Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27-28 / 277. szám
1999. november 27., szombat Mozaik 7. oldal Jelentősek az eredmények, de a régiók, az érdekképviseletek és a civil szervezetek Magyarországa még nem teremtődött meg Tíz év mérlege: gazdaságiból társadalmi deficit- Népszerű lenne azt mondani: a magyar társadalom mögött a rendszerváltás folyamatának nehéz tíz éve áll, a következő évtized azonban könnyebb lesz. A helyzet ugyanis éppen fordított: súlyos, de viszonylag egyszerűen realizálható döntések (demokratikus jogállam, piacgazdaság) vannak mögöttünk, előttünk viszont az Európai Unióhoz való csatlakozás kevésbé látványos, de rendkívül bonyolult, radikális változásokat igénylő feladata áll - mondta Ágh Attila tanszékvezető egyetemi tanár a minap, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetében, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei tagozata által is szervezett előadásában. A médiából is jól ismert politológus kifejtette: a kilencvenes évek magyarországi történetét az jellemezte, hogy a gazdasági deficitet társadalmi deficitté sikerült” változtatni. Elmondta: a gazdaság területén, a makroszinten kétségkívül jelentős eredmények születtek, viszont komoly feszültségek éleződtek ki például a köz- és felsőoktatásban, az egészségügyben, a szociálpolitikában.- Bár jósolni kockázatos - mondta Ágh Attila, a következő évtized minden bizonnyal arról szól majd, hogy miként tudjuk kezelni, felszámolni, megszüntetni a létrejött társadalmi konfliktusokat. Az elmúlt tíz év teendőit egy átlagos politikus fel tudta mérni, a következő évtized kapcsán azonban nagyon nehéz megmondani, hogy mihez kell alkalmazkodni, mikor mit kell csinálni. A fejlődés alkotmányos keretei megvannak, kialakultak, a továbblépés jellege, karaktere azonban ezután fog kirajzolódni, attól függően, hogy milyen válaszokat adunk a feszítő, nyitott kérdésekre. Ágh Attila a jelenlegi magyar politikai rendszert freg- mentált demokráciának nevezte. Ez alatt azt érti, hogy bizonyos területeken a szükségesnél is több elemet vettünk át Nyugatról és így egymást átfedő rendszer alakult ki, más szempontból viszont hiányos a szisztéma. Példaként említette, hogy egyrészt a német - és más - modellt követve átvettük az erős miniszterelnökkel, kancelláriával működő berendezkedést. Ellensúlyként, fékként „hazahoztuk” mind a független ügyészség mint önálló hatalmi ág rendszerét, mind az ombudsman, mind az alkotmány- bíróság, állami számvevőszék intézményét, amelyek így akarva-akaratlanul beleavatkoznak egymás szerepkörébe.-Ugyanakkor- fejtette ki Ágh Attila- legalább két intézménytípus hiányzik a demokrácia többszereplős rendszeréből, a mi „széttöredezett” struktúránkból: a funkcionális érdekképviselet és a területi rendszer úgymond ’’tetőszerkezete”, amely alkalmasint partnere lehetne az európai uniós szerveződéseknek, például a régiók tanácsának. Ugyancsak hiányzik a mintegy 50 ezer magyarországi civil szervezet csúcsszervezete, egy nonprofit felügyelete, amelyet választani kellene. Brüsszelben ugyanis ilyen is van. A gyakorlat azt igazolja, hogy a kormány és a családok, mint a társadalom legkisebb sejtjei között számos más jól működő szerveződésnek is el kell helyezkednie. Ágh Attila szerint a mai politikai életben elméleti vita folyik arról, hogy Magyarország számára a többségi demokrácia - amelyben a győztes, a hatalomra kerülő politikai erő négyévenként „mindent visz” - vagy az úgynevezett konszen- zuális demokrácia - gyarapodó, erősödő ellensúlyokkal - lenne megfelelőbb. Most a határpontnál vagyunk, dönteni kell. Az unió államaira is inkább ez jellemző, Magyarország az utóbbi irányba mozdult, de eléggé ellentmondásosan. A mai kormány tevékenységében ugyanis felfedezhetők az előbbivel kacérkodójelek is. A politológus nem győzte elégszer hangsúlyozni a régiós intézményrendszer növekvő szerepét, erkölcsi és anyagi támogatottságának fontosságát. A helyi és területi intézmények attól tartanak, hogy a regio- nalitás az ő kárukra erősödik majd, e folyamatnak azonban a központi hatalom „kárára” kell végbemennie. A régiós szemléletnek és gyakorlatnak azért is teret kell nyernie, mert az Európai Unió változtatott kezdeti „szokásán” és manapság már nem konkrét országoknak, hanem régióknak, és meghatározott projektekre ad támogatást. Ezek pedig sem bölcs kormánnyal, sem néhány okos emberrel nem válthatók ki. Sokat és nagyot léptünk előre - ismerte el ismételten Ágh Attila - de még nem teremtettük meg a régiók, az érdekképviseletek és a civil szervezetek Magyarországát. E folyamatok egyelőre adósságként halmozódtak fel. Tisztában kell azzal is lennünk, hogy az Európai Unióba való belépésünk nem garantált sikertörténet lesz, igenis csúszhatunk lefelé is, ha bizonyos kritériumoknak nem tudunk eleget tenni. * Ágh Attila is az egyik szerzője - Géczi József és Sipos József társaságában - annak a kötetnek, amely „Rendszer- váltók a baloldalon” címmel lényegében az 1988-89-es reformer személyiségek és a reformkörök tevékenységéről szól. Bár tíz esztendő távlatából már a visszaemlékezések és a tudományos feldolgozások ideje is eljött, a három szerkesztő elsősorban dokumentumok alapján kísérelte meg bemutatni a magyar baloldali progresszió e vonulatát. Kötetük jelentőségét mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a reformkori mozgalomról eddig egyetlen teljes értékű monográfia jelent meg, az is angol nyelven, egy fiatal amerikai politológus Patrick O’Neil tollából „Forradalom belülről: a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kommunizmus összeomlása” címmel. Bár Ágh Attiláék válogatása nem támaszkodhatott minden dokumentumra, mert az iratok egy része az akkori szereplők magángyűjteményeiben, illetve helyi levéltárakban található, így is komoly forrásértékkel bír. A reformkörök politikai filozófiájáról, a nyolcvanas évekbeli reformutakról, a reform- szövetség létrejöttének történetéről Géczy József írt, -mint saját személyében is érintett - írhatott élményszerű bevezető tanulmányt. „A reformkori mozgalom születése” című fejezet főleg a szegedi történésekkel foglalkozik. A második fejezet ,,A vidék lázadása” az állampárton belüli pártosodást igazoló dokumentumokat mutatja be. A következő rész a mozgalom országossá válását bizonyítja. A 4. fejezetben, „A szegedi áttörés” címűben a rendszerváltás baloldali forgatókönyvéről esik szó korabeli beszédek, nyilatkozatok, hozzászólások idézésével. „A reformkörök hosszú forró nyara” című fejezet az új baloldali pártért folytatott küzdelem dokumentumaiban tallóz. A 6. rész „Válaszúton a reformmozgalom” címet kapta. Végül az utolsó fejezet „Á reformkörök tündöklése és bukása” címmel mutatja be a folyamat végét. Érdekes és tanulságos Ágh Attila kötetzáró tanulmánya, amelyben e mozgalom hazai és nemzetközi megítéléséről értekezik, „mellesleg” megállapítván e mozgalom legfőbb ismérveit, amelyek a szerző végRENDSZERVÁLTÓK A BALOLDALON RffORMráC ÉS REFORMHÖRöK 1988-1989 A kötet címlapja következtetése szerint helyreállították a baloldal presztízsét Magyarországon. (Kossuth K. 1999.) Csongrády Béla Nem lesz kamatváltozás Az Európai Központi Bank al- elnöke, Christian Noyer szerint a következő hónapokban nem mozdul a központi kamat Hacsak nem történik valami igazi újdonság, akkor belátható távlatban, vagyis a következő néhány hónapban nem várható kamatmozgás - idézte az alelnököt az D Sole 24 Ore című olasz lap a napokban. - Ennél messzebbre nem tudok jósolni, mert nem lehet előre látni a fejleményeket - mondta Noyer. A bank a közelmúltban az április óta érvényben volt 2,5 százalékról az év eleji, induláskori 3 százalékra állította vissza repokamatát. OLVASSA A VASÁRNAP REGGELT ÉS MEGNYERHETI AZ ÁLOMAUTÓT! SZERETNI MERCEDEST NYERNI 46 FORINTÉRT? Ha olvas minket, karácsonyra az Öné leheti RENDKÍVÜLI NYEREMÉNY NOVEMBER 21 ÉS DECEMBER 12 KÖZÖn EGY, «arákkal Muerett Különösen az önkormányzatoknak ad többletfeladatot az uniós csatlakozás Egy kazári Burgenlandiján Négy napig vendégeskedtek Burgenlandban a hét magyar ön- kormányzati szövetség képviselői, november második hetében. A delegáció tagja volt Molnár Katalin, Kazár polgármestere, ezúttal a Magyar Faluszövetség küldötteként. Megfontolandó tapasztalatairól lapunk olvasóinak is beszámolt. A küldöttség az Európai Unióra való felkészülés ausztriai tapasztalatait tanulmányozta, a bécsi városszövetség meghívására. A vendéglátók brüsszeli forrásból nyertek pénzt arra, hogy a tagjelöltek számára segíthessék a felkészülést. A magyar delegáció Kismartonban és környékén, valamint Grazban, Bécsben ismerkedhetett meg működő programokkal, projektekkel. A felkészülés folyamatában, s később is nagyon fontos, hogy az önkormányzatokat megfelelő információkkal lássák ei, s hogy napi kapcsolatban álljanak a legfelsőbb közigazgatási szintekkel, vagyis azokkal, akik az EU-csatlakozás lépéseit vezénylik. Legalább ilyen fontos - mutatott rá a polgármester asszony - hogy a csatlakozás előnyeit és kedvezőtlen tendenciáit is megismertessék a lakossággal. Ausztriában öt éve népszavazással döntöttek az EU-ba való belépésről. Az egyes területeken leadott voksok jól mutatták, hogy Ausztria mely területei, települései készültek fel a folyamatra, s ebben meghatározó volt a községek, városok vezetőinek felkészültsége. A referendum egyébként több mint 60 százalékos részvétel mellett zajlott, ami igen jó arány. Az osztrákok nem kendőzték a csatlakozással járó hátrányokat sem. Adórendszerük például szigorúbb volt az Európai Unióban alkalmazottnál, vagyis az önkormányzatok kevesebb bevételhez jutottak, amit időben kompenzálni kellett. Napjainkig gondot jelent például az italadó kérdése, amely igen jelentős forrást képvisel a büdzsében, -az EU költségvetésébe viszont nem illik bele. Hasonló trendre Magyarországon is fel kell készülnünk. Ugyancsak a negatív jelenségek között említették a vendéglátók a külföldi munkavállalók megjelenését, vagy befogadását. A csatlakozás folyamán megkülönböztetett figyelmet szenteltek az elmaradott régiók felzárkóztatására, a képzés, szakképzés, foglalkoztatás kérdéseire. A pénzt azonban nem szólják a fejünkre, az adott régiónak prioritásokat kell kijelölnie a területfejlesztésben, kézzelfogható projekteket kell kimunkálni a hátrányok csökkentése érdekében. Igen fontos a hivatalok felkészülése. A csatlakozni kívánó ország nagyobb városaiban EU-referensek segítik majd a folyamatot, ezért elengedhetetlen a nyelvek ismerete, az Internet napi alkalmazása. Ugyancsak a hivatalra hárul majd a szerep, hogy megfogalmazza a pontos feladatokat, s azokat megértesse a lakossággal, majd együttműködésre hangolja őket. A siker egyik záloga, ha a döntések ott születnek, ahol a programokat végre kívánják hajtani. A csatlakozás ugyan még évekre van, de már most ott kell lennie pár elképzelésnek a polgármesterek íróasztalában. Ausztriában ezt remekül megszervezték - ismerte el Molnár Katalin - éppen ezért már 8-10 évre előre látnak a tervezésben. Nálunk némiképp nehezíti ezt a munkát az önkormányzati önrész biztosítása, hiszen növekvő költségekről és csökkenő adóbevételekről van szó, de a probléma nem áthidalhatatlan - állította. A delegáció megtekintett egy technológiai parkot is. Az ilyen parkokban magas szellemi munka folyik - s nem elsősorban termelés- ezért a foglalkoztatási gondok megoldására nem igazán alkalmas. Arra azonban igen, hogy szürkeállományt koncentráljon, s hogy világcégeket letelepedésre sarkalljon. Az ipari és technológiai parkok esetében nemcsak szűk kistérségi érdekek érvényesülnek Ausztriában, hanem tartományi befolyás is megjelenik, ami természetesen a források biztosításában is jelentkezik. Hasonló elveken alapul a Graz közelében megtekintett Urban- program is, amelynek célja egy teljesen új városrész kialakítása ott, ahol korábban szegénynegyed volt, amely gyenge vásárlóerővel párosult, esetleg etnikai problémákat vetett fel. A vendéglátók ez esetben is azt hangoztatták, hogy a projekt lényege az életminőség kedvező irányú megváltoztatása. Az épületek felújítására szociális programot dolgoztak ki, öregek napközi otthonát, kórházat, szociális és közösségi helyeket, kultúrintézményeket alakítottak ki az új negyedben. Az itthon teleházként ismert formációhoz hasonló Ausztriában is fellelhető, persze más elnevezéssel, és profillal, de tevékenysége jól szinkronizálható a magyar gyakorlattal. Az egyik ilyen „osztrák tele- ház” például azt szolgálta, hogy képezze, felkészítse a nőket arra, hogy aktívabban vegyenek részt a közéletben. Fontos, hogy egy-egy ilyen program, projekt áttekinthető, megismerhető és megérthető legyen- hangoztatta Molnár Katalin. Pályázatok révén nagyon sok minden elérhető, pénz is, de csak abban az esetben, ha az önkormányzat erre megfelelő önrészt tartalékol. Erre is megnéztek egy példát, már csak azért is, mert nálunk ez még nem igazán gyakorlat: itthon utólag, a pályázat beadását, de főleg megnyerését követően építik be a költségvetésbe a saját erőt, míg az EU- ban előre, így a nyertes pályázatok után nem kell ismét testületi döntést kérni. Néhány kulcsszót is megtanultak a magyar delegáció tagjai. A csatlakozási folyamatban feltétlenül fontos, hogy biztosítsák a közszolgálatban dolgozók nyugodt munkáját (megélhetését), kerüljék a diszloi- minációt, lehetőleg minden önkormányzati beruházást közbeszerzési pályázaton hirdessenek meg, fokozottan felügyeljék a környezetvédelmet, feszültség nélkül szabályozzák a külföldiek ingatlanvásárlását. A felkészülés stádiumában fokozottan lesz szükség a nyilvánosságra, a lakosság tájékoztatására. Meg kell tanulni a támogatásszerzés tudományát - szögezte le Kazár polgármestere. Minden hivatalban tanácsos egy olyan személyt kiképezni, aki csak a pályázatokkal foglalkozik. Molnár Katalin végezetül elmondta, hogy néhány ajánlást is megfogalmaz majd a faluszövetségnek, annak érdekében, hogy időben megtegyék a szükséges lépéseket. Egy ilyen, a polgármesterek felkészítése, amelyre nemcsak pályázati úton lehetne pénzt szerezni. Legalább ilyen fontos, hogy minden tartománynak (régiónak), s az önkormányzati szövetségeknek is legyen képviseletük Brüsszelben. A csatlakozás előkészítésében hazánk még mindig csak a szólamok szintjéig jutott el. Az osztrák ön- kormányzati szakemberek megfogalmazták a delegációnak, hogy az Európai Uniónak felkészült partnerre van szüksége, s nem bólogató hódolókra - ennek érdekében kell munkálkodni a következő időszakban. (németh) Ágh Attila politológus, egyetemi tanár
