Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22-23-24 / 247. szám
A NÓGRÁP MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE________________________________________________________ 1999. OKTÓBER 22. \ Otthonról haza C zinke Ferenc Mun- kácsy-díjas, érdemes és kiváló művész 1926. október 20-án született a bodrogközi Meszesketanyán. A most 73 éves festő'- és grafikusművész 1954 óta, tehát nem kevesebb mint negyvenöt esztendeje él és alkot Nógrád megyében. Munkásságának java részét Salgótarjánban fejtette ki, innen lett országos hírű és nemzetközileg is elismert művész. A nógrádi megyeszékhelyen hetvenedik születésnapja alkalmából volt jelen- tó's tárlata. A napokban, engedve az invitáló szavaknak visszatért gyermek- és ifjúkora forrásvidékére, s- nyilatkozata szerint - utolsónak szánt nagyobb lélegzetű tárlatát Sátoraljaújhelyen mutatták be. sszeállításunkban e visszatekintő', több mint száz művet felvonultató kiállítás megnyitásának ünnepi pillanatairól adunk szemelvényeket. A szülőföld köszöntőszavai Kötődés a Bodrogközhöz Czinke Ferenc, aki ezeket a rajzokat készítette bodrogközi, tehát a földim, mindig vágytam rá, hogy egyszer kiállítását Újhelyen bemutathassuk. Hát ez egy csaknem negyedszázad múlva rült. ■ örülök, mert - bár Czinke Ferenc elsősorban SáFehér József, a sátoraljaújhelyi Kazinczy rospatakhoz Ferenc Múzeum igazgatója köszönti a meg- kötődik - de jelenteket. Balra Czinke Ferenc, jobbra dr. sok szál fűzi Veres László, a miskolci Herman Ottó Mú- városunkhoz zeum igazgatója- Személyes vallomással kell kezdenem. Nekem önző célom is volt ezzel, hogy ezt a mai kiállítást, Czinke Ferenc tárlatát itt Sátoraljaújhelyen megrendezhessük. 1975-től vágyom erre. Akkor jelent meg ugyanis egy kötet, Balassa Iván „Lápok, falvak, emberek” című munkája, amely a Bodrogköz néprajza, helytörténete és egyáltalán az egész régió szempontjából alapműnek számít. Én ott láttam először Czinke Ferenc rajzait, s számomra nagy élményt jelentettek. Annyira önállóak voltak, hogy szinte nem is illusztrációk, hanem megálltak a saját lábukon egy önálló világot alkotva. Amikor megtudtam, hogy is. Mi szeretjük Patakot, de ezek szerint Czinke Ferencnek nálunk is helye van. így került sor erre a visszatekintő kiállításra, amely a miskolci Herman Ottó Múzeum és Pácin önkormányzata segítségével jöhetett létre. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket, és hadd mutassam be személyesen is - de talán mindannyian ismerik, ismerjük Czinke Ferencet -, aki személyes részvételével megtisztelte a megnyitót és köszöntőm valameny- nyiünk nevében a kedves feleségét is, aki sátoraljaújhelyi születésű. Ezek után megkérem dr. Veres László megyei múzeumigazgató urat, hogy nyissa meg Czinke Ferenc kiállítását. Egyike azoknak a művészeknek, akik számára a népművészet jelenti az éltető erőt • t Üzenet a Bibliából a ma ember számára Újhelyi múzeumbelső Czinke Ferenc képeivel-Lehet, hogy a hangomon érzik, nem kis izgalommal készültem a mai alkalomra, ugyanis nagyon nehéz feladat egy olyan művészről, mint Czinke Ferenc beszélni kiállításának megnyitóján, hiszen mit lehet újat, mit lehet olyan érdekeset mondani, ami nem ismert már régóta szinte mindenki számára. Talán hadd kezdjem az életrajzi adatokkal. Czinke Ferenc itt született Meszesketanyán. E táj szülötte, e táj embere, innen indult s a magyar grafikusok azon nagy nemzedékéhez tartozik, akik az 1960-as években tulajdonképpen a magyar grafika megújításáért küzdöttek és azt sikerült nemzetközi színvonalúra emelniük. Czinke Ferenc ennek a vonalnak, ennek a gárdának egyik élharcosa. Életrajzi adatait hosszasan lehetne sorolni, de néhány fontosabbat momentumot hadd ragadjak ki közülük. A Dési Huber Képzőművészeti Iskola alapítója, a Római Akadémia, a Svéd Királyi Akadémia ösztöndíjasa, alkot Itáliában, Svédországban, Finnországban. Számtalan kiállítása volt a világ nagy városaiban, Olaszországban - Rómában, Milánóban, Velencében - képviselték lapjai a magyar képzőművészetet, de hosszan folytathatnám a sort. Talán nincs Magyarországnak olyan nagyvárosa, ahol ne lett volna kiállítása és talán nincs Magyarországon olyan jelentős múzeumi képzőművészeti gyűjteménye, ahol az ő alkotásaiból legalább néhány példányt ne őriznének. Külön öröm számunkra, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a múzeumi szervezet tagintézményei közül több is - a pácini kastélymúzeum, vagy a sárospataki képtár és mások - rendelkezik Czinke Ferenc alkotásaival, tehát mi is életéből legalább egy morzsát, egy momentumot meg tudtunk ragadni s az utókor számára bármikor át tudunk adni. A mai napra megjelent katalógusában - hiszen tudjuk azt is, hogy Czinke Ferenc nagyon szépen ír - megható szavakkal és számomra igen élvezetes stílusban arról szól, hogy ez a táj számára mindig nagyon fontos volt. Körülbelül azt az Erdei Ferenc-i gondolatot idézi fel, amely szerint minden ember sajátosságát az adja, hogy mennyire viseli magán egy adott terület normáit, viselkedésmódját, szokásait. És számára ez a táj tulajdonképpen egy predesztináció volt egész életén keresztül, meghatározta életútját. Hogy mennyire meghatározta, az is bizonyítja, hogy amikor a magyar grafika megújításába kezdtek pályatársaival a hatvanas években a még nagyon fiatal és nagyon tehetséges művészek, éppen a népművészetből merítettek. Nyilván ennek oka volt az is, hogy ezek a művészek többnyire a falvakhoz, a vidékhez kötődtek, tehát közvetlen kapcsolatban álltak a „tiszta forrással”. Czinke Ferenc nem csak festő- és grafikusművész, számtalan leírásban találtam rá, hogy ő nyíltan vallja magát pedagógusnak. Tanítványaira is nagyon büszke és joggal. Mívesek könyvillusztrációi is, amelyek alapján szinte azt kellene mondanom, hogy egy kései polihisztorral van dolgunk. Egy olyan művésszel, aki számára a népművészet jelenti az éltető erőt. Volt egy vita arról, hogy melyik népművészeti vonulathoz tartozik, nem tudom, kíváncsi lennék, hogy mi a véleménye erről: a kodályihoz, vagy a bartókihoz. De végül is a publicisták úgy foglaltak állást, hogy ő tevékenységéhez inkább a bartóki szemléletből meríti az ihletet, amiként huszadik századi emberként éli meg, éli át a népművészetet. Láthatjuk ezt e kiállításon is a gyökerekből ihletet merítő alkotásaiban. Mint mondottam művészetének másik nagy vonulata - ami számomra igen jelentős és megfogott, lehet hogy ez nagyon is személyes - nevezetesen az, hogy a magyar illusztrációt európai hírűvé tevő alkotói gárdához tartozik, és azon belül is azt az egyéniséget, jeleníti meg számunkra, aki egyrészt a kortárs, a modern irodalom, a modem alkotások megszólaltatója, aki intuitív módon képes ezeket a gondolatokat a mába átültetni, gondoljunk csak az itt látható alkotások közül Baranyi Ferenc, Nagy László, Papp Lajos műveire, amelyekből Czinke Ferenc merített. Alkotásaiban megjelenik a Biblia is. A Biblia abban az értelemben mint az egyetemes emberi művelődés nagyon fontos dokumentuma. S ez a Biblia tág ihletet, lehetőséget biztosít számára ahhoz, hogy ebből a ma embere számára üzeneteket közvetítsen, adjon tovább. Számomra ez a két dolog nagyon lényeges a művészetében. Mint mondottam volt, nagyon izgatott vagyok, hogy mit szól a későbbiekben mindehhez, hiszen nem vagyok művészettörténész, én ugyanolyan átlagos ember vagyok, mint önök közül sokan, akiket elsősorban ezek a csodálatos alkotások, mint vizuális élmények ragadnak meg. Eredetileg száztizenkét alkotás kiállításáról volt szó, sajnos nem fért ki mindegyik, tehát a katalógusban néhány olyat is találni, amely itt nem látható tér hiányában, de meggyőződésem, hogy így is életmű-kiállítást nyújtott át számunkra Czinke Ferenc, ami nem egy hétköznapi dolog és nem egy mindennapi élmény. És ha valaki egy picit ért a képzőművészet technikájához, akkor az is meg kell ragadja őt, hogy ezek az alkotások igen magas szakmai tudásról, technikai bravúrról tanúskodnak. Drága Feri bátyám! Én valamennyiünk nevében nagyon nagy tisztelettel köszönöm neked ezt a lehetőséget, hogy ezt a kiállítást megnézhetjük, s én személy szerint azt is, hogy megnyithattam ezt a tárlatot. (Fentiek részletek dr. Veres Lászlónak, a miskolci Herman Ottó Múzeum Móra Ferenc-dí- jas igazgatójának megnyitóbeszédéből.) Czinke Ferenc: A művész legyen pásztor, legyen pap, vegye vállára az időt Nagy az út, hosszú az út... Én most ötvenkét év után hazajöttem, s mint a mesebeli János, elhoztam a tarisznyámban egy kis ízelítőt életművemből, abból a világból, amit teremtettem. Hogy ez mennyiben érték, mennyiben mérföldkő, mit jelent a magyar művészet számára, azt szakemberek dolga eldönteni. Nekünk művészeknek az a dolgunk, hogy nyakunkba vegyük az ország gondját. A művész legyen hőmérő a nép hóna alatt. Ha baj van, szóljon. Azt is mondhatnám, hogy legyen pásztor, legyen pap, olyan szerzetesféle, mert ha nem ezt teszi, akkor fölöslegesen veszi a kezébe a rézkarctűt vagy az ecsetet. A művésznek vállára kell venni az időt. A kiállításmegnyitó úgy lenne az igazi, hogy mindenki itt ülne egy tonettszé- ken kényelmesen és elbeszélgetnénk. Elsős főiskolás koromban Lukács főlevéltáros piarista pap azt mondta: - Fiam, én szeretnék veled csináltatni egy Kossuth-fejet. ő nem tudta, hogy én festőnek, grafikusnak készülök. Én megcsináltam, de a bronzba öntéshez már nem volt pénz. Tavaly március 15-én ezt itt avatták bronzba és egy másik példányát Pácinban, ahol először pennát adtak a kezembe, s ahol Vajnai tanító néni megtanított írni, olvasni. Úgy, hogy nagy az út, hosszú az út. . . Ezeket a műveket hoztam önöknek, fogadjanak szeretettel. Nekem nagy öröm, hogy itt, Sátoraljaújhelyen engem ennyien vártak, hogy Salgótarjánból is itt vannak, s eljöttek Pácinból a falumból, s Budapestről is. Volt, aki táviratot küldött úgy gratulált. Mindenkinek köszönöm az érdeklődést, a jókívánságot, annál is inkább, mert úgy érzem, hogy nekem ez az utolsó nagy kiállításom . . . „Könnyekkel felnevelt rózsakertek”- Czinke Ferenc nem csak Zemplén, nem csak a Bodrogköz, hanem büszkén mondhatom Pácin szülötte is. Révész László régészprofesszor, a Magyar Nemzeti Múzeum középkori főosztályának vezetője azt mondta, hogy. a tudomány jelenlegi állása szerint bizonyítható: a 950-es évekig, tehát a X. század közepéig a Bodrogköz és a Felső-Tisza-vidék volt a magyar fejedelmi központ. Úgy látszik, hogy á huszadik században is születnek fejedelmek ezen a vidéken, hiszen Czinke Ferenc a grafika fejedelme. Sokszor szoktam idézni Sütő' Andrástól azt a gondolatot, amit nyilván már az újhelyiek közül is sokan ismernek. Ekképpen hangzik: „S az otthoniak, sárban maradottak, azt gondolhatják, hogy kiszabadulton a felfelé kapaszkodás útjára léptem. De fülemben a hangjuk és szándékaimban a fogadalom, nem fölfelé, lefelé török Uram, vissza azok közé, akik könnyeikkel egész rózsakerteket felnevelhetnének. ” Nos, hát Czinke Ferenc az az ember, aki soha nem feledkezett meg gyökereiről. Akinek a jelen valósága ott van Pácinban, a Bodrogközben, Zemplénben. Ott van a II. világháborús emlékművünknél a pácini temetőben, ott van a polgármesteri hivatalban az anyakönyvvezetői teremben és ha bárki községünkbe érkezik, lépten-nyomon Czinke Ferencbe ütközik. És nem csak a községünkben, hanem Bodrogközben és Zemplén vármegyében. Szerintem a mi vidékünk akkor lesz gazdag, ha még száz és száz Czinke Ferencet köszönthetünk. Ismerve az ő oktatási stílusát, meggyőződésem, hogy számtalan tanítványa biztosíthatja számunkra, hogy igenis lesznek még Czinke Ferencek a jövőben is. Barati Attila Pácin polgármestere „Madárijesztő” - Egy rajz a katalógusból és a meghívóról
