Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-08 / 235. szám
Oltalmazó feleség - Nehezen telnek és hosszúak napjaik, estéik - Sok minden belefér a hatvan évbe Egy molnár vándorévei - Öregkor, adj enyhülést! Annyi megpróbáltatást éltek át egymás vállára támaszkodva. Nagyon elfáradtak, a lelki űzöttségben egy kicsit meg is keseredtek. A férfit már hónapok óta nem látták az utcabeliek, ki sem teszi a lábát a házból, a feleség is csak a kapuig vagy a kertbe megy, ilyenkor mindig vet egy pillantást a bordóvörös és a barack- meg más színű, még csodaszép dáliákra.- Sok minden belefér hatvan évbe - jegyzi meg bölcsen, bólogatva Öcs József. Ennyi idős a házasságuk, ennyi esztendeje élnek együtt feleségével Mát- raterenyén. Valójában a férj szakmája hozta össze kettejüket. Ahogyan Ócs néni mondta:- Vándoréletet élt a párom, Kábán született, molnár volt. Oda ment, ahol munkát kapott, így vetette el a sors Homokte- renyére, a Mária-malomba. Főmolnárként Dorogházán is dolgozott. Felügyelte az őrlést, cipekedett, csinálta a szitaselymeket. Nem azért dicsérem, mert az én féljem, de a mesterségében kiváló volt. Két gyermekük született, jól megvoltak ketten, majd négyen, Ócs Józsefnének mégis el-elszorítja torkát a sírás. Közös életüknek volt olyan esztendeje, amely továbbiakra is árnyat vetett. Kettejük közül a kedves szavú feleség békéi meg nehezebben, de a világért sem mondaná, hogy neki jutott több keserv, csak azt: „nagyon sokat szenvedtünk.” A molnáréletnek vége lett, amikor bezárt a Mária-malom, maradt a mizserfai bányászkodás. Ettől fogva jöttek a zökkenők, a rázkódtatások... A termetes, erős markú Ócs Józsefet befogadták a bányászok, végül még egy bizottságba is beválasztották.- Amit ez a kéz szenvedett - emeli fel, s nézi a bőrbetegség alig halványult nyomait, a bütykös ujjakat Ócs Józsefné. - Kétszer építkeztünk, mert az első házunk alá „ment” a bánya. Kilencvenhét helyen repedezett meg, a padlózatán kezdett feltörni a víz. Pedig én előre szóltam a vezetőknek, hogy baj lehet, mert túl közeliek a bánya zajai. Nem hittek nekem, azzal nyugtattak: nem lesz semmi baj. Kaptak anyagi segítséget az új otthon felépítéséhez, elismerték a bányakárt. Nagy nehezen, bár a végén már a bányaigazgató is arra biztatta a kitartóan utánajáró asszonyt, hogy ne hagyja abba! Ötvenhat újabb bajt, bánatot zúdított a nyakukba.-Szegény, drága páromat tíz hónapra ártatlanul bebörtönözték. Itt maradtam, két kisgyerekkel. Rendőrök jöttek a lakásunkba, még az ágy alá is benéztek, azt mondták, ösz- szeesküvők voltak itt. Holott rajtunk kívül nem volt itt senki. Kistarcsa, Salgótarján, Balassagyarmat, Tököl: Ócs Józsefet ennyi helyen tartották fogva.-Egyszer elmentem utána Tarjánba, láttam az élettelenre vert fogvatartottakat. Itthon is hallottam, hogy az ittas őrök hogy bántak az emberekkel. A drága jó M. doktorunkat, aki a legújabb kalapját is odaadta a szegénynek, agyonverték. Azon a télen, amikor Gyarmaton felmentették, egy kis karácsonyfát vettem, hogy majd beviszem, neki is legyen karácsonya. Valaki akkor már mondta - mikor a fát meglátta nálam - „nem lesz arra szükség, asszonyom.” Nem tudtam, hogy jóra fordulnak a dolgok, csak azt, hogy a párom ártatlan. Nagyon hosszú tárgyalás volt, az a sok, mindjárt ott lelepleződött hamis eskü!-A férjem hajas fejbőre a börtönhónapok alatt felszakadt, máshol csupa lyuk volt. Micosolon kenőccsel keneget- tem, még csak a múlt évben gyógyult be. ő azt mondja, mindenkinek megbocsát. Ócs József csendes, nyugodt hangján megszólal:- Hagyjuk már a múltat. Való igaz, sok minden belefér hatvan évbe. Férje kényszerű távolléte alatt Ócs Józsefné nyakába vette a fél világot, írt a rádiónak, panaszával elment az igazságügyi, a nehézipari minisztériumig. Azok sem tarthatták vissza, akik azt tanácsolták, ne is próbálkozzon, az ilyen felsőbb helyekre a kisembernek nem lehet bejutni. Előtte azonban - kihasználva ismeretségét - mégis kinyíltak az ajtók.- A legjobban az fáj, hogy a férjem meghurcoltatása, múltja miatt a gyerekek sem kellettek, ide-oda lökdösték őket - panaszolja a feleség, aki a háztartási munka mellé - mert a négytagú családnak szüksége volt rá - a helyi téeszben vállalt munkát. Ezeknek az éveknek „köszönheti” - mondja - hogy a műtrágyaszórástól, miegyébtől tönkrement a kézbőre, kihullottak a fogai. - Mégsem kaptam meg a legkisebb nyugdíjat sem, csak a szociális segélyt - teszi hozzá. Ismét csak keserűen.- Most már jó lenne - mondják szinte egyszerre, elgondolkozva, maguk elé nézve. Kedves, jó gyerekeik, három unokájuk, dédunokájuk, „minden, de mindenük megvan.” Csakhogy nagyon, nagyon elfáradtak, megöregedtek. Ócs József és a neje is beteges, fogy az erejük. Nehezen telnek, hosszúak a napjaik, estéik. (M. J.) Megyeriek alapítványa Szívdobbanás- Nap mint nap találkozunk azokkal a súlyos gondokkal, amelyekkel ma küszködnek a családok, az önkormányzat nem kevés segítsége ellenére. Úgy gondoltuk, nekünk is meg kell próbálnunk enyhíteni ezeket valahogyan. Verbói Ti- bomé, a nógrádmegyeri idősek otthonának vezetője fogalmazta meg ezeket a gondolatokat, amely felfedi egyik kezdeményezésük indíttatását. A vezetőnő elmondta ugyanis, hogy az intézmény lakói és dolgozói hozták létre a közhasznú szervezetként most bejegyzett Szívdobbanás Nógrádmegye- rért Alapítványt. Cél a helyi idősek élethelyzetének, -minőségének javítása, a gondozási munka színvonalának emelése és a családok segítése. Mindazok, akik támogatják, akik egyetértenek a céljaival pénzadományaikkal támogassák, járuljanak ahhoz, hogy valóra váljanak az elképzelések. Az adományok befizetésével kapcsolatos tudnivalókért Verbói Tibomét kell keresni, ő a kuratórium elnöke. Telt ház - Várólista Cered - Évek óta minden hely foglalt a ceredi faluházban működő idősek otthonában, amely éjjel-nappali ellátást nyújt az igénylőknek, zömmel azoknak, akik megromlott egészségi állapotuk miatt állandó gondozásra, felügyeletre szorulnak. Az intézményben való elhelyezésre jelenleg heten várnak. Az Ócs házaspár egy családi fényképen Ahogy haladt az ország villamosítása, úgy változott a mester munkahelye „Nem érdemes sokat dolgozni”- Nem kellett a protekció, de a kemény munkát elvárták. Akkor öten voltunk inasok. Nekem jó volt a sorom, külön szobában egyedül laktam. Akik felvettek, azoknak Pásztón volt üzletük, villanyszerelő szakmunkásra volt szükségük. Tanuló koromban és utána is mindennel foglalkoztam: írógépet, kerékpárt javítottam, motort tekercseltem. Emlékszem az első munkámra. Villanyszerelő-segédként egy épületet szereltünk Gyöngyösön. Andrássy és Vicena nevű urak voltak a főnökeim. Az utóbbi rendes ember volt, akit az akkori hercegprímás unokaöccseként ismertek - utal néhány, inaséveiből kiragadott epizódra Antal Árpád nyugdíjas villanyszerelő-mester pásztói lakásában. Tisztelettel, szeretettel... Ludányhalászi időskorú lakosait ünnepük, köszöntik azon a rendezvényen, amelyet október 9-én szombaton tartanak az iskola tornatermében. Rendezője, az ön- kormányzat, az idősek világnapja alkalmából ezzel kíván kedveskedni a helybelieknek. Az ünnepségre dr. Surján László országgyűlési képviselőt is meghívták. Szigeti László polgármester köszöntője 11 óra 55 perckor kezdődik, ezután lesz az ebéd, majd kötetlen beszélgetéssel ér véget az együttlét. Emlékkereszt a vértanú tábori lelkésznek Emlékkeresztet állít Mezőhegyes a pesti Újépületben százötven évvel ezelőtt vértanúságot szenvedő Csanád megyei tábori lelkész, Gon- zeczky János tiszteletére. A bronzfeszületet - melynek alkotója Mihály Gábor Mun- kácsy-díjas szobrászművész - szombaton délelőtt szentelik föl. Gonzeczky János 1803-ban Budán született. Tábori lelkészként szolgálta 1848/49-ben a magyar szabadság ügyét, amiért Haynau 1849. október 8- án kivégeztette. Emlékére a mezőhegyesi köztemetőben a mészkő talapzatra négy és fél méter magas bronzfeszület kerül, amelyen másfél méter nagyságú a korpusz, a megfeszített Jézus bronzalakja. A keresztet az önkormányzat s az egyházközség támogatásával, valamint közadakozásból emelik, a szabadságharc helyi honvédéinek is emléket állítva. Otthona megcsappant melegéből hiányzik az asszonyi kéz összes jó tulajdonsága... Az idős mester felesége tizenöt évvel ezelőtt eltávozott az élők sorából. A nyolcvanhét éves férfi a fiával él, a fiatalt harmincévi tejiparban töltött tevékenysége után rokkantnyugdíjba helyezték. Antal Árpád a gyöngyösi munka után Pásztora került a cégtulajdonosok üzletébe, műhelyébe. Ebben az időben családi házak építésekor a villany- szerelői munkák elvégzése kötődik nevéhez. Pásztón és a környező falvakban tevékenykedett, de eljutott Gyöngyösig és Salgótarjánig is.-Minden munkát el kellett végezni - hangsúlyozza többször is a mester, majd szinte körültapogatva minden szót, halkan, kisvártatva hozzáfűzi: - Egyik helyen sem reklamáltak. Ä magáncégnél töltött idő után munkahelyet cserélt. Négy évig dolgozott a Pásztói Kisipari Szövetkezetben, majd ezt követően kiváltotta az iparengedélyt. Önállóan dolgozott nyugdíjazásáig. Az első nyugdíjjáradék átvételekor ezer, később ezerkétszáz forintot hozott neki a postás. Ebből nem tudott megélni, ezért nyugdíjasként még ráhúzott tizenkét évet.- Körülbelül tíz évvel ezelőtt hagyta abba az aktív munkát — kér szót a fia. - Szív- és cukorbeteg. Ahhoz képest, hogy nagyon le van gyöngülve, figyelembe véve korát, még elég jól bírja magát.- Volt-e és ha igen, hány tanulója? Hosszan hallgat, látszik rajta, hogy fáradt. Ismét a fia szól:- Minden évben egy vagy kettő. Nyugdíjazásáig lehettek vagy harmincán. Mindannyian megállják a helyüket.- Megemlítene néhányat közülük, akik jelenleg is a szakmában tevékenykednek?- Helyben dolgozik idős Szőke László, Lőrik István, Lórik László, Alapi András, Szől- lősi László, Soma Sándor, Körtvélyesi Géza.-Velem együtt nőttek fel - egészíti ki az előbbieket a mester fia.-Esetenként elcsattant egy- egy pofon? - Csupán kíváncsiságból kérdem.- Muszáj volt. Egyébként mindegyikük ismerős gyerek. Szerettek engem, nem volt harag köztünk. Elismerem, hogy szigorú főnök voltam. Árpi bácsinak szólították és szólítják ma is. Nagyon sokszor vasárnap este is bekopogtak hozzá azzal, Árpi bácsi légy szíves gyere és csináld meg... A kérő szó mindig meghallgatásra talált. Előfordult amikor más kollégája gyenge munkáját kellett helyrehoznia. Egy időben gyakori volt, hogy éjfél után kettőkor került az ágyba, reggel hatkor már indulni kellett, mert így jött ki a lépés.- Pásztón, a környező falvakon kívül meddig jutott el az országban ?- Egészen Szolnokig - veszi vissza a szót fia. - Úgy változott munkahelye, ahogy a villamosítás üteme megkívánta. Részt vett a jász falvak villamosításában.- A munkán kívül jutott ideje szórakozásra ?- Igen. Többször felkerestem az ipartestületet, ahol akkor élénk élet folyt. Az iparostársakkal biliárdoztam, kártyáztam.- Mi okozott legtöbb fejfájást önnek?- Akárcsak a többi iparostársamnak, az adó. Mindig magas volt, mindent számlával kellett igazolni. Az új munkákkal viszont lehetett keresni - válaszolja a mester.- Egész élete munkájából mire futotta?- Érre a házra, meg a benne lévő szerény berendezésre. Nem akármilyen kisiparos mesterről van szó. Birtokosa az Ezüstkoszorús mester címnek, Kiváló nevelésért kitüntetéssel ismerték el a szakmunkás-utánpótlásban végzett munkáját. Megromlott egészségi állapota miatt csak akkor megy le az üzletbe, ha nagyon muszáj. Búcsúzásként a kapuban csak annyit mond:-Nem érdemes sokat dolgozni. V. K. Megy az idő, de nem öregszik? - Sophia Loren, a vüághírű olasz színésznő a közelmúltban ünnepelte hatvanötödik születésnapját. Az immár „nyugdíjaskorú” művésznőről senki sem mondhatja: meglátszik rajta a kor ... Mindenszentek: munkaszünet? A magyar katolikus egyház támogatja azt a képviselői javaslatot, amely november 1-jének, azaz mindenszentek napjának munkaszüneti nappá nyilvánításáról szól. Az új munkaszüneti nap 2000-től történő bevezetését fideszes í képviselők kezdeményezték, a kormány által is támogatott önálló j indítványukban. Az előterjesztők mindenszentek, illetve az azt kö- í vető halottak napja - világnézeti, vallási meggyőződéstől függetlenül - mindenki számára az elhunytakra való emlékezést jelenti. Veres András püspökkari titkár hangsúlyozta, hogy a javaslatot nem mindenszentek, hanem a halottak napja miatt helyeslik. Fontosnak tartják ugyanis, hogy mindenkinek legyen lehetősége el- 1 jutni a temetőbe, ellátogatni elhunyt szerettei sírjához.
