egyaránt érvényes a 11,5 kg-os és a 23 kg-os palackok cseréjére. Méghozzá a koronggyűjtó's Prímagáz-akciót egy lényegesen kényelmesebbre és egyszerűbbre. Mostantól a Prímagáz cseretelepein minden palackcserénél azonnal bruttó 160 Ft-ot takarít meg! A 2000. március 31-ig tartó akcióról részletesen olvashat a Prímagáz cseretelepeken található szórólapokon. Természetesen eddig összegyűjtött korongjai sem vesznek kárba! Hívja a Prímagáz infovonalát, ahol készséggel állunk rendelkezésére!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom