Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-12 / 264. szám
Születésnapi egészségmegőrző sorozatot hirdet a Borostyán patika A siker nem kapható receptre Elsőként élt a magángyógyszertár-alapítás lehetőségével Nógrád megyében a salgótarjáni Borostyán patika. Nyolc éve állnak a rászorulók szolgálatában, s mint eddig mindig, most is tartogatnak valamiféle meglepetést.- Egy születésnap akkor az igazi, ha együtt örülhet az ünnepelt - jelen esetben a patika kollektívája - s valamennyi betegünk, partnereink, ismerősünk - mondja Bállá Lászlóné, a patika vezetője. - Éppen ezért elhatároztuk, hogy november 15- től két héten át mindennap rendezünk egészségmegőrző fórumot, gyógyszergyárak, kozmetikai cégek képviselőinek részvételével. A Borostyán patika nyolc évvel ezelőtt az egykori MHSZ épületében, egy bérleményben nyitotta meg első egységét, 1991. őszén. Négy évvel később készült el jelenlegi impozáns objektumuk, amelyben helyet kínáltak magánorvosok számára is. Az eltelt évek alatt a gyógyszertár fiókot nyitott Karancsal- ján és Somoskőújfaluban is.- Szakorvosi rendelőnk három szakorvossal kezdte meg működését - emlékszik vissza az üzletasszony. - Eleinte féltünk ettől a vállalkozástól, de hamar rájöttünk, hogy a betegek igénylik a kulturált légkört, azt, hogy nem kell beállniuk egy hosszú sor végére, hanem időpont-egyeztetéssel vehetik igénybe a kezelést, ráadásul egy-egy rendelés ára bárki számára elérhető. Azt hiszem, ma már létjogosultságot nyert ez az ellátási forma Salgótarjánban is, amit jelez, hogy jelenleg 14 szakorvos áll pácienseink rendelkezésére. A kéthetes születésnapi program alatt az egyik itt rendelő szakorvos, dr. Uzelman Ágota bőrgyógyász és kozmetológus négy alkalommal is lehetőséget kínál a fórumszerű találkozásra, a Borostyán patikában. Örömmel fogadták a felkérést a gyógyszergyártó cégek is, akik a legújabb készítményekkel ismertetik meg az érdeklődőket. A kozmetikai program Erzsébet- és Katalin-napokra esik, így akár ajándékozással is összeköthető.- Az egészségmegőrzés mellett a jólápoltságot is fontosnak tartjuk, ezért a csak gyógyszertárakban tartható kozmetikai készítmények a rendezvénysorozat egész ideje alatt jelentős árengedménnyel kaphatók - mondja Bállá Lászlóné, akit az ismerős nagyközönség csak Ilikének szólít.- Kérem, ünnepeljenek velünk, s jöjjenek el a jövő hét hétfőn kezdődő egészségmegőrző sorozatunkra! A részletes programot lapunk holnapi számában tesszük közzé. (PR-TNL) Ozsvár István területi képviseleti elnök a nyugdíjasszervezetek egyesített erejéről Mire megyünk kétmillióan?- Az időskorúak erdekvédelmi szervezetei közül a Nyugdíjasok Országos Képviselete csaknem kétmilliós tagságával a legnagyobb az országban. Ám Nógrád- ban egészen mostanáig nem volt megyei képviselete - mondja Ozsvár István, akit a napokban megalakult területi képviselet elnökének választottak.-Az országban sokféle érdekvédelmi szervezete van az idős embereknek. A NYOK mennyiben tér el a többiektől?- A tíz éve alakult szervezet elődje a nyugdíjaskamara volt. Amolyan gyűjtőszervezetnek látom ma is, ahol ötven egyesület, szakszervezet, klub dolgozik együtt a nyugdíjasok érdekeinek érvényesítéséért. Az MSZOSZ nyugdíjasválasztmánya, a vasasok, az autonóm szakszervezet, a mező- gazdasági dolgozók és sok más közösség egyesíti erőit a nyugdíjasok életkörülményeinek javításáért.- Itt Nógrádban kik fogtak össze?- A bányásznyugdíjasok szakszervezete már három esztendeje tagja a Nyugdíjasok Országos Képviseletének. Most az antifasiszták és ellenállók, a tartalékos katonák, a honvédség nyugdíjasszervezete fogott ösz- sze, hozta létre a területi képviseletet, amely már a 17. a megyék sorában.- Milyen tennivalókat tűztek maguk elé, hiszen a csatlakozó szervezetek, akárcsak nyugdíjasaik érdekei sokszínűek.- Én úgy látom, hogy vannak olyan dolgaink, gondjaink, amelyek megvalósítása valamennyi időskorú ember életkörülményeit javíthatja. Programunknak, amelyet az országos képviselet januári tanácskozása után alakítunk ki itt a megyében is, ezekre az általános tennivalókra kell épülnie. Jóllehet már nincs egészen két hónap az új esztendőig, ám addig sem tétlenkedhetünk. Az elnökség, amelyet a csatlakozó szervezetek vezetői alkotnak, azon fáradozik, hogy megteremtse működésünk alapvető szervezeti és anyagi feltételeit.- Gondolom, ezalatt kialakul, hogyan lehet valóban a nógrádi nyugdíjasok érdekeit megjelenítő, képviselő és védelmező a program.- Természetesen. Szeretnénk mi is hozzájárulni ahhoz a munkához, ami szerte az országban azért folyik, hogy a nyugdíjtörvény valóban törvény legyen, ami a kormányra is kötelező érvényű. A járulékok ne veszítsenek értékállóságukból, hanem az érvényes törvényben meghatározott mértékben emelkedjenek. Azt sürgetjük mi is, hogy a kormány fordítson nagyobb figyelmet az idős emberek egészségügyi ellátására, számukra is megnyugtató módon rendezze a gyógyszerárakat. Nógrádban ennek különös jelentősége van, hiszen a bányában, a nehézipari üzemekben gyorsabban romlott, jobban károsodott az emberek egészsége, itt sok a rendszeres gyógyellátásra szoruló ember. Hasznosnak tartottuk azt a korábbi gyakorlatot, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok megfelelő jogosítványuk birtokában nagyobb beleszólást kaptak a társadalom- és egészségbiztosítási ügyekbe, azok ellenőrzésébe. Vissza kell adni korábbi önállóságukat.- Az idős, beteg emberek ellátása szociálpolitikai kérdés. Itt az érdekvédelmi szervezetek észrevétele, tiltakozása fontos, de nem elégséges a megoldáshoz.-Egyetértünk. Mi mindezzel a kormányt szeretnénk ráébreszteni arra, hogy teljesítse kötelességét, érdemük szerint gondoskodjon azokról az idős emberekről, akik évtizedeket töltöttek tisztességes munkával. Kapják meg azt az anyagi, társadalmi megbecsülést amire rászolgáltak. A NYOK már dolgozik azon az okmányon, amely a szociális karta részeként szól az időskorúak helyzetének sokoldalú javításáról. Az ehhez szükséges feltételeket a kormánynak kell megteremtenie, mégpedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal folyamatosan. A szociális kérdések rendezéséhez pedig a helyi önkormányzatokkal igyekszünk megfelelő kapcsolatot létesíteni. Ábban szeretnénk segíteni neki, hogy valóban azokhoz jusson el a rendelkezésükre álló, gyakorta szerény támogatás, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Azt remélem, hogy megyei szervezetünk a csatlakozók számának bővülésével hatékony együttműködést alakíthat ki a megyei és a városi önkormányzatokkal is.-A kérdés személyes: szívesen vállalta a megbízatást?- Bevallom, gondolkodtam rajta. Az érdekvédelmi munka nem idegen tőlem, hiszen fél évszázada, hogy tagja vagyok a bányászszakszervezetnek. Ezek azonban új, más jellegű feladatok, amelyeket egészen más körülmények között kell megvalósítanunk. A személyes munkánk, igyekezetünk mellett ezért van szükség a különböző érdekvédelmi szervezetek erejének, felhalmozott tapasztalatának összevetésére. Próbáljuk meg, mire megyünk kétmillióan.-veidén is megrendezik Karancs- kesziben az idősek napját. A település önkormányzata november 13-án, szombaton délután fél négytől várja a községben élő hetven év feletti Idősek napja Karancskesziben embereket a művelődési népdalénekes lép a színpadra, házba. A program részeként Gabora Károly zenekarának megvendégelik a legidősebb kíséretében, s szórakoztatja a keszieket, majd Bohács István közönséget. A polgármesteri hivatal dolgozói a napokban hordták szét a meghívót, s vele égy ajándékcsomagot, amelyben alapvető élelmiszerekkel kedveskednek Karancskeszi 246 érintett polgárának. Dr. Iván László nagy sikerű előadása az idősek népfőiskoláján „őszül a világ” Ha azt mondom, hogy szerdán délután az idősek népfőiskolájának nyitó előadásán egy volt etesi körzeti orvost hallgatott a publikum, legfeljebb megvonja a vállát az olvasó, mondván: no és. Ám ha hozzáteszem azt is, hogy ez a bizonyos egykori vidéki doki dr. Iván László professzor, a Magyar Gerontológiai Társaság elnöke, akkor már - legalábbis remélem - bizonyára nagyobb érdeklődést vált ki gondolatainak alábbi, sűrített, felidézése. Dr. Iván László professzor nem csupán azért említette meg előadása elején hatvanas évekbeli nógrádi kötődését, hogy belopja magát a hallgatóság szívébe (ami egyébként valóban sikerült neki, mindössze pár perc alatt), mert a szavaiból valósággal „sütött” az emlékek melege. Etes és körzetének orvosaként nem csak a rendelőjében találkozott a bányásztelepülések lakosságával, nem mulasztotta el felkeresni őket otthonaikban, munkahelyeiken, főleg a bányajáratokban, de ismerősként üdvözölhették őt az iskolákban is, ahol az emberpalánták fejlődését kísérte figyelemmel. Testközelből, emberközelből tapasztalhatta a helyiek problémáit, sőt, még a tányéraikba is bepillantott, megleste, hogyan táplálkoznak, hiszen ez is része egy-egy ember életmódjának. Tulajdonképpen a mindent átfogó, letérképező szenvedélyének köszönhetően ismerte meg azt, hogy nem egy gyerek a nedűk királyának korántsem nevezhető direkt termő szőlőből készült borból kortyolgat az iskolában a zsíroskenyér mellé.- Igaz, a forralt borban szegfűszeg is volt - tette hozzá Iván professzor, arra célozva, hogy azért akadt valami hasznos is a pancsban. Később, a hatvanas évek végén, amikor először járt Amerikában, egy ottani kollégája bemutatta neki azokat az agykárosult embereket, akik „valami direkttermő szőlő borából táplálkoztak - méghozzá rendszeresen”.-Persze ez önöknél biztos ismeretlen — így az amerikai professzor... A sztori felidézése természetesen nem volt öncélú, mert Iván László azt kívánta vele érzékeltetni, hogy az ember életmódja nem csak felnőtt korától számítva folyásolhatja be életminőségét, egyáltalán biológiai értelemben vett életesélyeit. Egy ember várható életkorának „behatárolása” már az anyaméhben elkezdődik, amikor még az anya felelős magzata jövőjéért. Aztán ahogy tel- nek-múlnak az évek, mindenkiben kialakul a saját magáért érzett felelősség, s ki így, ki úgy él vele. Azt is mondhatnánk, hogy ki így, ki úgy rontja el, vagy szépíti meg életét. No de ne akasszunk minden felelősséget az egyszemélyi ember nyakába, hiszen az előadó részletesen kielemezte azt is, hogy az ideális, „szép öregkor” elérhetőségét milyen negatív tényezők gátolják. A mindenkori egészségügy felkészültsége (pontosabban felkészületlensége) 20 százalékot tesz az életmérleg halál felé hajló serpenyőjébe. A genetikai örökségünk, valamint a környezeti ártalmak (ez utóbbiak sajnálatosan fontos szerepéről nagyon részletesen szólt az előadó) szintén 20 százalékot eredményeznek, míg a saját magunk által kialakított -nem megfelelő- életmód 40 százalékban ronthatja életesélyeinket. Magyarországon egy ma megszülető fiúgyermek várható életkora 65 év, a leánygyermeké tíz évvel több. Ez utóbbit hangsúlyozandó akár egy felkiáltójelet is biggyeszthetnénk a mondat végére, de nem tesszük, nem tehetjük, mert a pozitív csúcsot képviselő Japánban 82 és fél évet jegyeznek. És most jöhet a felkiáltójel: a fiú és a leánygyermeknél egyaránt!- Áz ötvenes években még Japánban is a magyar mutatókat jegyezhették fel az orvosok, a statisztikusok - emelte magasra, figyelmeztetőleg a kezét Iván László - ám ők tudatosan megcélozták azt a bizonyos 40 százalékot, s mint ahogy azt a példa is mutatja, jócskán sikerült belőle lefaragniuk. A számadatok egyben arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy a magyar férfiak nagyobb kockázattal élik az életüket, és az az igazság, hogy sokan bármenynyire is szeretnénk lefaragni a mindannyiunkra leselkedő „kellemetlen 40 százalékot”, a tőlünk független, objektív körülmények által előidézett élet- körülményeink megálljt parancsolnak törekvéseinknek. A professzor betekintést engedett az élővilág fő fajainak élettartamába is. A jelenlévők meglepetést sugárzó moraja kísérte a következő adatokat: egyes tengeri teknőcök pár száz évig, a mamutfenyők akár több ezer évig is elélnek. Nem csökkenő meglepetés fogadta annak az egészségügyi világszervezettől származó legfrissebb kimutatásnak a közlését is, mely szerint az emberi faj életkapacitása 130-135 év közé tehető... Hát akkor miért is élünk mi csak negyven, ötven, vagy legfeljebb nyolcvan évig? A gerontológiának, sőt, a már általa alkalmazott terápiának, a megelőző tevékenységekre épülő „közbeavatkozásoknak” pontosan az a feladata, hogy választ kapjunk erre a kérdésre a fentiekben már elemzett, életesélyt csorbító százalékok el nem hanyagolható ismeretén túl. Az előadás arra is választ adott, hogy napjainkban milyen életkorokhoz köti a nemzetközi szakma az idősödés, az öregedés folyamatát. Az úgynevezett áthajlás kora a nőknél 45-55, a férfiaknál 55-60 éves korban következik be. Az idősödést 60-75, az időskorúságot 75-90, az aggkort 90-100, a matuzsálemi kort 100 éven felül jegyzik.-Őszül a világ - állapította meg Iván professzor. Az okok között említette a népességrobbanást - már több mint 6 milliárd embert hordoz hátán a föld - és az információrobbanást.- Csakhát nem mindenütt egyformán idősödik a világ - tette hozzá. Az egymástól gyökeresen (gyökereiben?) eltérő életminőségek, kultúrák a megérhető „plusz évtizedek” egyértelmű szűrői. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyformán idősödő ember sem. A tudomány és a fejlett államok feladata, hogy mindenki számára egyforma életesélyt, életkapacitást biztosítson. A tudomány már felismerte, hogy az idősödés akkor veszi kezdetét, amikor a szervezetünkben (valamilyen szinten) a felépítő-újraképző, illetve a megfogyatkozási folyamatok egyensúlya felbomlik. A rohamos idősödést az váltja ki, amikor egyre inkább kevesebb lesz a felépítés a megfogyatkozásnál. A „kopás” elkerülhetetlen, viszont az idézett egyensúlyi arányt relatíve fenn lehet tartani, avagy csökkenteni lehet a mértékét. A tudomány tehát már felismerte ezt, és a gerontológiának bőven akadnak feladatai ennek a folyamatnak a pozitív irányú megvalósításában. A fejlett államokról sem állíthatjuk, hogy ne lennének tudatában a folyamat jelentőségének, mint ahogy az ember, mint egyén, mint személyiség sem kívánja tudatosan rombolni, csökkenteni életesélyeit - legalábbis bízhatóan a nagy többség. A testi-lelki mérgek azonban sokszor nem a személyes kizárásos alapon múlnak. Áz ember társadalmi lény, s mint ilyen, ha tetszik, ha nem, kényszerűen alkalmazkodó. Nem lenne tehát célszerű megkönnyítenünk egymás dolgát - növelve ezzel valameny- nyiünk életkapacitását? * Az idősek népfőiskolájának további előadásai: november 17.: Idősek a XX. századvég társadalmában (előadó: dr. Szabó Györgyné), november 24.: Kell-e félnünk az ezredfordulótól? - Bibliai próféciák a jövőről (ősz Farkas Ernő), december 1.: Életmódváltást támogató és hátráltató tényezők (Török Iván), december 8.: Csillagvilág a harmadik évezredben (Könnyű József), december 15.: A bölcsesség kora az irodalomban (Herold László), 2000. január 12.: Gyakori időskori betegségek (dr. Angyal Dávid), január 19.: Tőiteké zéseink (dr. Hantos Agnes), január 26.: Természetgyógyászati kezelések (Svábné Brilló Ágnes), február 23.: Kacagás, kocogás, lazítás (dr. Bagdy Emőke). Az előadásokra Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ klubtermében kerül sor. Benkő Mihály Az egykori etesi körzeti orvos minden szava tudásról, életbölcsességről árulkodott fotó: gyűri An tibor
