Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-11-12 / 289. szám
Megyei Körkép Faragó Zoltán: T £ R £■ P j Á Ö December - %opoaó jéakérea Borult és derült idő' is volt az elmúlt napokban: a verőfényes, tavasziasan meleg és a ködös, párás időszakok váltogatták egymást. A derült időjárást sikerült kihasználni egy nagy sétára. A jeges szél kivételével akár március is lehetett volna... Ropog a jeges hóréteg a bakancsom talpa alatt. Kilométernyire elhallatszik. A fák ágairól teljesen elkopott a hó, de az erdő alján valósággal szikrázik a fehér lepel a téli napsütésben. A Medves-fenn- síkra vezető, erősen jeges úton traktomyomok látszanak, a korán jött havazás után lehullott falevelek és bükk- meg tölgymakkok pedig szó szerint beleolvadnak a fagyott kéregbe. Talán azért van, mert sötétebb színük miatt jobban magukba gyűjtik a meleget. A fennsíkon elképesztően hangoson zakatol egy munkagép. Gyufaskatulyányinak látszik, olyan távol van, de a felőle fújó hideg szélben úgy érzi az ember, a lánctalpas legfeljebb tíz méternyire dübörög... A fennsík - mivel a tenger szintje felett 400-500 méter között van a magassága - valamivel hidegebb, mint a környező völgyek, így a hó is sok helyen megmaradt. A két héttel korábbi, térdig érő, puha réteg azonban már itt is a múlté: a barázdákon látható, hogy a szél is elhordott belőle valamennyit az erdő és a bokrok alá - amellett, hogy azért a nap is megtette a magáét. Sok helyen, mint kis tisztások, fufol- tok bukkannak elő a nappali olvadás és az éjszakai hideg után Traktornyomok a fennsíkon jéggé fagyott kéreg alól, máshol kékesszürke, vastag jéggel bontott pocsolyák sötétlenek. Az erdőszéli tölgyfán gatyás ölyv üldögél. Közeledtemre lomhán szárnyra kel, de nem repül messzire, mert különösebben nem tart az embertől. Ami érdekes: azon hely alatt, ahonnan odébb repült, nagy csapatra való citromsármány, közöttük egy pár tengelic keresgéli a hó fölé nyúló gazokon a táplálékát. Megszokták, hogy az ölyvektől nem kell tartaniuk, mert az inkább csak a kisrágcsálókat fogdossa össze; bezzeg ha karvaly bukkanna fel, azonnal menekülnének az ágak sűrűjébe! A bokrokon - leggyakrabban a vadrózsa már fagyott, de még mindig piros termésein - mindenfelé láttam kisebb fenyőrigócsapatokat is. A fennsík közepéről Somoskő felé vezető ösvény olyan mintha járda lenne: lovas szánnal járhatott erre valaki. Mivel nagyon lenyomta a havat, alighanem jól meg is volt rakva fával... A szánnyomon haladva pár perc alatt a nyírligetes rész szélére érek. Ezen a helyen is rengeteg pintyféle táplálkozott a hó alól kikandikáló katángkórók mag- vain. A citromsármányok mellett legalább harminc tengelic, négy termetes meggyvágó és egy erdei pinty tojó került elém. A nyírfák között vegyes cinegecsapat is keresgélt, épp’ a pintyfélék szomszédságában: volt közöttük szén-, kék- és barátcinege, majd a hangja elárult egy csuszkát, a ko- pácsolása pedig valamilyen közepes termetű harkályt is. Visszafelé menet érdekes látványban volt részem. A távolból még mindig hallatszott a lánctalpas munkagép pöfögése, de a mélyen felszántott, sáros nyomon egy róka keresgélt. Alighanem a pihenőjükben megzavart mezei pockok, egerek után szimatolt. Messziről észrevettem a ragadozót, mert bundája sötétlett a havon. A bokrok takarását kihasználva próbáltam közelebb kerülni hozzá; egy darabig ment is a dolog, de amikor úgy 150 méternyire lehetett tőlem, térdig elsüllyedtem egy hófűvásos részen. A jégkéreg roppanását meghallotta a ravaszdi is, mert lompos farkával búcsút intve elszaladt a legközelebbi erdőrész felé. A SZERZÓ FELVÉTELE „Vertich József Kutatóközpont” - Újabb rangos elismerésben részesült a lokálpatrióta Tarján helytörténetének vándora Vertich József egy külön intézmény, ő nem egy a sok közül, hanem ritka a ritkák között. De hát aki egy helység patináját kutatja, az idővel maga is patinássá válik. A Salgótarjáni Polgári Kör által legutóbb Salgótarjánért-kitüntetésben részesült férfi 87 évesen is fáradhatatlanul dolgozik. Amikor pedig kényszerűen be kell kopogtatnia az orvosi rendelőbe és megkérdezik tőle, hogy mi a baja, először mindig csak annyit mond tréfásan: nézzék meg a személyi igazolványomat. No de ezeket a korral járó „apróságokat” nem igazán veszi komolyan, ő alkotni, mások javára tenni született, s e nemes küldetés érdekében még a kilencven felé közeledve is versenyt kell futnia az idővel. Vertich József ma is úgy él, mintha egy munkahely határozná meg napi időbeosztásának egy részét. Már korán reggel nyakába veszi a várost, s önként vállalt feladatainak több szálát követve járja azt be. Levéltár, múzeum, könyvtár: szinte mindennapos vendégnek számít mindegyik helyen. Persze az is gyakran előfordul, hogy kihagy egy-egy napot, de ilyenkor valamelyik tarjáni szobor, vagy épp' csak egy apró részlet nyomát kutatva felül a buszra és „szétnéz a környéken”. Lakása is a tudós férfit jellemzi. Számos, küllemre és tartalomra egyaránt szépveretű könyv mellett lépten-nyomon egyszerű, de nagyszerű szürke dobozokba botlik nála az ember. A szürkeség ez esetben tényleg csak látszólagos, mert a dobozok tartalma sok-sok évtized kutatómunkájának fáradságos gyümölcsét rejti. Bevallom, amikor megpillantottam az egyik fényképes dobozát, a gyerekkori „fiókhúzogató” szenvedély lett úrrá rajtam. S amikor megláttam egy 1903-ból származó fényképet... Képzeljék, két labdarúgócsapat látható rajta, amelyek a jelenlegi Acélgyári út első harmadában, a volt munkásőrség épülete által elfoglalt területen vívták küzdelmüket. S akár hiszik, akár nem, a háttérben semmi sem látszik a mostani központi temetőből. A mosolygós daliák neveit is pontosan nyomon lehet követni a fotó hátoldalán („hiszen csak úgy ér valamit az egész kutatómunka” - mondja a helytörténész). Az emlékek garmadájával együtt Vertich József kitüntetései is előkerülnek, amelyekről tiltakozása ellenére gyorsleltárt veszek fel: 1958 (majd 1987- ben ismét): Szocialista Kultúráért, 1966: A Sport Kiváló Dolgozója arany fokozat, 1978: Sportérdemérem ezüst fokozat, 1988: Múzeumbaráti Kör Emlékplakett, 1993: Pro Urbe-díj, 1999: Salgótaijánért-díj. A többiről, közöttük a honismereti pályázatokon elnyertekről már nem is szólok... De ne csak tátott szájjal lessük a készet, ideje, hogy mi is elvégezzünk egy kis kutatást, nyomon követve Vertich József életrajzát. Az acélgyári lakótelep szülötteként igen korán „rácsodálkozott” környezetére, olyan gondolatokat megfogalmazva, olyan emlékmozaikokat elraktározva, amelyekből később nagyszerű munkák sorozata látott napvilágot. A polgári iskolából nem az akkori helyi magán- gimnáziumba ment, mivel sokkal jobban érdekelte a kereskedelem. így került Pestre, ahol abban a felsőkereskedelmiben végzett, amelyből később a pénzügyi és számviteli főiskola nőtte ki magát. Egy tehetségkutató versenynek köszönhetően már érettségi előtt állást kínáltak neki a fővárosban, de a szíve hazahúzta. A nagy tekintélyű Rimában, az acélgyárban először számgya- komokként alkalmazták. Később, 1940-ben tisztviselővé lépett elő, s az ezt megelőző évek, valamint az ezt követő évtizedek korlenyomatát a Történetekből történelem című munkájában írta meg. Gazdasági munkája mellett évtizedeken keresztül volt rendezője a gyár híres olvasóegyletében, illetve művelődési központjában tevékenykedő Petőfi Színjátszó Csoportnak. A petőfisek az 1950-1965. közötti években élték fénykorukat, működésüket még Major Tamás is nyomon követte. A Vertich által dirigált tehetséges gárda Salgótarjánban betöltött színházpótló szerepkörét senki sem vitathatja el. Alkalmi rendezvényeken még mindig fellépnek a „nagy öregek”, akik 1987-ben a csoport fennállásának jubileumi, századik évében országraszóló, fergeteges darabbal lepték meg a hálás közönséget. Vertich József a sport terén is kamatoztatta nagyszerű szervezőkészségét. Neve elválaszthatatlanul összeforrt a szeretett „Sesével” (SSE, majd később a Salgótarjáni Kohász Sport Egyesület), a város első sportklubjával, amelyben még a '80- as években is aktív szerepet játszott. Ő ringatta a taijáni atlétika bölcsőjét, s elég neki azt mondani például, hogy Nyvelt Ferenc, máris kapásból sorolja, hol, milyen taktikával győzött az egyik legnagyszerűbb salgótarjáni atléta. A közéleti tevékenységtől egy kicsit távolabbra kerülve, de azzal sohasem szakítva kezdte el írni a '80-as években helytörténeti sorozatát. Először a Színfoltok a gyárból című jelent meg 1986-ban, amit a színjátszókról szóló Hogy volt... (1987), az egyik jellegzetes lakótelepi sztori, az Amerika végnapjai (1988), közös kiadásban a Volt egyszer egy fogaskerekű, és A havas csúcs ostroma (1990), a Sportoló elődeink, elődeink sportja (1993), a Rima-világ (1996), majd az Emberek, esetek, emlékek (1998) követett. Társszerzője volt a 100 esztendős Kohász Művelődési Központról, az SKSE 90 éves krónikájáról és a Nógrád megye olimpiai kapcsolatairól írott munkáknak. Kutató-gyűjtő munkája pusztulásra ítélt emlékeket mentett meg, közvetítőírói tevékenysége értelmezi Salgótarján múltját, s egyben értelmét adja a hagyományok további ápolásának. Legújabb könyve, mely A kétezredikre várva címet viseli már kötés alatt áll, és várhatóan még ez évben megjelenik. A munka alcíméből pedig az is kiderül, hogy miről szól a legfrissebb Vertich-kö- tet: „Amit a 2000. év Tar- jánban most nem talál, de amit újjáépítve és újonnan fellelhet”. Amikor arról kérdeztem, hogy mit tervez a jövőben, a tőle megszokott tréfás módon válaszolt: édesapám 89 évig élt, amit én is szeretnék elérni. Tudva azonban egyéb terveiről, és ismerve pótolhatatlan szerepét, a nyilvánosság előtt is fel kell, hogy tegyem azt a kérdést, amit ottjártamkor.- Ugye, csak viccelt Józsi bácsi? Egyébként pedig mindenkinek javaslom, hogy felejtsük el az életkor szerinti .tervezgeté- seket. Csak megzavarja az embereket. Még a valóban nagyokat is. Benkő M. Vertich József PÁSZTÓ 1999. december 11., szombat Környezetvédelmi feladatokról a tanácsnokkal Zöld szemüveg Salgótarján környezetvédelmi programja a feladatellátás jogi eszköz- és feltételrendszerétől kezdve olyan fontos témákon keresztül, mint amilyen a települési környezet tisztasága és a zöldfelület-gazdálkodás, a környezetvédelmi feladatok finanszírozásával bezárólag 12 pontban határozza meg a teendőket. A feladategyüttes olvasata is tekintélyes, nemhogy a végrehajtása. A program fontosságának érzékeltetésére Simon Tibort, az önkormányzat környezetvédelmi és idegenforgalmi tanácsnokát kértük fel.- Amikor egy város vezetése a környezetvédelem témakörét boncolgatja, akkor a városlakó „hajlamos” megijedni. Kell most félnünk olyasvalamitől, amiről eddig nem tudtunk?- Salgótarján környezetvédelmi programja két évvel ezelőtt született, s legutóbbi tárgyalását a kétévenkénti felülvizsgálat előírása indokolta. Ismeretes, hogy a téma kiemelt szerepe ösz- szefügg az Európai Unió konformitásos követelményrendszerével, amelynek teljesítésével országosan is akadnak problémák, de fejlődés is kimutatható a korábbi időszakokhoz képest.- Mintha kezdenénk elfelejteni Salgótarján „piszkos 12 "-beli szerepét. Jogosan?- Összességében igen, de a szálló por mértéke még mindig jelentősen meghaladja az éves megengedett határértéket: az éves átlagkibocsátás 3,62-szeresét. Szerencsére az ólomtartalma csökken. A problémát a burkolatlan utak és a helység völgyi helyzete, hagyományos beépítettsége okozza, megnehezítve ezáltal az uralkodó széljárás „jóindulatát”.- A korábbi gyárkéményes-füstös iparvárosi jelleg mennyire hátráltatója napjaink környezetvédelmének?- Erre egy példával válaszolok. Az Acélgyári út környezetvédelmi szempontból a védett I-es kategóriába tartozik, míg az út végén elhelyezkedő gyár a védett Il-esbe. Nyilvánvaló, hogy a gyár szennyezése nem áll meg a gyárkapunál, sem a levegőben, sem más tekintetben. Egy kormányrendelet már gondoskodott ennek a problémának a megoldásáról, most önkormányzatunkon a sor, hogy helyi szinten is érvényt szerezzünk ennek, vagyis a védett I-esbe kerül az összes gazdasági terület.-Közeleg a gyurtyánosi szeméttelep terhelhetőségének 24. órája. Időben sikerül majd váltani a kotyházaira?- Az új hulladéklerakónak 2002-re meg kell épülnie, s úgy tűnik, hogy ennek nem is lesz akadálya. S ha már itt tartunk, igen fontos feladat lesz a jelenlegi gyurtyánosi telepnél még tapasztalható, a telepet koncentrikus körben csökkenő mértékben terhelő talajvízszennyezettség kiküszöbölése. Tudomásom szerint az új technológiával már az új telep kialakításakor megfelelő választ lehet adni erre a problémára.- Környezetvédelmi szakemberek a kívülállók számára egy ismeretlen kifejezést, a haváriát is felemlegetik időnként.- A havária a rendkívüli környezetszennyezéseket jelenti, s a felemlegetés talán szó szerint is érthető, legutóbb az özönvíz- szerű esőzések következményei kapcsán kapott újólag hangot. A környezetvédelmi szakemberek szerint a haváriára külön programot kellene kidolgozni, míg a hivatal nem támasztja alá ezt a véleményt - egyébként a törvényi előírás sem.- Pedagógusként hogyan látja a környezetvédelmi nevelést?-A legfontosabb kérdéskörnek tartom, az egészségügyhöz hasonlatos prevenciós tevékenységnek. Városunkban a Bátki, a Domyai, a Gagarin és a Petőfi általános iskoláknál kiemelt szerepet játszik a környezetvédelmi nevelés. A Somoskőújfalui iskolások pedig Salgóbányán olyan erdei iskolát szeretnének kialakítani, amely országos erdei iskolai centrummá válhatna. Ez- irányú törekvéseiket az Arany János Általános Iskola és az Ily- lyés Gyuláné Speciálpedagógiai Központ is segíti. Itt kell megemlítenem a somoskői, illetve a salgói vár között megépítendő tanösvényt is. A szlovákok már jelentős európai uniós támogatást kaptak az ő oldalukon lévő kivitelezéshez. Az Öko-Salgó Környezetvédelmi Egyesület a környezetvédelmi alap célelőirányzatból 100 ezer, önkormányzatunk 500 ezer forintot biztosít a megvalósításhoz, méghozzá a környezetvédelmi alapjából. A környezetvédelmi nevelést tehát a pedagógusok és a civil szervezetek együttesen koordinálják.-Apropó, környezetvédelmi alap. Mire elég?- Az önkormányzat 1994-ben rendeletet alkotott környezetvédelmi alapjának létrehozására. Ennek fő bevételi elemét a helyi bírságok alkotják. Az elmúlt évben 1,5 millió forint volt ez az összeg. Egyértelmű, hogy ennyi pénzből inkább a prevencióra lehet fordítani, mintsem az egyéb környezetvédelmi feladatok ellátására. A tanösvény céljára például ebből az alapból adtunk támogatást. Az alap összegét növelheti a várhatóan 2000- ben bevezetésre kerülő környezetterhelési díj, amelynek bármelyik magyar állampolgár alanya lehet, ha az előírások ellen vét.- „Zöld sáv" és illegális szemétlerakás: mindkettő örökzöld téma. Mikor valósul meg az egyik, mikor szűnik meg a másik?- Egészen biztos, hogy a garzonháznál, a Pécskő és a Rákóczi út kereszteződésében közlekedési lámpákat szerelnek fel. Ezzel együtt biztosítva lesz, hogy a litkei csomóponttól az Arany János utcáig „zöld hullámban” közlekedhessenek a gépjárművek. A másik téma bonyolultabb. A közhasznú munkások minden évben eltakarítják az illegálisan lerakott szemétkupacokat, de a következő évben újabbak keletkeznek a régiek helyén. Alapvetően szemléletváltásra lenne szükség, mert csak bírsággal nehéz eredményt elérni. A jó példával élen jár a városgazdálkodási üzem, amely úgynevezett szárazelem-tárolókat helyez ki az intézményekhez, és a veszélyes hulladékok elszállítását, megsemmisítését is vállalja. Ezt a célt támogatja az Öko-Salgó által pályázaton elnyert 600 ezer forint. Az időszakos lakossági tájékoztatás is sokat segíthetne a szemléletváltásban. A tájékoztatás hatékonyságán feltétlenül javítanunk kell.-Az elhangzottakkal tulajdonképpen a téma összetettségét, bonyolultságát bizonyítottuk, mégis röviden, milyen eredővel lehetne jellemezni a környezetvédelmi törekvéseiket?- Minden feladatot valóban nem lehet belegyömöszölni egyetlen mondatba, de ha kijelentem, hogy a védelmet igénylő természeti, környezeti értékek helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánítása a legfontosabb teendőink közé tartozik, úgy érzem, hogy ezzel valamennyi legfontosabb célkitűzésünket érintem. Benkő Mihály
