Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-25 / 275. szám

Gólyaavatás józsefvárosi srácokkal Teljes jogú főiskolások A közelmúltban nagyszabású gólyabál keretében avatták fól a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intéze­tének első éves hallgatóit. A Népjóléti Képzési Központ­ban tartott rendezvény után a 290 leendő közgazdász tel­jes jogú főiskolai polgárnak érezheti magát. Mint Osváth Zoltántól, a hallgatói önkormányzat (hők) elnökétől megtudtuk, a bál megszervezése nem volt zök­kenőmentes, de megérte a több hónapos szervezőmunka, hi­szen a kezdeti nehézségek elle­nére sikerült ismét színvonalas műsorral szolgáim. A bált az első évesek tánca nyitotta meg. A zsúfolásig meg­telt nagyterem színpadán az In­tim nevű zenekar szórakoztatta a vendégeket. A est fénypont­jaként Animal Cannibals adott koncertet és az énekesek fel­avatták a „gólyákat”, akik ezt bóléval ünnepelték. Az avatást követően hajnalig tartó diszkó zárta a bált. A főiskola önkormányzata a jövőben további rendezvények­kel, színházi estekkel színesíti a város kulturális életét, néhol a középiskolás diákok bevonásá­val is. Ezzel szeretné pezs­gőbbé tenni Salgótarján diák­életét. * „Én pont-pont-pont, a bóléra szomjazva fogadom, hogy be­tartom az iskola szabályait akár orromon pörögve ...” - ezek­kel a szavakkal avatta fel Ri­chie „Pi” és Qka MC a tarjám főiskola gólyáit. A találkozást kihasználva beszédbe elegyed­tünk velük.- Miről szól az új albumo­tok?- Sok mindenről, hiszen nem egy témát szeretnénk feldol­gozni, hanem minél többet. Ná­lunk egy album 19 számból áll és szeretjük, ha minden szám egy külön gondolat.-Mikor jelenik meg a le­mezetek?- Ez már csak jövő tavasz- szal. „Bízunk” abban, hogy el­jön a világvége és akkor nem kell befejeznünk, de ha nem jön el, akkor tavasszal meglepünk mindenkit.- Szilveszterre csináltok valamit?- Igen, de csak kizárólag magánjellegű programot, házi­bulit a saját magunk szórakoz­tatására. Émlékezetessé akarjuk tenni a kétezredik év beköszön­tél.- Hogy tetszett az itteni buli?- Jó volt! Sokan voltak, jól éreztük magunkat.- Salgótarjánban voltatok már?-Egy jó párszor igen. Hál1 Istennek olyan kéthavonta já­runk ide és azt kell mondanom, annak örültünk a legjobban, amikor Salgótarjánban a jó­zsefvárosi napok rendezvény- sorozatát tartották.- Mert ti igazi józsefvárosi srácok vagyok?-r így van! Dányi Andrea Pintér Viktória A kreatív energiáktól szétfe­szülő Kimnowak zenekar egy teljes lemezanyagot kül­dött fiókba az „Utcazene” című album elkészítése után, a „Lepkegyűjtő” anyagának felvétele előtt, hogy a lehető legmeggyő­zőbb, legőszintébb zenét, szöveget, tegyék az asztalra negyedik stűdióalbumként. A „Szájzené”-t a markáns „Nem lakik itt senki” című nóta követi, amely a „Fekete zaj” című album legjobb pillanatait idézi feszes rockzenébe gyúrt roma motívumaival, melyeket a „Fekete Vonat” oszlopos tagjai szólaltatnak meg. Az előremutató kísérletek mellett természetesen Novák Péter szövegeire épített rock and rollok („Berci”) is helyet kaptak az albumon, sőt egy lé­legzetelállító ballada („Rejts”) is született, amely a „Gyémánt” csillogását is képes lesz meg­ismételni. Külön figyelmet ér­demel a kísérletező tételek kö­zül a „Kellett egy ember”, - amelybe Fatima (Fekete Vonat) visz új, meglepő színt nagy­szerű énekével - és a ballada­szerű Volt valaki. * Új fejezetet nyitott sikertör­ténetében a négy attraktív és igen tehetséges lányból álló C’est La Vie együttes. Új ma- nagementtel, új szerzőgárdával, új fazonnal, de a megszokott hittel és lendülettel készítette el második albumát Anikó, Betty, Claudia és Réka. A zenekar nevét viselő be­mutatkozó albumnál komo­lyabb dalok, kiforrottabb ének­teljesítmény és különlegesebb hangszerelési megoldások ga­rantálják a még sikeresebb foly­Pop plusz rock „Szép holnap” A négy hölgy a múlt heti salgótarjáni szép­ségversenyen is fellépett tatást. Természetesen a siker záloga a slágerekben rejlik, me­lyek ott sorakoznak az albu­mon. A lemezt nyitó első kis­lemezdaltól („Múljon hát!”) kezdve, a középtempós „A férfi”-n át a lírai „Pusztító tűz”- ig egytől egyig kiváló dalok ke­rültek erre az albumra, amely felépítését tekintve hasonlít a bemutatkozó anyagra: a kazet­tán 10 dal hallható, míg a CD- változaton helyet kapott két remix is. Érett és nagyon szóra­koztató albummal lepte meg ra­jongótáborát és az igényes pop­zene kedvelőit a C’est La Vie. * Az 1997-ben nagy rádiós si­kerekkel („Gyere át a hídon”, „Százszor száz”, „Találj meg újra”) és egy gyönyörű album­mal debütáló Bársony At­tila elkészí­tette második nagylemezét „Lebegés” címmel. A 11+1 dalt tar­talmazó anyag az első album világát építi tovább nem egy szenzáció- számba menő felvétellel. Már az első kislemezdal példátlan a magyar pop­zene történe­tében, ugyanis az „Észre sem vesz” című dalt az a Jean-Jacques Goldman írta, akinek többek közt Celine Dion francia nyelvű albumait köszönhetjük. Goldman nemcsak a dalok magyar változatának (szöveg: Demeter György - Not For Sale) elkészítéséhez adta hoz­zájárulását, de a kiváló adaptá­ció helyet kapott az Asterix filmzenealbumon is, sőt a de­cemberben bemutatásra kerülő filmben is felcsendül majd. A másik csoda „A kettőben a fél is egész” című szerzemény, amelynek szövegét Katona Klári írta és énekli Attilával kö­zösen. A klasszikus Bársony vonalat képviselő dalok („Mondj egy mesét”, „Van egy út a múltba”) mellett izgalmas- Nem nyilatkozom! - ezzel a mondattal lépett be Levy fél órás késéssel a Record Express kiadóba, ahol a találkozót megbeszéltük. Szerencsére csak viccelt...-Látom, hoztad a számla­tömbödet is.-Ja, őrületes lóvét veszek föl! A fellépések pénzéért szoktam bejönni, meg a royal- tikért.-Miért nem a helyszínem veszed át a gázsit?-Azt a tourmanager intézi. A pénz aztán bekerül a mana- gemantbe és ott osztódik.- Ki kap még belőle?- Nem olyan „dráma” a fe­jezet, mert van a 100%, abból levesz egy teljesen normális %-ot a koncertszervezés - ezért kapok a cégtől komfor­térzést - én meg kifizetem a sa­ját járulékos költségeimet. A két táncos srácot, meg azokat az embereket, akik az én extra­őrületem miatt vannak velünk, mert elég nagy csapattal já­runk, szeretem, ha rendben, olajozottan mennek a bulik. Minden egyes munkafázisra külön embert szeretek vinni. Tourmanager, sofőr, security- s, technikus stb. A legszűkebb haknira is heten-nyolcan me­gyünk, de ez így jó.- Lelkiállapotod?- Jól vagyok. Szépen alakul a szólólemezem, úgyhogy ab­szolút bizakodó vagyok.- Induljunk el a kályhától! Hogyan kezdődött?-Édesapám az egyetemen amatőr zenekarokban játszott és fiatal korából megmaradt egy-két hangszer: altszaxofon, tangóharmonika, s azon vettem magam észre, hogy elkezdtem ezeket nyírni. Szüleim ennek hatására úgy gondolták, hogy biztosan van bennem valami készség. Aztán ez tényleg na­gyon gyorsan beigazolódott, Sztárvallató - Mai vendégünk: Levy T. Jtt elvittek a zeneiskolába és őrü­letes fejlődésen mentem ke­resztül, kikiáltottak csodagye­reknek. Összevont éveket vé­geztem el, minden létező zon­goraversenyt megnyertem.- Akkor hány éves voltál?-7-től 14-ig. Aztán fölvet­tek a konziba és ott elkezdtem kamaszodni. Rájöttem, hogy amit a szüleim szeretnének - sablont - rámhúzni, azt én nem fogom hagyni, nem leszek rá képes . . . Ekkor történt egy nagy törés bennem és elfordul­tam teljesen a klasszikus zené­től, a popzenében találtam meg az utat. A konzi után választ­hattam, vagy az akadémiára megyek, vagy a jazztanszakra. Klasszikus zenét semmiféle­képpen nem akartam csinálni, szüleim folyamatos nyomására sem, s mentem a jazztan­szakra, gondoltam, ott köze­lebb leszek a pophoz. Tudni kell, hogy a jazz ne­kem nem volt annyira nagy őrületem, de aztán beleéreztem és nagyon megszerettem. Oly­annyira, hogy amikor jazztan- szakos voltam, akkor eltökélt szándékom volt, hogy jazz- zongorista leszek. Azt hittem, megtaláltam azt, amit keres­tem.-A jazz azért lehetett befo­lyásoló, mert ott jobban kiélhe­ted magad, nagyobb az impro- vizatív lehetőség, s tudsz „egyéníteni”?- Feltétlenül! Amikor „tuda­tosodtam”, 18-20 évesen már éreztem, hogy a klasszikus ze­nében csömör van. Nem lehet és nincs is értelme jobban zon­gorázni, mint Pollini, Richter vagy Kocsis. Minek? Ők már nagyon jók, nagyon-nagyon jók! a zenészffverek!”- Úgy gondolod, hogy őket már nem tudtad volna túlszár­nyalni?- Igen, úgy. Bár, azt mond­ják, hogy mindenkit lehet, de szerintem Kocsist nem. Ahogy ő zongorázik, úgy nem tud senki más.- A jazz maga amolyan örömzenélés?- Sokkal több benne a nyi­tott kérdés, több a lehetőség. Bemsteinnek volt egy ilyen könyve. Itt sokkal több min­dent össze lehet kapcsolni. A komolyzene annyira bezáró­dott és elhatárolta magát min­denféle műfajtól -szerintem nagyon helytelenül -, hogy sa­ját magát ölte meg a szakma azzal, hogy magába fordult és elutasított minden új irányza­tot. A jazz teljesen más, ott nyitott a légkör, bár belül van­nak stílusharcok, de alapjában teljesen pozitív beállítottságú zenei műfaj, még egyelőre. — Hogyan jött ebből a még könnyedebb műfaj?-Az már totálisan véletle­nül! A sors keze. Abban az időben nagyon elharapódzott a Bobby Brown-fé\e táncos, Ja­net /acfoon-típusú zene.- Te ilyeneket hallgattál ott­hon?- Igen.- Közben meg jazzt játszot­tál.- így volt, de olyan nagyon messze nem áll a soulzene a jazztől. Azért van egy határ, de nem drasztikus a különbség. Én soha nem jártam diszkóba, soha nem jártam szórakozni fiatalon sem, volt bennem mindig egy irigység azok iránt, akik buliztak és mentek bele az életbe.- És amíg jókat irigykedtél, addig mit csináltál otthon?- Főleg gyakorolnom kel­lett.- A szüleid miatt?- Elsősorban szülői nyo­másra. 14—18 éves korom kö­zött tényleg nem is szórakoz­tam. Megvoltak az osztálytár­saim, de ott is olyan szellem volt, hogy nem egy átlagos, normális srácok, meg csajok jártak oda. Mindig irigyeltem a többieket.- Gátlásos voltál?- Voltak gátlásaim. Egy ze­nészarc mindig más, mint a többi. Az általános iskolában nekem ebből sok konfrontá­cióm volt, hogy „itt a zenész­gyerek”.- Tanárokkal, vagy osztály­társakkal?-Az osztálytársakkal. Tu­dod, az átlag, meg a „zenész­gyerek” nem fér össze.- Magadba fordultál?- Annyira betegesen nem, de tény, hogy nem volt sok ba­rátom.- Es barátnőd?- Barátnőm se nagyon!- A többiek soha nem is tud­tak örülni a sikereidnek?- Nem, mert ez teljesen két külön világ volt, az általános, meg a zeneiskola. Akkoriban volt egy televíziós gyereksoro­zat, amibe zenészgyerekeket tettek be, egyszer szerepeltem én is, zongoráztam, doboltam, mindenfélét csináltam. Ott lát­tak, átviharzott az osztályban egy gyors siker, hogy „láttunk a tévében”, kezdett normalizá­lódni, de hát ez már a vége felé volt sajnos.-18 éves korodtól 24-ig, amíg el nem kezdtétek a Hip Hop Boyz együttest, csak eltelt néhány év. Mit csináltál ez­alatt?- Színházban dolgoztam, színházi zenész voltam.- Hol dolgoztál?-A Várszínházban, aztán a Madáchban. Zenéltem az elő­adásokon. Tulajdonképpen jó buli volt. Akkoriban már eltá­volodtam az „asztalra csapok és azért is megyek diszkóba” szindrómától. Néhányszor per­sze voltam, de nem sikerült magamévá tenni azt a világot, igazán jól, felszabadultan soha nem éreztem magam, mint egy baráti társaságban, vagy házi­buliban. Az volt a baj, hogy a szüleim nem nagyon tolerálták a popzenei ambícióimat, nem is adtak egyáltalán támogatást. Ezért késett ennyit a dolog, ezért tudtam csak 24 éves ko­romban elkezdeni ezzel komo­lyabban foglalkozni. Egy bará­tomtól kértem kölcsön egy na­gyon egyszerű szintetizátort.- Úgy, hat év távlatával, csaknem 200 ezer eladott le­mezzel a hátad mögött a szü­leid belátták már, hogy nem volt igazuk, amikor tiltottak a könnyű műfajtól?- Igen, belátták. Büszkék rám. Sándor András új színt jelent az optimista hangvételű „Szép holnap”. * Idén tízéves a Tankcsapda zenekar, így a „Ha zajt akar­tok!” című album turnéja óta a jubileum jegyében történnek a debreceni trió körül az esemé­nyek. Az első koncert 10. év­fordulóját Lukácsék egy ferge­teges bulival ünnepelték, a „Tankológia” albummal pedig az elmúlt egy évtized különle­gességeit örökítik meg. A leg­első demofelvételektől kezdve, a korai és legendás koncertfelvéte­leken át, eddig soha sehol nem hallott stúdiófelvételeken ke­resztül egy zseniális új dalig („Mennyország Tourist”) renge­teg érdekesség kap helyet ezen a ritkaságválogatáson. A ,Johny, a mocsok” című felvételhez koncertvideo, míg az új dalhoz igen látványos klip készül. A lemezanyagot természete­sen turnén is bemutatja a zene­kar 1999 november, december folyamán, majd hosszabb pihe­nőt tart, ezért aki zajt akar, az most ugorjon rá a Tankcsap­dára! * * * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: Robby D. CD- k, illetve kazetták közül vá­laszthat szerkesztőségünkben: Balogh Gábor Tar, Táncsics u. 15. sz. Mai kérdésünk: Ki a Kim­nowak együttes énekese?- a. Szolnoki Péter- b. Somody „ Guru ” Zoltán- c. Novák Péter Beküldési határidő: 1999. november 30. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock” 3100 Salgótarján, Erzsé­bet tér 6. sz. S. A. Katonaság: szükséges jó! őze Róbert Rútságról 20 éves, hadköteles. Sok fiatal nem akar bevonulni, mindent megtesz azért, hogy ne kelljen letöltenie a katonaidőt. Vajon Ő hogyan vélekedik erről?- Milyen érzések kavarognak benned?- Jók - mondja határozottan.- Nem félsz a katonaságtól?- Egyáltalán nem. Már nagyon várom. Tudom, hogy kemény lesz, főleg az a három hónap, amit Szombathelyen töltök majd le. Utána valamivel lazábbnak ígérkezik a további hat hónap Székesfehérváron. Remélem, hogy sok érdekes emberrel talál­kozom majd és sok új barátra te­szek szert.- Nagyon optimista vagy!- Ilyennek kell lennem! Végül is, nem sok idő az a kilenc hónap. Ennyi kell. Nem fogok semmit veszíteni azzal, hogy most bevo­nulok. Még az állásomat is meg­tarthatom. Ha leszerelek, azonnal munkába állhatok.-Nem gondoltál arra, hogy kijátszód a törvényt és nem vo­nulsz be?- Nem. A katonaságon szerin­tem mindenkinek át kell esnie. Tudok én is olyanokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne kelljen bevonulniuk. Azonban olyan ismerősöm is van, aki ne­vetségesen kevésnek tartja a ki­lenc hónapot, ő tervezi, hogy ha lehet, nem jön haza a katonaság­tól a szolgálati idő leteltével.-És te?- Én haza akarok jönni.- Vannak ismerőseid, akik szintén most vonulnak?- Igen. Sőt, nemrég megismer­tem egy srácot, aki oda vonul be, ahova én. Megbeszéltük, hogy majd együtt megyünk. (Róbert azóta már katona Szombathelyen.) (Fissza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom