Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-21 / 246. szám

1999. október 21., csütörtök jjsZÉCSÉNY IVógrád Megyei Hírlap Dudellai Ildikó jegyzete Sörözés az árokparton M unkával dicsérd a se­gélyt! - így kommentálta a kormányszóvivő a kor­mánynak azon döntését, amellyel átalakítják a munka- nélküliek támogatási rendsze­rét. Kedves kis mondást kreált Borókai Gábor, bár őszintén szólva nincs sok értelme, mint ahogy a „támogatási rend­szer" kifejezés is kiüresedni látszik. A lényeg ugyanis a munka, ami nemigen lesz majd az új koncepció szerint sem. Azok, akik 2000. január 1-je után válnak munkanélkü­livé, a jelenlegi 12 hónapos járadékot már csak 9 hónapig kapják majd. Ennek letelte után segélyért fordulhatnak az önkormányzathoz, az ön- kormányzat pedig a segély fe­jében közmunkára kötelezheti őket. Tehát az a munkanél­küli, aki már nem kap ellátást, egy hónapig a település al­kalmazottjaként dolgozik, majd segélyen él. A kormány ezzel nem sok problémát oldott meg. Ettől nem lesz kevesebb a munka- nélküli, az egyhavi munkától aligha változik meg bármelyik állástalan élete, a segélyezés pedig folytatódik. Munkát ez­zel a döntéssel alapvetően az önkormányzatoknak adtak, hiszen elvileg a település va­lamennyi állástalanját köz­munkára kell fogniuk. Ezt adminisztrálni, szervezni, fel­ügyelni kell, biztosítani a munkához szükséges eszközö­ket és a pénzt (jelenleg utób­biról még nem is tudni bizto­sat). Nem szívesen beszélünk róla, nyilatkozatok szintjén meg főleg nem, de a köz­munka nem nagyon visz előre. Aki közmunkát vállal, általá­ban nem jókedvében (főként nem munkakedve miatt) teszi. Ha közmunkáról van szó, mindenki tudja: „ároktisztí­tás, kaszálás, intézmények környékének rendbetétele". Tisztelet a kivételnek, mindezt leginkább akkor végzik, ha a polgármester arra jár és oda­néz. Egyébként a munkavég- ‘ zésben nem lehet normát állí­tani, a közmunkás így is, úgy is ki lesz fizetve, minőségi prémiumot akkor sem kapna, ha a lelkét kitenné. Mindebből következik is, hogy miért sö- rözgetnek nagyon sokan ilyen címen az árokparton. No, ez a szám jövőre emelkedni fog. A parlament őszi üléssza­kának nyitónapján kiderült, a kormány egy év alatt 150 ezer munkahelyet hozott létre. A munkanélküliség csökkenése szempontjából ez a szám nem kezelhető, mert senki nem tudja, hány munkanélküli van ma az országban. Utóbb kide­rült, a szám a munkahelyek szempontjából sem kezelhető. A szakszervezetek adatai sze­rint ebben a 150 ezerben az is munkahelyként szerepel, ha egy állástalan egy napot dol­gozott valahol. Tfzzel a logikával fennáll a ±1/ veszélye, hogy az egyhavi közmunkák után belátható idő múlva megszűnik Magyaror­szágon a munkanélküliség, miközben valójában egyre többen érezhetik majd magu­kat fölöslegesnek és marad­nak ellátás nélkül. Nem kaptak útlevelet a bácskai kisdiákok Mesemondók a Kárpát-medencéből (Folytatás az 1. oldalról) nincs belőle semmije, aki maga dobta el magától.” A verseny ma délelőtt kez­dődik a Medves Hotelban, majd a nap folyamán tanácskoznak a Kárpát-medence minden szeg­letéből érkezett gyógypedagó­gusok. Este nyílik meg a szin­tén hagyományos meseilluszt­ráció-kiállítás, amelynek anya­gát Földi Péter Munkácsy-díjas festőművész válogatta. A nap táncházzal ér véget, az ered­ményhirdetésre pedig pénteken kerül sor, a József Attila Műve­lődési Központban. A hét vé­gén Salgótarjánnal ismerked­hetnek meg a messziről érke­zett vendégek. (németh) Megyei Körkép BATONYTERENYE RS RETSAG Tenni akar a városért a balassagyarmati vállalkozók egyesülete Meghívót kaptak Erdélybe Evés közben jön meg az étvágy, tartja a közmondás, és így van ezzel a Vállalkozók és Polgárok Balassagyarmatért Egye­sület is. A kétéves szervezet eredményes jótékonysági akció­ival bizonyította a kétkedők számára életképességét. Rangos eseménnyé nőtte ki magát az általuk szervezett vál­lalkozók bálja a volt megyehá­zán, amely nem csak a színvo­nalas szórakozást, barátkozást szolgálja, hanem bevételéből jótékonysági célokat valósíta­nak meg. így juthatott pénz a kórház műszerfejlesztésére és a múzeum előtti új szökőkútra. Az egyesület megbeszélé­sein, amelyeket minden kedden este hat órától tartanak a Gösser panzióban a város dolgai mel­lett szóba kerülnek a közösen végezhető akciók és az egyesü­leti életet színesítő elképzelé­sek. Legutóbb a fő téma az er­délyi Dés városából érkezett meghívás volt, amelyet Csonka László, az egyesület elnöke is­mertetett. A meghívás előzmé­nyéhez tartozik, hogy a két vá­ros között meglévő tízéves kapcsolat eredményeként dési vállalkozók jártak Balassa­gyarmaton nyáron, az Ipoly- parti vásár idején. A találkozót az a dési Luidort Péter szer­vezte, akinek 1989. december végi, a Magyar Rádióban el­hangzott szavaira az első balas­sagyarmati küldöttség járhatott Désen. Azóta már sok víz le­folyt a Szamoson és az Ipolyon, a küldöttségek jöttek-mentek, de konkrét dolog nem történt. A meghívó alapján november ele­jére szerveznek autóbuszos utat Désre, és ez remélhetőleg a gazdasági kapcsolatok megin­dulását is szolgálhatja. A megbeszélésen a vállalko­zók között szóba került, hogy a polgármesteri hivatal tevékeny­ségét korszerűbbé lehetne tenni, hogy az oda betérők ügyeiket megnyugtatóan, a lehetőségek­hez képest gyorsan rendezhes­sék. Példákat is említettek. Szó esett az általuk felállí­tott szökőkút dolgairól. Pa­naszként hangzott el, hogy ők a kivitelezést másfél hét alatt elvégezték, de a hivatalnak négy hónap kellett a szükséges engedélyek beszerzéséhez. A vállalkozók ünnepélyesen át­adták ugyan a városnak a szö- kőkutat, de nem tapasztalják, hogy az jó gazda módjára ténylegesen át is vette. A szö­kőkút sokszor tele van szemét­tel, össze van firkálva és félő, hogy a fagyos időszak bekö- szöntével tönkremehet a két­millió forint értékű építmény. Nem tudni, gondoltak-e erre az illetékesek? A vállalkozói egyesület megbeszélésén érvek és ellen­érvek hangzottak el, hogy mennyire jogosult a szervezet beleszólni a város dolgaiba. Úgy ítélték meg, hogy az egye­sület nevének megfogalmazása a célkitűzéseket is meghatá­rozta és nem lehetnek közöm­bösek a város dolgai iránt. Szabó Endre 3. oldal Költségvetésről Rétság - A tervezett idő­ponttól eltérően ma délután 16 óra 30 perckor kezdődik a rétsági önkormányzat ülése. A képviselők megvi­tatják és döntenek az 1999. évi költségvetés módosítá­sára tett javaslatról, szó lesz a helyi adórendeletek végrehajtásáról, az eddigi adóellenőrzések tapasztala­tairól, beszámoló hangzik el a polgármesteri hivatal tevékenységéről. Megemlékezés Balassagyarmat - Az 1956-os forradalom évfor­dulójára emlékeztek tegnap délután a Madách Imre Vá­rosi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében. Tyek- vicska Árpád megyei levél­tár-igazgató méltatta újkori szabadságharcunk hétköz­napi hőseinek tetteit, köztük Daróczy Gusztávét, aki a város forradalmi tanácsának elnöke volt, és Bargár Ödön polgárőrparancsnokét. A Dégáz vezetékhálózatának birtokjogi munkáit nyerte el a salgótarjáni Geofor Kft. Felszállóágban a geodéziai cég (Folytatás az 1. oldalról) Nemrég a Geofor megnyerte a Dégáz Rt. által kiírt nyílt köz- beszerzési eljárást, a szolgáltató cég gázvezeték-hálózatának birtokjogi számbavételére. A cégvezető számításai szerint a Tolnára és Bács-Kiskunra kiter­jedő feladat értéke meghalad­hatja a 120 millió forintot. A siker felgyorsította az év végére tervezett irodaberuházást Kis­kunhalason. A létesítmény mű­szaki átadása megtörtént, tech­nikai berendezéseit beüzemel­ték, s élő kapcsolat alakult ki a taijáni központtal. A kétszintes irodaházban igényes szobák szolgálják az utazó kollégák kényelmes el­szállásolását. Terveik szerint itt lesz a Mól Rt.-nek végzendő feladatok bázisa is, sőt, nem titkolt szándékuk, hogy a tér­ségben bekapcsolódhassanak a nemzeti kataszteri program va­lamelyik projektjébe. A kis­kunhalasi irodában négy szak­ember teljesít szolgálatot. A Geofor emellett Zalaegersze­gen rendelkezik irodával, ahol hárman dolgoznak. Elengedhetetlenné vált a sal­gótarjáni központ bővítése is, hiszen a cég létszáma már meghaladja a 80 főt. Sikerült megvásárolniuk az irodaház melletti telket, ahol minden igényt kielégítő szociális blok­kot, újabb irodákat, garázshe­lyeket alakítottak ki. A bővítést úgy tervezték, hogy megfelelő feladat esetén további húsz munkahely rendezhető be az épületkomplexumban. Abuczki úr rendkívül fon­tosnak tartja kollégái munkahe­lyi környezetének korszerűsíté­sét, a folyamatos továbbkép­zést, a megfelelő eszközpark megteremtését. Az új épület- szárnyban például európai színvonalú étkezde, és tárgyaló is helyet kapott. Idén a Geofor négy munkatársa nyert felvételt felsőfokú intézménybe, napja­inkban is folyamatosan zajlik a cégnél kihelyezett angol nyelv- tanfolyam, s tucatnyian vesz­nek részt felsőfokú számítás- technikai oktatásban is - a cég költségén. A vidékfejlesztési célelő­irányzat keretéből 2,7 millió fo­rint vissza nem térítendő támo­gatást nyertek eszközparkjuk fejlesztésére. A saját erővel együtt 8 millió forintért vásá­roltak eszközöket, többek kö­zött egy színes, nagy felbontó képességű AO-ás plottert. A hagyományoknak megfe­lelően a cég dolgozói nyár ele­jén részt vettek egy közös szakmai úton. Párizsban és Londonban bepillantást nyertek a térképészeti intézetek munká­jába, egy kicsit már előkészítve a jövőre nálunk is induló topog­ráfiai programot. Abuczki úr elárulta: bár kétévente szervez kollégáinak szakmai utat, jö­vőre kivételt tesz, s az ezredvál­tás apropóján Prágát cserkészik majd be egy hét végén. Az idei gazdasági év azért nem ilyen rózsaszínű - vallja meg önkritikusan a főnök. Igaz, létszámuk 10 százalékkal nőtt, vállalási áraikban is érvényesí­teni tudták az inflációt, 30 szá­zalékos bérfejlesztést hajthattak végre, s 10 százalékkal emelke­dett a technikai színvonal, ennek ellenére az idei árbevétel - az októberi helyzetkép alapján - épp’ hogy meghaladja a tavalyit. Abuczki János reméli, hogy a hátralévő időszak elegendő lesz az eredmény javításához, hiszen csak ebben az esetben tartható a kollégák környezethez képest kiugró bér- és szociális hely­zete. T. N. L. Állítólag ilyen emberekről szoktak iskolákat elnevezni - Nyugdíjba vonult, de nem nyugalomba - Minden tanítványára büszke Kazár lámpásának fénye nem halványul Ha így a XX. század végén egy modern kori históriában meg kéne formálni az ízig-vérig tanár alakját, akkor mintavétel vé­gett nyugodtan be lehet kopogtatni Kazáron a Kossuth út 87. szám alatt található ház ajtaján. Kovács Józsefet kell keresni, a Köztársasági Bronz Erdemkereszttel kitüntetett pedagógust, aki 38 éven át tanított a kazári általános iskolában, és ezekben a napokban vonult nyugdíjba - de nem nyugalomba, hiszen helyettesítő tanárként tovább dolgozik, s immár a második vá­lasztási ciklusban egyben Kazár alpolgármestere. Szóval, én is bekopogtam, így született az alábbi beszélgetés.- Hová kötődnek a gyökerei?- Ipolytölgyesen születtem 1939-ben, épp' akkor, amikor édesapámnak be kellett vonul­nia katonának. Nyolcéves ko­romban láttam őt viszont, sze­gény akkor tért vissza a hadi­fogságból. A szülői ház és a falu aranylelkű emberei döb­bentettek rá először, mit jelent az összetartozás, egymás segí­tése. Számomra Ipolytölgyes ma is a bölcsőt jelenti, s ami­kor vissza-visszatérek, az idő­sek „hogy vagy gyerek?” meg­szólítása még mindig simogató gondoskodásként hat rám.- A kis Kovács Jóska mind­járt tanár akart lenni?-Negyedikes voltam, ami­kor a tanítónkat az egyik fia he­lyettesítette, akit mi fiatalúrnak szólítottunk, s arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha az én apám is tanítana, akkor egyszer én is a helyére léphetnék. Az az igazság, hogy korai, elég zavaros elképzelések voltak ezek még a tanító és a pedagó­gus szerepéről, mindenesetre megsejtettem, hogy nekem is lehet keresnivalóm ezen a pá­lyán. A Balassagyarmati Taní­tóképzőben tanultam az elemi után, s, hogy egyáltalán el­kezdhettem a tanulmányaimat, azt a bátyámnak és a nálam négy perccel fiatalabb ikerö­csémnek köszönhetem, ők a szobi kőbányában dolgoztak, és vállalták, hogy a hirtelen há­romszorosára felemelt tandí­jam kifizetésében segítik édes­apámat. Ilyen volt és még ma is ilyen összetartó az én csalá­dom, annak ellenére, hogy szanaszét szórt bennünket a sors az országban.- Minden mesternek volt legalább egy mestere. Ön kire emlékszik vissza szívesen?-Jóformán mindenkire, de két emberre különösen. Kör- nyei József volt az első osztály- főnököm a tanítóképzőben, akit a másodiktól Réti Zoltán követett. Mindketten remek emberek, kiváló pedagógusok voltak, akárcsak a gyarmati is­kola többi tudós tanára. Több mint négy évtizedes tanári pá­lyám után is tisztelettel gondo­lok azokra, akiknek szakmai és emberi építkezésem alapjait köszönhetem.- Hogyan, milyen körülmé­nyek között került Kazárra?-Az első gyakorló évemet Dorogházán töltöttem, ahol Tóth László iskolaigazgató végképp’ megerősített válasz­tásom helyességében. A képe­sítővizsga után is a községben folytattam, majd 1959-ben vo­nultam be katonának. Leszerelésemet követően „népgazdasági érdekre” hivat­kozva irányítottak Kazárra. Itt tanítottam 1962. január 19-től nyugdíjaztatásomig, s itt talál­tam meg életem párját, aki szintén nagy, de az összetarto­zás erősítését mindenek fölé helyező családban nevelkedett. Andrea nevű lányunk 1967-ben született, s szintén itt él a csa­ládjával, így nagy örömünkre mindennap láthatjuk a kisuno- kánkat.- Mi az, ami évtizedeken ke­resztül motivál, „pályán tart” valakit, hiszen úgy tudom, hogy ebben az évszázadban a kazári iskolában senki sem töl­tött el annyi időt mint ön? Kovács József- A hosszú évek alatt min­den olyan iskolát, de még tan­folyamokat is elvégeztem, amelyek az én ismereteimen keresztül a tanulók tudását is fejleszthették. Matematikát, fi­zikát és éneket tanítottam a felső tagozaton, s emellett az első adódó alkalommal hozzá- kezdtem a műszaki ismeretek elsajátításához. Először a váci gépipari technikumban képez­tem magam, majd 1965-ben Miskolcon szaktanítói képesí­tést, s végül 1968-ban Egerben szaktanári diplomát szereztem a műszaki ismeretekből és gyakorlatokból. Pedagógiai el­veimhez tartozik, hogy a leg­rosszabb gyerekkel is el lehet érni sikereket. Nem könnyű, kemény munkával jár, de meg­éri a fáradtságot. Sokszor al­kalmaztam óráimon a „sza­bálytalan öt perceket”, amikor egy-egy felvetett probléma kapcsán el-elkalandoztunk a szűkebben vett témánktól. Si­került oldani a hangulatot, ugyanakkor a feladathoz kötni a figyelmet, és ennek köszön­hetően olyan embereket ne­velni, akik megállják a helyü­ket az életben. Valamennyi ta­nítványomra büszke vagyok, legyen az asztalos, pszichiáter, vagy épp’ polgármester. — Csak nem?- Községünk polgármestere, Molnár Katalin is a tanítvá­nyaim közé tartozott. Tudato­san alapoztam a volt tanulókra akkor is, amikor megfogalmaz­tam Kazár közművelődési programját, s útjára indítottam az azóta szép sikereket hozó kazári búcsút. Az én „csipet csapatomnak”, az alkotni kész községbeli középkorosztály­nak köszönhetően érzékelhe­tően sokat fejlődött Kazár az elmúlt években. Node nincs megállás, sok még a tennivaló, csak győzzem idővel. * Kovács József tehát ezentúl sem köt alkut az unalommal, de még a neki kijáró jogos pihe­néssel sem. Ha éppenséggel nem az iskolában, vagy a pol­gármesteri hivatal ügyeiben tevékenykedik, akkor a köz­ségbe érkező kirándulókat látja el hasznos információk­kal. Üdvözlőlapok tucatjait kapja, hagyományápoló és községfejlesztő munkájának el­ismeréséül. Közéleti tevékeny­ségének súlyát példázza, hogy nincs olyan helység a megyé­ben, ahol ne ismerné őt leg­alább egy-két ember. Kovács József energiája szerencsére még most is kifogyhatatlannak tűnik. Példája követésre, neve rögzítésre méltó. Állítólag ilyen emberekről szoktak isko­lákat elnevezni. Benkő Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom