Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-04-05 / 206. szám

2. oldal

Múltbanéző

1999. szeptember 4., szombat

A Salgótarjáni Polgári Kör története

1906-1910 (összefoglalás)

Támogassuk tanáccsal egymást

A település legjobbjai: a távolabbra tekin- tők, a Salgótaijánt szeretők, a visszaélések ellen tenni akarók összefogtak és elhatározták: egyesületet hoznak létre, amelytől a mindennapi élet új minőségének megteremtését remélték.

1905. december 10-én, vasárnap délután négy órakor a Czirbesz-féle vendéglőben megalakult a Salgótaijáni Polgár Kör - tudósított a korabeli helyi újság. Az alakuló ülésen 84 fő volt jelen és az akkori jogi szabályok értelmében Szakait Ferenc főszolgabíró képviselte a helyi hatalmat és vigyázta a törvény betartását. Minden a szabályok szerint folyt. Balha- user István acélgyári mérnök javaslatára Tóth Gyulát választották meg a jelenlévők elnöknek. Első alelnök lett Balhau- ser István, második alelnök Szalay István. Jegyzővé dr. Pollatsek Ármint, helyettesévé Katona Jánost választották. A vezetőség tagja lett továbbá: ügyészként Papp Gyula, pénztárosként Földiák Li- pót, ellenőrként Schinagel József, háznagyként Czirbesz Sámuel, könyvtárnokként Kádár Péter. A 12 tagú választmányt a következők alkották: Kainer Mór, Duda Lajos, Borbás József Lőwy Izidor, Szikszay János, Adám Endre, Kovács Márton, Marksald Henrik, Schubert József, Janikovszky Dániel, Laun Ferenc, Sonnenschein Károly.

Az alapító tagok jelentős hányada az acélgyár - ma úgy mondanánk - közép- garnitúrájából adódott: mérnökök, számviteli szakemberek, gépmesterek képezték > a hangadó kört. Jelentős számban képviselték magukat a tagok sorában a helyi kereskedők - az elnök is közülük került ki - kisiparosok, vendéglátósok. Kisebb részben az építőmesterek, az ügyvédek kapcsolódtak be az új társaság munkájába.

Az alakulás pillanatában megfogalmazták céljukat, amely jellemezte a fő erő társadalmi helyzetét is. „Tegyük félre a kalapácsot, szóljunk bele mi is községünk életébe. Támogassuk tanáccsal egymást!”

A programot bevezető mondatot követően részletesen kifejtették szándékaikat és nyilvánosságra is hozták tevékenységük tartalmi irányait. A kör elsőbbséget biztosított a közérdekű feladatok megbeszélésének és fejleszteni akarták a helyi társadalmi életet. A feladatoknak úgy fogtak hozzá, hogy a község érdekeinek istá- polása, a „szőnyegen lévő közérdekű ügyek felkarolása” biztosított legyen. Figyelemmel voltak a polgárság szervezésére. Fő eszközként a körben lefolytatott vitát, a sajtó nyilvánosságának felhasználását jelölték meg. Mind ezen túl úgy vélték, hogy eszméik terjesztésével támogatni kívánják a társulatok, a vállalatok, az „egyes polgárjogait és érdekeit.”

Az elvi szándékok rögzítésén túl gyakorlati irányultságuk is kitapintható. A vásár- és adóügyek ellenőrzését, a közegészségügy és közbiztonság javítását, a közutak, a vízművek építését és fejlesztését, az iskolaügy korszerűsítését, a telekügyek rendezését hangsúlyozták a kör megalakulásának pillanatától fogva. (Az első időszak tényeit, a kör programját a Salgótarjáni Lapok 1905. december 10-i, a december 17-i, az 1906. január 7-i, 1906. április 29-i számaiban olvashatjuk el.)

A kör anyagi erősödését jelezte, hogy 1908 és 1914 között Salgótarján és Vidéke címmel „szépirodalmi és közgazda- sági” hetilapot adtak ki. Kezdetben Czig- ler Jakab, később - 1912-től - Tóth Gyula volt a főszerkesztője. Története kapcsolódott a kör életéhez és a kör tevékenységének halványulásával a lap is megszűnt. (Praznovszky Mihály: Nógrád megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1846-1978. St. 136-137. p.)

A fellendülő időszak következménye volt az is, hogy 1908. november 15-én a kör új székhelyre költözött: bérbe vette a Hungária, a későbbi Korona emeletén lévő három utcai szobát. Ez nemcsak a kör tagjainak adott otthont, hanem a városi lakosság részére szervezett programok lebonyolítását is biztosította. (St. és Vidéke,

1908. november 11.)

Közéleti akarnokok ?

A kör tagjai nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a megfogalmazott nézetek terjesztéséhez. Úgy vélték, Salgótarján lelke a polgári kör. „Városunk éber lelkiismeretének, a szunnyadók felrázójának, a közérdek védelmezőjének” tartották magukat. „Meg kell értetni a polgárokkal, hogy mi csak javukat akarjuk” - vallották egy kissé erőszakosnak tűnő messianizmussal. Öntudatosan hangoztatták. „Mi nem vagyunk klikk, nincsenek önös érdekeink. Minket saját öntudatunk tesz erőssé.” (St. és Vidéke 1910. január 20.)

A település .akkori vezetői, a hozzájuk tartozó körök nem voltak tevékenységük iránt toleránsak. „Közéleti akarnokok”, mondták róluk. Mások „krakélemek” - kötekedő, garázda, mindenbe belekötőnek tartották őket. „Olyan rebellisek, akik a törvényeket sem tudják.” A helyzet végül is konfliktusba torkollott: A kazári út tulajdonjogát illető konkrét vitában bebizonyosodott, hogy Szilárdy földbirtokos a rossz földnyilvántartás miatt tekintette magáénak az út által érintett földrészt. Más ügyek miatt a főjegyző és a kör képviselő-testületi tagjai - Rákos Gyula és Tóth Gyula - között személyeskedésig fajuló vita alakult ki, amelybe - az ilyen dolgok természetéből következően - mások is bekapcsolódtak. A támadók közül többen úgy vélték, hogy a polgári kör „nem támogatja a helyi iparosok és kereskedők érdekeit, pedig neki lenne kötelessége társadalmat teremteni.” A más irányú

konfliktusokat okozott. Később - amikor Tóth Gyula 1910-ben lemondott a bíróságról - a kör érzékelhető mellőzöttségében ezek is közrejátszottak és további gondok keletkeztek. A túlvállalás, a túl- támogatottság, a tagság túlzott igénybevétele egyik oka lett a kör lassú elhalásának.

A közéletben vállalt községi tisztségek miatt újjá kellett alakítani a kör vezetőségét. Az 1909. február 15-i választás eredményeképp Szalay István lett a kör elnöke. Dr. Pollatsek Ármin és újként Lip- (toy B. Jenó' acélgyári mérnök lett az alelnök, új vezetőségi tagként Nemessányi \ Gyula került a vezetésbe, aki a könyvtár- vnoki feladatot kapta meg. Tizenegy választmányi tag mellé hat póttagot is választottak. (St. és Vidéke. 1909. január 6., február 6.)

A kör vezetősége közéleti sikereket ért meg. A kör tagjai ekként könyvelték el, hogy 1908. novemberében dr. Jankovich Marcell, Salgótarján országgyűlési képviselője látogatást tett a közösségnél. Vele együtt: Szilárdy Ödön udvari tanácsos, Gern Nándor bányatársulati igazgató, Jónásch Antal acélgyári igazgató, Glei- dura Géza apátplébános is vendégük volt. Konkrétan a központi vasúti megállóhely létesítése és a polgári iskola államosítása volt a megbeszélés témája.

tének konszolidálása, a jobb minőségű állapotok kialakítása. Felfogásuk és tapasztalatuk szerint a tanítói kör a ,közérdek érdekében missiót végez.” A salgótarjáni tanítók ügybuzgóak, de feladatukat magukra hagyatva végzik, mert a szülők nem érdeklődnek a gyerekek iránt. Az iskola a magáét megteszi, de a család nem.

Ä kör azt is elhatározta, hogy ingyenes felolvasási alkalmakat szervez, a serdülő ifjúság és a munkások részére. Felhívással fordult az értelmiséghez, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt önként, és „gyülekezzünk a népnevelés szent igéjét hirdető zászló alá.” Közös feladatként jelölte meg a babona elleni küzdelmet (St. és Vidéke, 1910. január 10., január 29.)

Nagy gondot érzékelt a kör tagsága a település egészségében is. Úgy minősítették, hogy „silány, beteg, lecsigázott az emberanyag.” Ezért nehezen tud a járványokkal megbirkózni. A vörheny, kanyaró, a szamárhurut szinte akadály nélkül szedte áldozatát. Sok még az egészségügyi babonákban hívő, de sok a szegény is, aki nem „búja el a rendes orvosi kezelés horribilis költségeit.” Az orv.oshi- ány megszüntetésében, az egészségügy működését szabályozó rendelet képviselő- testületi megalkotásában látták a kiutat. (St. és Vidéke 1910. január 19.)

Az evangélikus templom harangjának avatása. Jobb szélen az első Tóth Gyula, a polgári kör elnöke

felvetés mögött nem nehéz némi elterelő, manipulációt is feltételezni. (St. és Vidéke, 1909. május 26. július 28., 1910. január 26., 1913. február 28.)

Túlgyőzték magukat

A kör életében az 1908-as képviselő-testületi választások nagy változást hoztak. Pillanatnyi megítélésük szerint örvendetes események hosszabb távon a kör tevékenységének befulladását eredményezték.

Áz történt ugyanis, hogy a választásokon - az elmúlt évek munkájának elismerése is benne volt az eredményben - a polgári kör jelöltjei győztek. A szavazás az akkori szokások értelmében nyíltan történt, így a személy szerinti döntés is ismert volt. A szavazókkal szemben az eddigitől eltérő szokatlan véleményt olvashattunk. Az újságcikk írója felszólította azokat, akik „nem a polgári kör jelöltjeire szavaztak, de a kör tagjai, lépjenek ki a körből.”

A szavazás eredményeképp Tóth Gyula mellett többen is helyi képviselők lettek. Sőt: Tóth Gyula lett a községi bíró, albíró: Kádár Péter, közgyám: Lőwy Izidor, pénztámok: Katona János, rendőrtanácsos: Egry Gyula és Jancsik Gyula mellett még négy tanácsnokot adott a Salgótarjáni Polgári Kör. (St. és Vidéke, 1908. december 30.)

Ma azt mondanánk túlgyőzték magukat. Alapvetően hibás gyakorlat alakult ki azzal, hogy a képviselő-testület valamennyi előterjesztését előzetesen megvitatta a polgári kör. A véleménynyilvánításon túl előzetes szakértői feladat ellátására is felkérték-kijelölték a kör sok tagját. A saját munkájuk mellett ennek már nem tudtak az általuk megszokott színvonalon eleget tenni. A köri munka is akadozni kezdett, de nem készültek el időben a szakértői vélemények sem. A kör összejöveteleit olykor az érdektelenség jellemezte. Az is előfordult, hogy úgy alakította ki a kijelölt tag véleményét, hogy nem járt az érintett területen. Mindez

1909. novemberében már az új vezetőséget kereste fel ismét az országgyűlési képviselő. Jankovich beszámolt képviselői munkájáról, tájékoztatást adott az önálló magyar nemzeti bank szükségességéről, a nemzeti vívmányok megőrzésére és ápolására hívta fel a kör tagjainak figyelmét. (St. és Vidéke, 1908. november 25., 1909. november 24.)

Korszerűsítés... Korszerűsítés...

A polgári kör tagsága vállalta, hogy egyik mozgatója lesz Salgótarján várossá válásának. Véleményük szerint az új közigazgatási státus elnyerésének sok feltétele már adott a településen, a hiányzók pedig összefogással pótolhatók. Úgy vélték, elhatározásukat, a kitűzött célt, türelmes és folyamatos munkával lehet elérni. A várossá válás hosszadalmas procedúrájához egy-egy, a feladathoz kapcsolódó helyzetkép és feladatterv nyilvánosságra hozásával is szükségesnek vélték hozzájárulni.

A feladatok között elsőként hangsúlyozták a kövezés, a csatornázás követelményének kor szerinti igényekre épülő telepítését. Az ide érkező látogató számára is feltűnő mennyiségű piszok jelenlétét a csatornázás hiányában látták. Ennek szükségességét a lakosság nagy hányada nem ismerte fel. Sokan fogalmaztak úgy: „eddig is meg voltak anélkül”. A csatornarendszer kiépítését az ellenvélemények átformálásával is, de elengedhetetlenül fontosnak tartották. A munkálatokhoz szükséges anyagiakat pótadó kivetésével és egy új forma, a kövezetvám bevezetése révén kívánták előteremteni. Ez utóbbit a kereskedőkre rótták volna ki elsősorban, az áruszállítás okán. Szükségesnek látták új lakások építését, elsősorban a tisztviselők számára. A település lakóinak körülményeit a központi vasúti megállóhely létesítésével, a virágosítás- sal kívánták komfortosabbá tenni. (St. és Vidéke. 1909. július 7., július 20., 1910. január 5.) A kör célkitűzései között nagy hangsúllyal volt jelen az iskolák helyz.eA polgári kör sok karitatív kulturális rendezvényt, táncmulatságot szervezett az elnöke kezdeményezésére. Kevés sikerrel. Egyik alkalommal jegyezte meg ironikusan a tudósító: „A cigányok többen voltak mint a publikum.” Azonban népszerűek voltak Liptay B. Jenő felolvasásai tengeralattjárókról, a Vadász Szálló összes termeiben rendezett „nagy cabaret” estély.

Osztatlan sikert hoztak a polgári kör számára a saját helyiségeikben rendezett családi estélyek. A nívós műsor, komolyzenei hangverseny, népszerű dalok előadása követte a vacsorát és a befejező tánc tett sokszínűvé.

Kulturális feladatait elsősorban események, rendezvények, akciók szervezésében fogalmazta meg a tagság. (St. és Vidéke. 1908. dec. 23., 1909. április 11.,

1910. január 22.)

Nagy erővel vett részt a kör .tagsága, vezetősége a sportfeladatok ellátásában. Ennek kimunkálásában Wabrosch Béla \ sportelnök sietett támogatást nyújtani. < Ezek alapján úgy vélték, e téren is az „intelligenciának” kell példát mutatni, mert a sport a kultúra része. A működéshez újjá kell alakítani és szervezni a Salgótarjáni Sport Egyesületet, úgy, hogy ott a sport minden ágára kiterjedően folyjék a munka. Lehetőséget kell biztosítani az idősnek és fiatalnak egyaránt a saját igényeinek megfelelő sporttevékenység végzésére. (St. és Vidéke, 1909. május 12.)

Tóth Gyula életpályája

Tóth Gyula polgári iskolát végzett, kereskedőként a századfordulón jelent meg Salgótarján közéletében. A németül, szlovákul jól beszélő fiatalember Karancssá- gon született 1869. április 23-án. Ránk maradt emlékiratában elmesélte, hogy gyermekkorától kezdve nagy hatással volt rá Tatján s viszonylag korán megszületett elhatározása: amint befejezte a kereskedőiskolát itt fogja a további életét leélni.

A korábbi, gyermekkori élményei felnőttként csak részben igazolódtak vissza.

Pályakézdő fűszeresként, amint jobban megismerkedett a településsel, úgy vélte, sokkal jobban és eredményesebben fejlődhetne a község és két tényezőben látta ennek akadályát: a község igazgatásában jelenlévő korrupcióban és a lakosság széthúzásában. Ezen kívánt változtatni és ezzel az elhatározással lett 1905-ben városi képviselő. A II. kerületben, az acélgyári telepen öt éven át képviselőtársa volt Csák Ödön és Liptay B. Jenő.

A közösségben gondolkodás nem állt távol tőle. A század első éveiben megalakult helyi 48-as függetlenségi párt helyi elnökeként már széles körben ismert személyiség. A központi államigazgatás túl- hajtásai ellen 1905-ben kibontakozó „nemzeti ellenállás” itteni irányítója volt.

Meglévő ismeretek és megfelelő politikai tapasztalatok után kezdeményezte 1905 decemberében a polgári kör megalakítását és annak első elnöke lett.

Felfogása szerint: „programunkat egyetlen szóval fogjuk kifejezni: polgári összetartás! Ez az egész, amire törekszünk. Összetoborozni a polgárokat, hogy saját jól felfogott érdekükben megmozdítsanak minden követ, ami a község gazdasági és kulturális fejlődésének útjában áll és hogy elhárítva az akadályokat, bevezessen bennünket abba az állapotba, mely községünket nagyon is kérdőjeles jövője felől némiképp megnyugtathatja a szkeptikus lelkeket: Célunk se az, hogy községünk város legyen. Csupán a talajt akarjuk előkészíteni erre.” (St. és Vidéke, 1908. augusztus 5.)

A program tartalmának helyességét a vele együtt gondolkodó salgótarjániak igazolták. A választott utat is kijelölte önmagának: a képviselő-testület, a kör összefogásával akarta célját elérni, akkor amikor a két testület élén állt. Tevékenysége eredményes volt: befejeződött a polgári iskola államosítása, új erőre kapott a főtéri vasúti megállóhely terve, a Pécskő- patak, az Iskola utca, a Vásártér rendezésének munkálatai is elkezdődtek. A nagy lendülettel indult községi elöljáró, Tóth Gyula azonban nem töltött el hosszú időt a bírói hivatalban: 1910. április 25-én lemondott megbízatásáról. Ä több ok mellett is nyilvánvaló volt, hogy az ellene indult személyes támadás volt a legnagyobb súlyú. Azzal vádolták meg, ami ellen küzdött: a hatalommal való visszaéléssel.

Az történt ugyanis, hogy a vásártéri kertjéhez 60-80 négyszögöl területet oda kerített. Feljelentői azt állították, hogy a telekkönyvi térkép szerint az közterület. A kataszteri térkép viszont azt bizonyította, hogy az a telek Tóth Gyuláé. Az ügy bíróságra került, de ítélet nem született.

A meghurcoltatás egy időre elvette kedvét a'közélettől. Az azonban - ma már állítható - tévedése volt, hogy lényegében a polgári kört tekintette az elsőrangú véleménynyilvánító és sok tekintetben szakmai fórumnak is. Erre a feladatra az egyébként jól felkészült tagokból álló közösség sem volt felkészült. Leszögezhető: a bírói székből való távozása, a kör elé támasztott túlzott követelmény okozta a polgári kör elhalását. Még néhány évig élt ugyan a köztudatban, később - az 1920-as /években - is történt kísérlet a kör újjá- , szervezésére, de az nem járt sikerrel.

Tóth Gyula élete úgy alakult, hogy 1912-ben újra városi képviselő lett, de 1915-ben újra lemondott mandátumáról. Ennek oka pedig az volt, hogy Pósa István, a nemrégen kinevezett salgótaijáni jegyző, a település minden jelentős új építményét magának tulajdonította. Tóth Gyula ezt sérelmezte, de nem talált helyben pártfogóra, sőt a vármegyei jegyzői egyesület is ellene fordult. Mindezek miatt úgy vélte, ismételten félre kell állnia. (St. és Vidéke, 1913. július 12.) Az első világháború őt sem kerülte el: 1916-1918 között fronton harcoló katona. A forradalmak idejére hazaérkezve ismét közfeladatot látott el. 1918. február 3-tól a község bírája, és az maradt a Tanácsköztársaság időszakában is. Ekkor belépett a szociáldemokrata pártba. 1919. október 30-án a forradalmi időszak alatt vállalt közéleti munkássága miatt fegyelmit kezdeményeztek ellene. 1920. februárjában lezárult vizsgálat ártatlannak minősítette.

Ezután, a közben várossá lett település fejlesztéséért sokat kezdeményezett. Az önkéntes tűzoltó-egyesület élén állva szorgalmazta a salgói menedékház (1935), és a kálvária (1943) megépítését. 1952. április 1-jén halt meg Salgótarjánban. Dr. Horváth István