Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-20 / 245. szám
NOK VILAGA 1999. október 20. szerda 5. oldal 1 Ü m -. g ÜÜ A képviselőnő kedvenc kikapcsolódása a barlangászás és az autóversenyzés Kevés a lehetőség a nők közéleti szereplésére Hányszor hallottuk már, különösen nőktől, hogy „nincs időm semmire”. Az elképzelések szerint fokozottan igaz lehet ez az olyan asszonyokra, akik felelősségteljes közéleti munkát végeznek: úgy, mint dr. Kóródi Mária országgyűlési képviselő (SZDSZ). A rendszerváltás után került be a parlamentbe, az előző ciklusban országgyűlési alelnökként debütált. Sok elfoglaltsága mellett azonban van ideje hobbijaira is: ki hinné, hogy a képviselőnő kedvenc kikapcsolódásai közé tartozik a barlangászás és az autóversenyzés? Dr. Kóródi Mária Biatorbágyon él, félje író, 21 éves leánya jogi egyetemre jár. Nem tervezte, inkább úgy alakult az élete, hogy mindig közel került valamilyen közéleti feladathoz. Érettségi után az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnál kezdett el dolgozni, ahol megszervezte, hogy legyen a fiataloknak egy klub, amely aztán a KISZ égisze alatt működött. KISZ-titkárként dolgozott, a klubban irodalmi esteket szervezett, részt vett a vállalati ünnepségeken és így tovább. Aztán egyszer Baján meghallgatott egy előadás-sorozatot az akkor marxista-leninista középiskolának nevezett tanfolyamon, amely után elkezdte érdekelni az állami berendezkedés, az állam különböző szerveinek szerepe az emberek életében. Olyannyira, hogy a ’70- es évek közepén elkezdte tanulmányait a jogi egyetemen. Férjhez ment, Budapestre költözött. Az egyetem elvégzése után állást keresett, így került a biatorbágyi tanácsra: birtokháborítási ügyektől kezdve mindennel foglakozott, ’82-86 között pedig vb-titkárként tevékenykedett.- ’86-tól sok olyan probléma jelentkezett, amely elégedetlenséget váltott ki bennem az akkor már megismert hatalomgyakorlással szemben, ezért elmentem az államigazgatásból - emlékszik visz- sza dr. Kóródi Mária. - Jogtanácsosként folytattam, de változatlanul izgatott a közéletiség. Úgy is mondhatnám, hogy az, hogy jogtanácsos vagyok, jól keresek, nem volt kielégítő számomra, ezért kerestem kapcsolatot az ellenzéki mozgalommal és kezdtem el dolgozni a Független Jogvédő Szolgálatban Demszky Gáborral, Kőszeg Ferenccel, Solt Ottüiával együtt. így került sor arra, hogy képviselőjelölt lettem ’90-ben Az SZDSZ Pest megyei listáján. Parlamenti kultúra- Váratlanul érte?- Olyan volt ez számomra, mintha csoda történt volna. Az addigi tapasztalataim, az akkori berendezkedés, ami uralta az országot, olyan zárt volt, hogy soha nem merült fel senkiben: ezen a zártságon túl lehet menni, magasabb pozícióba lehet kerülni, mint amit neki szántak - feltéve, ha elég alkalmazkodó. ’89-ben nagyon kinyílt a társadalom, ’90-ben bekerültem az Országgyűlésbe. Nagy feladatot, ugyanakkor nagy örömöt is jelentett az önkormányzati rendszer megalkotásában való részvétel. A második ciklusban is bekerültem, akkor az Országgyűlés alelnökeként arra fordítottam nagy gondot, hogy egy kiegyensúlyozott és kiegyenlített működése legyen a parlamenti demokráciának. Most elkeseredve látom, hogy a parlamentarizmusnak ezeket az alapelemeit - amelyek egy parlamenti kultúra kialakításához szükségesek - hogyan verik szét. A mai magyar parlament már egyáltalán nem a politikai pártok szereplésének kiegyenlített színtere, hanem az uralkodó párt politikai eszköze. Most, a harmadik ciklusban ismét az önkormányzati bizottság tagjaként próbálok ebben a parlamentet is ellehetetlenítő helyzetben is dolgozni. Úgy látom, most nem igazán folyik szakmai munka, és erről a parlamenti időbeosztás - a háromhetenkénti ülésezés - is tehet: egyszerűen megakadályozza az érdemi megismerését az ügyeknek. A másik ok az, hogy az uralkodó politikai irányzat botránypolitizálást folytat, ezért a szakmai ügyekről az újabb és újabb, aktuális botrányok folyamatosan elterelik a politikai élet és a közvélemény figyelmét is.- Az Országgyűlés alelnökeként sokszor került nehéz helyzetbe. Soha nem fáradt bele?- Nem. Többször éreztem, hogy nagyon nehéz a helyzet, de azt is tudtam, hogy megtisztelő, , jó” feladat, hogy az én kezembe van letéve: elfajul-e a vita, vagy megtalálom azokat a pillanatokat, amikor még meg tudom fogni. Azt hiszem ez fontos feladat, amelynek ellátásában nekem sok örömöm telt.- Jelentett-e előnyt női mivolta?- Gyakran éreztem, hogy nehéz percek után - mikor lenéztem a pulpitusról az ülésteremre - sokan drukkolva néztek föl: azt hiszem, férfi politikus számára kevésbé jelent volna meg effajta szolidaritás. Persze volt benne némi szkepticizmus is: vajon egy nő hogyan tudja megoldani a nehéz helyzeteket. Kevés a segítség- Hogyan látja a nők szerepét, politikai súlyukat a közéletben?- Nem tartom elegendőnek azt a lehetőséget, hogy a nők részt vehessenek a közéletben. Kevés a segítség, hogy a nők jobban bekapcsolódhassanak, sőt ahol lehet, kiszorítják a nőket. Az én tapasztalataim szerint a nők alkalmatlanabbak a hatalmi harcok emberek elleni küzdelmére. A hatalmi harcok azon részeit vállalják inkább magukra, amelyek az „ügyekért” folynak. A politikán belül a hatalmi leosztások nem mindig az ügyek mentén, hanem az emberek egymás elleni küzdelmében alakulnak, ebben pedig a nők nem jók. Az utóbbi időben megváltozott a véleményem a kvótarendszert illetően: sokáig azt mondtuk - magam is azt az álláspontot képviseltem - hogy az a kvótarendszer, amelyet a szocialista időszakban bevezettek, kicsit káros volt: formálissá tette a nők részvételét. Most már, utólag visszagondolva, azt hiszem, még ez a formális részvétel is több tartalmat jelentett, mert akkor legalább 30 százaléknyi nő volt a parlamentben. Persze, akkor az egész parlament formális volt, ezért nem nagyon lehet megítélni, hogy ezen belül a formálisan bekerült nők szerepe mennyire volt formális. Úgy gondolom, hogy ebből a hátrányos helyzetből, amiben vagyunk (küzdjenek a nők egymással, és győzzön a jobbik), nem lehet igazán jól versenyben maradni. Ha egyenlő versenyt akarnánk, a hátrányos helyzetből indulót pozitív diszkriminációban kellene részesíteni, ezért szimpatikus a szocialisták elgondolása: ők bevezetik a kvótarendszert, hogy a különböző listákon meglegyen a nők aránya. Úgy vélem, ez segít kiegyenlíteni azt a hátrányt, amiből a nők a nagy társadalmi előítéletek kapcsán nehezen tudnak kikerülni. Mindenkinek tudomásul kellene venni, hogy ma már az együttélések nem arról szólnak: egyik fél kiszolgálja a másikat. Az is tény, hogy a nők többet vállalnak, de többet is bírnak.- Úgy tudom, hogy bokros teendői mellett szakít időt a kikapcsolódásra is. Kedvenc hobbija például a barlangászás, az autó- versenyzés.- Valóban így van, ez elég érdekesen alakult ki. Ugyanis nem ilyen voltam fiatalnak: nem sportoltam, inkább olvastam. 40 éves korom után kezdődött ez a változás: akkor kezdtem el a sporttal foglalkozni. Beiratkoztam egy tenisztanfolyamra, folyamatosan jelentek meg az új kihívások, mint például az autóversenyzés. Szeretek ugyan autót vezetni, de soha nem gondoltam arra, hogy ezt versenyszerűen csináljam. Persze, ezt szigorúan ,Jtobbikategóriában” kell érteni: játéknak tartom, nem csinálok semmi olyasmit, ami veszélyes lenne. Egy kicsit kockáztat az ember, de azért az első a saját és a mások biztonsága. Ugyanígy jött a barlangászás is: amikor először lementem, fogalmam nem volt, hogy mire vállalkozom. De mivel nem tudtam pontosan, mik ezek a „megpróbáltatások”, elindultam, és akkor már végig csináltam. Nagyon jó érzéssel jöttem fel, azért, mert azt csináltam meg, ami miatt az emberek leülnek nézni a televíziót. Olyan élményt szereztem magamnak, ami a legtöbb ember életéből kimarad, mert általában azt nézi, hogy mások hogyan visznek véghez érdekes dolgokat. Imádom a nyári vízitórákat is, amelyek teljesen nomád körülmények között szinte „átmossák” az embert. Magyar Borok Útja- Csatlakozik-e ilyenkor a család?- A féljem azt szokta mondani, hogy ő katonakorában ejtőernyőzött, minden ilyen dolgot kipróbált. Autóversenyekre el szokott kísérni, de a barlangtúrákat, evezéseket inkább kihagyja. Legutóbb például a Magyar Borok Útja ralin voltam, amely a háromnapos verseny ideje alatt az egész országban körbe járt. Az elmúlt két évben részt vettem a Hungaroringen az időtartó versenyen (ugyanazt az időt kell tartani minden körben). Ez egy különleges élmény. Persze nem a saját autónkkal megyünk ilyenkor. A civil életben egy Volkswagen Passattal járok, amelyet nagyon szeretek. Hegedűs Erzsébet Menedék a város szélén A három fiúcska mindegyike a kisgőzösért hadakozott. Anyjuk egy ideig tűrte a hangzavart, majd szelíd szóval csendesítette őket:- Ne civódjatok... Keressetek más játékot magatoknak. - S hogy egyik sem mozdult, maga rakta eléjük az autót, az építőkockákat. Egykettőre megvolt a békesség. Segítőkészség T. Olga fél esztendeje él Bag- lyasalján, a családok átmeneti otthonában. Szolnok megyéből jött, öt gyermekével. Ott is anyaotthonban laktak, mert nem volt hová menniük. Amikor a be nem váltott ígéretekből annyi összejött, hogy a saját otthon lehetősége semmivé foszlott, fogta a gyerekeket és eljött. így talált rá a baglyasal- jai Menedékre.-A családok átmeneti otthonát március elején nyitotta meg a Nógrád Megyei Vörös- kereszt itt a város szélén - mondta Rácz Ákosné otthonvezető. Jól ismeri a szociális munkát, hiszen majd másfél évtizede területi titkára a bátonyte- renyei Vöröskeresztnek. Mutatta a tiszta, rendes lakószobákat, a szerényen, de ízléssel berendezett társalgót, a fehér konyhát. S közben azt hangoztatta, hogy az otthon létrehozása és működtetése a felelősségérzet és a segítőkészség valóságos kis csodája. Eltartott egy ideig, amíg sorolta, hányán mozdultak meg a hívó szóra. A pályázaton nyert pénzhez a Vöröskereszt tett még hatmilliót. A színes televízió, a hűtőszekrények, a gáztűzhelyek, a bútorok, az edények, a poharak, a mindennapi élet ezerféle apró tárgyai mind-mind adományok. A Szegedtej Rt., a Kelet-Nógrád Coom, az ÉMÁSZ, a tűzhelygyár, az acélgyár, az öblösüveggyár, a vendéglátó, a Postabank, a Szent Lázár Lovagrend voltak az adakozók. A ház mögötti szabadidő park pihenőit a Kis-Zagyva-völgye Tsz készítette. Egy-egy asz- szony is bekopogott az - otthonba, függönyt, térítőt, edényt hozott, talán hasznát vehetik. Szűkösen- Az otthonban telt ház van, az öt szoba mindig foglalt. A legtöbb asszony a zaklatás, az ütlegek, a nyomor elől menekül. így aztán az is megesik, hogy egy szobában két kis család lakik - szabadkozott az otthonvezető asszony. - Ha kissé szűkösen is, mégis csak együtt vannak a gyerekekkel... A parányi irodában telefon csörrent. A gyámhatóságról szóltak, újabb lakó érkezését jelezték. Bizony egy tágasabb átmenti szállás is megtelne olyan családokkal, akik élete valahol kisiklott. Van ugyan egy várakozási lista, amelyben sorolják a jelentkezőket, de ha nagyon nagy a baj, a Menedék kinyitja kapuit. Rácz Ákosné mesélte annak a férfinak az esetét, aki egy alföldi településről látogatott Salgótarjánba. Házasságuk zátonyra futott, a gyereket egyedül neveli. A feleség új élettársa késsel űzte el a látogatókat. Baglyason hajtották le a fejüket, amikor eljött az este. Szerencsére nemcsak ilyen fájdalmasan szomorú történeteket tartogat az élet. Beszéltek egy fiatalasszonyról, aki egy ideig tűrte sanyarú sorsát, aztán Baglyasalján, az otthonban kötött ki. Férje utánuk jött. Először a kertben dolgozgatott, ápolta a fákat, a gyepet. Ahogy múltak a napok, egyre többször látták őket együtt. Sétálgattak, a gyerekkel játszottak, vagy csak ültek és beszélgettek. Azóta albérletben laknak Baglyasalján és a férj állandó munkát kapott az egyik salgótarjáni gyárban. Együtt-Azon fáradozunk, hogy ösz- szehozzuk a családokat, ha azt látjuk, még nem szakadt el közöttük minden kötelék. Orvos, pszichológus segít ebben. Mert a gyerekeknek mégis csak a teljes család adja a biztonságot - beszélte az otthonvezető asz- szony. Statisztikát sorolt, hogy 22 család már kiköltözött az otthonból. Egy részük azért, mert rendeződtek kapcsolataik, mások meg egy újabb anyaotthonba kerültek. Az átmeneti szálláson ugyanis hat hónapig maradhatnak. Ha ezalatt semmiféle megoldást nem találnak élethelyzetükre, akkor kapnak még három hónap türelmi időt. Ezután jön az újabb otthon. Az asszonyok közül mindössze kettőnek van munkája. T. Olga gyesen van a másfél éves kisfiával. Gyermektartást csupán a nagyfiúra kap. A többiről - elfeledkezett az apja. Annak idején kenyérgyárban dolgozott, jó helye volt. Ha a kisfiú eléri az óvodáskort, újra munkába áll, ha sikerül. S hogy addig miből élnek?- A gyes, a családi pótlék 52 ezer forint havonta. Kifizetem a szállásunkat, ez 13-14 ezer forint. A többi elmegy élelemre. Ha egy cipőt, vagy ruhát veszek a gyerekeknek, akkor nem is elég a pénzem. Pedig a legolcsóbbat keresem mindenből. - Halkan beszélt, sápadt arcára gondárnyék borult. - Még jó, hogy itt az otthonban élelmiszert, mosószert is kapunk ha megszorulunk... A vékony fiatalasszonyt teljesen leköti az öt gyermek ellátása. A nagyobbak iskolába, óvodába járnak, főzni, mosni kell rájuk és a szobában rendet rakni sem egyszerű dolog. S ahogy a két keze jár, úgy kavarognak fejében a gondolatok egy akármilyen kicsi, de saját otthonról.- Már korábbah próbálkoztam vele, de nem sikerült, mert nem volt hozzá egyetlen fillér saját erő sem. Másfél millió forintot kértek, az rettenetesen sok pénz. Januárban újra megpróbálom itt, hátha megelőlegezik nekem a pénzt. Ha meg akkor sem sikerül, legalább egy albérletet szeretnék. Itt az otthonban ígérték, hogy segítenek - kapaszkodott az utolsó reménységbe. Felelősség Óvatosan hozakodtam elő a mondandómmal:-Talán biztosabb lenne a gyerekek jövője, ha állami gondozásba adná őket.- Nem tehetem - vágta rá azonnal. - A gyerekek az enyémek, felelősséggel tartozom értük. Szeretnék valamennyiből rendes embert nevelni. A nyitott ablakon besütött az őszi nap. Fényfoltok vibráltak a falon, a fal mellett soijázó ágyakon. Az ablaküvegben megmegcsillant a sötéthajú, sötétszemű fiatalasszony arca, aki csendesen, de határozottan szőtte terveit életükről. V. G.
