Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-17 / 268. szám

**** Királyi eljegyzési parti - Philippe herceg, belga trónörökös és menyasszonya, Mathilde d’Udekem d’Acoz járta el az első táncot november 13-án Brüsszelben, saját eljegyzési partijukon. Több mint ezerötszáz vendég volt hivatalos a nagyszabású bankettre, ahol a belga koronaherceg hivatalosan is megkérte a kezét jövendőbelijének, akivel december 4-én fognak reményeik szerint örök hűséget esküdni egymásnak. „Ott álltam egyedül az idegen városban és azt hittem: rámszakad az ég” Külön világot teremtett magának Talán maga sem gondolta volna a pásztói L. M., hogy 28 éves korára annyi minden történik vele, mint mással egy emberöltő alatt. Hosszas rábeszélésre foglalta össze mind­azt, ami vele történt, de csak azzal a feltétellel, hogy teljes nevét nem tudja meg senki. Mint mondta, amíg bajban volt, igyekezett mindenki előtt titkolni: nem lenne jó, ha most, utólag szereznének tudomást róla az ismerősök.- Egyetlen gyermekként jó dolgom volt, egészen addig, amíg édesapámat le nem szá- zalékolták - kezdi a történetet a fiatal nő. - Mint annyi más ember, ő is úgy próbálta meg gondjait elfelejteni, hogy inni kezdett. Attól kezdve pokollá vált az életünk édesanyám­mal. Akkor már gimnazista voltam, ha csak tehettem, el­menekültem otthonról. Kö­zépfokú nyelvvizsgát szerez­tem angolból, elvégeztem egy külkereskedelmi tanfolyamot, sikerült a közelben jó állást találnom. Azt azonban tud­tam, hogy csak akkor lesz jó nekem, ha elkerülök otthon­ról, így aztán addig-addig ke­restem, amíg sikerült albérle­tet találnom, és végre elköl­tözhettem „otthonról”. Per­sze, azt gondolhatja, hogy ez sem ment simán. Munka és magány Hogy mennyire nem ment „simán”, azt bizonyítják a szemébe gyűlő könnyek, a reszkető kéz, amellyel papír­zsebkendőt keres. Aztán foly­tatja a megkezdett gondolatot: mennyit dolgozott azért, hogy az egyszobás kis albérleti la­kás rezsijét ki tudja fizetni, felszerelje háztartását mind­azokkal az eszközökkel, ame­lyek elengedhetetlenek a normális életvitelhez. Olyan lett, mint a magányos farkas: munkáját elvégezte, óraadó­ként angolt tanított, fordításo­kat vállalt, késő éjszakába nyúlóan dolgozott. A 25. szü­letésnapján úgy érezte, hogy sikerült megteremtenie ma­gának egy kis külön világot, amely köré falat vont: édes­anyján kívül senki nem léphe­tett belülre. Átmenetek- Aztán, ahogy ez lenni szo­kott, megismertem valakit, akivel úgy éreztem, együtt tudnék élni - vág egy keserű fintort. - Színház Budapes­ten, vacsorák, hatalmas séták a hegyekben... Egy évig tar­tott a felhőtlen boldogság, amikor kiderült: csak én gon­doltam komolyan, a választott férfi máshoz tartozik. Koráb­ban is megfordult a fejemben, hogy talán Pestre kellene mennem, ahol senki nem is­mer, ott újra kezdhetnék min­dent. Állandóan az újságok hirdetéseit bújtam, hátha ta­lálnék valamit. Két évvel ez­előtt — legalábbis akkor úgy éreztem - rámmosolygott a szerencse: az egyik pesti cég­nél külkerest kerestek, angol nyelvtudással. Megpályáz­tam, és madarat lehetett volna velem fogatni, amikor az el­beszélgetés után megjött az értesítés: engem választottak. Két hetem volt arra, hogy itt­hon felszámoljak mindent, Pesten albérletet találjak, szó­val, hogy újból átrendezzem az életemet. Felmondtam a munkahelyemen és felköltöz­tem Pestre. Fél évig maga volt minden a megtestesült csoda: dupla annyi fizetés (pedig előző munkahelyemen is jól kerestem), új ismerősök, jó társaság. Aztán fél év eltelté­vel közölte a cég tulajdonosa, hogy nem jöttek be a számítá­sai, ezért egy hónapunk van arra, hogy másik állást talál­junk magunknak. „Vésztartalékon”- És kezdődött minden elöl­ről: pályázatok sokaságát ad­tam be, azt hittem, a főváros­ban nem lehet munka nélkül maradni. De bizony lehet: az az egy szerencsém volt, hogy igyekeztem mindig takaré­koskodni, így hát volt egy kis „vésztartalékom”. Eltelt az egy hónap és még mindig nem találtam semmit. Aztán sorban jött a többi, négy hó­nap múlva teljesen leégtem: már nem volt tartalékom, az albérletet még egy hónapra kifizettem és kész. A kitűzött határidő pedig vészesen köze­ledett és mindenhonnan csak az elutasító válaszok érkez­tek. A „barátok” villámgyor­san eltűntek, én pedig ott áll­tam, az idegen városban, egy szál egyedül, és azt hittem, rámszakad az ég. Hát, az ugyan nem, de egy kiadós ideg-összeroppanás utolért. Pénzem nem volt, így hát kénytelen-kelletlen haza kel­lett jönnöm: orvostól orvosig jártam, teletömtek nyugtató­val, különféle vitaminokkal, aminek aztán az lett a követ­kezménye, hogy tompult, fá­sult lettem. Oldódó magány-Ez év elejétől valamennyire összeszedtem magam, újra ad­tam be pályázatokat, de vala­hogy nem is érdekelt, milyen eredménnyel. Aztán, amikor már nem is számítottam rá, egy nagy múltú pesti cég — mert azt megfogadtam, hogy csak ilyen helyre megyek el dolgozni - behívott elbeszél­getésre, és felvettek. Először csak három hónap próbaidőre, de aztán véglegesítettek. Most újra úgy érzem, bízhatok: a pesti, kis albérletet szeren­csémre nem adták ki addig, amíg itthon voltam, így hát újra ott lakom. Az új munka­helyemen megismerkedtem egy szolid, kedves fiúval, és közben édesapám is jobb belá­tásra tért, lemondott az italról. Most kéthetente járok haza, idén karácsonykor talán már nem egyedül jövök, lehet, hogy bemutatom a barátomat szüle­imnek. De ha őszinte akarok lenni, túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen... H. E. Hiúsági világ(tü)körkép A venezuelaiak a leghiúb­bak a világon -legalábbis ők állnak annak a listának az élén, amely egy New York-i piackutató cég fel­mérése alapján született. A Roper Starch Worlwide cég hiúságfelmérése harminc ország lakosaira terjedt ki. A venezuelaiak azzal rukkoltak az élre, hogy a nők 65, a fér­fiaknak pedig 47 százaléka nyíltan bevallotta, állandóan arra gondol - vagy legalábbis állandóan gondol arra is -, hogy hogyan néz ki. (A latin­amerikai országról ezen túl­menően az is sokat elárul, hogy mindkét nem körében bevett szokás a plasztikai mű­tét, s valóságos nemzeti ün­nepnek számítanak a szép­ségversenyek.) A lista legalján a németek állnak: közülük senki sem vá­laszolta, hogy állandóan az járna az eszében, hogyan fest. A világátlagot tekintve a nők 23, a férfiak 16 százalékát foglalkoztatja szűnni nem akarón külső megjelenése. A venezuelaiak után az orosz hölgyek töltik a legtöbb időt a tükör előtt: körükben 51 szá­zalékos az állandóan a külse­jükre ügyelők aránya. Har­madikok a mexikói donnák 45 százalékos aránnyal. A férfiak mezőnyében a mexikói urak végeztek a má­sodik helyen 40 százalékos eredményrátával, a „bronz­érem” pedig a törököké 38 százalékkal. Ami a hollywoodi hatás miatt hiúnak vélt Egyesült Ál­lamokat illeti, lakosai vi­szonylag hátul végeztek a hi­úsági listán. A hölgyek köré­ben 27, a férfiak esetében 17 százalék gondol állandóan arra, hogy miként fest. A LA CARTE SOKAT ADUNK A MEGBECSÜLÉSÉRE A Westet 900 sokat ad regi előfizetőinek megbecsülésére Ahogy az egy piacvezető mobilszolgáltatóhoz illik Aranykártyával rendelkező ügyfeleinknek tálcán kínaijuk az egyedülálló lehetőséget uj előfizetéssel együtt már 7 700 forinttól*’ juthat markás DUAL készülékekhez bármely díjcsomagra is esett a választása i s 5 I Használja ki a tehetőséget válasszon tehat kedvére! Aranykártya pontjait sok-sok értékes ajándékra es szolgáltatásra is beválthatja. Keszülekajanlatunk pedig uj3bb példa arra. hogy az Aranykártya kez2elfoghato értek. KÉSZÜLÉK* +KÁRTYA 7700 R-iót** További feltételek az üzletekben. • A készülék csak WESTEL 900 előfizetői kártyával használható. ** Csak Aranykártyás ügyfelek részére, új WESTEL 900 előfizetéssel, kétéves szerződéssel, amíg a készlet tart. Az összeg a kezdő részlet, amelynek befizetése után a készülék elvihető. Az árakhoz 24 havi törtesztőrészlet és 24 x 1 375 Ft. havi forgatmidíj-kedvezmény tartozik. információ: 1230 (csak a WESTEL 900 hálózatából hívható - díjmentesen). 265-9210 WWW.westel900.hu Díjtalan házhoz szállításért hívja a 06/80 630-900-as ingyenes zöldszámot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom