Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-25-26 / 224. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép jj|jjjjj| PÁSZTÓ 1999. szeptember 25., szombat Faragó Zoltán: T £ R F* j sA Ó Szeptember- Vizéig vándorúidig fekete Ködösek már a reggelek. A növények közé feszített pókhálókon vastagon megül a harmat, a természet csipkedíszévé változtatva a nyolclábú takácsok remekeit. A nap - ha egyáltalán kibújik a felhőpaplan mögül - még erősen szótja sugarait: amikor a párát sikerül feloszlatnia, az ember érzi az arcán, a nyakán, a hátán, hogy van még ereje. Az őszi elmúlás azonban megállíthatatlan: a vadszőlő levelei megpirosodtak, az északi fekvésű hegy- és domboldalakon sárgulnak a fák lombjai, a teljes pompájában virító csicsóka pedig már rövidesen el is virágzik... A vándormadarak folyamatosan mennek és érkeznek; ez azt jelenti, hogy a nálunk fészkelők délebbre vonulnak, az északabbra költők pedig megpihennek hosszabb-rövidebb ideig az alkalmas helyeken, sőt, az időjárástól függően akár ki is telelhetnek vidékünkön. Nógrád megyében az Ipoly völgye a vándorlás fő útvonala: a folyócska medrét ugyan szabályozták, de a partokon sokfelé maradt még egy kevéske élettér a madarak számára is. Szécsény alatt is gátak közé szorítva folyik a víz. Eső és hóolvadás idején alaposan megemelkedik a vízszint, aszályos időjárás esetén pedig leapad. Amikor magasan van a folyómederben a víz, a Szentlélek-patak gátjáig, a vasúti töltésig, sőt, a Káprások aljáig is elnyúlnak a kiöntések. (Nyár elején lekaszálták egyes részeken a derékig érő füvet, azután jöttek a nagy esőzések: a széna ott rothadt...) A füves területet még most is pocsolyák tarkítják, egyre nagyobbra nő körülöttük a nád és a káka: elég volt két csapadékos év, és a természet már meg is kezdte a terület visszahódítását. Arrafelé autózva, közvetlenül az út mellett láttam egy szürke gémet; a hatalmas madár erős, hegyes csőrét az ég felé tartva leste zsákmányát egy szobányi méretű, szabad vízfelület szélén. A jövő-menő autók nem zavarták, mozdulatlanul. Mit foghatott, nem tudom, de azzal is tisztában voltam, hogyha megállók, azonnal elrepül az ellenkező irányba. Visszafelé jövet már messziről figyeltem, hogy mi bukkan fel a réten. A Káprások folytatásaként Hugyag és Őrhalom irányába is az Ipoly terasza magasodik a folyó völgye fölé. Az erre vezető út egy szakaszáról jól belátni az egész vidéket. A kocsi szélvédője mögül két fekete alakot vettem észre, amint a Káprás-aljai réten álldogállnak, a vasúti töltés közelében. Messziről embernek, vagy inkább valamiféle madárijesztőnek tűntek ... Közelebb érve előttük egy fehér madarat pillantottam meg ... Vajon mi lehet? Bár siettem, mégis megálltam, hogy szemügyre vegyem a három alakot. A Káprások alatt leparkolva a két sötét alakról kiderült, hogy fekete gólyák! A frakkos madarak idén bizonyára valahol Skandináviában vagy a Baltikumban fészkelhettek, s vonulás közben pihentek meg a vizenyős, táplálékkal teli réten. Költenek egyébként valahol a közelben is, mert korábban nyaranta is járt vadászni a Szentlélek-patak mocsarába egy pár, de azok valahol az Ipoly szlovák oldalán nevelték a fiókáikat. A most látott madarak sajnos túlságosan messze voltak ahhoz, hogy a korukat megállapítsam, pedig a gólyáknál ez nem különösebben nehéz dolog: a csőr és a lábak színe, sőt, a tollazat is ad támpontokat. Ami a fekete gólyákat illeti, egy velük kapcsolatos élményemet soha nem felejtem el. Napra négy évvel ezelőtt ugyanis Törökországban volt szerencsém megfigyelni az európai madarak dél felé vezető vándorútját. A nagy testű szárnyasok ugyanis nem vállalkoznak a Földközi-tenger átrepülésére, hanem a Boszporusz térségében gyülekeznek, majd Kis-Ázsia és a Közel-Kelet partvidéke felett érik el a Nílus völgyét, amelynek mentén folytathatják útjukat Fekete-Afri- káig. Egy délelőttön hatalmas csapat fekete gólya érkezett: létszámukat 400-ra becsültük, pontosan ugyanis képtelenség volt megszámolni őket. Figyelembe véve azt, hogy Magyar- országon körülbelül 200 pár költ, tulajdonképpen a teljes hazai állomány elrepült felettünk - persze a szaporulat nélkül. A Káprás-alján látott fekete gólyák előtt álldogáló, fehérnek tűnő madarat takarta a felnövekvő nád; arra gondoltam, hogy talán egy szokatlanul világos színű szürke gém, mert kócsagra vagy kanalas gémre nem is mertem számítani... Mivel akkor nem értem rá, pár nappal később visszatértem erre a csodálatos, vizenyős rétségre. Másodszorra az időjárás is jobb volt: bár az erős párásodás miatt fehér volt az égbolt, szépen kisütött a nap. A közelben fekvő, egykori jókora sóderbányató partjait sokfelé benőtte a nád. Az egyik ilyen helyen seregélyek repültek fel közeledtemre, hangosan méltatlankodva, amiért megzavarom őket. Lehettek vagy húszán. A tó vizén nyolctíz szárcsa, öt tőkés réce és egy búbos vöcsök tartózkodott. Amikor közeledtem feléjük, beúsztak a nád közé, kivéve a vöcsköt: ő inkább a nyílt víz közepére menekült. A közelben egy kökénybokron egy tövisszúró gébics üldögélt. Egészen közeire, úgy öt lépésnyire bevárt. Tojó madár volt. Arra gondoltam, hogy beteg lehet, írtért ilyenkor már nem látni tövisszúró gébicseket ezen a vidéken: az augusztus végén lehulló, első megsárgult falevelekkel együtt ők is útra kelnek, - azzal a lényeges különbséggel, hogy e madarak melegebb égtájak felé ... Amikor végre elröppent előlem, valóban egy kicsit gyűröttnek tűntek a farktollai, de ezen kívül úgy viselkedett, mint ahogyan egy tövisszúró gébicsnek illik. Vagy egy kilométerrel odébb, a Szentlélek-patak gátja alatt négy szarkát pillantottam meg. Valamilyen dögöt találtak, talán egy hal került oda az áradás idején. Közeledtemre a hosszú farkú, fekete-fehér madarak elrepültek. A réten - legalábbis azon a részen, amit a gátról beláttam - egyetlen más, hasonló színezetű madár nem mutatkozott: sem fekete gólya, sem kis vagy nagy kócsag, de még csak egy szokatlanul világos színű szürke gém sem ... Úgy látszik, hogy odébbálltak ők is a melegebb vidékek felé vándorolva. (A szürke gémek azonban akár ki is telelhetnek az olyan vizek mellett, amelyek nem fagynak be. Ilyenek lehetnek egyes meleg források, gyorsfolyású vizek, csatomaki- folyók, egyebek.) A rét felett azonban egerészölyv keringett vijjogva, seregélyek beszélgettek egymással, miközben elrepültek közeledtemre a nádfoltokból. A vizenyős részek felett néhány molnárfecske is repkedett; mostanában már egyre kevesebbet látni belőlük. Az utolsó nagyobb csapatokat általában kora reggel figyelhetjük meg, amint szárnyaikat próbálgatva, sűrűn egymás mellé telepedve csivitelnek; talán éppen a szülőföldjüktől búcsúznak, amit talán már soha többé nem látnak viszont: a vándorút és a telelés sokuk életét követeli... A napokban Szarvasgedén láttam egy hatalmas csapatot: két villanyoszlop között nem fértek el a dróton, ezért még a közeli lucfenyő felső ágaira is jutott belőlük jó pár. (A fecske igencsak ritka látvány fán!) A madarak rövid reggeli melegedés után felrepültek, kavarogtak a levegőben, majd megindultak dél felé. Meg kell mondanom, kissé irigylem is őket... Fűzfacsoport a Szentlélek-patak és az Ipoly gátja közötti mocsárban Lézersebészet az urológiában - Lerövidült műtéti és gyógyulási idő Előnyök mindkét oldalon Amíg a főorvosra várok, önkéntelenül ügyelem a betegeket, az ápolónők, az orvosok munkáját. Egy pillanatnyi szUnet is alig van abban a gigászi küzdelemben, amit a gyógyulásért vívnak. Vizsgálatok, operációk, kezelések, vizitek, adminisztrációs ügyek s ki tudja még miféle teendők gyors egymás utánban követik egymást, a kívülállónak átláthatatlan rendben. Nem véletlen, hogy a neves színész, Körmendi János „Levelek az urológiáról” című könyve jut eszembe, amelyben a betegek szemszögéből próbálta visszaadni egy kórház ezen osztályán tapasztalt sajátos légkört, hangulatot.- Ilyen egy átlagos nap, vagy ez különlegesnek számít? — kérdezem dr. Péteri Lászlót, a megyei kórház osztályvezető főorvosát.-Semmi különleges nincs benne - válaszolja mosolyogva, - mi évek óta ehhez a munkarendhez, munkatempóhoz szoktunk hozzá. Úttörő magyarok- Úgy hírlik, van azért, ami sokat változott az utóbbi időben. A műszerezettségre, az urológiai sebészet új eljárásaira gondolok.- Valóban így van, hiszen a lézertechnika alkalmazása szinte forradalmasította az orvostudományt, így a mi szőkébb szakterületünket is. Érdekességként s némi büszkeséggel jegyzem meg, hogy a világ első sebészeti lézerét Po- lányi Tamás építette 1966- ban. Emberen először a Bostonban élő - szintén magyar származású - Jakó Géza professzor végzett lézeres hangszalagműtétet 1967-ben. Az 1980-as években aztán végképp egyértelművé vált, hogy az emberi szervezet számos szervén és szövetén a különböző lézerekkel új típusú, rendkívül hatékony és kíméletes módon elvégezhető beavatkozásokra van lehetőség. Az endoszkópos technika segítségével az emberi test olyan rejtett zugait is elérni, ahová eleddig csak vágással, felnyitással lehetett eljutni.- S konkrétan az urológiában, az ön által vezetett osztályon a lézer alkalmazása milyen előrelépést jelentett?- Az urológiai sebészetben a lézerek igen széles skálán alkalmazhatók. Többek között az időskori, súlyos vizelési panaszokat okozó prosztatamegnagyobbodásokat is ezzel az eszközzel gyógyítjuk. Mi itt az osztályon 1996 novemberében egy kölcsönkészülékkel tettük meg az első lépéseket. 1997-től van a kórháznak saját műszere. Az elmúlt két évben ötven lézeres prosztataműtétet végeztünk. Ez nagyságrendben második az országban, a klinikákat is beleértve. A mennyiségi mutatóknál még fontosabbak azonban a minőségi paraméterek, amelyek szerint ez az eljárás könnyen elsajátítható, vérzés nincs, vagy csak minimális, lerövidül a műtéti, a gyógyulási és a kórházi ápolási idő. Tarján bői Rodoszra- Az önök tevékenységének nemcsak az országon belül van jó híre, hanem nemzetközi szinten is érdeklődést váltottak, váltanak ki eredményeik.- Referenciakórháznak számítunk, azaz komplett lézerfelszerelések terapikus alkalmazásában számítanak ránk, videofelvételeinket számos helyen hasznosítják. A lézeres urológiai műtétek során szerzett tapasztalatainkról e hónap elején a Rodosz szigetén tartott XVII. endourológiai világkongresszuson sikerült előadást tartanunk Farkas Antal szakvizsga előtt álló kollégámmal.- Milyen volt a fogadtatása egy kis ország kis városából érkezett team előadásának?-Jóleső érzéssel mondhatom el, hogy beszámolónkat a nagy számú hallgatóság aktív érdeklődése kísérte kérdések formájában is. Pedig az USA lézersebészetben is nagyhatalom, hiszen az ilyen típusú műtétek hetven százalékát amerikai orvosok végzik. Mi magyarok azonban e téren tartjuk a lépést mind hozzájuk, mind a nyugat-európaiakhoz viszonyítva. Négyből az egyik- Hogyan kerültek önök innen Nógrád megyéből a szakma jeles világeseményére?- Minden urológiai részleg hivatalból kapott meghívót, sokan jelentkeztek, de csak négy pályázatot fogadtak el. Nagy örömünkre a miénk köztük volt. Ami pedig a részvétel anyagi hátterét jelenti, ahhoz jelentős mértékben járult hozzá a dr. Godó Béla vezette kórházi tudományos tanács és a Dr. Korill Ferenc Alapítvány, amelynek kuratóriuma élén Bihary Lajos áll. E helyről is köszönjük támogatásukat! Cs. B. Ismét Budapesten találkoztak Balassagyarmat barátai Kötődnek az elszármazottak Kedves műsorral és baráti beszélgetések lehetőségével fogadták a balassagyarmatiak a városból elszármazottakat Budapesten. A Pataki István Művelődési Otthonban megtartott találkozóra egy autóbusznyi gyarmati utazott a fővárosba, javarészt a honismereti kör tagjai. A város szellemi értékeit ápoló egyesület elnöke, Ko- valcsik András köszöntőjében kiemelte, hogy az eddigi találkozók iránt is megnyilvánult nagy érdeklődés is bizonyítja, a város leikeinek egy részét képviselő elszármazottak máig szerves részei Balassagyarmat szellemiségének, és ebből haszna van a városnak. Hasznos kapcsolatok Bizonyítják ezt a balassagyarmati iskolákból kikerültek osztálytalálkozói is, amelyeken az örömteli találkozások mellett a város számára hasznos gondolatok, kapcsolatok lehetősége adódik. Az esemény programjában szerepelt dr. Szabó Károly Nógrádi panteon című tanulmánykötetének bemutatása. Dr. Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ főigazgatója úgy jellemezte az irodalmi tanulmánykötetet, hogy az egy nagy ívű vállalkozás első összegzése. írója nem adathalmazt ír, a szellemiséget adja, amely beépül a magyar irodalomba. Balassitól Csi- kász Istvánig terjed az érdeklődési köre. Arról szól, hogy mit adott Balassagyarmat - és mitől adott ez a város - a magyar irodalomnak. A szerző költő, műfordító, esztéta, tankönyvíró és pedagógus, akinek jelszava, hogy „haza csak ott van, ahonnan elindulunk”. Nyéki Lajos Párizsig jutott el, de nem felejtette el Balassagyarmatot, mondta Praznovszky Mihály. A műsorban föllépett a Flautissimo együttes, amelynek két tagja, Ebecz Viktória és Balga Szilvia fuvolán adta elő Köchler Virágkeringőjét, Nóti Anikó kíséretével. Alapítvány - pályázatok Őket követte Herczeg Hajnalka alpolgármester, aki a Jobbágy Károly Alapítvány elnökeként tájékoztatót adott az alapítvány működéséről. Az alapítvány ’97-ben 410 ezer forint tőkével alakult és ma egymillió forint az alaptőkéje. A három év alatt egyre növekvő számban, összesen 94 pályázatot bírált el az ötfős kuratórium és a nyertesek között 540 ezer forintot osztottak ki a művek megjelentetésének támogatására. A termet megtöltő hallgatóság nagy tetszéssel fogadta Fogarasi Béla gitárművész játékát, aki Albeniz Cadiz című művét adta elő bravúrosan. A 110 éve született dr. Kenessey Albert igazgatófőorvosra, a balassagyarmati kórház névadójára fia, Kenessey Béla emlékezett. Kellemes perceket szerzett Embemé Nóti Anikó zongora- játékával. Csatlós Noémi műsorvezető Mohácsi Gitta nénit szólította a jelképes pódiumra, aki bátyjára és a Balassagyarmaton eltöltött évekre emlékezett. A Balassi Bálint Gimnázium 100. tanévét kezdte meg szeptemberben. A patinás iskoláról szólt Borensz- kiné Imre Éva igazgató. A hivatalos program befejeztével mód nyílt kötetlen beszélgetésre. Régen látott barátok, iskolatársak üdvözölhették egymást, szó eshetett a város ügyeiről, egyéni elképzelésekről. Zorárd Ernő rajzművész, aki október 16- án tölti be 89. évét, arról beszélt, hogy lehetősége nyílik életmű-kiállításra a Buna Galériában. Medvácz Lajos, a művelődési bizottság elnöke megígérte, hogy rendelkezésére bocsátják a városi képtárban kiállított öt alkotását. Szöllösy Imre, a Pataki művelődési központ fotóklubjának vezetője kiállítást rendezett a balassagyarmatiak tiszteletére. Keresett kiadványok A klubvezető megállapodott a Balassi Bálint Gimnázium igazgatónőjével, hogy a közeljövőben az iskola galériájában állít ki, és a megnyitón remélhetőleg kísérője lesz Vamus Xavér orgonaművész. Szinte egy szálig elfogytak a városban tevékenykedő irodalmárok kiadványai, a Balassagyarmatról szóló híradások. A beszélgetések a város elszár- mazottainak a szülőföldhöz való soha meg nem szűnő kötődését igazolták. Sz.E.
