Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-18 / 269. szám

■ 6. oldal Mozaik 1999. november 18., csütörtök Pósfai János új könyve - A múlt, amit senki nem vehet el - Igaz történetek élőkről és holtakról Századvégi szívdobbanások - Fogva tartó üzenetek Pósfai János Pósfai János Századvégi szív­dobbanások című újabb kö­tete a közelmúltban látott napvilágot, a könyv bemuta­tóját nemrég tartották Szom­bathelyen. Az esszéket, iro­dalmi riportokat, portrékat, interjúkat tartalmazó kötet, amelynek illusztrációit Pósfai Péter készítette, máris élénk visszhangot váltott ki az el­múlt évtizedek igaz történetei iránt érdeklődők körében. A könyv szponzorok baráti tá­mogatásával jelenhetett meg. Az 1934-ben született író, aki a hazai újságírás egyik jeles személyiségeként is ismert - négy évtizedes újságírói pályát mondhat magáénak - eddig két novelláskönyvével vívta ki a kritika és az olvasók elismeré­sét: Gondola a falu felett, Ko­ravén nyár. Meghatározó sze­repe volt a többi között abban is, hogy Nagy László költő iszkázi szülőháza ma múzeumként vár­hatja az irodalomkedvelőket. Az irodalmárok körében közismert, hogy Dénes Zsófia és Ady Endre kapcsolata újabb adalé­kokkal gazdagodott kutatásai nyomán. Alapító tagja és húsz éven át rovatvezetője az Éle­tünk című folyóiratnak. A Századvégi szívdobbaná­sok című könyvében azokat az írásokat adta közre, amelyek az elmúlt évtizedekben meghurcol­tak és jogtalanul félreállítottak sorsának bemutatásával kíván­nak emléket állítani egy több nemzedék életét meghatározó korszaknak. A különböző mű­fajú írások — van közöttük esszé, riport, interjú - egytől egyig do­kumentatív értékűek, így kor­rajzként is tanulságul szolgál­hatnak. Ezek a történetek a Nyugat-Dunántúlon estek meg, de általános érvénnyel is bírnak. Amint azt maga Pósfai János megjegyzi az Utószóban: „Az írások szereplőit nem a bosszú­vágy fűti, amikor elszenvedett bajaikról nyilatkoznak, de a hallgatás csöndjébe sem akar­nak burkolózni. A szerző szán­dékával együtt tanulságnak szánták vallomásaikat, feltárni az erőszakos múlt pokolbéli bugyrait, hogy az utókor le­vonja belőle a tanulságokat.” A huszonhárom történet sze­replői közül sokan „csak” sző­kébb környezetükben, falujuk­ban, városukban ismertek, ott mindig is tudtak arról, ami tör­tént, s az emléküket is őrizték. S vannak a megszólítottak, il­letve a fölidézettek között olyanok is, akik neve országo­san is számon tartott. Közéjük tartozik például Pető' Ernő', a szombathelyi közkórház alapí­tója, akit XII. Pius pápa a nagy Szent Gergely rend lovagjává nevezett ki, a kormányzótól pe­dig egészségügyi főtanácsosi címet kapott. Nemzetközi szak­Illusztráció az Ernhardtékhoz portréfilmjében az általa gyűjtött és feldolgozott Dozmati regö­sénekről beszélt a költővel (Holtvágányon). Megszólal a könyvben Kuntár Lajos, A vé­res Don írója (Üzenet a Don- kanyárból) és olvasható a költő, ősz Iván életútjának története (ősz Iván üzenete), hogy csu­pán néhány példát említsünk. Pósfai János Századvégi szívdobbanások című könyve nemcsak a korszak s a doku­mentatív próza iránt érdeklő­dők figyelmére tarthat igényt, hanem egyúttal valódi írói, új­ságírói teljesítmény. Egy gya­rapodó életmű része. A tiszta, világos stílus, a megszólaltatot- tak, illetve a fölidézettek iránti tisztelet, a pontosságra való tö­rekvés, a bombasztikus megfo­galmazásoktól való tartózkodás mind-mind olyan újságírói szakmai erény, ami napjaink­ban különösen értékelendő. Miként az is, hogy több más írást pedig - például A százéves kocsma ballada - szinte novel­laként olvashatunk. Felejthetet­len jelenet: az öreg kocsmáros, elszámolt az áfésszel és aznap bezárta a vendéglőt, leszerelték a pultot, elvittek mindent, csak egy asztal és pár szék maradt: „Az idős férfiú ott ül minden nap ennél az asztalnál. Tél van, ezért minden nap begyújt, hogy meg ne fázzon. Üldögél, körbe­fogja a süket csönd. Elréved a múlton, a saját múltján, melyet senki, de senki nem vehet el tőle. Minden, ami volt, most már az övé az idők végezetéig.” Pósfai János újabb kötetei várnak kiadásra, az egyik hu­szonnégy jeles író, közéleti személyiség szerelmének törté­nete s újabb novelláskötet is. Bódi Tóth Elemér mai hímeve, s az ingyen gyógyí­tott szegények szeretete sem mentette meg a zsidóüldözés ko­rában attól, hogy 1942-ben ko­holt vádak alapján bírósági pert indítsanak ellene, s bár az orszá­gos visszhangot kiváltott perben fölmentették, tovább üldözték, bujkálnia kellett, a felszabadulás után pedig „osztályidegen” fele­sége (Szegedy Gina grófnő) mi­att mellőzték. Még a Vasi Szemle felszabadulási emlék- számában sem említik a nevét, amelyben pedig külön fejezetet szenteltek a megyei kórháznak (Pokoljárás). Ugyancsak tanul­ságos dr. Palkó István tudós-ta­nár, irodalmár kényszerű távo­zása szeretett városából, Szom­bathelyről, aki 1980-ig a szel­lemi élet maghatározó személyi­sége volt. ő volt az, aki például a televízió híres Nagy László­A könyvet Pósfai Péter grafikái illusztrálják \ Imi uii 1M SALGÓTARJÁN, Erzsébet tér 6. Tel.: 32/423-040 Ft/m’-ti **/«*•$§ INGYEN: ALÁTÉT HABFÓLIA, LERAKÓKÉSZLET, VIDEOKAZETTA v* ? »••• $ s - %%• * -’V; ^ mm m ad

Next

/
Oldalképek
Tartalom