Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-16 / 216. szám

2. oldal Salgótarján És Térsége 1999. szeptember 16., csütörtök Jó ütemben halad a gázberuházás Az utóbbi hetekben az időjá­rás is kegyeibe fogadta a zagyvaróna! gázberuházást, azaz a kivitelező Pulzus Gmk- nak nem kellett az esőzések­kel külön megküzdeni. A beruházás jó ütemben ha­lad, amit leginkább az bizonyít, hogy a megépítendő 21 kilomé­teres vezetékből eddig ponto­san 6384 métert adtak át. Ennél már több is elkészült, viszont hivatalosan ennyit szemlézett, vett át szeptember 13-ig a mis­kolci bányakapitányság. Megérkezett a Tigáz Rt. ál­tal megrendelt nyomásszabá­lyozó, amely a helyszín pontos kitűzését követően várhatóan az új temetőnél kerül elhelye­zésre. A lakókörzet képvise­lője, Baglyasné Földi Nóra kérdésünkre elmondta, hogy a lakosság megértéssel, türe­lemmel viseli az útfelbontáso­kat, a lakások nehezebb meg­közelíthetőségét, a három he­lyen is közlekedési lámpával szabályozott kétirányú for­galmat. A kivitelező és a Tigáz Rt. napi együttműködésének köszönhetően eddig csak né­hány esetben kellett módosí­tani az eredeti tervet a gyakor­lati munka során. Díjnyertes fajátékok - Dancsó István vizslási fajátékkészítő kollekcióját a Budapesti Nemzetközi Vásáron csodálhatja meg a nagyközönség, ezekben a napokban. Az igényes por­tékák elnyerték a Magyar Szabadalmi Hivatal különdíját is, miután a vállalkozó benevezett a Gazdasági Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által kiírt formaterve­zési nívódíjpályázatra. Képünkön a vizslási alkotó Chikán Attila gazdasági miniszternek mu­tatja be kiállítói vitrinjét, amelynek az újdonsága egy dömper. fotó: rigó tibor Cereden, a harangláb alatt rövidesen megkezdődik a munka Szüret helyett pinceprogram Nem a helyi szőlőtermesztés miatt, de helyreállítják a ce- redi vén pincéket. A templom­domb alatt négy is van a föld alatti tárolókból, igaz helyreál­lításra érdemesnek hármat ta­lált az önkormányzat. Pincementő akciójukra azért került sor - tudtuk meg a pol­gármestertől -, mivel felettük áll az a párját ritkító harangláb, amelyet a 18. században építet­tek a mesteremberek, s amelyik műemlékvédelem alatt áll. A faépítmény alatt sorjázó pincék - a legnagyobb, a 17 méter hosszú, épp a harangláb alá nyúlik - mostani állaga miatt félő, veszélyeztetnék a műem­léket. Az önkormányzat ennek Az egyik pince bejárata megóvására való tekintettel is pályázott a helyrehozatalukra való anyagi fedezetre, amely sikeresnek bizonyult. Az ön- kormányzat 6,5 millió forintot nyert a három menthető pince helyreállítására, valamint az egy, eddigre menthetetlenül beomlott betömedékelésére. A kivitelezést még e hónap­ban kezdi egy egri pinceépí­tésre szakosodott cég, amelyik az év végéig be is fejezi a hely­reállítást. Az önkormányzat pe­dig addig is a hasznosításukon gondolkodik, amiről most any- nyi tudható, bérbeadhatók, s az, hogy a majdani bérlemények iránt már most számos érdek­lődő van. Mostanság gyermekekre felügyel a keramikus Krisztina kemencére vágyik Paulik Krisztina kicsit irigy­kedve figyeli a Szomszédok című tévésorozat Etusát: a ke­ramikus művésznő minden epi­zódban fáradtan ecseteli, milyen strapás a kerámiaégetés. Krisz­tina szívesen fáradna bele a munkába, de neki nem adatott meg, hogy kemencéje legyen.- A kézügyességemre elég ko­rán felfigyeltek a szüleim - meséli a karancsaljai ifjú hölgy. - Szeret­tem rajzolni, mintázgatni, s valójá­ban rajztanárnak készültem. Vi­szonylag korán megismerkedtem az agyaggal, s leginkább kedvte­lésből készítettem a korsókat. A bátyám sokat segített, saját kezűleg csinált nekem egy korongot. Felmerült, hogy vállalko­zást kellene in­dítanom, de egy nagyon fontos kellék hiányzik: a kemence, s persze egy jármű is, hogy a portékákat ér­tékesíteni tud­jam. Krisztina a budapesti kéz­műipari szak- középiskolában tökéletesítette tudását: keramikus formázó szakot végzett. Tanult a mátranováki Vá­sárhelyi Páltól és Losonczi Ildi­kótól is, utóbbitól a tűzzománc­technikát leste el. Ám a kerámiá­ban és a tűzzománcban is közös, hogy mindkettő kemencében válik művészi alkotássá.- Egy évvel ezelőtt korábbi is­kolámban, az ILS-ben megláttam egy plakátot - emlékszik. - Az Életpálya Alapítvány felhívása volt rajta. Jelentkeztem, sok segít­séget kaptam hozzá, majd azt is el­leshettem, hogyan indult el a ka­rancslapujtői Somoskó'i Rita fa­zekas keramikusi pályája, ő most már egy éve dolgozik. Krisztina üzleti tervét jónak ítélte a területi zsűri, ő kapta a leg­több pontszámot. Pályamunkája az országos megmérettetésben is kiállta a próbát, hiszen különdíjas lett. Támogatásra azonban csak akkor pályázhatna, ha lenne fede­zete. Neki viszont „csak” a tehet­sége van, s a kitartása.- Jelenleg a baglyasaljai hétközi diákotthonban dolgozom, mint gyermekfelügyelő - mosolyog a kívülálló meglepett pillantásán. - Az ILS-ben elvégeztem a gyer­mek- és iíjúságvédelmi ügyintézői szakot. Ettől remé­lem, hogy egy kis pénzt gyűjthetek, aztán megpróbálok pályázni. Szüleim erkölcsileg maxi­málisan támogat­nak, anyagilag vi­szont nem tudnak vállalni ekkora ter­het. Édesapám bá­nyász volt, most közmunkás... De nem tettem le róla, hogy keramikus legyek. Önálló műhelyt szeretnék, mert hiába van másnak kemen­céje, ez magányos szakma, hosszú távon nem lehet „bekéredzkedni” senkihez. Ha 27-28 éves koromig elő tudom ka­parni az induláshoz szükséges pénzt, akkor belevágok. Később már nem sok értelme lenne... Krisztina nagy vázákat csinál szívesen, amelyeken egyedi dom­bormű díszük. A terrakotta a ked­vence. Mint mondja, nem a nép­művészetet szeretné utánozni, egyedi formavilágot talált, amit szeretne tökéletesíteni. Ha egyszer lesz egy kemencéje ... T. Németh László Paulik Krisztina Helyreállítják az intézményeket Mi lesz a hidakkal, utakkal? Ceredre is jócskán jutott a nyári elemi csapásokból. Bár a helyreállítás folyama­tos, idén már nemigen vé­gezhető el teljességében. Az önkormányzati intézmé­nyek közül négy is jelentős mértékben károsodott. Az általános iskola, óvoda, szociális otthon és a ravata­lozó tetőszerkezetei rongálód­tak legjobban. Helyreállításuk 2,5 millióba kerül, az anyagi fedezet az önkormányzatnál. Az épületek rendbehozatala folyamatban, a külső munká­latok is befejezés előtt állnak, egy, a ravatalozó kivételével. Sorrendben most majd az kö­veti a többit. A települést azonban ennél jóval nagyobb kár érte, ennek összege a 6 milliót is eléri. átkelő hídfőjét vitte el az ára­dat. Emellett útburkolatokat, járdalapokat sodort magával a hirtelen jött vízözön, az ár­kokban pedig otthagyta hor­dalékát. A vízelvezető árkok, átere­szek tisztítását folyamatosan végeztette az önkormányzat, ám az kérdéses, mi lesz a te­lepülés útjaival, hídjaival? Ezek esetében ugyanis csak 50 százalékos kárenyhí­téssel lehet kalkulálni, ami azt jelenti, hogy a helyreállí­táshoz szükséges anyagi fe­dezet tetemes részére pá­lyázniuk kell, amivel teljes a bizonytalanság a rekonstruk­ció befejezése tekintetében. Czene Árpád polgármester mindezekkel együtt bizako­dik, hogy a szennyvízhálózat Épülnek az állványok az iskola mellett-RT­Két, a Tama-patakon átívelő hídjuk is megrongálódott, egyikük betontámfala alól kimosta a víz a földet, mási­kuk, a nemrégiben felújított kiépítésére, a Mikszáth út megépítésére vonatkozó ön- kormányzati pénzek nem úszhatnak el a nagy nyári vi­zek után. J. K. Istenbe vetett hittel és nagy elszántsággal él Izraelben Czine Béla Aki kilépett a sors árnyékából Aki egzotikus állatokat kívánt megtekinteni élőben, annak pár évvel ezelőtt ki sem kellett mozdulnia Salgótarjánból, hiszen a varázslatos négylábúakat, „soklábúakat”,. csúszómászókat akár meg is simogathatta Czine Béla jóvoltából, aki családi há­zának kertjében tartotta az errefelé ritkán látható állatokat. Közel két éve aztán nagy változás történt Czine Béla életében, olyan élmények, amelyeket most olvasóinkkal is megosztunk.- Sehol egy óriáskígyó, egy tig­ris, de még madárpókot sem lá­tok. Mi az oka?- Bármennyire is szerettem foglalkozni az állatokkal, elju­tottam arra a pontra, amikor már nem érte meg tartani őket, mert nem győztem anyagiak­kal, s ez számukra is csak kín­lódást okozott volna.- Mikor vált meg tójuk?-Tavaly még volt belőlük, sőt, a különleges halakért még az ország másik végéből is el­jöttek hozzám, de az egyre sza­porodó kereskedésekkel és az óriásforgalmazók árképzésével egyszerűen képtelenség volt lé­pést tartani. Időközben az élet kérdéseivel is sokat foglalkoz­tam, 1996 decemberében meg­tértem, a vallás lett életem egyik fő vezérfonala. Az útkeresés, pontosabban a kiútkeresés során jelentkeztem egy izraeli munkára 1998 feb­ruárjában, mint diplomás ideg­elme szakápoló.- A csalódások vezérelték máshová?- Sajnos volt benne részem, hogy mást ne említsek, a dolin- kai állatkert létrehozásáért ren­geteget fáradoztam - mint kide­rült, teljesen feleslegesen. Emellett több más tényező is arra sarkallt, hogy megtaláljam az igazi hovatartozásomat.- Sikerült?- Lesz ami lesz alapon men­tem ki Izraelbe, ahol mindjárt a repülőtéren nagy pofon ért, mi­vel közölték velem, hogy az ígért két munkahely közül már egyik sincs meg. Ott álltam 300 dollárral a zsebemben, s csak a hitemben bízhattam, isten se­gítő erejében, hogy lesz ez még másképp1 is. Rajtam kívül több, ve­lem együtt érkezett nőt és férfit ért hasonló csa­lódás, és volt aki az összes megtakarított pénzét tette fel arra a repülőjegyre, amellyel a boldogsága megvál­tását is kereste.- Egy pillanatig sem gondolt a visszaútra?- Bíztam istenben és nem csalódtam, bár az eleje borzasztóan in­dult. Néhány kitartób­bat közülünk befoga­dott egy idős asszony, Elza néni. Akkoriban az iraki fenyegetések is min­dennaposak voltak, így egy ideig abból éltem meg, hogy légóhelyiségek szigetelésével foglalkoztam. Szerencsére nem sokára kaptam egy szakmai le­hetőséget, egy olyan 94 éves bácsi ápolását, aki mellől ko­rábban már két ápoló is meg­szökött. Rögtön elvállaltam, s az idős úr mellett egy még nála is rosszabb állapotban lévő hölgyet is ápolnom kellett, de igazából nem ez volt a prob­léma, hiszen én erre vállalkoz­tam. Meg azt is elviseltem, hogy a cseléd is én voltam, s a család legortodoxabb szokásai­nak is eleget tettem. Viszont kerestek egy olyan embert, aki még nálam is kevesebb pénzért vállalta el a család körüli teen­dőket, így kénytelen voltam to- vábbállni. A Neger-sivatag fő­városának nevezett Beér Seva- ba kerültem, ahol egy olyan idős férfit ápoltam, akinek az volt a fő kívánsága, hogy ne a kórházban kelljen meghalnia. Mindössze három hétig élt, de addig még lakást is bérelt szá­momra a fogadó család. Itt esett meg velem az is, hogy egy szá­nalomra méltó férfi szállást kért tőlem, majd amikor beenged­tem, el kezdett fojtogatni. So­kak számára talán csodálatos­nak tűnik, de amikor hozzáfog­tam héberül imádkozni, isten segítségét kérve, támadóm el­engedett, teljesen meghunyász­kodott, sőt, még sírva is fakadt. Szinte sokkos állapotba kerül­tem, egyrészt a támadás, más­részt a rendkívüli végkifejlet hatása miatt. Attól is tartottam azért, hogy a férfi visszatér, de szerencsére úgy eltűnt mintha a föld nyelte volna el. A korábbi megpróbáltatások után aztán egy olyan családhoz kerültem, ahol már másfél éve dolgozom, ők Erdélyből származó magyar ajkú zsidók, akik 1963-ban te­lepültek ki Izraelbe. A család egyik tagja az öregek otthoná­ból tért haza, s az ápolásoknak köszönhetően már teljesen más életminőséget tudok neki biztosítani. Egy kicsit anyagilag is stabi­lizálódtam, s arra is ju­tott időm, hogy meg­próbálkozzak egy kinti vállalkozással.- Odakint könnyebb, mint itthon ?- Semmivel sem. Egy izraeli-magyar munkaközvetítő céget alapítottam, de hamar megszüntettem, mert a partneri kapcsolatok nem feleltek meg az én etikai elvárásaimnak. Legújabban a TENS el­nevezésű műszer for­galmazását szorgalma­zom, amellyel a lebénult bete­gek rehabilitációját lehet lerö­vidíteni, valamint kiváló fájda­lomcsillapító hatással bír. Idő­vel szeretnék majd létrehozni ógy fájdalomambulanciát.- Hogyan értekezik az izrae­liekkel?-Magyarul és héberül egy­aránt tudok velük beszélni, bár az ivrit nyelv tökéletesítésében még akadnak feladataim.- Mikor tér vissza Izraelbe?- Szeptember 22-én utazok vissza. B. M. Czine Bélának nagy tervei vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom