Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-16-17 / 242. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE ________________________ 1999. OKTÓBER 16.1 A pásztói származású „reneszánsz ember” képei a Medves Galériában Kifestett az idő szövete Évszázadok, évezredek festészetének, grafikáinak idó'szövetén át láttatja a világot a pásztói származású, ám ma már leginkább Budapesten, vagy Európa és az amerikai kontinens több nagyvá­rosában alkotó Szklenár András. A reneszánsz ember ezredvégi megtestesítőjeként egyetemeset akar kifejezni. Történelmi és művészeti korok ismeretében vall a szépségről, érzéki ecsetvoná­sokkal érint tájat, testet és jelenít meg eszmét. Az, hogy reklámgrafikával is fog­lalkozik, annyiban érdekes, hogy tudatosabb, amikor hatni akar. De az is lehet, hogy azért tud megélni a reklámgrafikából, mert pontosan tudja, hogy mi a fontos. Pásztón született 1957-ben, gyermekkorának első emlékei oda kötik. Érettségi után még a Test- nevelési Főiskolára felvételizett, de meggondolta magát. Plakátfes­tőként helyezkedett el, munkájá­ban és minden szabad idejében a rajzolás és festés lehetőségeit ku­tatta. Témái közt megtalálni a pusztuló élővilágot éppúgy, mint az ókori görög kultúra bölcseleté­nek, harmóniateremtésének igé­nyét. Termékeny alkotó, aki biz­tos ecsetvonásokkal fest tájat vagy portrét. Több díjnyertes munkája a magyar történelem, ipartörténet vagy irodalom nagyjait ábrázolja. Olyan honfitársakat állít példa­ként, akiknek élete, gondolkodása jelzőköveknek tekinthető. Szklenár András széthullott tü­körcserepekként rakja össze a vi­lágot. Megfeslett időszöveten át mutatja meg azt, ami fontos. Leg­újabb ciklusának képei azt mon­datják vele: - E képek festésénél egyre jobban érzem a kezemet irányító erőt, érzem mit akar az anyag és próbálom hagyni, hogy akaratos énem becsukja a szemét, s egész természetes valóm lát­hassa azt, amit meg kell látnom a színek és for­mák végtelen lehetőségéből: egy képet, egy formát, egy kompozíciót, mert most újra e három mes­tertől tanulok. Szklenár András 18 éve­sen, 1975-ben nyert először képzőművé­szeti díjat, első önálló kiállítása 1987-ben volt Hajdúnánáson. Képeiből ren­deztek már tár­latot több fővá­rosi szállodá­ban, kaszinó­ban, külföldön pedig Svájc, Kanada.és az USA több kiállítóhe­lyén. Pásztó szülöttje most először mutatkozik be önálló tárlaton Nóg- rádban. Képei október végéig látha­tók Salgóbányán, a Hotel Medves galériájában. T. L. Szklenár András „Barátok” című festménye fotó: rigó Tibor Frankfurtban félúton vagyunk Stockholm felé? Magyarország irodalmi nagyhatalom A magyar értelmiség leg­jobbjai időről időre ön­kínzó szenvedéllyel kutatták- kutatják, miként vélekedik ró­lunk a világ, mit tudnak erről a népről, nemzetről, országról mások. A végeredmény leg­több esetben lesújtó kézlegyin­tés. íme itt az alkalom, hogy kihúzzuk magunkat, s néhány napra álszerényen viselked­jünk. Miért álszerényen? Mert jobban áll, mint a melldöngető kivagyiság. Különben is: van mire szerénynek lennünk. Tart a frankfurti könyvvá­sár, sorrendben az 51., amely­nek kultúránk büszkesége, vagyis az irodalmunk a dísz­vendége. Ebben a minőségben elsőként minket ért a megtisz­teltetés a rendszerváltó közép- kelet-európai országok közül. Kulturális diplomáciánk sike­reként is elkönyvelhetnénk ezt a kellemes tényt, jómagam azonban szívesebben hajlok arra, hogy ebben az esetben a németek intelligens köszönet- nyilvánításáról van szó. Együtt emlékeztünk a tíz évvel ezelőtti határnyitásra, s ennek, ha jól értelmezzük a szervezők nyilatkozatait, szerepe volt a díszvendég megtisztelő státu­sának elnyerésében. Persze egy gesztusból - bármennyire történelmi jelen­tőségű is - nem lehet örökké megélni. Jó lenne már ezt is tudomásul venni. A magyar irodalom és könyvkiadás azért lehet ott Frankfurtban kitünte­tett helyen, mert az utóbbi években számos ma élő szer­zőnk, kortárs alkotónk mun­kája megjelent a német nyelv- területen. Nem azért tehát, mert mi egészében világiro­dalmi rangúnak tartjuk azt, amit magyar irodalomként el­gondolunk. Könnyű és kézen­fekvő volt gesztust gyakorolni a vendéglátóknak, mert nem mi bizonygattuk, hogy milyen nagyszerűek vagyunk. Meghí­vóink ezt tudták. Tudták, mert kortárs irodalmunk legjobbjai évek óta jelen vannak abban a kulturális térben, amit Frank­furt jelképez. A bécsi Die Presse tájékozott szerzője tö­mören fogalmaz: Magyaror­szág irodalmi nagyhatalom. A nemzetközi mérce szerint is mértékadó svájci Neue Zür­cher Zeitung napilap létére magyar irodalmi melléklettel lepte meg olvasóit. Mi több: világirodalmi súllyal mérhető remekművekről beszél. Mind­ehhez képest még nem is idéz­tük a németországi visszhan­got. Áttörés lenne mindaz, ami a szemünk előtt zajlik? Ester­házy Péterrel kell egyetérte- nünk, aki óvatosságra intett. Es persze Szegedy-Maszák Mihállyal, a kitűnő irodalom- történésszel, aki legfőképpen azt reméli Frankfurt jótékony hatásaként, hogy sokakat rá­ébreszthet, tenni is kell vala­mit a magyar irodalom kül­földi megismertetéséért. És itt álljunk meg a hazai terepen egy hőkölésnyi pilla­natra. Különös, paradox hely­zetnek vagyunk tanúi. Miköz­ben kortárs irodalmunk szá­mos szerzője vív ki nemzetközi elismerést, s ma Európában a művelt közönség irodalmunk révén (is) számon tartja a ma­gyar kultúrát, itthon még a tá­jékozottabb értelmiség köré­ben is alig-alig emlegetik, is­merik azokat a neveket és mű­veket, akik és amelyek a frank­furti toplistán szerepelnek. Úgy tűnik, újra itt az ideje, hogy itthon is megtegyünk mindent a szemünk előtt szü­lető értékek megismertetésé­ért. Ami nem kis feladat olyan viszonyok között, mint amilye­nek a maiak. Csak egy példa: tudok olyan megyei könyvtár­ról, amely anyagi nehézsé­gekre hivatkozva nem vásá­rolta meg az idei ünnepi könyvhét friss műveit. Pedig éppen ezek szerzőit minősítet­ték Frankfurtban világiro­dalmi rangúnak... A végén még úgy járunk, hogy a magyar közönség előtt ismeretlen magyar szerzőnek ítélik oda az irodalmi Nobel- díjat. Az idén ettől már nem kell tartanunk, hiszen Günter Grass neve jegyzi ebben az évben a magas irodalmi mér­cét. Viszont az osztrákok ép­pen a minap Esterházy Péter­nek adományozták az Európai Osztrák Állami Díjat. L ehet, hogy Frankfurtban éppen félúton vagyunk Stockholm felé? Laczkó Pál A középiskolásoktól nem idegen ez a műfaj Elő népdal Szécsényben Szécsényben a Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában a hét közepén megrendezett népdaléneklő verseny is azt bizonyította, hogy a fiata­lok egy részétől nem áll tá­vol ez a műfaj. A diákok mintegy tíz száza­léka adta le nevezését, s állt a szakmai zsűri elé, amelynek tagjai a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium, a helyi ál­talános iskola és a szécsényi zeneiskola szakembereiből kerültek ki. Barna Teréz tanárnő által szervezett első népdaléneklő verseny több volt mint egy kulturális rendezvény. A ter­met népművészeti tárgyak dí­szítették, a verseny előtt kis folklórműsor hangzott el, az előadott dalok mind a népi kultúra forrásából mentettek szép, egységes csokrot al­kotva. Bár a közönség is szerep­lővé vált a közös éneklés so­rán, az igazi „főszereplőkről” név szerint is essék szó. A legkisebbek mezőnyében Halász Erzsébet, a második ka­tegóriában Benedek Adrienn, a legnagyobbaknál Verbói Bri­gitta előadását találta a zsűri a legszebbnek, a leghitelesebb­nek. - renc ­Újjáéledt poraiból a a barcelonai operaház Puccini „Turandof’-jának előadásával megnyílt az új­jáépített barcelonai opera­ház, a „Gran Teatro del Li- ceo,„ amely hat évvel ezelőtt teljesen leégett. Az előadás előtt I. János Károly emléktáblát leplezett le a színház falán. Mivel az előadáson a politikai, kulturá­lis és társadalmi élet jelentős képviselői is részt vettek, a színházat a szokásosnál is na­gyobb biztonsági intézkedé­sekkel vették körül. Azért vá­lasztották Puccini művét, mert ez lett volna az elkövetkező előadás a tűzvész előtt. Az új operaház mindenben azonos a régivel, de techniká­ját tekintve sokkal moder­nebb. A Liceo Európa máso­dik legnagyobb operaháza, és a tűzeset azt is lehetővé tette, hogy véget vessenek az addig magánkézben lévő színház „középszerű és hanyag” igaz­gatásának. Az újjáépítés költ­ségeinek fele ugyan magána­dományokból származott, de most már a Liceo nem ma­gánkézben van. „Romantikus slágerek” Balázs Pali módra Senkinek nem kell bemutatni Balázs Palit, a slágerénekest. Azon ritka sztárok közé tar­tozik, akiknek fénye az évek múlásával sem halványul, sőt rajongótábora folyamatosan nő, koncertjeit egyre többen és többen látogatják. Mai be­szélgetésünk apropója új le­meze, amely „Romantikus slágerek” címmel jelent meg alig pár napja.- Mit lehet elmondani az új lemez születéséről.- Idén tavasszal az EMI- Quint lemezszerződést aján­lott, amelyet el is fogadtam, így az eddig magánkiadásban megjelent lemezeim után végre itt az első, immár orszá­gos terjesztésű albumom „Romantikus slágerek” cím­mel. Tizenkét feldolgozás ta­lálható rajta, melyek közül né- hánnyal találkozhatott már a közönség a koncerteken. Mint például a „Kék a szeme”, „Majdnem szerelem volt”, „Nem tudok élni nélküled” stb...- Azt már megszokhattuk, hogy a rádiókban folyamato­san hallani a dalait. Talál­kozni velük esetleg tévécsator­nákon is?- Igen, köszönhetően a „Kék a szeme” című dalra ké­szült videoklipemnek.- Élőben hol látható Balázs Pali a közeljövőiben ?-Novemberben egy 25 ál­lomásból álló országos turnéra indulok. Mindenkit szeretettel várok a helyszínek akármelyi­kén, hiszen biztos vagyok benne, hogy mindegyik fan­tasztikus hangulatú koncert lesz. Azt akár meg is ígérhe­tem, hogy aki eljön, biztos jól fogja magát érezni.- Szerepel esetleg egy-két budapesti koncert is a prog­ramban ?-Egyelőre megmaradok a vidéki helyszíneknél, de már folynak tárgyalások egy fővá­rosi lemezbemutatóról is. Bár erről még nem szeretnék be­szélni, csak ha már konkrét he­lyet és időpontot is tudok mondani.- Úgy hallani, hogy van az új lemeznek egy különleges­sége is.- Ez így van. Akik megvá­sárolják a CD-t vagy kazettát egy sorsoláson vesznek részt, amelynek szerencsés nyertese egy kétszemélyes brazíliai álomutazást nyerhet. Itt sze­retném felhívni mindenki fi­gyelmét arra, hogy a kazettát hamisítják, ezért csak az ere­deti MAHASZ-emblémával ellátott vesz részt a sorsoláson.-Néhány hete Budapesten él. Hogy sikerült beilleszkedni az örökké nyüzsgő város éle­tébe?- Habár még minden egy kicsit idegen, azért elmondha­tom, hogy jól érzem magam. Sokat dolgozom, így nincs is nagyon időm „rágódni” min­denfélén, egyszerűen élem a kicsit megváltozott életem. Ez nem jelenti azt, hogy elfelejtet­tem volna, honnan jöttem, Bé­késcsabát örökre a szívembe zártam. A. Sz. Az idén, november 20-án, a ti­zedik szépségversenyt rendezi meg Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központ, a DAKX Produkciós és Reklá­miroda valamint a Nógrád Megyei Hírlap. A jubileum alkalmából teljes egészében átveszik a nemzetközi szabályokat és módszereket. Ez­Super 1 show úttal valóban határok nélküli lesz a verseny, hiszen kibővítették azt a területet, ahonnan jelentkezőket várnak. November 6-án, Lo­soncon megrendezik a „Nógrád Szépe ’99” verseny szlovákiai, területi elődöntőjét. Idén első alkalommal rendezik meg a „Super 1 show”-t a „Nóg­rád Szépe” verseny keretében: szeretnék megtalálni Nógrád me­gye legvonzóbb férfiját. A színvonalas szórakoztatás érdekében az idei versenyen is sztárokat vonultatnak fel a rende­zők. Jelentkezni az alábbi jelentke­zési lapon lehet október 29-én, pénteken 16 óráig a József At­tila Művelődési Központ (3100 Salgótaiján, Fő tér 5.) címén. A válogatóra - nagy számú jelent­kezés esetén- november 4-ig kerül sor. A felkészítés ideje: november 15-től. Jelentkezési lap Családi és utónevem: Születésem helye: Ideje: 19 ........... év . É rtesítési cím:.............. L akcímem: Iskolai végzettségem:........... Családi állapotom:............... Fo glalkozásom:..................... N yelvtudásom:..................... H obbim:................................ 1 999................................. hó hó T el: . Tel: nap nap aláírás

Next

/
Oldalképek
Tartalom