Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-02-03 / 230. szám

6. oldal Mozaik 1999. október 2., szombat Az alábbiakban bemutatott és elemzett levelet egy hu­szonéves főiskolás lány küldte be lapunknak. Az írás komoly esztétikai-, arány - és formaérzékről, nem utolsósorban hagyománytiszte­letről tesz tanúbizonyságot. Is­meri és tiszteletben tartja a ha­tárokat, korlátokat. Másokhoz, az emberekhez való kötődés mértéke erősen változó. Mintha a feloldódás és visszahúzódás váltakozna időnként. Általában nyitott, közvetlen, érdeklődő, szívesen fogadja mások közeledését, ba­rátságát. Ennek ellenére hajla­mos - hangulati okokból kifo­lyólag - visszafogni magát. Mivel a betűk némi hangulati labilitást mutatnak, a fentiek ezzel is magyarázhatók. Úgy tűnik, mintha az illető életében az ész és az érzelmek erős harcot vívnának, gyakran bizonytalanná válhat, hogy me­lyik alternatíva mellett döntsön. Szociális, társaságkedvelő, jó kapcsolatteremtő és kommu­nikatív képességekkel rendel­kező ember. Mindezek és em­pátiája révén nagyon jól meg­állná a helyét bármely embe­rekkel foglalkozó szakmában. Egészséges önértékeléssel bír. Igyekszik egyensúlyt te­remteni a munka és a magán­élet között. Bár bizonyos jelek apró sérelmekre, sebekre mu­tatnak, van és volt olyan erős, hogy ezeket lelkileg elviselje. írása időnként felbukkanó nagy vállalkozókedvet, élénk­séget mutat, azt, hogy nagy erővel lát a dolgokhoz. Olvasottságról, kreativitás­ról, lényeglátásról árulkodik az írás. Törekszik a tisztaságra, egyszerűségre, de emellett nem veszíti el az egyéniségét. Cél­orientáltság, aktivitás jellemzi, de bizonyos esetekben csak hosszas készülődés, esetleg töprengés, latolgatás után kezd a feladatokhoz és gyakran sok megmaradt energiával bír, te­herbírása az igénybevételnél jóval nagyobb lenne. Nem igényli, hogy mások vezessék és azt sem, hogy má­sokat vezessen. Képes a mun­katársaival jól együttműködni, a feladatokat egyenlően elosz­tani, de szereti magához ra­gadni a szellemi irányítást. Változatos, sokoldalú, al­kalmazkodóképes jellemet igazol, hogy reál és humán pá­lyán egyaránt megállná a he­lyét. Hol megtervezni, hol ki­vitelezni szereti jobban a dol­gokat. Egy jó terv után a gya­korlatra már kevésbé kell ügyelnie és fordítva. Próbál az élet minden terü­letén, síkján - szellemi, fizi­kai, lelki - jelen lenni. Előfor­dul, hogy próbálkozik és még­sem sikerül az élménygyűjtés, az élmény mentés. Lehet ez anyagi, érzelmi, lelki dolog egyaránt. így érezheti, hogy valami célja, vágya nem tudott beteljesülni, beteljesedni. Az „én+te+ők-kapcsolat” (tehát a-legszorosabb értelem­ben vett társ és mindenki más, barát, család.) viszonylat egyensúlyt mutat. Igyekszik mindháromra ugyanannyi időt, odafigyelést, energiát szentelni és ami fontos, egyi­ket sem értékeli túl a másikon kizárólagosan csak arra kon­centrálva. Godó Krisztina okleveles grafológus * Lapunk címén várjuk olvasó­ink írásmintáit. Akit érdekel, hogy miről „beszél” az írása, küldjön néhány sort A4-es sima papírlapon. Lehetőleg tüntesse fel a kort, nemet, foglalkozást és iskolai végzettséget is! Jórtjja ! it*. / tu ueut.. ttUtd uuwut. ■ UJJ heh- . iJSraa± tyt tjm Luty«. 40 ZtC c* cU Uww., ^ *u&^*~*Ua.4» yUjCueleU s. J£ílh^~ <*- f , U-h-J* «- **** -A**4*3 '■ 6*-*-* i <■ í *** <*fy^*«*<*~ Uáa* ***** { Csitár története - Valamikor nem csak önfenntartó volt a község Szebb napokat is látott település Megjelent Csitár története a község önkormányzatának kia­dásában. írója Zólyomi József, a balassagyarmati Palóc Mú­zeum nyugalmazott igazgatója, a falu szülötte, gondos mun­kát végzett, amely nemcsak a helyieknek ad ismereteket múltjukról, hanem a mindenkori olvasónak is tud újat mon­dani a település gazdag múltjáról. A községben élő családok ősei már a XVII. században itt él­tek, amit igazolnak a feltárt források. A település címeré­ben lévő ezüst pólya a Csitár patakot jelöli, amely a XVII. század közepéig önálló telepü­lésnek számító Kis és Nagy Csitárt elválasztotta. Csitár a XIV. század elején már lakott településnek számí­tott, de a leletek azt igazolják, hogy időszámítás előtt a III. évezredben, az újkőkorban már lakott volt ez a vidék. A vandálok és avarok után a VI. században a szlávok uralták a területet, ezt jelzi az 1960-ban feltárt földvár a Kerekhalom­ban. A honfoglaló magyar tör­zsek őrző helyeként szolgált Csitár és környéke, amit 1327- ben I. Károly oklevele említ először. Valószínű, hogy a Kiscsitárt a Chitári-család ala­píthatta, akik 1429-ben még a falu földbirtokosai közé tar­tozhattak. A 16. század köze­pétől részletes írások vannak a falu népességi, gazdaságtörté­neti és jövedelmi viszonyairól. A török időkben a falu a Mal- mudok és a szécsényi vár vár­nagyainak a tímár birtoka volt. Lakói főleg a mezőgazdaság­ból éltek, ezt jelzi a község 1788-as pecsétje, amelyen a gabona és az ekevas motí­vuma található. A község há­romezer holdas határában fő­leg búzát termesztettek, szőlő­vel, méhészettel foglalkoztak. A ruhák készítéséhez kendert és lent termesztettek, amelye­ket megfonva maguk szőttek a szátváikon. A ló- és szarvas- marhatartás mellett sertés- és juhtenyésztéssel foglalkoztak az itteniek. Zólyomi József nagy gondot fordított a fellelhető családfák végigvezetésére, amelyek egy­ben a környék tulajdonosváltá­saira is utalnak. 1780-ban rész­letesen összeírták a Bossányiak tulajdonában lévő birtokrésze­ket. A felmérések azt is jelzik, hogy a szántóföldek, rétek me­lyik dűlőben voltak és mennyi volt a területük. Az akkori dű­lőnevek közül sok ma is ismert. Akkor a Bossányi-tulajdonban lévő Gárdonypusztán 395 po­zsonyi mérő szántón és 18 ka­szás réten gazdálkodtak. Az erdő területét 370 magyar holdra becsülték. Csitár törté­netéhez tartoznak az ősök ma is élő utódai, a Csábi, Csikány, Szenográdi, Herczeg, Pénzes és más családok, akiknek elei a község uradalmában robotol­tak. A jobbágyfelszabadítás után a családon belüli birtok- aprózás kezdetét vette, mert le­hetővé vált az öröklés. Az egyre aprózódó föld kevés volt a megélhetéshez és napszá­mosnak kellett állni vagy ura­dalmi cseléddé kellett válni az elszegényedett birtokosnak. A község a századforduló után megerősödött. Zólyomi József adatai szerint 1935-ben szarvasmarhából 323, tehénből 132 és ökörből 47 akadt a falu­ban. Lóból 109-et számláltak, de sertésből 1307, juhból 597 darabot tartottak nyilván Csi- tárban. Ezek a számok azt jelzik, hogy akkor nemcsak önfenn­tartó volt a község, hanem pi­acra is termelt. Hol vannak már ezek az idők. A tsz-mozgalom talán az írmagját is kioltotta az igazi falusi életnek, amelynek nyomát a jelenlegi Csitárban is alig találjuk meg. A földosztás során a gárdonyi uradalom egy részét a falu szegényparasztjai között osztották ki. Az 1950-es évek elején az ősi paraszti és juttatott földek az 1957-ben megalakult csitári .Március 15.” termelőszövetkezetbe ke­rültek. A gárdonyi cselédek 1960- ban „Űj élet” néven ala­kítottak tsz-t. Már történelmi érdekességnek számít, hogy az 1961- es kimutatás szerint a csi­tári tsz 1093 katasztrális hold szántón gazdálkodott 216 tag­gal. A gárdonyi „Új élet”-ben 528 kataszterit művelt 43 csa­lád. Zólyomi József néprajzku­tatóként kitér a házépítésre, a népviseletre, a népmozgalmi adatokra, az iskola a templom történetére a családok története mellett. A könyv olvasója a falu gazdag történelmében bú­várkodhat és sok tanulságot szűrhet le a közölt adatokból. Csitár története felelős kiadója Huszár Ferenc polgármester. A rajzokat Nagy Márta készí­tette. A borító és a könyv fotói Balgáné Suba Katalin munkái. A 151 oldalas írást a HIR-ÁSZ Kft. Nyomdaüzeme készítette Balassagyarmaton. Zólyomi József jelenleg Pat- varc történetén dolgozik, ami 2000-ben kerül az olvasó elé. Szabó Endre Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- többi halat? Ezerforintos vásár- kőújfalu, Somosi u. 244. sz. A fejtése: Papa, ha visszadobod, lási utalványt nyert: Ruszanov mai rejtvény megfejtését októ- nem fogja figyelmeztetni a Lászlóné, Salgótarján-Somos- bér 7-éig kell beküldeni. ISMERT T SZSMÉLY ! ANDRÁS MÁTCMÁ évjés »sec L ___ f i KA. RÖV “V TAPASZ HŐ« JAP^N DRAMA FOLKLÓR-KUTATÓ (jános ism-ifuss 4 A VICC PO ÉMJA.. 1 RÉSZ > V V "xsEsa M INDLf— LÁTSZD VÍZI ÓRIÁS­KÍGYÓ > 'T AFRIKAI ÁLLAM > FEHÉR ITAL PÁROS SZAKI >--------­OROSZ VAROS ROMÁ­NIAI BÁNYA­VÁROS CQV.EM­CINI ­fim. ... APÓÉN 3> RÉSZE > V GOR­DONKA I > V RÓMAI VEZETÉ­KET > vH KÖNNYŰ aoR > S5EKI IDEGEN EVAl VALÓS KICSI KUTYA-'7 RÉGI római APRÓ­PÉNZ 7— TEUÍ5 USA - ~ V ÁLLAM L_j KÉNYEL­MJSSN ZAKLAT > V ~T" GYOM— MV&IXh Világ­bajnok > T“ V DUDVA MA(1A utam MÜ2 V híg érpt, GÚNY. RÓMAI SZÁMOK > “V“ tqnna. ROV. ..... E L.KÁP—~ KAZíAT > A VICC FOEINJA. ? RÉSZ E> G V A-VE PÁRJA VÍZ EREJE ■—'Td CSAPAT. ANGO­LUL > ITT, NÉ­PIESEN CSŐRÖS FUVOLA > ŐSZI HÓNAP. «ÖV* ífUn URA V. ROCK- ZENE­KAR > M NAGYON ÖREG > JEUSN- TE SÉ­FÜL-* V > BÉSZECS KEK ___ ? UT<V MAT56R > V V NŐI NÉV NAGY TÖMEG FORC. KETTŐS BETŰ TANÁN ; > JÓTÁLL GALAM­BOK OTT­HONA > v 1-----— j > 9 ­......V 8ÜTE­MÉNY HASON MÁSZÓ > ERŐ­SZAKKAL ELTÁ­VOLÍT > ÓJSÁG­ÖL > T­MORZE­HANG > RÁDI­USZ > A TEA ALKALO­... AM ÜDÜLÖK. r MÉRGES­GAZ > EPILÖ­> V SZLOVÁK IGEN LEVEGŐ £L£M~ MAHKA > V ASTA > ”"V MCS62I­M ........ J UPITER EGYIK > ♦ SSL! aai— TÖRŐK AUTOUCL kék ro- lyaoék JÁNWŐ > MANUÁ­LIS > SCHUTZ ^Dl AGO— -VALIS > l > « % Templomaink története Barokk stílusjegyek — SZUHA A Mátra északi szegélyén ta­lálható, elnevezése a közeli vízfolyás etimológiai név­átültetése: szláv eredetű, ko­rabeli írásokban Zoha, Zwha alakja is előfordul. A közeli, Szuhához tartozó, üveghutával rendelkező te­lepülés „ex officina vitraria Szuhensi”, azaz „Szuhához tartozó üveghuta” a Szuha- huta elnevezés helyett 1962- től a szebben csengő Mátra- almás nevet kapta, ma mű­vésztáborairól híres. Szuha fília neve elsőként 1441-ben, majd 1463-ban merül fel. Köznemesi birtok a középkortól kezdve, a tö­rök hódoltság végén, 1683 körül elpusztult. Temploma a XV. században épült, góti­kus jegyekkel, ám 1696-ban ez is romosán, elhagyottan állt. A XVIII. sz. elején új lakók költöztek a vidékre, akiknek nagy része a közeli üveghutában is kapott mun­kalehetőséget. így a lakosok saját választás alapján le­ányegyházként Dorogháza mellett döntöttek. A szuhai fatemplom, me­lyet a régi romok helyére ál­lítottak, 1733-ban összedőlt, végleg megsemmisült. A Canonica Visitatio szerint sem oltára, sem egyéb fel­szerelése nem lévén, mie­lőbb szükségessé vált alapja­iból újjáépíteni. , Az új templom az 1746-os egyházlátogatási jegyző­könyv szerint a régi alapo­kon már állott: Angyalok Ki­rálynéja a titulusa az ekkor még. mennyezet és torony nélküli épületnek. Két ha­rangját különálló harangláb őrizte. A továbbra is Dorogházá- hoz tartozó templomot hívei felújították 1768-ban, majd egy évszázaddal később kí­vül és belül újravakolták, festették, meszelték, az oda­vezető utat kikövezték, a vele szemközti térre szaba­don álló új harangtorony is került. A régi, roskadozó fa­harangláb így kőből „erősö­dött meg”. A korábban góti­kus, később barokk stílusje­gyekkel ellátott templomot 1902-ben Tó'zsér István kiste- renyei vállalkozó zsinde­lyezte, a templomtetőre pedig kis fatornyocskát épített. Ugyancsak Tőzsér mester fedte be zsindellyel a kő ha- rangtomyot is. A Kisboldogasszony titu­lusu templom - Mátramind- szentével együtt - a dorogházi plébánia fíliája. A negyvenes évek elejétől Junák Sándor plébános és Kovács János se­gédlelkész látja el a papi fel­adatokat ezen a vidéken. A nyolcvanas évek elejétől ár. Homyák Imre volt a plébános, őt követte a balassagyarmati születésű Pa- lánki Ferenc, aki ma is Do- rogháza plé­bánosa. A Galya­tető alatti fes­tői fekvésű Szuhahuta- Mátraalmás két népi ér­tékkel is büszkélked­het. A falu felső részén, a régi kút mögött ma- gaslik a ha­rangláb, mely hosszú, négyszögle­tes tölgyfa- rúd, felső ré­sze villasze­rűén szétága­zik. Fake­resztes, zsin- delyezett kis gúlatetejével együtt az 1800- as évek elejéről származik. A több részre tagolt, oszlop­szerű, magas talapzatú népies fakereszt alatt „1869 Laigut András bíró” felirat, körben faragott szőlőindák, fürtök, li­liomok. A bádogkorpuszos ke­reszt szárai háromkaréjosak. Mátramindszenten és Macon- kán találkozhatunk hasonló etnikai emlékekkel. D. F. 1 kis fatornyocska 1902-ben épült

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom