Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-09-10 / 236. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1999. október 9., szombat Faragó Zoltán: T £ R JP j A r Ö Október -Madárcsapatok a pálinKaillatú LeaeLöerdőn Nyárias meleggel búcsúzott a vénasszonyok nyara; a hét ele­jén azonban, szinte egyik pil­lanatról a másikra, megválto­zott az időjárás. Hétfőn reggel még sütött egy kicsit a nap a föld közelében lebegő pára fe­lett, s az ember joggal számít­hatott arra, hogy napközben melegebb lesz. Ehelyett dél­utánra még csökkent is egy ki­csit a hőmérséklet, s egyik pil­lanatról a másikra véget ért a hosszúra nyúlt nyár __ S ikerült kihasználni a leg­utolsó, igazán meleg napot, s tenni egy jókora kirándulást az épülő salgótarjáni ipari parkkal szemben húzódó dombokon; ez egyben a megye legutolsó, többé-kevésbé még rendelte­tésszerűen használt legelőer­deje is. (Csak remélni lehet, hogy a zöldmezős beruházás nem tesz különösebb kárt a főút másik oldalában ...) A domboldal füves részein, a mezőn mindenfelé jókora bó- koló bogáncsok állnak. Az ok­tóber eleji napfény megtörik a már elvirágzott, piheszerű ma­gokon. A bókoló bogáncs gyomnövény - de gyönyörű. A kisebbfajta alma méretű, püs­pöklila virágokból itt-ott még mindig nyílik néhány. A mele­gebb órákban méhek, poszmé- hek látogatják őket, hogy hoz­zájussanak nektárjukhoz. A mező felett később két zöld színű imádkozó sáskát is láttam elrepülni. Az ájtatos ma­nók méretversenyében aprónak számító, hím példányok voltak. Egy mezei iringó nevű, igen­csak szúrós, de már elszáradt bokron láttam egy barna színű termése - embernek - nem ehető, egyelőre a kék kökény sem élvezhető, mert még nem csípte meg a dér. A legelőerdő idős csertölgy­fái - van közöttük olyan is, amelyiknek a törzskerülete el­éri az öt métert, - bőséges makktermést hoztak az idén. A kócos kis kupacsokból sokszor érkezik a földre hangos koppa- nással egy-egy fényes, barna A még mindig piros szemekből már sosem lesz magot rejtő bo­gyó: az ősz gyorsabb lesz ... A sokfelé tenyésző, de legfeljebb csak néhány bokomyi borzag vagy gyalogbodza is beérlelte fürtös, fekete termését. Az aszalódó bogyók illata itt-ott betölti a levegőt. Eléggé el nem ítélhető módon a legelőerdő le­vegőjének aromája engem a borzagpálinkára emlékeztet; nem tagadom, hogy kellemes érzés... A többi, ősszel érő bogyóból nem sok van ezen a helyen: a kecskerágó narancs­sárga-piros és a fagyai fekete méttéiSpeken is látni őket. Mia­latt a három repülő hollót fi­gyeltem, még legalább kettőnek a hangját hallottam a közelből. Alighanem valamilyen dögöt találtak a domb másik oldalán. Séta közben, a nyílt részeken többször repültek el felettem kisebb pintycsapatok: tengeli- cek, zöldikék, kenderikék. Ha az időjárás szigorúbbra fordul, a legjobb gyommagtermőhe- lyeket százával kere­sik majd fel, egyelőre azonban csak kisebb rajokban kóborolnak. Egy helyen - gala­gonya- és vadrózsa­bokrokkal sűrűn be­nőtt, valószínűleg évek óta nem legelte­tett részen, - igen erős, jellegzetes vad­disznószag csapta meg az orromat. Az ember az érzékszervei közül inkább a látá­sára és a hallására tá­maszkodik, a szaglá­sára a legritkább eset­ben. A borzagpálinka mellett azonban - úgy látszik - e sörtés vadak felismerésében is van azért némi szerepe a szaglószervnek .. . Ezúttal nem láttam, nem hallottam semmit. Az itt kezdődő kis vízmosás mélyén azonban alighanem az­nap hajnalban turkáltak a feke- tecsuhás vadak, azért maradt meg igen erős illatuk. Egyébként ilyenkor bőven találnak táplálékot: tölgy- és bükkmakk, gomba, más termé­sek, csigák, rágcsálók, alkal­manként dögök kerülnek az ét­lapjukra — nem is beszélve a még betakarítatlan kukorica- és napraforgótáblák Tinálta nagy­szerű lehetőségről. A dombról lefelé menet, egy bokros részen kis őszapócsapat­tal találkoztam - lehettek vagy hatan. A madárkák egészen kö­zeire bevártak, de a vadrózsa sűrű indái között csak időnként sikerült megpillantanom egyik­másikukat. Mivel a cinegeféle madarak ilyenkor vegyes csa­patokban járnak, számítottam rá, hogy rövidesen valamilyen más faj egyedei is felbukkan­nak társaságukban. Nem is csa­lódtam: rövidesen egy zöldes színű csilpcsalp füzikét pillan­tottam meg a gallyak között - a madárka egészen úgy néz ki, mint egy kissé már sárguló fa­levél. A füzikék ugyan poszáta­félék, de ősszel szívesen csatla­koznak a cinegék csapataihoz, - akárcsak ez a példány. Rövi­desen megjelent a közelben né­hány kék- és széncinege is, majd harkályok veszekedését hallottam az idős fák lombjai közül. A két nagy fakopáncs valamin összeveszhetett, mert előfordult, hogy meg is kerget­ték egymást... Az minden­esetre tény, hogy ilyenkor nem ritka a több fajból álló vegyes csapat, de amelyik már ennyire vegyes, az igen! Visszafelé menet a kiszáradt mezei iringóbokrocska mellett haladtam el - a nagy, barna imádkozó sáska ugyanúgy ott ült, mint pár órával korábban. A méhet időközben alighanem megette. Nézegettem egy dara­big a most egészen más szög­ben ülő rovart - és valami fur­csa volt rajta. Végül rájöttem, hogy mi: tőből hiányzott az egyik fogólába. Ősz közeledté­vel ezek a rovarok egyébként is elpusztulnak; mivel az én ájta­tos manóm nőstény példány, csak remélni lehet, hogy már lerakta petéit. Sárgulnak már a lombok mindenfelé, de amíg nincs iga­zán hideg, nem nagyon hulla­nak a levelek. Mivel az elmúlt napokban derült volt az idő, le­het, hogy e sorok megjelenése­kor már túl leszünk az első talaj menti fagyon. A falevelek ilyenkor útra kelnek a föld felé, hogy az őszi-téli pihenő után lebomoljanak, majd az évek so­rán tápanyagként kerüljenek vissza a természet körforgá­sába. Egyszer talán újabb le­vélkét épít majd belőlük szülő­jük, a hatalmas tölgy - már amíg ő maga is el nem pusztul: addig persze nincs baj, amíg az ember nem sietteti a dolgot.. . Madármegfigyelők Az elmúlt hét végén tartották Európa-szerte a madármegfi­gyelő napot. Magyarországon 130 helyszínen, (2. hely) 3 000 résztvevő (4. hely) ösz- szesen 300 ezer madarat (2. hely) látott. Ezzel az európai mezőnyben az összetett má­sodik helyet sikerült megsze­rezni Litvánia mögött. (A lit­ván eredmények valódisága megkérdőjelezhető!) Nógrád- ban a két nap alatt, négy hely­színen mintegy száz résztvevő ment ki a madármegfigyelés céljából a szabadba. A lényeg persze nem is az eredmény, hanem a természettel való is­merkedés volt. &TDK® Elektronika Magyarország Kft. 2651 Rétság, Pusztaszántói út 10., Pf. 4. Tel.: (35) 351-777/144. Fax: (35) 350-289 FIGYELEM! A TDK Elektronika Magyarország Kft. FELVÉTELT HIRDET termelési területre hölgyek és urak számára rétsági gyárába az alábbi munkakörbe: 3 műszakos betanított munkás. Feladat: gépkiszolgálás, minőségellenőrzés. Feltétel: min. általános iskolai bizonyítvány, 18. életév betöltése. Jelentkezés: személyesen 1999.10.12., kedd 14.00-kor. 1999.10.14., csütörtök 14.00-kor. TDK Elektronika Magyarország Kft. 2651 Rétság, Pf. 4. Biztos munkahely a jövő gyárában! Tisztújító közgyűlést tartott a balassagyarmati Civitas Fortissima Kör A város boldogulását szolgálja Új tisztségviselőket választot­tak a Civitas Fortissima Kör minapi közgyűlésén Balassa­gyarmaton. A társadalmi változások kez­detén, 1989-ben szerveződött polgári egyesület tevékenysége az egy évtized alatt ellentmondá­sosan alakult. Az alakuló ülés telt házas lelkesedése az eltelt évek alatt megcsendesedett a személyi és pártvillongások és az egyre megosztottabbá vált tagság lany­huló érdeklődése miatt is. Pedig a polgári szerveződést életre keltő szándék nemes volt, mert a Civi­tas Fortissima, azaz a Legbátrabb Város eszméjének továbbélteté- sét és a város mindennemű, jóté­kony szolgálatát tűzte ki célul. Balassagyarmat legnagyobb ünnepeként tartották számon 1944-ig, az úgynevezett „csehki- verés” évfordulóit, emlékezve az 1919. január 29-i hősi tettre, amely során a város polgársága fegyverrel űzte ki a Gyarmatot megszálló cseh légionáriusokat. Hosszú évtizedek hallgatása után Kamarás József kezdeménye­zésére alakult meg a Civitas Fortissima Kör, amelynek veze­tői - az alapítón kívül, aki ma a kör díszelnöke - dr. Rózsa György és dr. Bartal Gábor vol­tak. A városháza nagytermében megtartott közgyűlésen, dr. Rózsa György elöljáróban megemlékezést tartott az Ara­don kivégzett vértanúkról. El­nöki beszámolójában az elmúlt évek munkájáról szólva kie­melte: jelentős sikernek köny­velheti el a tagság, hogy tíz év után végre a jelenlegi önkor­mányzat fel merte vállalni a vá­ros polgárságának 1919-es, egyedülálló haditettét, mely nélkül Balassagyarmat és messze környéke ma lehet, hogy nem magyar terület lenne. A hadtörténelem által is példát­lannak tartott esemény emlé­kére, a 80. évfordulón Balassa­gyarmat fölvette a Civitas For­tissima, azaz a Legbátrabb Vá­ros nevet, amelyhez Sopron, a Civitas Fidelissima, mint a leg­hűségesebb város is gratulált. A Civitas Fortissima felirat fölke­rült a városháza homlokzatára, a város zászlajára, jelvényeire. A kör kezdeményezésére a vá­ros iskoláiban tanítják a ’19-es eseményt, amelyre méltán le­hetnek büszkék az utódok. A Civitas Fortissima Kör szerepet vállalt a város társadalmi életé­ben és számos hasznos kezde­ményezése valósult meg. A 75. évforduló ünnepén jelen volt a cseh és szlovák nagykövet, ami azt bizonyítja, hogy a múlt reá­lis megítélése a szomszédaink­kal együtt közös ügy. Rózsa György szólt arról is, hogy az úgynevezett „csehkiverés” ilyen néven való emlegetése nem szolgálja a jövőt, mert eb­ben a formában sértő a szom­széd népekre. A tények megin- gathatatlanok, de meg kell ta­lálni a történtek szakszerű kö­zölhetőségének formáját. A leköszönő elnök beszámo­lójában elhangzott, hogy a Civi­tas Fortissima Kör százfős tag­sággal indult és ennek egyhar- mada jelent meg a közgyűlésen, ami annak is bizonyítéka, hogy a kör tevékenysége - főleg az elmúlt években - sok kívánni­valót hagyott maga után. A megújulást szolgálhatja az új vezetés. A kör szerteágazó nemzetközi kapcsolatait is bő­víteni kell -, vélekedett Rózsa György, aki az elnökséggel egyetemben lemondott. Pulay László gazdasági be­számolójából kiderült, hogy egyre csökkenő önkormányzati támogatással élhettek, amely­nek okai ismertek. Bejelentette, hogy a Civitas Fortissima Kör munkáját, a várost szolgáló te­vékenységét támogatásáról biz­tosította a Vállalkozók és Pol­gárok Balassagyarmatért Egye­sület, amely rövid fennállása óta hasznos cselekedetek sorát tudhatja magáénak. A megjelentek a közgyűlés levezető elnökének dr. Bartal Gábort választották meg és megalakították a szavazatszám­láló bizottságot. A titkos szava­zás eredményeként dr. Szakács Zoltán szülészorvos lett a Civi­tas Fortissima Kör elnöke és Pulay László az elnökhelyettes. A kör titkára Demus László lett, gazdaságvezetőnek pedig Barna Lászlót választották. Az új vezetést üdvözölve, Kamarás József díszelnökként számos javaslatot tett, amelyek a nemes célkitűzések megvaló­sítását segíthetik. Kovács Gábor, a Magyarok Világszövetsége szervezetének támogatásáról biztosította a kört. Dr. Bartal Gábor a szervezeti munka erősítését szorgalmazta. Figyelmeztetett arra, hogy az új vezetés ne téljen el az alapítók által kitűzött nemes céloktól, amelyeket szélesebb körben is vonzóvá kell tenni. A Civitas Fortissima Kör új elnöke, Szakács Zoltán méltatta elődje, Rózsa György tevé­kenységét, amely jó diplomáci­ával a tíz év viszontagságai alatt is életben tartotta a polgári szerveződést. A megújulás el­képzeléseit a tagsággal közösen szeretné megvalósítani úgy, hogy a Balassagyarmat boldo­gulását szolgáló céljaikban a fiatalság is részt vehessen. Szabó Endre színű, kövér makk. Tízezer, de lehet, hogy millió közül egyet­len egy megéri, hogy belőle is évszázados tölgy legyen... De hát... Ez a természet rendje, s éppen ezért termik a hatalmás fák hosszú életük során millió- számra a magokat. Séta közben többször hallot­tam hollók korrogását. Végül meg is pillantottam hármat a hatalmas, fekete madarak kö­zül. Az elmúlt évtizedben szé­pen elszaporodtak: korábban csaknem a kipusztultak, most meg néha még a nógrádi váro­sok felett, az utak mellett, sze­példányt is: hatalmas, férfi mu­tatóujjnyi hosszúságú, vaskos potrohú, barna színű nőstény volt. (Ezeknél a rovaroknál a petéket lerakó nőstények a na­gyobbak.) Közelebbről is szemügyre véve az is kiderült, hogy éppen egy méhet eszik. A domboldalon mindenfelé ehető bogyók teremnek, a jó­kora galagonyabokrok szinte piroslanak a hosszúkás, borsó­szemnyi almára em­lékeztető színű és alakú termésektől. Az ember csak akkor csa­lódik, amikor meg­kóstolja az egyébként kellemes ízű bogyót: szinte csak magja és héja van, húsa alig- alig. Ugyancsak pi- roslik a csipkebogyó. Ebből is rengeteg van. Érdekes módon az el­szórtan álló fekete- szeder-bokrokon is sok még a termés - de érett alig akad közöt­tük, ami van, az is p.hptptlpniil savnnvií Poszméhek látogatják a bókoló bogáncs utolsó, i még nyíló virágait a szerző felvétele í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom