Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-30 / 228. szám

Az osztrák fiatalok és az alkohol „Jó becsípni”!? Ausztriában a 10-18 éves fiatalok közül 31 százalék hetente legalább egyszer fogyaszt alkoholt, és min­den ötödik saját bevallása szerint időnként teljesen leissza magát. A rémisztő adatok a felső­ausztriai elöljáróság megren­delésére készült felmérésből derültek ki, de eredményei kivetíthetők egész Ausztriára, a tartomány ugyanis megfelel az országos statisztikai össze­tételnek. A fiatalok 6 százaléka he­tente többször, egy százaléka naponta nyúl alkoholhoz, 25 százalék nem minden héten, 37 százalék soha nem iszik szeszes italt. Az adatok a lá­nyokra is vonatkoznak. Indokként a legtöbben (61 százalék) azt hozták fel, hogy ízlenek nekik ezek az italok, minden harmadik megkérde­zett arra hivatkozott, hogy azért iszik, mert a barátai is ezt teszik, szintén minden harmadik számára ,jó be­csípni”, minden negyedik kí­váncsiságból iszik, minden ötödik kifejezetten azért, hogy lerészegedjen, de csak 10 százalék hiszi, hogy az ivással elterelheti figyelmét problémáiról. A legdivatosabb italok a felmérés szerint sorrendben a kóla, sokszor némi alkohollal dúsítva, az energiaitalok és az alkoholos italok. A leggyakrabban a buli­kon, az ünnepségeken és a barátoknál alkoholizálnak a fiatalok, noha Ausztriában is tilos szeszes itallal kiszol­gálni a 16 éven aluliakat. A megelőzés lehetőségei között említették a kutatók a fiatalok munkaerőpiacának hatékonyabb működtetését és a vonzó szórakozási és szabadidő-lehetőségek te­remtését, továbbá a vendég­látóiparra vonatkozó előírá­sok betartásának szigorúbb ellenőrzését. Még mindig sok a sztáregyüttes rajongója Depeche Mode klub Taijánban Pop plusz rock Zene felsőfokon Talán nincs is olyan zene­imádó a Földön, aki ne hallott volna már a legendás hírű Depeche Mode együttesről. Nem túlzás azt állítani, hogy Dave Gahan, Alan Wilder, Martin Lee Gore és Andy Fletcher a ’80-as, ’90-es évek legnagyobb zenészei között foglalnak helyet. A Depeche Mode dalait nem csak a fanatikus rajongók isme­rik és szeretik. Sokan azt állít­ják, Martin Lee Gore-on kívül egyetlen szövegíró sem tudja magát szebben és jobban kife­jezni. Balladái az életről szólnak, az örömről, a szenvedésről, a bá­natról és a szerelemről. A Depeche Mode néhány hete ünnepelte fennállásának 20. év­fordulóját. Több ezer fellépés, több száz dal és több tucat sláger a húsz év termése. S még mindig nincs vége! Jó néhány együttes akadt, mely próbálkozott a DM által létreho­zott új zenei stílussal, a techno­poppal. Voltak köztük sikeresek, de akadtak silány másolatok is. A technopop legnevesebb hazai képviselője a néhány éve fölbom­lott Bonanza Banzai volt. Sokak számára még mindig a Depeche Mode a legjobb. Így vannak ezzel azok a salgótarjáni fiatalok is, akik minden hónap első szombatján londoni zenék­kel szórakoztatják az érdeklődő­ket, az SVT-ben. Immáron 10 éve! Október első szombatján ismét lesz Depeche Mode klub az SVT-ben, ahová mindenkit vár­nak a szervezők! (Fissza) St. Martin világéletében ze­nélt. Karrierje során renge­teg hangszeren játszott (trombitán, dobokon), mi­előtt rátalált élete szerel­mére, a szaxofonra. Első két albumán a fő hangsúly a szopránszaxofonon volt, de mint az tapasztalható, ugyanilyen kiváló alt-, és tenorszaxofonon is. Nagyon sok magyar élvonal­beli popzenekarban játszott, mielőtt szólókarrierbe kezdett 1993-ban. St. Martin nagy­szerű, élettel teli, színes show- elemekben is bővelkedő élő fel­lépései nemcsak szerte Európá­ban, de az USA-ban és a Karib- szigeteken is elsöprő sikert arattak. Ha bárhol fellép ez a vonzó külsejű művész, a kritikusok és zenésztársai mindenütt nagy el­ismeréssel beszélnek róla. 1992-ben egy londoni klubban (Marquee) zenélt magyar zené­szekkel közösen. Mostanában rendszerint ha­zánk zenei klubjaiban játszik, valamint koncertjeivel bejárta egész Magyarországot. Ha­zánkban temérdek tv-s megje­lenése valódi médiasztárrá emelte őt. 1995-ben az Egye­sült Államokban járt egy klub­turnén és fellépett Los Ange­lesben, Washington DC-ben és New Yorkban is. Bemutatkozó lemezét Berkes Gábor „produ- celte” és 11 dal hallható rajta. Az albumon kilenc csodálatos új szerzemény volt, valamint egy valóban fantasztikus fel­dolgozása Rodrigo „Concerto de Áranjuez”-jének. Lírikus te­hetsége megnyilvánult ebben a lágy és finom zenei hangzású albumban. Szerzeményei romantikusak, a hallgatónak szinte ünnep hallgatni a zenéjét, Legnagyobb erőssége a melódiák mesteri megkomponálása. Kiemelkedő első albumáról a középtempójú „Keresztül a városon”, „Éjsza­kai séta”, a gyönyörű balladák: „Tavasz lánya”, „Ne sírj”, „El­veszett szerelem”, a páratlanul vidám „Az állomás neve Föld” voltak a befutók. „Emlék MM- nek” című dalát szeretett édes­anyjának ajánlotta, aki a lemez készítésének ideje alatt halt meg és nem érhette meg, hogy fia első szólólemeze megjele­nik. St. Martin harmonikus ze­néje valóban és őszintén szív­ből jön. Első hanghordozójából már .több mint harmincezer da­rab fogyott el, tehát aranylemez lett és ezzel hazánk első számú hangszeres előadójává lépett elő. Lemeze Délkelet-Ázsiában is megjelent, ahol két alkalom­mal promóciós körutat tett. Az Ázsiában napvilágot lá­tott albumra bonuszként felke­rült még egy régi kínai klasszi­kus dal, a „Never Ending Love”. Ez a felvétel egyébként ott van a „Sax For Lovers” című sikeres válogatáslemezen is, amelyen többek között olyan előadókkal szerepelt együtt, mint Candy Dulfer és Nelson Ranged. Miután első anyaga a máso­dik kiadást is megérte, minden készen állt, hogy megjelenjen kettes szólólemeze, melynek címe „1995” volt. Ez az album is gyönyörű dalok csodálatos gyűjteménye és az elsőhöz ha­sonlóan szintén aranylemez lett. Szinte látható, miként fej­lődött zeneszerzői készsége, művészi tökélye. Andrew Lloyd Webber időtlen klasszikusának, az „Operaház fantomja”-nak egyedülálló adaptációja. Az első maxi a „Hiányzol”, egy gyönyörű ballada, ami egyéb­ként a „Csellengők” című té­véműsor (MTV 1) kísérőze­néje, s lett a rádiók egyik ked­vence is. Gyönyörű lassú szám a lemezen a „Néma telefon”, a „Felhőország” is. A lemezen több, már az előző albumról megszokott középtempójú dal is van, mint a „Lehet, hogy el­tévedtünk”, „Amikor együtt nevetünk”. Az „St. Martin ’95” egy slá­gerekkel, élettel és szeretettel teli album. Rajongói örömére 1996 őszén megjelent a lemez második kiadása „1995-1997” címmel, amely 4 új felvételt tar­talmazott. A két kiadásból az eladások már elérték az ötven­ezret, így a lemez már platina lett. Legutolsó korongja, a „Románc” 1997 karácsonyán jelent meg. A nemzetközi ér­deklődés ezen album iránt is je­lentős. A tökéletes eleganciával tervezett lemez és ennek ’98 St. Martin elején megjelent második kia­dása 15 dalt tartalmaz, köztük három kiváló feldolgozást: Al­binom híres „Addagio”-ját, a felejthetetlen szerelmi témát Zefirelli „Rómeó és Júliája” és a „Yentl” című musicalből is­mert „Papa hallasz engem?” című dalt. Ezen kívül 12 eredeti, brili­áns számot, mint az „Égi leszál­lópálya”, „Kedves minden pil­lanat” és a „Vigyázz magadra vén világ”. Zene felsőfokon, hangulatok kifejezése, érzelmek és minden egyéb, amit akkor gondolunk, ha kimondjuk „Románc”. 1999 elején újabb európai országok (Németország, Törökország) csatlakoznak a lemez megjele­néséhez és ezáltal St. Martin nemzetközi diadalmenetéhez. Idén szeptember 20-án aztán megjelent a legújabb stúdióal­bum Utazás címmel. A lemezen ismert dalok fel­dolgozásai és Martin saját dalai egyaránt hallhatók. Az anyag­ról így vall a művész: Szél­sőséges hangulatok váltakoz­nak mind a feldolgozásokban, mind pedig a saját dalaimban. Hangulataimat megint csak megtaláltam a világhírű szer­zők által készített dalokban. Ezért választottam ezeket. Ze­nei világomat hozzáfűztem, így ötvözve kerülhetett a külön­böző hanghordozókra. Nem maradhatott ki egy iga­zán közkedvelt világsláger Barbra Streisandtól a „Szerel­mes asszony”, vagy a „Profi” című film közismert zenéje, il­letve a „Keresztapa” fiilbe- csengő, kedves dallama. A saját dalaimban hangulataim, lelkivi­lágom és a világról alkotott ké­pem egyaránt benne van. Ezért született meg „A szerelem himnusza”, amely optimistán tükrözi az emberek közötti ben­sőséges viszonyt. A „Mese vagy valóság” útiélményeimről szól. A napfogyatkozás engem sem hagyott tétlenül. Olyany- nyira, hogy idézetet és dalt is kapott. Az idézetet Csokonaitól vettem kölcsön, ami így szól: „Földiekkel játszó égi tüne­mény ...” A dal címe „Csilla­gok gyúlnak és lehullanak”. Gondolatban szárnyaljunk együtt!” Figyelem! Az új korongon kívül verseskötet is napvilágot látott St. Martin tollából! * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: a legelső Bon Bon album címe „Kapaszkodj meg!" volt. CD-k, illetve kazet­ták közül válogathat szerkesz­tőségünkben Fazekas Zsolt Sal- gótaiján, Fáy A. krt. 19. Mai kérdésünk: Mi St. Mar­tin kedvenc hangszere? A tip­peket október 6-ig várjuk nyílt postai levelezőlapon, vagy személyesen a Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock” 3100 Salgótaiján, Erzsébet tér 6. sz. címén. S. A. Elöl: Szőllős Diana, mögötte: Pál Viktória, Ruza Krisz­tina, Oszvald Lilla, László Viktória, Baranyi Edina (Szécsény) „Gyermekvilág ’99” Modellutánpótlás Csillebérci és balatoni felké­szítőtáborok után a napok­ban Budapesten, a Thália Színházban zárult a Wimmer Eva iparművész által meg­álmodott versenysorozat. 1966 óta minden tavasszal, az ország más-más városai­ban szervezi az elődöntőket a Wimmer Line Design Stú­dió. 1999-ben tizenkét hely­színen sok ezer ember él­vezte a gyerekek bemutató­ját, versenyszámait. Három korosztályban mintegy ezerkétszázan pályáztak a jutalmakra, különdíjakra. Áprilisban Salgótarján is megcsodálhatta a gyerekek produkcióját. A versenyben indulók közül hatan jutottak el az utolsó fordulóba (lásd fotónkat). Külön öröm, hogy a modellkategóriában indu­lók a versenyt záró „Pret a Porter Fashion Show ’99-2000” gálájába is meg­hívást kaptak. Felkészülésü­ket a Callus Modell segí­tette. Négynapos keszthelyi üdülés különdíjat nyert Szóti­los Diana és Oszvald Lilla. A versenyről és a gáláról tele­víziós felvétel is készült, amit a közeljövőben vetíte­nek majd. Őszi Sztárvallató - Mai vendégünk: B. Tóth László a rádióból Tudni kell, hogy hol a határ Ha van valaki, akit tényleg senkinek sem kell bemutatni, akkor ő az. Az idősebbek egykoron ott táncoltak a buli­jain, a fiatalabbak pedig a mai napig hallgathatják va­sárnaponként a „Poptarisz- nyá”-t, no meg a „Calypso”-t, alias B. Tóth Lászlót.- Hiába is tagadnánk, ma már intézmény vagy a szakmán belül.-Nem szeretem az intézmé­nyeket, mert ha az embert intéz­ményesítik, akkor már nagyon öregnek is tartják egyúttal.- Most megbántottalak?-Ne viccelj! Azt mondják, hogy én vagyok a „Bétót”, aki sok mindent kipróbált, sok min­denhez ért, sok mindenhez nem, mindenbe belefog és sok min­dennel sikerrel birkózik meg. Egy idő után rájöttem, hogy en­gem nem lehet ráhúzni egy kapta­fára, mert nem vagyok sem disc jockey, sem zenei szerkesztő, fő- szerkesztője egy rádiónak, vagy bármi. A belőlem jövő dolgok ha­tározzák meg azt, amit csinálok, s azt, ahogyan csinálom. Ebben nincsenek szabályok, meg köte­lezvények!- Amikor elkezdtétek Dévé­nyivel, meg Cintulával, akkor sem voltak?- Akkor főleg nem! Mi kezd­tük el a szakmát, amire mind­hárman nagyon büszkék va­gyunk, hiszen Cintula volt az első disc jockey Magyarorszá­gon, a Dévényi volt a legelső könnyűzenei műsorvezető, én pedig diszkóztam és műsort ve­zettem egyszerre, ebben voltam első.- Hogyan lehet ezt a szakmát megtanulni?- Nagyon nehezen lehet megtanulni. Minden szakmá­nak megvannak a fortélyai, te­hát alapjában minden szakmát meg lehet tanulni. Mindenkinek van lemeze, zenéje, tehát a rá­diók nem attól működnek már, hogy nekem ez megvan, neki pedig nincs, mert mindenkinek megvan. Hogy te szívesen hall­gatsz egy rádiót, az attól van, hogy neked jó hangulatot te­remt. De mitől teremti a jó han­gulatot? Részint a szövegtől, de elsősorban a zenétől, ahogy azok következnek egymás után. Ha tíz zenéhez értő és rádióban dolgozó szakember kezébe adsz tíz darab lemezt - és mind a tíz ugyanaz -, köztük Elvis Presleyt, Queent, meg Beatlest, mindegyik máshogyan keveri össze, ha azt mondod nekik, hogy „gyerekek, tegyétek sor­rendbe!”. Na ezt a részét nem lehet megtanulni! Szakköny­vekből megtanulhatod az elő­adók életét, de azt, hogy egy Pink Floyd után Toto jöjjön, ezt nem lehet megtanítani. Ez egy belőled fakadó érzék, amitől te vagy jó leszel, vagy rossz.- Spontán ember vagy?- Igen. De ez a legnehezebb. Hofi mondta annak idején, hogy az improvizációt kell a legtovább tanulni. Én például utálom a papírt, soha nem is használok. Amikor beszélsz, akkor mindenkori érzéseidnek és érzékednek megfelelően kell beszélni, hogy a hallgató érezze, ugyanolyan ember vagy, mint ő. Emberi hangot kell megütni és nem a hallgatók feje felett kell rádiózni, amo­lyan amerikai módszerrel, ele­gánsan. Én az embercentrikus rádiókat szeretem, amikor vi­szonyunk van egymással, s ugyanúgy tudok beszélni mintha egy társaságban ülnék akár egy sörözőben, akár egy vonaton. Ez viszont csak egyfé­leképpen lehet, ha minden az agyadban van és nem papírról olvasod fel, amit megírtál há­rom nappal ezelőtt, s egész más érzéseid voltak akkor, mint ma, amikor felolvasod.-Azért tudni kell, hol a ha­tár.- Persze! De ehhez sok gya­korlat kell, sok-sok mikrofon előtt eltöltött óra. Sándor András

Next

/
Oldalképek
Tartalom