Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-24-25-16 / 300. szám
1999. december 24., péntek Mozaik 15. oldal Randevú a herceggel Romantikus kapcsolat szövődik William herceg és Britney Spears között - állítja a Sun című brit napilap. Az újság úgy tudja, hogy Diana és Károly roppant népszerű fia az amerikai tinisztár lelkes rajongója, olyannyira, hogy személyes hangú levélben meghívta kedvencét, látogassa meg, ha legközelebb a szigetországban jár. A válasz nem váratott magára sokáig: Britney elküldte a hercegnek nagylemezét, néhány kacér fotó kíséretében, és természetesen elfogadta a meghívást. A Buckingham- palota mindeddig nem kommentálta a hírt. Játszva tanul a gyerek A játék a gyermek szellemi fejlődésében nagyobb szerepet játszik, semmint gondolnánk. Azok a kicsik, akiket nem tanítanak meg játszani, visszamaradnak a fejlődésben. Kimutatható, hogy a gyermek intelligenciája a helyesen megválasztott játékok révén fejleszthető. Vannak életkor szerint ajánlott játékszerek. Az első fél évben a csörgők és a különböző zenei effektust nyújtó játékok hasznosak. A hatodik hónapban már kisvödörrel, babával és mindenféle mozgatható játékkal lephetjük meg a kicsit. Az első két évben nem lehet elég sokat játszani - állítják a szakemberek. Ebben a periódusban fejlődik jelentősen az ágy és ez az időszak egész életre szólóan meghatározó lehet. Ahogy a kisgyerek a játékszerrel bánik, már következtemi lehet szellemi előrehaladására. A mozgásnak is döntő szerepe van. Ajándékozzunk labdát, szoktassuk sportra a gyereket. A kicsi sokat tanulhat utánzás révén is. Vegyünk minikonyhát vagy játékboltot. Már kétéves korban remekül mímeli egy hússütés minden fázisát. Ugyanígy fontos, hogy papás- mamást játszunk vele, ezzel a családi összetartozás érzetét rögzíthetjük benne. w így szer volt, hol nem volt, Ay az Óperenciás tengeren ■ s túl, egy nagy ház pincéjében, de még ott is a legsötétebb sarokban, ahol néha egerek is megfordultak (szerencsére csak ritkán), ott lakott egy nagy dobozban, annak is a legalján, egy halom ilyen-olyan kacat között négy műanyag babafejecske meg két pár műanyag babakezecske. Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Rendes mesében nem szoktak műanyag babafejecskék szerepelni (a kezecskékről nem is szólva; bár ez utóbbiak meg sem fognak szólalni a mesémben). És könyörgök, mi az, hogy négy?! Legalább három lenne! Esetleg egy. Mindebből következik, hogy ez egy nem rendes mese. De azért nagyon fogok igyekezni. Tehát ott laktak a fejecskék a sötét dobozban, a sötét sarokban, nagyon-nagyon sokáig. Talán már el is feledkezett róluk mindenki, ők csak feküdtek a sok kacat között és beszélgettek. Mármint a fejecskék. A kezecskék - mint említettem - meg sem szólaltak.- Ha belőlem végre egész baba lesz, akkor én pöttyös ruhát szeretnék. Esetleg pöttyös sapkát. És akkor Pötyike lenne a nevem. És az én kis gazdám soha nem nyúlna hozzám piszkos kézzel - ábrándozott az egyik fejecske, akinek fehér haj göndörödött a homlokába és nevetős barna szeme volt. Itt meg kell jegyeznem, hogy mind a négy fejecskének fehér fürtök hulltak a homlokába és nevetős barna szemekkel néztek a világba, azaz a pince sötétjébe. Egyszóval négy pontosan egyformafejecske beszélgetett ott a sarokban.-Ha én baba leszek, legjobban napozót szeretnék viselni. És akkor a kis gazdám majd elvinne a vízpartra és Pancsiká- nak nevezne. De azért jobban szeretném, ha nem lennék nagyon vizes - így sorolta vágyálmait a második fejecske.- Én csak kettőt szeretnék: ha nagyon szeretne engem a kis gazdám: és ha sohasem nyúlna hozzám piszkos kézzel - mondta a harmadik fejecske, aki egyébként elgondolkodó fajta volt. Mert hiába voltak ám kívülről egyformák a fejecskék, belülről mindegyik más volt.- Tudjátok, ha az ember vaMaruzs Éva Babaálmok lamit nagyon akar és tesz is érte, akkor az a valami megtörténhet! - folytatta mondókáját a gondolkodó fejecske, akinek neve sem volt. - És te mit szeretnél? Ez a kérdés a negyedik fejecskéhez szólt. Az felhúzta fitos orrocskáját és azt nyafogta:-Én hercegnő leszek, karcsú, szép bokával, és földig érő selyem báli ruhát akarok hordani! A többiek összenéztek volna (de a sötétben semmit sem láttak), aztán Pancsika félénken megjegyezte:- Játékbabára nem adnak selyemruhát. Hercegnő még jobban felhúzta a fitost (egyébként ez sem látszott).-Aztán ki mondta, hogy én játékbaba leszek? Egy fényes kirakatban fogok állni, karcsú bokával, selyem ragyogással, hogy mindenki csodálhasson! Névtelenke is egészen halkan szólt Hercegnőhöz:-De mi csak műanyagból vagyunk. Mibelőlünk játék- baba lesz. Hercegnőt a porcelánfejekből szoktak csinálni, de azok sohasem kapnak kis gazdát.- Kell is nekem gazda! Akár kicsi, akár nagy. Nekem kirakat kell és ragyogás! De hiszen éppen te mondtad az imént, hogy akarni kell valamit és az teljesül. Hát én hercegnő akarok lenni! Selyemruhát akarok! - Hercegnő reszketett a méregtől. Hogy ezek milyen nehézfejű népség!- Értem én... - a kis névtelen tétován kereste a szavakat - de ez olyan, mintha egy facsemete a felhőkig akarna érni. Nincs sok értelme a vágyaidnak.- Annak nincs értelme, amit itt összehordasz! Hercegnő leszek és punktum! Az én szépségemhez az illik!- De, hát... mind a négyen teljesen egyformák vagyunk - szólalt meg félénken Pötyike is. Hercegnő szinte sistergett a méregtől.- Hogy volnánk egyformák? Azzal a három szál hajatokkal, azzal a kancsal szemetekkel rám, RAM akartok hasonlítani? Rám, a környék szépére? Ettől a szövegtől a másik három fejecske teljesen elképedt. Nem is válaszoltak, mert ugyan mit mondhattak volna? Hercegnő persze félreértette a hallgatást és nagyon elégedett volt magával meg a hatással. Jól megmondta ennek a fafejű bandának! Az idő pedig telt-múlt. Repültek a pincesarokban egyformán sötét napok és hónapok. A három fejecske néha beszélgetett, néha mesét mondott, néha mélyen hallgatott. A negyedik mindig hallgatott és nagyon fennsőbbséges arcot vágott, aminek persze sötétben semmi értelme sem volt. Hanem egyszer egy borongás, locsogás őszi napon szokatlan zajok keltek, papucs csoszogott. Nagyanyó ballagott le a pincébe és magába csendesen motyogott.- Volt itt valahol... De hová is tehettem... Már néhány éve... Talán ebben a dobozban... Megvagytok! - És Nagyanyó diadallal kapta föl a két pár kezecskét meg a négy fejecskét. - Jók lesztek a gyerekeknek a karácsonyfa alá. - Kicsit még kotorászott, hátha akad tovább kezecske is (ugye, négy fejhez négy kéz, az elég kevés), de ha nincs, hát nincs. Majd kitalál valamit. Vitte a kincseit fel a szobába, egyenesen a varrógép mellé. A fejecskék nem győztek hunyorogni a borongás őszi nap ablakon becsorgó szokatlan világosságától. Először Pötyikét vette kézbe Nagyanyó. Egy nagy halom babaruhának való színes holmi fölött forgatta, úgy nézegette.- Lássuk, mit csináljak belőled, te kis nevetős szemű? Pötyike pedig meglátta ott alant, a halom tetején azt a pöttyös anyagot, amiről mindig álmodott. Behunyta a szemét és levetette magát Nagyanyó kezéből, egyenesen arra az anyagra.- Hoppá, milyen ügyetlen vagyok - mondta Nagyanyó (pedig nem is ő volt ügyetlen), az.táin^ így folytatta:- Éppen jó lesz hozzád ez a pöttyös anyag. Na, lássunk munkához! És egy óra múlva ott ült Pötyike, mert már tudott ülni, a varrógép mellett, pöttyös blúzban, zöld szoknyában, szép kis pöttyös sapkában, megdicsőül- ten, mosolyogva. Akinek szeme volt, az láthatta, milyen boldog most ez a Pötyike baba.-Szép lettél - dicsérte meg Nagyanyó a babát. - Jól áll ez a pöttyös sapkácska a mosolygó barna szemedhez. Valószínűleg Pötyike lesz a neved. Pötyike ezt már rég tudta, de egy szót sem tudott szólni a nagy boldogságtól. A többiek, a még baba nélküli fejecskék közül ketten vele örültek és csak egy icipicit irigykedtek. A harmadik viszont fitymálva nézte a kész Pötyikét. Pfuj! Közönséges játékbaba lett. És a ruhája! Ennek örül az a kis ostoba? Nagyanyó most Pancsikát vette kézbe. Pancsika nézte a ruhahalmot, mi tetszene neki, de nem tudta eldönteni. Talán az a piros... Viszont azt tudta és nagyon szerette volna, ha Nagyanyó is tudja, hogy vízpartra akar menni, vízpartra, meleg homokba! Ezért egy na- pocskás, pálmafás törülközőbe vetette le magát. Nagyanyó felsóhajtott.-Jaj, a reumás kezeim! De utálom ezt a nyirkos hideget! Minden porcikám sajog bele. Napocska! Jó kis nyári napsütés, az kéne az öreg csontjaimnak! Nyár... Na, babus, neked valami nyári rokolyát varrók! Bizony nem lett abból rokolya, csak egy piros napozó meg egy piros sapka. Hanem Pancsika boldogsága határtalan volt. Teljesült a legszebb álma!- Szép lettél - dicsérte meg Nagyanyó a babát. - Jól áll ez a vidám piros a mosolygós barna szemedhez. Valami pancsolás nevet fogsz kapni.- Pancsika, Pancsika - segített Pancsika a névkiválasztásban, hanem Nagyanyó nem is hallotta, nem is értette. Egyébként is ritkán értik meg a felnőttek a játékbabák suttogását. De Pancsika azért nagyon boldog volt. Pötyikéhez simult, úgy nevetett a másik két fejecskére. Az egyik fejecske visszamosolygott a két boldog babára. Nagyanyó most a még névtelen fejecskéhez nyúlt, azt forgatta, nézegette.- Belőled mit csináljak? Nyári babus már van. Akkor te téli leszel, valami jó meleg ruhácskát húzok rád. Úgyis elfogytak a kezecskék, te majd kesztyűt kapsz a téli ruhádhoz. - Azzal nekiállt és egy óra múlva fehér melegítős baba lett a névtelen fejecskéből, kesztyűvel és piros sállal:-Szép lettél, te fehér manóka - dicsérte meg Nagyanyó a babát. - Jól áll ez a fehér kezeslábas a mosolygó barna szemedhez. - Szépen odaültette Fehér Manókát is Pötyike és Pancsika mellé. Fehér Manóka megnémult a boldogságtól. Nagyon tetszett a szép fehér ruhája is, de legjobban annak örült, hogy már nem névtelen. Mindeközben Hercegnő mérhetetlenül lenézte az egész társaságot. Nagyanyó csak egy ügyetlen öregasszony, dehogy tud neki, őneki karcsú bokát varrni! A rongykupac mind szemétre való, nincs benne egy darab selyem, vagy legalább bársony, esetleg egy kis tüll sem. Ezek a kis buták meg hogy örülnek a bumfordi testüknek, az egyszerű gönceiknek! Hiába, egy sem olyan kifinomult ízlésű és egy sem olyan szép, mint ő, a Hercegnő! Talán el is kéne bújnia, neki ne varrjon semmi vacak rongyot az az ügyetlen fe- hémép! Mozdult volna, de Nagyanyó most őt vette a kezébe. Késő! Jaj, milyen szörnyű ócskaságot fognak ráaggatni? Nagyanyó forgatta a maradék egy szem fejecskét és hangosan morfondírozott:-Mit is adjak rád? Farmert? Kertésznadrágot? Csipkeszoknyát? Jaj, hát ez a fej el van repedve! Nem, ezt nem lehet a gyerekek kezébe adni! — Azzal egy könnyed mozdulattal a papírkosárba dobta Hercegnőt, a kettérepedt fejecskét. Majd dobozt vett elő, hogy belecsomagolja a három új babát, amit annyira várnak már a gyerekek. w Te hér Manóka, Pötyike és Ay Pancsika a dobozban, a Á. sálak, sapkák, miegyebek között, egy darabig halkan pityergett Hercegnő szomorú sorsa miatt; hanem azután az egész hosszú úton, a vonaton és a postásautóban is izgatottan mocorogtak, fészkelődtek a kicsit szűkre szabott helyükön, mert ők is nagyon várták már a találkozást a gyerekekkel. Holnap legyenek a ti vendégeitek! © , Millenniumi ÁB bébi 40 éves hagyományainknak megfelelően 2000. január 1-jén éjfél és egy óra között születettek közül kisorsoljuk azt az öt szerencsés nyertest, akiket ÁB bébiknek fogadunk és akik egy-egy 1.000.000 Ft értékű Szemünk Fénye-2000 életbiztosítást kapnak ajándékba. • A bejelentéseket a szülést vezető orvosoktól várjuk január Íjén 6-8 óráig a 0680/20*ím204í ingyenes számon. A sorsolást január 1-jén 16.50-kor v az RTL Klub közvetíti. IIli nden [áá° CEQON ggUg] Reguiíiáiié V áÜalko rás lei iesaué^ HÁLÓZAT á'i alábbi &üigáltavás*oldcal áll iiarmeuei reLulelkeaésűrc: Mikrohitel Ingyenes, vállalkozással kapcsolatos tanácsadás Pályázatkészítés 50%-os támogatással Kiállításszervezés, irodai szolgáltatások Európai Információs Pont A központ naprakész adatokat szolgáltat: az Európai Unió és Magyarország kapcsolatáról az EU bővítéséről, tevékenységéről, intézményeiről az EU hazánkban is elérhető pályázatairól, ösztöndíjairól Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Központ H-3100 Salgótaiján, Mártirok út 1. Telefon: (32)520-300 Fax:(32)520-304 E-mail: nmva@elender.hu 7 ünnepeket és üzleti sikerekben gazdug, boldog minden jelenlegi és jövőbeni partnerünknek!