Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-18-19 / 295. szám
6. oldal Mozaik 1999. december 18., szombat Új történeti forrásgyűjtemény A Nógrád Megyei Levéltár tudományos műhelyében a közelmúlt egy-másfél esztendejében úgy jelentek meg egymás után fontos, hézagpótló helytörténeti művek, dokumentumanyagok, mintha az ország, a térség nem fájdalmasan szűk esztendőiben sorvasztaná szinte semmivé a szakmai munka támogatási eszközeit. Örüljünk, hogy az intézményekben fűtésre, telefonra, bérre még van pénz, igényes szakmai feladatokra, kiadványokra meg szerezzenek ahonnan tudnak... A Nógrád Megyei Levéltár a ’90-es évek állandósult válságállapotai között (túl az iratmegőrzés feltételeinek bővítésén és modernizálásán) szorgalmasan megpályázta és megnyerte a különböző alapítványok, szakkollégiumok finanszírozási eszközeit kiadványainak megjelentetéséhez. Nemcsak Balassagyarmaton, Nyugat-Nógrádban örültek, Ta- usz Katalin „Az Óváros” című kitűnő könyvének, Zólyomi József „Herencsény története” címmel megjelent helytörténeti művének, de az egész megyében. Már-már térségi tudományos szenzáció volt, hogy hosszú vajúdás után, igen gazdag tudományos háttérrel, információs anyaggal végre megjelenhetett Nagy Iván „Napló”ja, majd a közelmúltban napvilágot látott Hausel Sándor „Tanulmányok Pásztó történetéből” című gondos, szép munkája is. S végül mintegy a ’99-es esztendő karácsonyi ajándékaként, legnagyobb örömünkre itt van az ünnepi asztalon az új, igen fontos forráspublikáció: Szomszéd András állította össze azt a kötetet, amely „Olvasókönyv Nógrád megye késő feudáliskori történetéhez” címmel kerül az olvasókhoz ezekben a napokban. Azért fontos külön hangsúlyoznunk a megjelenés örömhújellegét, mert ez a kiadvány kifejezetten segédanyagként kívánja szolgálni az általános és középiskolákban folyó történelemtanítást. S hogy a gazdagításra, a hatékonyságjavításra ezen a téren napjainkban milyen nagy szükség van, azt már-már felesleges is hangsúlyozni. A televízióból amerikai méretekben áradó médiaszemét hihetetlenül megnehezíti a tudatos pedagógiai munkát, a tartalmas érzelmi, nevelő hatást, a gyermekek, a fiatalok körében, arra nézve, hogy mit jelent ma A kiadvány címlapja egy nemzethez tartozni, mit jelent a hazát okosan szeretni, s a történelemben útmutatást, tanúságot találni a mai életvitelhez, jövőalakításhoz. Mindennapos a legyintés még értelmiségi csoportok körében is: a múlt, a történelem megismerése ma már nem kecsegtet annyi tanulsággal, hogy megérné a ráfordított időt, energiát. Ha ezzel a közelítéssel nem is érdemes komolyan foglalkozni, az is épp elég gond, hogy a történelemtanítást mi módon sikerülhetne vonzóvá tenni, személyes üggyé; egy-egy térségben, településen nagyapáink, őseink mikrovilága már feltétlenül érdekes, vonzó ismeret. De hát a történelemkönyv és a személyes motivációk, az érdekes mikrotörténelmi tények között ma még igen nagy a távolság. Most örökzöld panaszkodásaink helyett végre módunk lesz egy új forrásanyag-gyűjteményt meglobogtatni a tanulók előtt, a kollégák előtt: itt van ez a reprezentatív kiállítású olvasókönyv, izgalmas, új tényekkel lehet gazdagítani, színesíteni a történelem- könyveinek leckesűrűségét. Szomszéd András, aki szaktanárként két évtizedig állt a katedrán, majd két évtizeden át kutatói munkásságával, helytörténet-írói tevékenységével teredtől Nagymarosig tucatnyi település múltját tárta fel, s a községi és várostörténeti munkásság mellett addig ismeretlen levéltári dokumentumok elemzésével olyan tudományos témák térségi kutatását végezte el, mint a közoktatás-történet egy-egy részterülete, a cigányság régmúltja Nógrádban, vagy az 1848/49-es nógrádi nemzetőrök, honvédok dokumentumai, s most az egykori, kiváló levéltárigazgató-tör- ténész Schneider Miklós nyomdokain járva nélkülözhetetlenül fontos forrásanyagot adott közre új könyvében. Az olvasókönyv tematikus gazdagsága feledteti velünk a terjedelmi korlátokat: a török háború befejezésétől a Bach- korszak kezdetéig, Szomszéd András jellemző és fontos dokumentumokat választ ki, s a közlés rendje, a korszakolás egyértelműsége is meggyőző. A kiválasztott témák erősíthetik különböző iskolatípusok tananyagának elmélyítését. Igen jellemzőek az országos összeírások válogatott adatai, mintái, s mellettük helyes Radványi Ferenc ismeretlen munkásságának felemlítése, ugyanakkor a XIX. század első évtizedeire nézve ide kívánkozott volna Mocsáry Antal „esmertetésének” illusztrálása is. Igen gazdag anyaggal van jelen a forrásgyűjteményében az urbániumok ügye is, meg a céhes fejlődés illusztrálása is. A mezővárosi dokumentumok publikálása alighanem igényelte volna, hogy essék szó az igen jelentős erejű helyi önkormányzatiságról is. Megrázó, izgalmas dokumentumok olvashatók a katonaállítás ügyeinek köréből is, de helyet kaphatott volna ebben a tárgykörben a beszállásolások, katonatartások iszonyata is. Nagyon jellemzőek és igen jól válogatottak az iskolázás problémáira utaló források, dokumentumok, s velük párhuzamosan jól használhatók a vallásfelekezeti vonatkozású iratanyagok is. Ösz- szességében megállapítható, hogy Szomszéd András igen gondos munkát végzett az olvasókönyv szerkesztésekor, és ez vonatkozik a szakszövegeket gondozó munkatársaira, Gréczi- Zsoldos Enikőre és Pásztor Cecíliára is. Feltűnő hiányosság vagy aránytévesztés hibája nemigen kívánkozik az recenzens tollára, de a történelem-földrajzi vonatkozások körében azért felpanaszolható, hogy Nyugat-Nógrád falvaiból, városaiból igencsak szerény arányú forrásközlés található a kiadványban, szemben a losonci járás feltűnő gazdagságával. Csak remélni lehet, hogy általános és középiskoláink történelemóráin, a szakkörökben, a tudományos diákpályázatok kutatásai során, majd értékének megfelelő gyakorisággal használják Nógrád megye történetének új olvasókönyvét. Erdős István Miről beszél az írás?/ /, A 19 éves hölgy írása arányosan, esztétikusán elrendezett. Nincs híján a szépérzéknek, az eleganciának. Ismeri, tiszteletben is tartja a hagyományokat. Mozgáshangsúlyos írása a cél. mielőbbi elérésére való törekvését mutatja meg. A letisztult, egyszerű fonnák híve. őszinte, egyenes ember. Objektív, reális látásmódjából eredően kritikai jellegű megnyilatkozásai he- lyénvalóak. zelségét. Önmagához való viszonya kissé diszharmonikus. Úgy gondolom egyedülálló, de amennyiben nem, párkapcsolatában olyannyira magányos, hogy a feltételezés nem áll távol az igazságtól. Míg a szellem törekvései, a lélek megnyilvánulásai többé- kevésbé realizálódnak, élmény- nyél telítik levélírónkat, addig az ösztönszféra „zsákja” szinte teljesen üres. Az a zsák, amelyik C./vjAL KSUS öU-t oijoxsvn-j»s. ít Miiből. , Uxx. VM.P «V Í-’O-jjUjA l-LUlo. uu,v‘ L oíjcxx^, Av * rcx. . Vfduv ‘JLa)'Íí C»\JlA..4.kCv4.ú«.. t. #• „ * «*- CUi r* . L'CXM.C.-nA. & váJUxa*jdA , Szerencsés, mert elgondolásait, terveit szinte kivétel nélkül képes megvalósítani, érvényre juttatni. Hivatásában mégsem könyvelhet el kifejezett sikereket. Valószínűleg nincs testhez álló feladata, s ebből kifolyólag nem is végzi örömmel. Ha még tanuló, a vizsgákkal terhelt hétköznapjai erre magyarázatot adhatnak. A múltjához kevésbé kötődő, erőteljesen jövőorientált jellem. Sorai elkülönülési hajlamra mutatnak, egy olyan személyiségre, aki távol tartja magát másoktól, nehezen alakít ki kapcsolatokat. Talán túl egy csalódáson, jelenleg nem igényli az emberek köösztönbiztonságot, tudattalan tartalmakat, önmaguk infantilis megnyilvánulásait őrzi. Hogy egy neves személyiségkutató, pszichológus tanácsával éljek: fogadja el és szeresse a személyiségében rejlő gyermeket, felnőttet és szülőt egyaránt; s amilyen ügyesen képes alkalmazni a tanultakat, olyan erővel próbálja meg felhozni a mélyben rejlő élményeket, hiszen megvalósítási képesség híján a serkentő erő hatástalan marad. Ha mindez sikerül, kiteljesedett, boldog életet élhet. Godó Krisztina okleveles grafológus Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- olvadni a környezetébe! Ezer- gótarján, Lőwy Sándor u. 10. A fejtése: Az ön betegségének forintos vásárlási utalványt mai rejtvény megfejtését depszichés háttere van: bele akar nyert: Vajvoda Györgyné, Sál- cember 22-ig kell beküldeni. Templomaink története Szent Lőrinc tiszteletére - TOLMÁCS Az 1981 -tői Rútsághoz csatolt község elnevezése besenyő eredetű, a magas udvari méltóságot betöltő személy, törzsfejedelem - tulmac, talmad - Talmács törzsének vezérével, Tonu- zobával költözött egykor a pannon tájakra, a besenyő népet pedig Taksony vezér jobbára a gyepük védelméhez telepítette. Fényes Elek ezt úja Tolmácsról 1851-ben: „...magyar falu Nógrád vmegyében, dombok közt. Rétságtól keletre 1/4 óra. Határa 2500 hold, melyből szántóföld 691, rét 295, legelő 250, szőlő 466, erdő 750, akácz és topoly fákkal. Ezekből úrbériség 549 hold, a többi urasági. Földje meglehetős, s terem rozsot, árpát, kukoriczát, zabot és burgonyát. Lakja 721 kath., 16 evang. Határát nedvesítik a Fekete-patak, a jenei tóból kifakadó patak, az iringi forrás és a Lókos folyó. Birja Szenti- ványi Márk, kinek itt szép laka, jeles gazdasága, s igen híres gyümölcsöse van.’! Nem csoda hát, hogy egykor a Johannita rend lovagjai templomépítésbe fogtak ezen a vidéken. Ennek a templomnak a Kálvária-dombon találtak helyet, feltehetőleg a rendházzal egy időben, 1274 körül épült. Több Canonica Visitatio is említi, az 1787-es esztendőben viszont már olyan romos állapotú volt, hogy püspöki rendeletre bezárták; 1845-ben végleg összedőlt. Szükségessé vált a pótlása, hiszen a katolikus hívek igényelték. Megoldásként az 1720-ban épült, a XIX. században Szentiványi Anzelm birtokába került kastély ebédlőjét kérte az egyház kápolnává átalakítani. Az 1830-as egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint ez a kérelem 1827-ben meghallgatásra talált. A kastély az 1850-es években már konganak, bár egykor a régi templom mellett kétszer is haranglábon álltak, 1722-ben, és 1772-ban; a Canonica Visitatio csak 1767-ben jegyzi a torony harangját. A Szentiványi család másik kastélya a XVIII. században épült, barokk stílusjeolyan romossá vált, hogy annak megvásárlása és falmaradványainak felhasználása mellett 1851-ben kezdték a ma is álló, Szent Lőrinc tiszteletére 1854. szeptember 24- én felszentelt templom építését. Igaz, 1885-ben tűzvész pusztított a faluban, de a templomot ez szerencsére nem érintette. Az egyhajós épület keletéit, homlokzati tornyán barokk sisakkal. Szentélye egyenes záródású, melynek déli oldalához kapcsolódik a sekrestye. Szegmentíves ablakait záróköves keret emeli ki. Harangjai a toronyban gyekkel. A következő évszázadban átépítették, ekkor már — 1893-tól - Herzfeld Frigyes tulajdonát képezte. Pilléres előcsarnokát 1945 után bontották le, az épület később orvosi rendelő, raktár céljára funkcionált; a hatvanas években elhanyagolt, a hetvenes esztendők közepén romos állapotú volt. Tolmács katolikus hívei a 40-es években még Rétság plébániájához tartoztak, később Borsosberényhez csatolta a püspökség, majd egy évvel ezelőtt ismét a rétsági plébánia fennhatósága alá került. D. F.
