Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-28 / 302. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ Országszerte tanulnak könyveiből a diákok - Az elektronika mindig megújulást követel Szenvedélye volt a villamosság Harminc évig egy salgótarjáni középiskolában tanított Gergely István, amikor az idén szeptemberben úgy döntött: ideje váltani. Volt benne persze egy kis fenntartás is, mi lesz, ha nem úgy sikerül, ahogyan tervezte? Aztán mégis a váltás mellett döntött, mondván: 59 éves, legfeljebb elmegy nyugdíjba. Új helyén, a Stromfeld Aurél Gépipari és Építőipari Szakközépiskolában hamar megszerették a kollégák, a diákok, a beilleszkedés, a munka ideje nagy részét lekötötte.- Csécsei születésű vagyok, de Salgótarjánhoz kötődöm, hiszen itt végeztem tanulmányaimat, itt voltam kollégista- mondja Gergely István.-A Madách gimnázium elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen tanultam tovább, mert mániám, szenvedélyem volt a villamosság. Akkoriban elég rossz anyagi körülmények között éltünk, ezért el kellett fogadnom a SKÜ társadalmi ösztöndíját: ez azonban azzal járt, hogy elköteleztem magam, hiszen ahány évig folyósították az ösztöndíjat, annyi évig ott kellett dolgoznom. 1964-ben mérnökként kezdtem, az akkori fizetés nem sokkal haladta meg az ösztöndíjat. De amíg az egyetemi ellátás ingyenes volt, a fizetésből mindent nekem kellett fedeznem. Szerencsém volt, mert egyik mérnök kollégám az akkori villamosipari technikumban tanított, gyakran helyettesítettem, egy idő után pedig átvettem a tanítást, így ismerkedtem meg a pedagógiával. Mérnöktanár Esti iskoláról lévén szó, emlékszem, volt olyan osztály, ahol én voltam a legfiatalabb. Lelkes, felnőtt osztályaim voltak, talán ennek köszönhető, hogy a pályán maradtam. Négy év után azonban csökkent a létszám, úgy döntöttem, nem tanítok tovább. A gyárban is úgy éreztük, nincs jövő, csalódtunk, én is mással akartam foglalkozni. Akkor keresett meg az akkori szakmunkás- képző igazgatója, kedvező körülményeket, magasabb fizetést ígérve, de nem vállaltam el. Szeptember közepén aztán újból felhívott azzal, hogy már két hete tanítanom kellene, így hát óraadó tanárként elvállaltam a munkát, 1969 februárjától pedig mérnöktanárként főállású lettem. Elvégeztem egy hároméves pedagógiai tanfolyamot, 30 éven át abban az iskolában tanítottam, amely most a Borbély Lajos nevet viseli.- Három évtized nagy idő, most mégis változtatott.-Higgye el, nem volt egyszerű: nehéz volt otthagyni a kollégákat, a diákokat. A kialakított tantermek szinte mindegyike viseli a kezem nyomát. De úgy érzem, ha egy iskola vezetése éppen azokat a szakmákat nem preferálja, amelyek a jövőt jelentik, akkor ott nagy a hiba. Részt vettem egy országos, nagy pedagógiai programban, megismertem más kollégákat, más iskolákat: olyan intézmények, amelyek tíz evvel ezelőtt még sehol sem voltak, megújultak, modern iskolákat hoztak létre. Ezt a Borbélyban - szerintem - nem így látták: csak azért tartották a szintet, hogy az országos követelményeknek eleget tudjanak tenni. Hatalmas technikát kaptunk világbanki pénzből, de csak olyan dolgokat lehetett vállalni, ami az iskolának lét- fontosságú volt. Második nagy csalódásom az volt, hogy rosszul értelmezték és rosszul hajtották végre a szakképzési törvényt. Úgy éreztem, hogy szavakban az elektronika preferált terület, de a gyakorlatban ez nem mutatkozott meg, hiszen felére csökkentették a szakmai órákat. Azóta rájöttek, hogy ezt pótolni kell. Ide kellett a tanár Olyan érzésem támadt, hogy mindaz, amit az elektronika területén alkottam, feleslegessé vált, szaktantermeket szüntettek meg, én pedig a rombolásban nem akartam részt venni. Öt évig tartott ez az időszak, közben többször is megkerestek a „gépipari technikum” vezetői, hívtak. Akkoriban jutott a Stromfeld jelentős összegű Phare-támogatáshoz, ehhez kellett szakember. Ugyanis ötvenezer dollár plusztámogatást kapott az az iskola, amelyik még egy szakot vállal: felkínálták az informatika szakot, amelyet a gépipari meg is kapott. Kialakították a szükséges feltételeket az informatika szakma képzéséhez. A számítástechnikai háttér elektronikai részéhez adott volt a technika, de nem volt tanár. így hát 1999. július 1 -je óta itt dolgozom. Azóta a laboratórium mellé műhelyt, szak- tantermet alakítottunk ki, a tananyag haladásával folyamatosan készítjük a szükséges eszközöket. Úgy voltam vele, ha esetleg „melléfogok”, legfeljebb elmegyek nyugdíjba. Az első hónapokban figyeltem, próbáltam kitapasztalni, mi a különbség a két iskola között, és pozitívumokat találtam: az emberek, a gyerekek megközelítése szempontjából itt lényegesen jobb a helyzet.- Úgy tudom, több országos programba is bekapcsolódott, sőt tankönyveket is ír.-Valóban, 20 éve aktívan dolgozom különböző országos programokban, munkáimat mások is ismerik. Szerencsére volt módom a külföldi szakképzés megismerésére, melynek végeredménye egy tanulmány „A project jellegű oktatás meghonosítására” címmel. Ma ebből tanulnak a hallgatók a főiskolákon, egyetemeken. Magam rajzoltam, szerkesztettem az „Elektrotechnika” című könyvet a világbanki elektronikai képzéshez, a középiskolás gyerekek ebből tanulnak az egész országban. Első munkám a méréstechnikai alapismeretek volt 1983-ban, ekkor vállalkoztam először tankönyv- írásra. Ez a tankönyv 12 kiadást ért meg. Idén jelent meg az „Elektronikai műszerek” című könyvem a középiskolások számára, amely az Országos Képzési Jegyzék szerinti szakmákhoz készült a Műszaki Könyvkiadónál.-Ha visszatekint az- eltelt évtizedekre, milyen mérleget készítene?- Amikor én kezdtem, a technika még teljesen más színvonalon állt: ahogy fejlődött, egyre jobb szakemberek kellettek. A változások engem is arra késztettek, hogy fejlesz- szem tudásomat, különben nem maradtam volna a pályán. Az elektronika mindig megújulást követel, rákényszeríti az ipar, a technika fejlődése. A 30 év alatt olyan szakmai oktatóbázis jött létre, amely megalapozta a jövő elektronikai szakképzését. Jó érzés, hogy ebben a munkában részt vehettem, mint ahogyan az is, hogy a megyében az ilyen területen dolgozó szakemberek szinte mind a tanítványaim voltak. A nemzet napszámosa De ha visszatekintek, akkor azt mondom: ha most kezdenék, biztos, hogy nem csinálnám, mert a pedagógus mindig a nemzet napszámosa marad. Olyan rossz, mint az utóbbi tíz évben, még soha nem volt: rendszerváltáskor én is elgondolkodtam, hogyan tovább. Aztán úgy döntöttem, hogy szakemberre mindig szükség van, én pedig ezt szeretem, ehhez értek, ezt tudom csinálni. Jóllehet több diploma szükséges hozzá: egy mérnöki, egy pedagógiai, nyelvtudás, ezt pedig nem értékelik semmilyen szinten. Erkölcsileg még talán, de anyagi vonatkozásban nem. Azon pedig talán nem ártana elgondolkodni: öntudatból lehet-e ezt csinálni? Hegedűs Erzsébet 1999. december 28., kedi Tisztújítás az ifjú szociáldemokratáknál Kilenc Nógrád megyei kül dött vett részt a Szociálde mokrata Ifjúsági Mozgalon decemberi tisztújító kong resszusán, amelyen háron nógrádi fiatal is helyet kapót' az országos vezetésben. Budapesten tartotta tisztújító kongresszusát a közelmúltban t Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM). Nógrád megyéből, Salgótarjánból, Karancsaljá- ról és Szuháról kilenc küldött veti részt a kongresszuson. A programon beszámoltak az eddigi munkáról az alapszervezetek vezetői. A nógrádiak több jól sikerült rendezvénnyel büszkélkedhettek, így az országos camping- találkozóval, a szuhai falunapokkal, a holocaust áldozatainak emlékére tartott megemlékezéssel, az AIDS-világnapi programmal. A kongresszuson módosították az alapszabályt. Eszerint akkor alakulhat meg a SZIM megyei vezetése, ha a megyében legalább 5 alapszervezet működik, illetve megyénként 3, abban az esetben, ha az egyik alapszervezet a megyeszékhelyen működik. Ennek alapján 2000-ben létrejön a SZIM első Nógrád megyei vezetése. Fő célként fogalmazták meg az országos kongresszuson a baloldali együttműködés megteremtését. Megválasztották a mozgalom új vezetését, amelyben több, eddig a háttérben dolgozó fiatal is helyet kapott. Három nógrádi fiatal is posztot kapott az országos vezetésben: Tóth Lászlót választották meg a SZIM országos elnökévé, Répás Attilát, a mozgalom salgótarjáni elnökét az ügyvezető testület tagjává, Bozó Gábort pedig az országos ellenőrző bizottság tagjává. Következő országos tanácskozását 2000 márciusában tartja a SZIM. D. I. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából • az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ,Nem a Munkáspárttal van problémánk!” A települést kell szolgálni Sokáig emlékezetes élmény marad — Köszönjük! Csodálatos műsor a puttonyban December 21-én 18 órától a Vöröskereszt jóvoltából részt vehettünk Salgótarjánban, a városi sportcsarnokban a cirkusz és varieté műsorán. A bejutás nehezen ment, mert tanáméni hiába állított minket kettes oszlopba, amikor kinyílt a sportcsarnok ajtaja, a betóduló tömeg felborította a rendet. Végül csak egymásra találtunk. A műsor előtti felhívásra Ági néni elment vért adni, addig mi mesét hallgattunk. Amikor nevelőnk visszatért, néhányan közülünk követni akarták példáját, de elmagyarázta, hogy csak 18 éves korunk után lehetünk véradók. Alighogy ezt megbeszéltük, kezdődött a műsor. Utólag próbáltuk eldönteni, melyik produkció tetszett a legjobban, de nem sikerült. Annyi biztos, hogy sokáig emlékezetes marad a bohóc, a csillogó ruhában fellépő Ti- tanic-csoport, a gumiasztalon bokszolok, a karikán tornázok mutatványa. Az egzotikus állatok idomításáról megoszlottak a vélemények és itt számunkra véget ért a műsor, mert el kellett érni a 20.30 órakor induló buszt. Az utazás alatt voltak, akik elaludtak, a többiek pedig nem tudtak betelni az élmények mesélésével. Köszönjük ezt a szép estét a szervezőknek! A ceredi ifjúsági vöröskeresztesek kis csoportja A „10 éves a rendszerváltozás” című vetélkedő nyerteseinek díja „Politikai” kirándulás a fővárosba Az elmúlt időszakban a Nórád Megyei Hírlapban sokat foglalkoztak településünkkel az önkormányzás helyi problémái miatt. Köszönjük figyelmüket és az olvasók tájékoztatását. Önök a lehetőségükhöz képest igyekeznek objektívek lenni. Ezt kérem most is a december 11-12-ei számukban „Lesz jelöltünk Verebélyben” című cikk kapcsán. Ez az írás a Munkáspárt egyik fórumáról számolt be és a vezetőknek a nagy nyilvánosság, vagy párttagjaik előtt elhangzott beszédeit, a párt prominens személyeinek véleményét, kijelentéseit próbálta meg összefoglalni. A cikkben Urbán Sándor, a Munkáspárt megyei elnöke foglalkozik a képviselő-testület közelmúltban történt feloszlásával. Kérem, ne kapja fel senki sem a fejét attól, hogy feloszlattuk magunkat: a január 16-i választásig ügyvivői testületként visszük tovább feladatainkat, becsülettel. Mi nem a ránk bízott nehézségek miatt álltunk fel, hanem azért, mert nem tudtunk tovább dolgozni a polgár- mester asszonnyal. Nekünk nem a Munkáspárttal van problémánk! A polgármesteri hivatal, illetve az intézmények dolgozói rövid idő alatt elfelejtették a demokráciát. A polgármester nem tudta megérteni, hogy polgármesternek lenni nem csak a hatalmat jelenti! Ez több annál! Ez szolgálat, a településünk szolgálata! Ehhez megfelelő alázatra, összefogásra van szükség a választott képviselő- testülettel való együttmunkál- kodásban, a testületi határozatok végrehajtásában. Urbán Sándor felvetette, hogy keresték a kapcsolatot a szocialista ellentáborral. Áz, hogy két baloldali párt miként viszonyul egymáshoz, az az ő közös ügyük. A 11 fős testületből 6 fő a baloldali, amelyből az MSZP frakciót alkot. Szándéka a hatékonyabb munkavégzés és felajánlotta segítségét a polgármester asszonynak, aki innentől kezdve ellenségnek tekintette őket. Tehát nem jött létre baloldali összefogás. Nem tudom, hogy ki, mikor kezdeményezett ebben a választási ciklusban épületbontást és mikor hajtották végre? Egyet biztosan tudok, hogy a polgár- mester asszony tűzzel-vassal megakadályozta volna. Hiszen a jó szándékkal, tenni akarással is azt tette. Úgy érzem, hogy ez túlmegy a politikai jó ízlés határain. A cikkből az derül ki, hogy testületünk megakadályozta az árvíz sújtotta épületek korszerű helyreállítását. Hát igen, sikerült hál'Istennek megakadályozni azt, amit tenni akart a polgármester. Rendkívüli testületi ülést hívtunk össze, amelynek lényege az volt, hogy megfelelő műszaki tartalommal és költségért megfelelő helyreállítások történjenek. Létrehoztunk egy ad-hoc bizottságot, amelynek feladata a polgármester segítése a munkákban, a szerződések, teljesítések terén. Ő szerinte kivettük a kezéből a munkát. Azt igen, amit tizennyolc- millió forintban aláírt és erősen kétes műszaki háttere volt. Egyébként ennek az 5 fős bizottságnak az összetétele a következő volt: 1 fő építőmérnök kivitelezői, szakértői, beruházói, műszaki ellenőri gyakorlattal, 1 fő aki a volt NÄEV nyugalmazott építésvezetője, 2 fő mély- és magasépítésben jártas technikus, több mint 30 éves kivitelezői, beruházói, bonyolítói gyakorlattal, 1 fő, aki nem rendelkezik az előzőekben leírt végzettségekkel és gyakorlattal. Meg kell kérdeznem: vajon kinek lehetett vagy lehet igaza? Megmondom, az utóbbiaknak! A cikkben Bakonyi Józsefné polgármester asszony mondataiból is idéz az újságíró. Meg kell mondanom, hogy azok a mondvacsinált ügyek nagyon is igazak, a telefonhasználat, gépkocsi ... és a többi. Azért is merem mondani és kell is mondanom, mert lezáródott a fegyelmi vizsgálat, amelyben határozatként pénzbeli visszatérítésben és -egy általunk nem tisztázható esetben - rendőrségi feljelentésben döntött testületünk, ami természetesen nem jelenti a polgármester vétkességét. Személy szerint bízom abban, hogy a Munkáspártnak sikerül megújulnia, tagságát fiatalítani, mert különben a mai korban nem lesz versenyképes a többi párttal. Somody Sándor települési képviselő alpolgármester Mátraverebély Mi, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola három diákja feledhetetlen élményekkel gazdagodtunk fővárosunkban. Miután az MSZP salgótarjáni szervezete által megrendezett „10 éves a rendszerváltozás” című megyei vetélkedőn első helyezést értünk el, nagyon vártuk a jutalmunkat, a kirándulást Budapestre. Dóra Ottónak, az MSZP megyei alelnökének irányításával először a politikai és szakszervezeti levéltár „kincseit” tekintettük meg. Kezünkbe vehettük József Attila leveleit, Nagy Imre feljegyzéseit, lapozgattuk más személyiségek okmányait. Olyan napilapba is beleolvastunk, amelyen a dátum 1936. december 4-ét jelzett. A Parlamentben Boldvai László képviselő úr „idegenvezetését” köszönettel vettük. Először a köztársasági elnök „rezidenciájának” folyosóján sétáltunk, ahol egy pillanatra Göncz Árpád elnök urat is láttuk. A bőséges és választékos parlamenti ebéd után megfigyeltük a honatyák munkáját az ülésteremben. A miniszterek és az államtitkárok heves szócsatái a hétköznapi ember számára talán érthetetlennek tűnnek. Delegációnknak még arra is jutott ideje, hogy iskolánk régi diákját - aki egyébként az ország- gyűlés gazdasági főigazgatója- meginvitáljuk tanintézményünk 60. születésnapjára. Végül ezúton szeretnénk megköszönni az alelnök úr, a képviselő úr és felkészítő tanárnőnk, Tóth Anna segítségét. Bolla Zsolt Kereszti Gábor Stoszek László a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola diákjai Nyilvános köszönet Mindenki segített Ez év október 4-én balesetet szenvedtem. Eltörött a bokám és kórházba kerültem. Ezúton is köszönetét mondok mindazoknak - családtagoknak, jó barátoknak, a traumatológia dolgozóinak —, akik nehéz helyzetemben önzetlenül, szívesen segítettek. Kívánok mindnyájuknak további békés ünnepeket, jó egészséget, balesetmentes boldog új esztendőt! A kedves olvasóknak pedig sok olyan jó barátot, mint nekem van. Doman Pálné Nógrádsipek
