Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-19 / 270. szám
Törvény fazonigazítás után Az állam gondoskodására szoruló társadalmi rétegek jellemzői folyton változnak, s legtöbbször nem előnyükre. A törvény szabta ellátórendszert újra és újra hozzáigazítják. A legutóbbi átformálás után mintegy másfék hónapja hatályos jogszabály főbb, új elemeiről is szólnak az alábbiak. Amikor 1993-ban kihirdették nálunk a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényt (1993. évi Hl. tv. - röviden szociális törvény), az egész kö- zép-kelet-európai térségben szinte divattá lett a szociálpolitika. A rendszerváltás társadalmi hatásai az elmúlt tíz évben markánsan jelentkeztek. Nem csupán a szociális problémák kezelésének új kihívásairól van szó, hanem arról is, hogy „kritikus tömeget” ért el a különböző szociális ellátásokra szorulók száma is. Hat év telt el az úgynevezett „szociális törvény” elfogadása óta. A már említett társadalmi hatások miatt többször kellett módosítani. Ez évi, több részletre kiterjedő, átfogó módosítását a hatékonyabb szociális ellátórendszer megteremtése tette szükségessé, amit hatályba lépése óta a szociálpolitika területét érintő folyamatok indikáltak. Az elmúlt években a szociális intézmények által nyújtott személyes gondoskodás területén kedvezőtlen tendenciák indultak el. Indokolatlanul megnőtt a bentlakásos intézményi ellátásra várakozók száma, a nappali ellátást nyújtó intézmények szolgáltatásait igénybe vevő időskorúak száma viszont stagnál, holott az időskorúak ellátását - a nemzetközi normák szerint is - elsősorban lakókörnyezetükben kell biztosítani. A törvény módosítása ezért a „gondozási központ” nevesítésével és funkciójának meghatározásával hívja fel a figyelmét a fenntartóknak, az önkormányzatoknak a lakókörnyezetben megvalósítható személyes gondoskodás lehetőségeire. Az utóbbi években jogos igényként merült fel a humanizált bentlakásos intézményi ellátás feltételeinek megteremtése, a kis létszámú intézmények létrehozása. A jogalkotó lehetőséget teremtett a civil szféra szociális ellátó- rendszerbe való bekapcsolódására. Az elmúlt években a nem állami szervezetek szerepe elsősorban az időskorúak és hajléktalanok ellátása területén növekedett. Ma már a személyes gondoskodást nyújtó intézményi ellátások 20 százalékát ők biztosítják. A törvénymódosítás (hatályba lépése: 1999. október 1.) legfontosabb koncepcionális eleme a szociális intézményi ellátás igénybevételére vonatkozó szabályok változása. Új ellátási formaként jelenik meg a lakóotthon, a fogyatékos személyek és a pszichiátriai betegek számára. A módosítás az ellátásban részesülők jog- és érdek- védelmét garantáló szabályokat is tartalmaz. Szakmai igény tette szükségesé a szociális és gyermekvédelmi szakemberek kötelező továbbképzésének, regisztrációjának kialakítását. Harminchat ajándék a múzeumnak - Komárom városa díszpolgárává avatta Pásztót a sors választotta számára Októberben a pásztói városi könyvtárban láthatták az érdeklődők Leszenszky László festőművész kiállítását. Bár 1946 óta Pásztón él, művészi munkásságát más tájakon jobban ismerik, hiszen lakóhelyén ez volt az első bemutatkozás. Leszenszky László 1913-ban született, Révkomáromban. Szülővárosában járt bencés gimnáziumba, ahol Harmos Károly festőművész-rajztanár személyében jó mesterre talált. Persze, otthonról is hozott indíttatást, hiszen édesanyja nagyon szépen rajzolt, nagybátyja könyvkötőművészetét pedig díszoklevelek, aranyérmek sora bizonyította: akkoriban ez nagyon rangos szakma volt. Talán ezért is vallja mindmáig azt Leszenszky László, hogy a művészetet nem lehet megtanulni, kell lennie valaminek a génekben is.- Fiatalkoromban nagyon érdekelt az építészet - emlékszik vissza Leszenszky László. - Ha nem lettünk volna olyan szegények, bizonyosan építésznek tanultam volna. Európa számos városában jártam már, de a képtárak, múzeumok mellett rendkívüli élményt jelentett az épületek megcsodálása. így aztán tanítói oklevelet szerzett, és Érsekújvár mellett, 1938-ban Komá- romszemerén kezdett el tanítani. Hét évig tanított, amely meghatározó volt későbbi életére, hiszen itt ismerkedett meg feleségével, aki Pásztóról érkezett ide. 1944-ben összeházasodtak, 1945-ben pedig mindketten állás nélkül maradtak: abban az időben minden magyart elbocsátottak állásából. — Feleségem épen szülés előtt állt - idézi fel a régmúltat Laci bácsi. - Nagy nehezen tudtuk csak átszöktetni a határon, én Komáromban maradtam. 1945. november 2-án deportáltak, egy azbesztgyárba kerültem. Közben november 11- én megszületett a fiam, de én ezt csak jóval később tudtam meg. Volt velünk egy csehországi kereskedő, aki valami úton-módon kisírta, hogy karácsonyra hazaengedjenek bennünket szabadságra. Akkoriban volt ilyen „egynapos átkelés”, átjöttünk a magyar Komáromba: igen ám, de lezárták a határt, nem tudtam visszamenni. Mozdony tetején, szénre kapaszkodva jöttem hát Pásztora 1946. január elsején. Ma is bele- borzongok, ha eszembe jut a szétbombázott Hatvan: szörnyű volt látni. Ezért is szoktam azt mondani, hogy nem én, hanem a sors választotta nekem Pásztót. Munkát persze nem kapott azonnal, így hát azzal töltötte idejét, hogy színdarabot segített betanítani. Tavasszal aztán nekikezdett festeni: mint mondja, volt itt egy kastély, amely nem volt szép, de kertje annál csodálatosabbnak bizonyult. Még abban az évben állást is kapott, rövid idővel ezután pedig beindította a szakkört: számtalan tanítványa szép pályát tudhat maga mögött. Ilyen volt például Vida László, akinek kiállítását Laci bácsi nyitotta meg. Az ötvenes évek közepétől rendszeresen szerepelt megyei kiállításokon, zsűrizett munkái eljutottak a távolabbi megyékbe, városokba is. Munkássága első évtizedében jobbára akvarelleket készített, majd fokozatosan áttért az olajfestésre, később pedig sajátos technikát dolgozott ki: képeit festőkéssel készítette. Amint ezt egy korábban készült interjúban humorosan megjegyezte, azért fest papírra, mert nem volt pénze vászonra, és azért rakja fel a festéket késsel, mert nem szeret ecsetet mosni. Talán ez a titka annak, hogy képein álomszerű formában jelennek meg a múltba merülő szülőváros utcái, színei. Sikert könyvelhetett el egy rokon műfajban is, a dekorációban, amelynek maradandó példája a pásztói kollégiumban látható Tittel-fal. Amint az a kiállítás megnyitóján is elhangzott, művészi munkásságának jelentős állomásai nyugdíjba vonulása utáni időszakra esik: 1967-ben kapott megbízást Tittel Pál portréjának megfestésére, egy homályos, korabeli szénrajz után. Első önálló kiállítása 1989-ben nyílt Tatán, amelyet dr. Pogány Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója ajánlott az érdeklődők figyelmébe. Néhány évvel később kapott Pásztó városától megbízást Tittel Pál, Csohány Kálmán és Rajeczky Benjamin portréinak megfestésére, amelyeket a városháza tanácskozó- termében helyeztek el.-Bár itt élek, nagyon sokat gondolok vissza szülővárosomra - mondja az idős mester. - Sok komáromi képet festettem, csak úgy, emlékezetből. A rendszerváltás után megkerestem az ottani múzeum igazgatóját, ahol 1996-ban kiállították a komáromi sorozatot. A 36 képet a városnak ajándékoztam. S hogy nem felejti el híres szülöttjét a város, bizonyíték erre, hogy tavaly Komárom városa díszpolgárrá választotta Leszenszky Lászlót. A „kisháza” Révkomárom a millenniumi évben kiadásra kerülő Komáromi Kalendárium naptárrészének 12 hónapjára Leszenszky László festményeit helyezi. hegedűs Mindig olyant vállaltam, amit el tudtam végezni - A dorogházi jegyző Sohasem szakadt el a valóságtól Papírcsomaggal érkeztem Salgótarjánba. Előtte sohasem jártam a városban. Ideérkezésem másnapján jelentkeztem munkára. Annak ellenére, hogy személyes ismeretségem nem volt, szeretettel fogadtak a kollégák. A Forgách úti munkás- szálláson kaptam pihenőhelyet. Később több helyen albérlőként laktam, míg önálló lakáshoz nem jutottam. A Miskolcon töltött katonaidő után visszahívtak Nógrádba. Egyébként Budapestről a második középiskolai érettségi megszerzése után helyeztek a megyei mezőgazdasági osztályra a földbirtok-rendezési csoporthoz, ahonnan egyévi ténykedésem után elkerültem a járási mezőgazdasági osztályra - utal dióhéjban Nógrádba kerülésének néhány fontosabb epizódjára dr. Kardos Gyula nyugdíjas, jelenleg főállású jegyző. A jogi egyetemet 1967-ben végezte el. Diplomamunkájának témáját („Fegyelmi büntetések jogkövetkezményei”) jól hasznosította a megyei mezőgazdasági osztályon mint igazgatási csoportvezető, osztályvezetőhelyettes. — Jól éreztem magam, érdekes időszak volt. Folyamatosan részt vettem a jogalkotásban. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériumban - ma FVM - számítottak javaslataimra. Örömmel mondhatom, hogy részt vettem az egységes mezőgazdasági igazgatási törvény megteremtésében, irányítói módszerének kidolgozásában, hozzájárultam a háztáji gazdaságokról szóló jogszabályok létrejöttéhez. A nyugati országok jogalkotásába is volt némi betekintésem, főleg a MÉM- ben a szövetkezeti főosztálytól kapott információk révén. A törvények megalkotásánál újként alkalmaztuk a csoportos módszert. Egyébként a dr. Dimény Imre, volt mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által kialakított igazgatási rendszer gyökerei ma is élnek.- Meddig tartott a boldog időszak?- 1977-ig. Szakmailag jó kapcsolatokat alakítottam ki a partnereimmel, az emberekkel. Ezt követte egy rosszul sikerült átszervezés, amely az eddig kialakított közigazgatási tevékenységet jelentősen háttérbe szorította. 1988-ban már nem igazán éreztem magam jól, az akkorra kialakult köz- igazgatási rendszerben, csendesebb helyre vágytam, így kerültem a volt pásztói mezőgazdasági termelőszövetkezetbe jogásznak. Az 1990. évi önkormányzati választások után elnyertem a jegyzői állást a kazári ön- kormányzatnál. Megbízásom 1994. december 31-ig szólt. Mivel előtte fél évvel elértem a nyugdíjkorhatárt, kértem nyugdíjazásomat, amit elfogadott a testület.- A nyugdíjasévekkel járó, viszonylagos nagyobb szabadság nem érte váratlanul?- Nagyon szeretek kertészkedni, növényeket termeszteni, állatokkal foglalkozni. Azért sem unatkoztam, mert az előbbiek mellett segítettem a gyerekek házának felépítésében. A napi valóságtól sem szakadtam el. Az utóbbi két évben jogszabályismereteket oktattam egy kft.-nél.- Képes volt követni a gyorsított tempójú jogszabály- alkotói folyamatot?- Mindig a gyakorlat dönti el, milyen az állampolgár jogkövetése. A Magyar Közlöny csak a szakembereknek, üzletembereknek, vezetőknek szükséges munkájukhoz. A lakosság többi rétege nem érdekelt ennek alapos ismeretében. Tapasztalatom szerint az emberek nem tudnak időben odafigyelni a törvényalkotói munkára. Nem csoda, hisz még a jogalkalmazóknak is nehéz, mert a hatalmas tömegű törvényeket, jogszabályokat gyakran változtatják.-A viszonylag nagyobb szabadságot ismét felelősségteljes napi elfoglaltságra cserélte fel. Miért?- Dorogházára hívtak főállású jegyzőnek. Nem mondtam azonnal igent. Előbb tisztáztam magamban, hogy felelősségteljesen el tudom-e látni a beosztással járó munkát, a jogalkotói tevékenységből fakadó mindennapos felkészülést tudom-e vállalni, vagy alkalmazni. A ciklus végéig igent mondtam azzal, hogy a képviselő-testület évenként dönt megbízatásom meghosszabbításáról. Először erre november 19-én kerül sor. Dr. Kardos Gyula eddigi jó munkája elismeréseként 15-18, főleg különböző szakmai kitüntetéseket kapott, köztük a Munka Érdemrend különböző fokozatait. V. K. Magyarország vezető televíziója ►#¥§• ön is a Szerem QOOO 55-22*22 Hí a tahtenon feltett kérdésre helyesen vHotioí A kártya megvásárolható a Skála Centrum Áruházakban és a postán.
